Jó napot kívánok!
Kardiológus vagyok.
Egy történetet mondok el életről
s halálról, s arról, ami a kettő közt van.
A régi városok mindig folyópartra épültek,
akárcsak London,
és a hatalmas Temze csak
pár száz méterre van innen.
Gyakran mondják, hogy a Temze
London éltető eleme; így is van.
Viszont testünknek is megvan
a maga éltető eleme,
amelynek el kell érnie minden szervünket,
minden sejtünket, hogy életben maradjunk.
Ennek a központja pedig a szív.
Percenként hetvenet ver.
Napi 24 órán át.
Hónapokkal születésünk előtt kezdi,
és halálunk pillanatáig nem hagyja abba.
Nyilván igen fontos szerv.
Feladata, hogy keringesse bennünk
a vért, oxigént, tápanyagokat
testünk más részeiben.
A szívből a testbe vezető csövek:
a verőerek, hajszálerek és visszerek
csodálatos fölépítésűek.
Együttes hosszuk
kb. 100 000 kilométer.
Kapjanak levegő után! 100 000 km!
Két és félszer körülérnék a Földet!
Mutatok egy videót arról...
képzeljék magukat a vörös vértest helyébe,
ahogy az erekben szörfözik.
Nyugi, nem 100 000 km-es videót mutatok.
Csak egy rövid részt,
hogy fogalmuk legyen, mi történik itt:
szép sima falak, a vér
a kellő helyre zubog bennük.
Lássuk!
(Szívverés)
Nem az enyémé.
Ez itt a szív.
Az szivattyúzza a vért egész testünkbe,
de saját magába is, hogy a szivattyúzáshoz
kellő energiával lássa el.
(Szívverés vége)
Nagyszerű rendszer, ugye?
Körülnézve a teremben
sajnálattal közlöm,
hogy majd mindannyiuk
érrendszere el van már tömődve.
Érrendszerük belseje nem szép sima.
Képződő koleszterindarabkák vannak benne.
Kamaszokat keresek a nézők között...
már önökben is elkezdődött a folyamat.
Az idősebbeket elnézve, attól tartok,
hogy önök már olyanok,
mint belül a vízforraló.
(Nevetés)
Tényleg el vannak tömődve.
A folyamat életünk során alakul ki.
Ám néhány dologgal késleltethetjük,
de egy videón megmutatom,
mikor fordul rosszra a folyamat.
Komolyabb figyelmeztetés:
önök közül minden harmadiknak
lesz valaha szívrohama vagy agyvérzése.
Talán személyesen is érinti önöket,
és biztos, hogy az idő múlásával
valakit családjukban is.
Minden negyedik – magamat is beleértve –
mivel tudják, hogy skót vagyok,
noha 30 éve Londonban dolgozom.
A skótok születési előjoguknak tartják,
hogy szívbajtól haljanak meg.
(Nevetés)
Nagyapám abba halt bele,
apám abba halt bele,
és a pokolba, én is abba halok bele.
(Nevetés)
E hozzáállásunkon kell változtatnunk.
De e videón megmutatom,
mi lesz, ha rosszra fordulnak a dolgok.
A videón
a véredény falában lévő nagy koleszterin-
vagy zsírdarabot látnak.
De ennél sokkal fontosabbak
az állandóan bennünk lévő repedések,
szakadások,
és a hozzájuk tapadó vérrögök,
amelyek egészen elzárják a verőeret.
Csendben leszek, amíg a filmet nézik.
(Szívverés)
(Szívverés vége)
És elzárja a verőeret,
és a szívet ellátó ér e szakasza elhal:
bekövetkezik a szívroham.
Megtörténhet.
Ez nagyon komoly ügy.
Ezért kell mindannyiunknak együttműködnünk
az eltömődés kockázatának csökkentésében.
De ha mégis eltömődnének,
akkor legalább a szívroham
és az agyvérzés megelőzésében.
De egy pillanatra ne csak
magunkkal törődjünk,
hanem nézzük a kérdést világméretekben,
ott a helyzet tényleg riasztó.
Az utóbbi két nemzedékben
a baj járványszerűvé vált a világon.
Korábban csak a nagyon gazdag országokra,
pl. az USA-ra és Nyugat-Európára
volt jellemző,
de ma már világprobléma.
Évente 18 milliónyian halnak meg
e betegség következtében.
Két másodpercenként egy-egy fő.
Ez a világ legnagyobb gyilkosa,
de nem fordítunk rá elég figyelmet.
Nézzük, mi ezzel a baj a világon.
Korábban a világ nagy részén
nem találkoztunk e problémával.
De ez gyorsan megváltozott.
Nem csak Észak-Amerikában.
Jelen van Dél-Amerikában.
Jelen van Ázsiában,
ahol régebben a koszorúér-betegség
igencsak ritkaságnak számított.
