Manapság mindannyian aktivisták vagyunk.

(Taps)

Köszönöm.

Várok egy kicsit.

(Nevetés)

Kezdve a családokon, akik a nyilvános 
iskolák alapítványaiért harcolnak;

a tízezreken, akik a "Foglaljuk el 
a Wall Streetet" mozgalomhoz csatlakoztak,

vagy a "Black Lives Matter " 
mozgalommal tiltakoznak

az afro-amerikaiak elleni 
rendőri brutalitás ellen;

a családokig, akik az élet védelmében,

vagy a nő önrendelkezése 
mellett tüntetnek;

azokig közülünk, akik barátaikat,

szomszédaikat féltik a deportálástól,

vagy hogy muszlimként

listázzák őket;

a fegyvertartás jogáért, vagy 
a fegyvertartás ellenőrzéséért küzdőkig;

és januárban a nők meneteléséhez 
csatlakozott milliókig,

szerte az országból.

(Taps)

Mindannyian aktivisták vagyunk,

ami azt jelenti, hogy mindannyiunk
okkal fél a megfigyeléstől.

A megfigyelés azt jelenti, 
hogy a kormányzat

gyűjti és felhasználja személyes 
és szenzitív adatainkat.

A megfigyelésnek lényeges szerepe van

a törvény érvényre juttatásában
és a nemzetbiztonságban.

De mióta megfigyelés létezik,

vissza is élnek vele,

kényes információkat gyűjtenek pusztán

származásuk,

nemzetiségük,

szexuális orientációjuk miatt emberekről,

– és különösen – aktivista tevékenységük,

politikai nézeteik miatt.

Kb. 53 éve annak, hogy Martin Luther King

elmondta híres beszédét
a washingtoni Lincoln-emlékműnél:

"Van egy álmom... "

Mára a beszéd gondolatai 
a faji egyenlőségről és a toleranciáról

annyira megkérdőjelezhetetlenek,

hogy lányaim a beszédet 
harmadik osztályban tanulják.

Akkoriban azonban

King nagyon is vitatott személyiség volt.

J. Edgar Hoover, a hírhedt 
FBI-főnök azt hitte,

vagy szerette volna hinni,

hogy a polgárjogi mozgalom 
a szovjet kommunisták titkos terve

az amerikai kormányzat destabilizálására.

Hoover a szervezettel bepoloskáztatta 
King szállodai szobáját,

és lehallgatták az
aktivisták közti beszélgetéseket

a polgárjogi mozgalom 
stratégiájáról és taktikájáról.

Szintén hangfelvétel készült

King és barátnője intim együttlétéről.

Hoover meglátta ebben a lehetőséget

a polgárjogi mozgalom ellehetetlenítésére.

Az FBI egy csomagot küldött 
Kingnek a rögzített anyagokból,

egy kézzel írott feljegyzés kíséretében.

E feljegyzés egy piszkozata sok év után
előkerült az FBI archívumából.

Ez állt a levélben:

Ön nem tiszteletes, és ezt tudja.

King, közeleg a vég, mint ahogy 
minden csalásnak vége egyszer.

A levél szinte biztatta Kinget, 
hogy kövessen el öngyilkosságot,

mondván: "King, egyetlen 
választása maradt.

Tudja, mi az.

Jobb, ha megteszi, mintha 
mocskos, abnormális, csaló énje

lelepleződik a nemzet előtt."

De ami a lényeg,

King nem volt abnormális.

Mindannyiunknak vannak dolgai, 
ami nem tartozik másokra.

És ami még fontosabb,

J. Edgar sem volt abnormális.

A megfigyeléssel való
visszaélés története

nem egyetlen rossz, 
hatalommániás ember története.

Az FBI- ban eltöltött évtizedein keresztül

Hoover végig élvezte a mindenkori 
elnök bizalmát, akit éppen szolgált,

demokratáét, republikánusét egyaránt.

John F. Kennedy és 
testvére, Robert Kennedy

tudtak Dr. King megfigyeléséről,
és jóváhagyták.

