Az időm nagy részében

kislányokra gondolok.

Tudom, kicsit bizarrul hangzik
ez egy felnőtt férfi szájából,

de tényleg sokat gondolok a kislányokra,

főleg azért, mert nekem is van egy.

Ő itt a kislányom, és ha megismernék, 
önök is imádnák.

Okos és vicces,

kedves, igazi jó barát.

Amikor róla beszélek, 
leginkább az a szó jut eszembe,

hogy "sportoló".

A lányom sportos.

Erős, gyors,

jó az egyensúlyérzéke,
és van testtudata.

Az elmúlt években sorozatban 
háromszor ő nyerte az állami bajnokságot

Shaolin kempóban,

9 évesen már félúton van a fekete öv felé.

A lányom sportos.

Na már most, ha egy közel 190 magas
és 120 kilós férfi áll önök előtt,

aki sportosnak írja le a lányát,

azt gondolhatnák, rá ütött!

Pedig nem.

(Nevetés)

A nejem kétszeres állami
futballbajnok volt a gimiben,

és kétszeres állami röplabdabajnok is,

míg én számítógépes játékokkal játszottam.

Ez az oka,

hogy bár a lányom sportos,

emellett kocka is, amit imádok.

Lángmintás köpenyben mászkál otthon,

amit ő maga készített.

A Vastrónon ül,

(Nevetés)

még ha egy részt sem
látott a Trónok harcából,

mert nem mi vagyunk
a világ legrosszabb szülei,

tudja, hogy van valaki, 
akit a Sárkányok Anyjának hívnak,

úgyhogy így hívja magát, és imádja.

Hatalmas képregényrajongó.

Most épp Groot a kedvenc szereplője,

egyszerűen imádja.

Odáig van A Hihetetlen Hulkért,

de a szíve legmélyén, úgy igazán,

a Star Wars az ő világa.

A kölyök egy Jedi.

Igaz, néha meg Sith,

de ez az ő döntése és tiszteletben tartom.

(Nevetés)

De ezt a kérdést fel kell tennem.

Miért van az, hogy ha a lányom beöltözik,

akár Grootnak, akár a Hihetetlen Hulknak,

akár Obi-Wan Kenobinak vagy Darth Maulnak

Miért fiú mindig mindegyik karakter?

Hol vannak a női szuperhősök?

És nem is ez a kérdés igazán,

mert rengeteg női szuperhős van,

A lényeg, hogy hol vannak 
a női szuperhős-cuccok?

Hol vannak a jelmezek, a játékok?

Mert minden nap, amikor
a lányom beöltözik valaminek,

új dolgokat tanul.

Ez egy olyan folyamat, amit a munkámban,

mint média ismeretek tanár,

közpedagógiának hívunk.

Ez az, ahogy egy társadalmon
kivetülnek az ideológiák.

Például megtanultuk, mit jelent
férfinak vagy nőnek lenni,

hogyan kell társaságban viselkedni,

hogyan legyünk jó modorral 
rendelkező hazafik.

Az összes társadalmi kapcsolatunk,
amik emberré tesznek minket.

Röviden az, hogyan tanuljuk meg azt,
amit más emberekről

és a világról tudunk.

Azonban ezt a társadalmat 
100%-osan telíti a média.

Ez azt jelenti, hogy a létezésünk
minden egyes mozzanata,

– a természetes testi funkciókon kívül, –

bizonyos szinten médiafertőzött.

Az autónktól kezdve az ételen át,
amit megeszünk,

a ruhánk, amit viselünk,

ahogy a kapcsolatainkat építjük,

egészen a nyelvig,
mellyel a gondolatokat formáljuk,

mind-mind médiafertőzöttek
valamilyen szinten.

Tehát a társadalmunk válasza arra,

hogyan tanuljuk meg,
amit másokról és a világról tudunk,

az túlnyomórészt
a médián keresztül történik.

Csakhogy van ebben egy csavar.

A társadalmunkban

a média nem csupán az információt
közvetítő technológia és az eszközök,

hanem vállalati egységek is.

Amikor pedig az információközlés
anyagi érdekkel társul,

akkor baj van.

Hogy mekkora baj?

Ezt hallgassák:

1983-ban az amerikai média 
90 százaléka 50 cég kezében volt.

Bármilyen piacon, 50 különböző,
befolyással rendelkező cég, az elég sok.

Az sokféle nézőpont.

2015-ben ez a szám hatra csökkent,

hat cég.

Az NBCUniversal Comcast, 
az AOL Time Warner,

a Walt Disney Company, a News Corp,
a Viacom és a CBS Corporation.

