Pár éve amerikai védelmi szakértő ismerősöm üzbegisztáni útjáról mesélt nekem. Az volt a dolga, hogy olyan technológiát segítsen eladni, amellyel az üzbég kormány kémkedhet állampolgárai után. Végül megismertette velem az üzbég kormánynak bemutatott marketinganyagot. Egy fényes papírra nyomott brosúra nemcsak a telefonlehallgatást mutatta be, hanem azt is, hogy a hívó is azonosítható a technikával, függetlenül a használt telefonszámtól. A telefonálók hangmintáján alapuló eljárás aztán meghatározza földrajzi helyüket. A pasi korábban évekig fegyverkereskedő volt. Nem Hollywood-jellegű, titokban üzletelő fegyvercsempész. Törvényes nyugati cégek fegyvereit adta el külföldre. Nem zavarta, hogy efféle technológiákat árul. Csupán a fegyverkereskedelem új ágát jelentette neki. Ez még könnyebb is volt, mint pl. Iraknak fegyvert eladni, mert nem kellett hozzá exportengedély az USA Külügyminisztériumától, mint a legtöbb fegyvereladáskor. Az derül ki, hogy e megfigyelőeszközökre jóformán semmilyen szabályozás sem vonatkozik, mert jelenleg nem minősülnek fegyvernek. Pedig kellene, és annak megfelelően kéne szabályozni őket. Újságíróként az utóbbi két évtizedben azt tanulmányoztam, hogy a hadi és a felderítői világ miként ösztönzi a tudomány és technika fejlesztését. Nyomon követtem új fegyverek fölbukkanását, és figyeltem, mi történik, mikor cégek külföldre kezdik eladni őket. Mi minősül fegyvernek az információ korában? A fölfegyverzett drónokról, rakétákról és bombákról tudjuk: fegyverek. De a Külügyminisztérium a technológia tág osztályait sorolja a fegyverek közé. Ha pl. egy tudós oceanográfiai kutatóhajón készül külföldre a legújabb éjjellátó távcsővel? A Külügyminisztérium szerint az elvileg fegyver. Miért? Azért, mert bár éjjellátó távcsövet ma világszerte használnak tudósok s vadászok, azt először a seregnek fejlesztették ki. A megfigyelőeszközök, melyekkel önkényuralmi rendszerek kémkedhetnek állampolgáraik, ellenzékiek és újságírók után, az USA Külügyminisztériuma szerint mégsem fegyverek. E megfigyelőeszközök mégis a növekvő, több milliárd dolláros titkolózó iparág részét képezik. A kémbazár keletkezése mintegy 18 évre, egy észak-virginiai Hilton szállóig nyúlik vissza, amely a CIA-tól pár kilométerre fekszik. Pár tucatnyian, főleg sötét öltönyösek, 2002 tavaszán ott gyűltek össze a semmitmondó ISS World nevű tanácskozásra. Első látásra a tanácskozás tán nem különbözött tucatnyi társától, amelyet Washington DC körzetében volt szokás rendezni. Ám ez a rendezvény egyedi volt. Az ISS a Hírszerzéstámogató Rendszerek rövidítése. A résztvevők azokat a cégeket képviselték, amelyek magánkommunikáció utáni kémkedésre való technológiát gyártottak. Azaz, bérelhető lehallgatókat. Megjelenésüket az indokolta, hogy alig egy éve a New York-i és washingtoni 9/11-es terrortámadás arra sarkallta a Kongresszust, hogy fogadja el a Hazafisági törvényt. A törvény széles körű jogokkal ruházta föl a kormányt a hírközlés figyelésére. Ímélekre, internet-forgalmazásra, telefonbeszélgetésekre, még pénzforgalomra is kiterjedően. Ez rögtön fölkeltette az adatok iránti igényt, és az igazi amerikai vállalkozói szellemhez híven egy egész iparág jött létre az adatgyűjtésre. 