Mondok pár támpontot,
vajon miért fordult a kocka
két nemzedék alatt.
De ezek elég nyilvánvaló dolgok,
amelyekről, remélem, tudnak.
Elég csak kimenni, hogy lássuk,
mennyi gyorskaja kapható.
A dohányzás is még nagyon gyakori,
különösen fiatal nők körében.
Vagy nézzék ezt: az ülőéletmódunkat.
Egyre többet nézzük a képernyőket.
Nem sétálunk el
gyerekeinkkel az iskolához.
E tényezők vezetnek
járványszerű változáshoz
az egész világon.
Ezeken a dolgokon a magunk, gyerekeink,
unokáink kedvéért változtathatunk.
Jó látni, hogy London mennyit tesz ezért,
hogy többet mozogjunk,
könnyebben kerékpározhassunk.
A londoni főpolgármester,
mikor épületeket emelnek, azt mondja:
"Legyenek nyilvánvalóan lépcsők",
hogy lehessen választani.
Ha csak egyetlen dolgot fogadnak el tőlem:
ha lépcsőket látnak,
jussak eszükbe,
tartsák alacsonyan a súlyukat,
a koleszterinüket, a cukrukat,
és lassítsák az eltömődés folyamatát!
De ne higgyék, hogy ez
csak más országok gondja.
Hazánknak ez nem múló nagy gondja.
Ezért egy pillanatra tekintsünk
az Egyesült Királyságra!
Talán azt hihetnék,
hogy ez a kór több férfit érint, mint nőt.
De nézzük inkább a tényeket és a számokat,
amelyek kiegyenlítettséget mutatnak.
Sok újságolvasó nő azt gondolja,
inkább hal meg emlőrákban, mint ettől.
De a nők kétszer valószínűbben halnak meg
szívrohamban vagy agyvérzésben,
mint más kórképtől.
Ez tehát tényleg fontos ügy,
amelyet családja érdekében
senki sem vehet félvállról.
Az utolsó részlet arról szól,
amit mi, orvosok teszünk.
Bemutattam a csúnya folyamatot,
de itt kék pöttyöcskéket láthatnak,
ez pedig a gyógyszeres kezelés:
új gyógyszereken dolgozunk,
amelyek csökkentik a szívroham
és az agyvérzés kockázatát.
Végezetül példát mondok
az új orvosi gyakorlat köréből.
Mi, kardiológusok, mindig
végzünk klinikai kísérleteket,
amelyekben teszteljük, hogy elképzeléseink
vajon hasznára válnak-e pácienseinknek.
Épp az utóbbi időben fejeztük be
az egyik óriási kísérletünket:
27 000 önkéntes vett részt benne
60 országból.
Mindenki hallott már az aszpirinről,
100–120 éves gyógyszer,
és elég jól megelőzi
a verőérben való rögképződést.
Elég jó, de nem tökéletes.
A kardiológusok mindig gyanították,
hogy ha valamit még hozzáadnánk,
jobb eredményt érnénk el.
De nem támaszkodhatunk a megérzésünkre,
be is kell bizonyítanunk.
Ezért végeztünk óriási kísérletet
27 000 fővel;
a páciensek fele csak aszpirint,
fele rajta kívül egy kevés vérhígítót,
antikoagulánst is kap.
A bevont pácienseknek korábban
szívrohamuk, agyvérzésük, angina
pectorisuk vagy bypassműtétjük volt.
Tudtuk, hogy érrendszerük
erősen eltömődött.
Az volt a kérdés,
hogy önmagában
az aszpirin-e a legjobb kezelés,
vagy ezen változtatnunk kell?
Az volt a jó benne,
hogy a kísérletet gyorsan
leállította az Etikai Bizottság,
mert nem lett volna erkölcsös folytatni,
hiszen a koaguláns és aszpirin
együttes alkalmazásának előnye
annyira meggyőző volt.
Tehát az aszpirin más
kezeléssel együtt sokkal jobb:
csökkenti a szívroham
és az agyvérzés kockázatát,
és az emberek tovább élnek.
A kellő időben,
mikor a protokollokat jóváhagyják,
valószínűleg más lesz e kórok kezelése.
Mi mint kardiológusok, páciensekkel
foglalkozva megtesszük a magunkét,
hogy jobb megoldást találjunk,
amennyiben megbetegszenek.
De legyenek tudatában,
hogy önök is felelősek önmagukért,
gyermekeikért, unokáikért, barátaikért.
Gondoljanak e csodás véredény-rendszerre,
az érrendszerükre!
Arra gondoljanak, milyen könnyű
megvédeni az életük során!
Együttműködve: önök, én és hivatásom –
küzdjük le a világ legnagyobb gyilkosát!
Köszönöm szépen.
(Taps)