Az általunk megtekintett filmeknél
ez a 6 cég gyárt tíz filmből kilencet,

TV-sorozatoknál tízből kilencet, 
tíz dalból kilencet,

tíz könyvből kilencet.

Tehát a kérdésem az,

ha hat cég uralja az amerikai
média 90 százalékát,

mekkora befolyásuk van afölött, 
hogy mi kerülhet önök elé a nap mint nap?

A médiaismereteknél

sűrűn mondogatjuk, hogy a média 
nem határozhatja meg, mit gondolunk.

és így is van, szörnyen rosszak ebben.

De nem ez a munkájuk.

A média nem szabja meg, mit gondoljunk.

A média azt szabja meg, 
miről gondolkodjunk.

Irányítják a beszélgetést,

és a beszélgetésen belül

nincs szükségük rá, hogy azt gondoljuk,
amit ők akarnak,

egyszerűen csak elintézik, hogy arról
gondolkodjunk, amiről ők szeretnék,

és leginkább, hogy ne gondolkodjunk
olyanról, ami nem szolgálja az érdekeiket.

Ők irányítják a társalgást.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Vegyünk egyet ezen cégek közül,

egy egyszerűt.

Beszéljünk a Walt Disney
Company-ről egy kicsit.

A következő ok miatt szoktam
a Walt Disney-t példának hozni:

Van itt egyetlen ember is, 
aki soha nem látott még Disney-filmet?

Nézzenek körül. Pontosan.

Azért választottam a Disney-t, mert
100 százalékos az úgymond beivódásuk

a társadalmunkba.

A Disney minden egyes emberhez elér,

úgyhogy könnyű alapul vennem.

1937 óta a Disney bevételének zöme 
a kislányoknak eladott hercegnőkből van.

Ez egy óriási bevételi forrás.

Kivéve persze, ha az ön lányuk
is olyan hercegnőért rajong,

mint az én lányom, aki ilyen.

2012-ben

a Disney felvásárolta a LucasFilm-et
4 milliárd dollárért,

a Disney-boltokat pedig hamar
elárasztotta a sok Han Solo,

Obi-Wan Kenobi, Darth Vader,
Luke SkyWalker és Yoda.

De Leia hercegnő nem volt.

Miért? Mert ez a hercegnő 
nem igazodik a közpedagógiához

a hercegnőkkel kapcsolatban.

Így Leia hercegnős termékek
nem kerültek a boltokba.

És amikor az emberek ezt számon kérték,

"Hol vannak a Leia hercegnős cuccok?"

Disney csak annyit mondott:

"Nem tervezünk Leia hercegnős
termékeket árulni."

A rajongók pedig a Twitteren mérgelődtek

#WeWantLeia (Leiát akarjuk) hashtag-gel.

Mire Disney azt mondta:
"Várjatok, nem úgy értettük.

Azt akartuk mondani,

hogy még nincs Leia hercegnős
termékünk, de lesz."

Ez volt 2012-ben, és most 2015 van,

de ha bemennek egy Disney-üzletbe, 
ahogy én is nemrég,

és Leia hercegnős terméket keresnek,

tudják hány darab van belőlük
a polcokon a Disney-üzletben?

Egy sem, mert Disney-nek esze ágában
sincs Leia hercegnőt a boltokba tenni.

Nem kéne meglepődnünk, hiszen
nyilvánvalóvá vált az üzleti politikájuk,

amikor 2009-ben megvették a Marvelt

4 és fél milliárd dollárért.

Mert ha rengeteg pénz jön be
a kislányoknak eladott hercegnőkből,

akkor a kisfiúkkal is
kezdeni akarsz valamit.

És mit áruljunk fiúknak, 
ha nem szuperhősöket?

Így Disney már hozzáfért
Amerika Kapitányhoz, Thorhoz,

a Hihetetlen Hulkhoz,

sőt, sok olyan hőshöz is,

akikről még senki nem is hallott.

A Marvel ugyanis ennyire jól értett
a szuperhősök eladásához.

Tavaly mutatták be
a Galaxis Őrzői című filmet.

Ennek a filmnek egyszerűen nincs értelme.

Senki nem ismerte őket, az olyan
képregény-rajongókat leszámítva, mint én.

Az egyik karakter egy beszélő fa,

a másik egy emberi tulajdonságokkal
bíró mosómedve.

Nem kéne működnie.

Ennek ellenére hatalmas sikere 
volt a Galaxis Őrzőinek.