2002-ben ez még elég szerény ügy volt. A világ népességének kb. 10%-a használta az internetet. A begyűjtött adatok zöme ímélekből, vonalas és mobiltelefonokból származott. De a rá következő években a kommunikáció gyors változásnak indult. Megjelent a Skype, a Facebook, majd a nélkülözhetetlen iPhone, és pár év alatt már milliárdnyian járkáltunk kis számítógéppel a zsebünkben, amely mindenre képes: testmozgási szokásaink figyelésétől szerelmi partner fölkutatásáig. Hirtelen már nem kellett a Nemzetbiztonsági Ügynökség vagy telefontársaságok fejlett technikája kommunikációnk figyeléséhez. Egyes esetekben csak annyi kellett, hogy hozzáférjenek a zsebben hordott készülékhez. Így teljesen újfajta iparág született. Nem sok cég képes rakétát vagy repülőt gyártani, de okostelefont feltörni képes szoftver kifejlesztéséhez nem sok tőke kell. Számítógép-hekkerek évek óta léteznek, de szakértelmüket olyan technológiák fejlesztésére használhatják, melyre nagy igény van bűnüldöző és hírszerző szervek részéről. Hamarosan tucatnyi, majd több száz cég jelent meg a lehallgatási piacon. A kis virginiai tanácskozás pedig nőtt, és hamarosan lehallgatók bálja néven emlegették. Kezdetben évekig kevés tudódott ki a lehallgatók báljáról, mert a tanácskozásokon csak a cégek és kormányzati ügyfeleik vehettek részt. De újságírókhoz eljutottak tudósítások magánszférában kémkedő cégekről. A világot járó kísérteties vállalkozók, akik üzletelnek, gyakran önkényuralmi rendszerekkel. A piac kezdettől fogva felületesen volt szabályozva. Egyes államok előírják az engedélyt ilyen technikák külföldi eladásához, de ritka a hagyományos fegyvereladásoknál megkövetelt alaposság. Az olasz Hacking Team cég a technológiáját állítólag önkényuralmi rendszereknek, Egyiptomnak és Kazahsztánnak adta el. Az izraeli NSO Csoport a technológiáját állítólag a szaúd-arábiai rezsimnek adta el, amelyet zaklatással vádolnak, és azzal, hogy egyszer még politikai ellenfelét is megölte. A fegyvereket úgy tekintjük, mint amelyek emberölésre valók. De az információ korában a leghatékonyabb fegyverek némelyike nyomon követ és azonosít minket. Ezt a Pentagon és a CIA évek óta tudja, és igyekeztek létrehozni technikákat emberek, terroristagyanús személyek világszerte való követésére. A Pentagon beruházott az ún. smartdustba, az okosporba, a porszem nagyságú mikroérzékelőkbe, amelyekkel tudtuk nélkül megszórhatják az embereket, majd így földeríthetik tartózkodási helyüket. Kockázatitőke-cégén keresztül a Pentagon az Oprah Magazine-ban reklámozott szépségápolási cégbe ruházott be, hogy az a bőr egyszerű végigsimításával DNS-t suttyomban gyűjtő készüléket fejlesszen ki. De az utóbbi évtizedben igen figyelemreméltó dolog történt. A magánpiac teljesítménye jócskán meghaladta a Pentagon vagy a CIA elképzeléseit. 2008-ban a Pentagonnak terroristák DNS-éből álló titkos adatbázisa volt. Kb. 80 ezer mintát tartalmazott. Ma az AncestryDNA magáncég birtokában több mint 15 millió személy mintája van. A 23andMe, a második legnagyobb leszármazáskutató adatbázis több mint tízmillió mintát kezel. Még csak James Bond-féle technika sem kell DNS-minták gyűjtéséhez, ha készségesen átadjuk őket magáncégeknek, és még fizetünk is érte. Mit kezdhetünk valaki DNS-mintájával? Az USA-ban és Kínában azon dolgoznak, hogy DNS-mintákból emberek arcmását hozzák létre. Ha a DNS-t az arcfelismerő technikával ötvözzük, megvan a hatékony földerítőrendszer, amellyel személyek vagy teljes etnikai csoportok nyomon követhetők. Ha valaki ezt paranoiásnak gondolja, emlékeztetem, hogy tavaly a Pentagon figyelmeztető levelet küldött ki minden munkatársának, hogy ne használjanak kereskedelemben kapható DNS-készletet, mert az abból adódó információt a lekövetésükre használhatják, családtagjaikat is beleértve. A Pentagonnak a technikát övező növekvő nyugtalansága dacára alig történt