Az országban családok
naponta kerülnek lehetetlen döntések elé,
mikor egészségükről esik szó.
Mint Kimberly, aki ezt mondta:
"Volt idő, mikor választanom kellett
élelmem és tablettáim között.
Nem luxuscikkek voltak,
mivel keveset kerestem.
Úgy voltam vele: »Sampont
vagy hajkondicionálót vehetek?«
Maguktól értetődő dolgok ezek."
Debbie meg ezt mondta:
"Egyik kezemben az orvosságaim,
a másikban a megélhetési költségek.
Akkor most mit tegyek?
Az orvosságaimat váltsam ki,
vagy a számláimat fizessem ki?"
Orvosságok nélkül nem élhetek,
de akkor sem, ha nem fizetem a számláim."
Havonta tízezren halnak meg az országban,
mert nem szedik a kellő gyógyszereket.
Emiatt többen halnak meg,
mint opioidok túladagolásától
és autóbalesetektől összesen.
De akinek nem telik gyógyszerre,
annak nincs mit beszednie.
Az átlagos háztartás ma évente
3000 dollárt költ gyógyszerekre.
A nem biztosítottak harmada mondta,
hogy költségük miatt abbahagyták
a felírt gyógyszereik szedését.
Még a biztosítottak fele is,
ha évi 35 000 dollár alatt keres,
abbahagyja a gyógyszerszedést,
ha biztosítása nem fedezi.
Tízmillió felnőtt Kimberlyhez
és Debbie-hez hasonlóan
kénytelen nap mint nap
lehetetlen döntés elé állni.
Tudjuk, hogy a receptre felírt
gyógyszerek túl drágák.
Egészségügyi rendszerünk,
amely némelyeket biztosítás nélkül hagy,
másokat alulbiztosítva,
nem részesíti előnyben azokat,
akiknek most van szükségük gyógyszerre.
A tízmillió igen nagy szám,
de megoldható szám,
mert tízmilliárd dollárnyi
tökéletes, föl nem használt gyógyszer
kerül szemétbe.
Ez két szempontból igazságtalan:
emberek nem kapják meg a túlélésükhöz
és gyógyulásukhoz kellő orvosságokat,
és ugyanezek a gyógyszerek
egészségügyihulladék-égetőbe jutnak
megsemmisítés végett.
Ezeket esztelenség kidobni,
de ebben van a lehetőség is.
Elindítottam a SIRUM nevű
nonprofit műszaki céget Adam
és George társalapítóval együtt,
hogy életmentővé alakítsuk
e kiselejtezett gyógyszereknek,
mint pl. ezeket e raktárban.
Tán képtelenek vagyunk
mindent helyrehozni,
amiben egészségügyi rendszerünk
cserben hagy minket,
de ezt az egyet igen.
Biztonsági tartalékokat kapunk
gyártóktól és nagykereskedőktől,
amelyek szavatossága lejáróban van,
és megsemmisítenék őket.
Kapunk kórházaktól,
gyógyszertáraktól és idősotthonoktól,
ahol feleslegessé válnak,
ha a páciensnek már nem kell szednie,
vagy már elhunyt.
Hasznosíthatjuk e kiaknázatlan
gyógyszerkészletet
mind a tízmillió szükséget
szenvedő páciens ellátására.
Ma is megtehetjük.
A SIRUM úgy jut
a fölösleges gyógyszerekhez,
hogy hulladékgyűjtőket helyez ki
a több száz helyszínre.
Ott a személyzet megtölti a tartályokat,
majd a SIRUM futárainak átadja őket.
Mi kezeljük a szállítást, a nyomkövetést,
az árujegyzékeket és az adóigazolásokat.
A gyógyszerátadók azért adományoznak,
mert ez olcsóbb és egyszerűbb,
mint szigorú szabályok szerint
megsemmisíttetni az orvosságokat.
Az adózás szempontjából is
előnyösebb eladományozni őket.
Ezek után odaadjuk a gyógyszereket
a szükséget szenvedőknek.
Megérkezik az új recept,
rendszerünk összeveti
az igényt a raktárkészlettel,
aztán raktárlistát állít össze,
összeválogatja a gyógyszereket
a receptek alapján.
21. századi patikai élményt teremtünk,
ezt meg is érdemlik a szegény családok.
A bejelentkezéshez legfeljebb
öt perc elég a pácienseknek,
és így több mint 500 gyógyszerhez
juthatnak hozzá.
Állandó gyógyszerlistánkon
minden betegségre van orvosság:
a szívbajoktól a mentális kórokig.
Tartalmazza az USA-ban meglévő,
manapság felírtak 75%-át.
Kapcsolatban vagyunk orvosokkal,
nővérekkel és ügykezelőkkel is
helyi egészségházakban
és ingyenes rendelőkben,
amelyek ajánlják pácienseiknek
a szolgáltatásunkat.
E gyógyító szervezeteknek
megkönnyítjük a gyógyszerrendelést
az adományozott orvosságok révén.
Csak elküldik a receptet a helyi patikába,
és a páciens a gyógyszert
átveheti valamely partnerünktől,
vagy házhoz szállíttathatja.
A hagyományos ellátóláncot kikerülve
alacsonyabb, nyomon követhető
árakat tudunk ajánlani:
a legtöbb gyógyszer ára két dollár
az egész havi szükségletért.
Ez tervezhető, megfizethető összeg,
amely belefér a páciens költségvetésébe.
Már 150 000 embert teljesen
elláttunk gyógyszerrel.
De ennél többet is tehetünk.
Célunk az egymillió fő elérése úgy,
hogy egymilliárd dollárnyi elfekvő
gyógyszert használunk föl
a következő öt évben,
programunkat 12 államra terjesztve ki.
E léptékkel a tízmillió lakos
40%-át kitevő tömeget
érhetünk el,
amely nem jut megfizethető gyógyszerhez.
Az egymillió ember közvetlen kiszolgálása
ki fogja élesíteni az árversenyt.
A Walmart 2006-ban
egyedülálló gyógyszertári
árújítást vezetett be:
egyes gyógyszereket
négydolláros leszállított áron kínált.
Ez hihetetlen változást indított:
a versenytársak más áruválasztékkal
és árgaranciával álltak elő.
Ha megfizethető gyógyszereket
tűzünk ki célul az újabb államokban,
regionális árverseny indulhat,
amely letöri az árakat
az egész szegény lakosság szintjére.
Egészségügyi rendszerünk bonyolult
és rémisztő.
Lehetetlennek látszik haladást elérni.
De egészen újragondolhatjuk
az orvossághoz való hozzájutást.
De ha hídfőállásként a fölösleges
gyógyszerek fölhasználásával
váltásra késztetjük
ezt a több milliárd dolláros iparágat,
gyökeresen megújulhat
az orvosságokhoz való hozzájutás
arra a meggyőződésünkre alapozva,
hogy aki a világ egyik
leggazdagabb országában él,
hozzájuthat és hozzá is kell jutnia
a szükséges gyógyszereihez,
hogy betegségét túlélje, és meggyógyuljon.
Nem teszek úgy,
mintha ismerném az összes választ arra,
hogyan oldjuk meg egészségügyi
rendszerünk összes problémáját.
Ám ha millióknak gyógyszert juttatunk,
akik egészséges életéhez szükséges,
gyógyszerek megmentésével
életet menthetünk,
és ezt ma is megtehetjük.
Köszönöm.