Ez a karakter itt középen Gamora.

Zoe Saldana játssza a szerepet,

aki erős, okos, gyors, 
és úgy harcol, mint egy ninja,

és egy gyönyörű fekete nő alakítja,

a lányom pedig egyből beleszeretett.

Úgyhogy, mint tisztességes kocka apa,
elmentem Gamorás cuccokat venni neki,

és amikor a boltba értem,
érdekes dolgot tapasztaltam.

Ha Gamorás hátizsákot kerestem,

nos, Gamora nem volt rajta.

Inkább úgy kellett volna ezt árulniuk,
mint "A Galaxis Néhány Őrzője".

(Nevetés)

Ha uzsonnás dobozt kerestem,
Gamora nem volt rajta,

ha pólót akartam venni,

Gamora nem volt rajta.

Valójában,

ha elmennének a boltba, mint ahogy tettem,

és megnéznék a kínálatot,

egyetlen apró képet találnának
Gamoráról, mégpedig itt,

de ha az árusított termékeket 
nézzük azon a polcon,

Gamora egyiken sincs rajta.

Mehettem volna a Twitterre #WheresGamora
(Hol van Gamora) hashtag-gel,

mint ahogy rajongók
milliói tették világszerte,

de az az igazság,
hogy én már meg sem lepődtem,

mert ott voltam, amikor a Disney
piacra dobta a Bosszúállókat,

aminek épp idén jött ki az új része,
a "Bosszúállók: Ultron kora",

mindenki izgatott volt,

mert nem egy, hanem két 
női szuperhős is volt benne,

a Skarlát Boszorkány és a Fekete Özvegy.

Úgyhogy izgatottak voltunk.

De az az igazság,

hogy bár Scarlett Johansson

– az egyik legnépszerűbb amerikai 
színésznő – játssza a szerepet,

a Fekete Özvegy pedig

nem egy, nem két, hanem öt
különböző Marvel filmben szerepel,

mégis egy darab Fekete Özvegy
termék sincs forgalomban.

Egy sem.

Ha pedig elmennek a Disney 
boltba Fekete Özvegy jelmezért,

nem lesz, csak Amerika 
Kapitány, Hihetetlen Hulk,

Vasember és Thor.

Sőt még Hadigép is lesz,

aki szinte alig szerepelt a filmben.

Akit nem találnak majd, 
az a Fekete Özvegy.

Nyilván mehetnék a Twitterre,
ahogy olyan sokan tették

#WheresNatasha hashtaggel.

De már belefáradtam.

Belefáradtam, hogy mindig ez van.

Országszerte mindenhol

gyerekek ezrei játszanak
az Avengers Quinjet játékszettel,

amiben Amerika Kapitány motorral
leugrik egy mozgó repülőről

és az tényleg nagyon menő.

Tudják, mennyire menő?

Annyira, hogy a filmes jelenetben

a Fekete Özvegy ült a motoron.

Ám őt nemcsak kitörölték,

hanem egy férfi szereplőt 
tettek a helyére.

És mit tanulunk mi ebből?

A következő öt évben

a Disney, a Warner Brothers
és több másik filmstúdió

30-nál is több játékfilmet mutat majd be

képregény szereplőkkel,

és ebből a 30 játékfilmből

pontosan kettőnek lesz női főszereplője.

Kettőnek.

Persze több női karakter is 
lesz ezekben a filmekben,

De ők vagy mellékszerepben,
vagy szerelmi vonalon,

vagy csapattagként szerepelnek.

Nem ők lesznek a fő karakter.

Ha a bennünk élő képet

a világról és az emberekről
a média formálja,

akkor ezek a cégek azt tanítják
a lányomnak, hogy hiába erős,

okos, gyors és harcol úgy, 
mint egy ninja,

melyek amúgy mind igazak rá,

semmit nem érnek.

Vagy semmibe veszik majd, mint Gamorát,

vagy kitörlik és egy fiúval helyettesítik,

mint a Fekete Özvegyet.

Ez nem jó így.

Nem igazságos sem vele, sem mások
fiaival és lányaival szemben.

De a lényeg:

egy kislányt nevelek, aki egy kicsit fiús,

ami egyébként szörnyű jelző egy lányra.

Eszerint a jellem, ami téged meghatároz,

gyakorlatilag nem a tiéd,

csak kölcsön kaptad a fiúktól egy időre.

De tudják, mennyi támadás
éri őt az életében amiatt,

hogy egy kicsit fiús?

Semennyi.

Aranyosnak tartják majd.