valami a piac ráncba szedésére. Az egyik USA-cég, a Clearview AI, milliárdnyi arcképet gyűjt az internetről, azokat, melyeket az Instagramra magunkról, barátainkról, családunkról posztolunk ki, majd arcfelismerő szolgáltatásokat árulnak az USA kormányzatának és bűnüldöző szerveknek. Még ha azt hiszik is, hogy a technika alkalmazása teljesen elfogadható, semmi sem szab gátat, hogy az infót magánszemélyeknek, cégeknek, sőt még külföldi kormányzatoknak értékesítsék. Néhány cég pont ezzel foglalkozik. Emlékeznek a lehallgatók báljára Észak-Virginiában? Ma számos országban rendeznek ilyet. Ezrek vesznek részt ISS-kiképzésen és tanácskozáson. A fölbukkanó cégek közül több a közel-keleti és kínai. A kémpiac nemzetközivé vált. A világ fegyverkiállításain az arcfelismerő rendszereket, telefonlehallgató szoftvert kínáló cégek a tankokat és rakétákat bemutató, hagyományos fegyvereket gyártók szomszédságában állítanak ki. A fegyverkiállítások látogatásakor könnyen a disztópikus nyúlüregbe jutunk a jövő megfigyelési technológiájára gondolva, amely minden mozdulatunkat leköveti. Az egyik Pentagon-szakértő elmondta nekem, hogy a seregnek csak műholdak kellenek, amelyekkel bárhol bárkit nyomon követhet, csupán DNS-ük alapján. Ezt hallva nem csoda, ha alufólia sisakokba akarnak beruházni. De nem tudjuk, hogy miféle technológiát tartogat a jövő. De azt igen, hogy szabályozás hiányában ma a piac robbanásszerűen bővül. De tény, hogy az egyik cég, melyet megfigyelőtechnika önkényuralmi rendszereknek való eladásával vádoltak, ma COVID-19-kontaktok kiderítését ajánlja. Persze, a technika kontaktkövetés révén a világjárvány megfékezésének ígéretével kecsegtet. De egyúttal kaput nyit a tömeges magánmegfigyelés előtt. Mit tehetünk ezzel a magán kémpiaccal? Elrejtőzhetünk, kiszállhatunk az internetből, a közösségi médiából, megszabadulhatunk okostelefonunktól, barlangba költözhetünk, de nem képeztek ki minket hivatásos kémekké: nem élhetünk hamis személyiséggel, vagy anélkül. Még az igaz kémeknek is nehéz manapság a radarszint alatt maradniuk. Nem számít, Jason Bourne-nek hány útlevele van, ha arca vagy DNS-e megvan valamely adatbázisban. De ha még a kormányok is elvesztették a kémeszközök fölötti uralmat, tehetünk mi bármit is? Hallottam azt az érvet, hogy ha még az USA tiltaná a cégeknek az efféle technika exportálását, kínai cégek rögtön átvennék a helyüket. Ám ma szabályozzuk a fegyverkereskedelmet, még ha tökéletlenül is. Pár éve létezett többoldalú javaslat ebben a tárgyban: követeljük meg az exportengedélyt megfigyelő szoftverekre. Az USA egyetértett az önkéntes szabályozást javasló államokkal, de Washingtonban a javaslat elhalt. Olyan kormányunk van, amely inkább több fegyvert exportál kevesebb korlátozással, azoknak az államoknak is, amelyek visszaélnek a megfigyelési technikával. A helyzet rendezéséhez elő kell vennünk azt a javaslatot, de annál tovább kell lépnünk. Alapvetően meg kell változtatnunk gondolkodásunkat a megfigyeléstechnikáról, és fegyvernek kell minősítenünk ezeket az eszközöket. Ez teszi lehetővé a kormányzatnak az exporteladás szabályozását és ellenőrzését, ugyanolyan módon, mint a hagyományos fegyvereknél, fejlett repülőknél és rakétáknál szokásos. De ez azt is jelenti, hogy elismerjük: a személyiségünket, tetteinket, kijelentéseinket, sőt olykor még gondolatainkat is nyomon követő technika a fejlett fegyverzet egyik fajtája. E fegyverek túl erősek ahhoz, hogy a legtöbbet ígérő kaparintsa meg őket, és a kémpiac szeszélyének legyenek kitéve. Köszönöm.