Bátornak látják majd, 
mert a társadalmunkban,

ha egy lánynak úgymond
fiús tulajdonságai vannak,

az pluszt jelent, többre tartják.

Nem egy fiút nevelek, mint Mike.

Mike egy floridai kisfiú, 11 éves,

és amit a világon a legjobban szeret,

az az "Én kicsi pónim: 
Varázslatos barátság" című sorozat,

mint gyerekek milliói egész Amerikában.

A műsor öt és kilenc év 
közti kislányoknak szól,

de kisfiúk milliói,

sőt, felnőtt férfiak is

nézik az Én Pici Pónim sorozatot.

Klubjuk is van.

Tesópóniknak hívják magukat,

pónitesók, srácok, 
akik szeretik a pónikat.

Én is közéjük tartozom.

Hogy mit tanul Mike és én,

valamint fiúk és férfiak milliói 
az Én Pici Pónim

lányos, giccses világából?

Hát azt, hogy tanulj, dolgozz
és bulizz keményen,

adj a külsődre, érezd jól magad,

és cselekedj jól.

Isten ments, hogy ilyen puhány 
dolgokat tanítsunk a fiúknak.

Úgyhogy a Mike-kal egy környéken
lakó srácok piszkálják őt, megverik,

és kigúnyolják,

így a 11 éves Mike hazamegy,

keres egy övet, a nyaka köré tekeri,

és felakasztja magát
az emeletes ágy korlátjára.

Mert olyan társadalmat alkottunk,

amiben egy kisfiú inkább meghal,
minthogy lányosként tekintsenek rá.

Erről nem Mike tehet. Ez a mi hibánk.

Mi hagytuk őt cserben.

Cserben hagytuk a gyermekeinket.

Helyre kell ezt hoznunk nekik.

Véget kell vetnünk annak,
hogy a női szuperhősös pólók

mind rózsaszínek és lányszabásúak.

Ez így nem mehet tovább.

Amikor ezen az előadáson dolgoztam,
az emberek azt mondták:

"Úgysem fog változni semmi"
"Ó tényleg?"- kérdeztem.

Épp idén nyilatkozta a Target nevű cég,

hogy mostantól nem osztják
nemekre a játéksorokat,

vegyesen lesznek az áruk.

Mielőtt fejvesztve rohannánk, hogy
gratuláljunk a Target vezetőségének,

ezen a héten a polcokra került egy póló,

rajta a Star Wars: Egy új remény 
című film egyik fontos jelenetével

ahol Leia hercegnő áll
Sith Nagyúrral szemben,

azonban a pólón

Leiát rejtélyes módon Luke-ra cserélték.

Úgyhogy ne siessünk
annyira a gratulációkkal.

Szintén ezen a héten

a Disney bejelentette, hogy nem osztja
nemekre többé a Halloween jelmezeket.

Erre csak annyit, hogy "Kösz Disney,

leszámítva, hogy az összes 
jelmezetek férfi szuperhősös,

szóval mit számít, hogy ki viseli?"

Ezen a héten, a Barbie gyártója, a Mattel,

bejelentette, hogy legyártanak
egy sor női DC szuperhőst.

Az érdekesség az,

hogy megkérdezték

a lányoktól, hogy mit
szeretnének a babákban,

és mint láthatják, hajlítható

vádlijuk és könyökük van, amikkel
szuperhős dolgokra képesek

és kérem vegyék meg őket.

Ne csak a lányaiknak vegyék meg,

hanem a fiaiknak is.

Mert fontos, hogy a fiúk is játsszanak
szuperhősnőkkel és hősnőként,

mint ahogy a lányom is játszik 
szuperhősökkel és szuperhősként.

Valójában, amit én szeretnék,

az egy olyan világ, melyben az emberek 
boltba induláskor

észben tartanak egy apró táblázatot arról,

hogy megvegyenek-e egy játékot
egy fiúnak vagy lánynak.

A táblázat pedig nagyon egyszerű,
mert csak egy kérdést tartalmaz.

Így szól: "A nemi szervem
működteti ezt a játékot?"

(Nevetés)

Ha a válasz igen,

akkor az a játék nem gyereknek való.

(Nevetés)

Ha pedig a válasz nem,

akkor az fiúknak és lányoknak való.

Ennyire egyszerű.

Mivel a mai nap a jövő jövőjéről szól,
az én jövőmben

a fiúk és lányok ugyanannyi
tiszteletet érdemelnek,

ugyanannyit érnek, és legfőképpen:
egyforma képviseletben részesülnek.

Köszönöm.

(Taps)