Hoover 15 éven át futtatott egy 
COINTELPRO nevű megfigyelési programot,

az olyan civil szerveződések
ellehetetlenítésére,

amelyek az állampolgári jogokért,

a nők jogaiért köteleződtek el,

vagy a háború ellen szálltak síkra.

És a megfigyelés nem állt meg itt.

Lyndon Baines Johnson

a választási kampány alatt bepoloskázta

riválisa, Barry Goldwater 
kampány-repülőjét,

eszközként a választás megnyerésére.

És persze ott volt a Watergate.

Betörőket fogtak,

akik épp behatoltak a 
Demokrata Párt főhadiszállására

a Watergate-házban.

a Nixon-adminisztráció érintett 
volt a betörés elleplezésében,

és Nixonnak végül le kellett 
mondania elnökségéről.

A COINTELPRO és a Watergate-ügy 
ébresztő volt Amerika számára.

A megfigyelésekre nem volt szabály,

és a politikai vetélytárs 
elhallgattatására használták fel.

Tehát az amerikaiak nagy nehézségek árán

megreformálták a megfigyelési törvényt.

A megfigyelési törvényben 
a legfontosabb eszköz

a vizsgálatot elrendelő 
határozat megkövetelése,

hogy a kormányzat hozzáférhessen
telefonhívásainkhoz és leveleinkhez.

Azért fontos a vizsgálatot 
elrendelő határozat,

mert az állampolgár és a megfigyelő közé

beiktatódik egy bíró,

akinek feladata, hogy meggyőződjék róla,

hogy a megfigyelésnek alapos oka van;

hogy valóban a megfelelő
személyre irányul;

és a gyűjtött információt

törvényes kormányzati céllal 
kívánják felhasználni,

nem pedig valaki hátrányos
megkülönböztetésére.

Ez volt a rendszerünk,

és ez azt jelenti,

hogy Obama elnök 
nem hallgattatta le a Trump Towert.

Arra való a rendszer, hogy megakadályozza,
hogy bírói végzés nélkül

ilyesmi megtörténhessen.

De ma már nem csak telefonhívásokról 
vagy levelekről van szó.

A mai technika

egyszerűvé és olcsóvá 
teszi az információgyűjtést

az átlagemberekről.

A telefonhívásainkról 
készült nyilvántartás

elárulhatja, van-e káros szenvedélyünk,

milyen vallásúak vagyunk,

milyen célra adományozunk,

milyen politikai jelöltet támogatunk.

Ehhez kormányunk éveken keresztül
gyűjtött még olyan telefoninformációt,

amilyeneket a bűnelkövetőkről szokás.

2012-ben a republikánus nemzeti konvenció

figyelme egy új technológiára esett,
az arcfelismerésre.

Ennek a lényege,

hogy felismeri a tömegben az esetleges

aktivistákat vagy rendbontókat,

hogy még időben lekapcsolhassák őket.

Mára az amerikai felnőtt népesség 
több mint 50%-a szerepel

a kormányzat arcnyilvántartásában.

Az alkohol, dohány, lőfegyver és 
robbanóanyagok kereskedelmét felügyelő

kormányzati szintű szervezet megoldotta

rendszám-érzékelőkkel,

hogy figyelemmel kísérje, 
kik járnak fegyverbemutatókra.

Leolvassa azoknak 
kocsiknak a rendszámát,

amelyek sokat parkolnak 
ilyen események színhelyén.

Azt feltételezzük, hogy ma már 
a rendőrőrsök több mint 70 százalékánál

rendelkezésre áll az automatikus 
rendszámfelismerő technológia,

hogy nyomon kövessék, 
milyen kocsik hajtanak át a városon.

Mindezeket az információkat –

a rendszámtáblákat, az arcképeket,

a telefon híváslistáját,

címjegyzékünket, a közeli 
ismerőseink listáját,

a fényképeket, amiket feltöltünk
a dropboxra vagy a Google fényképoldalára,

e-maileinket, vagy akár amit csetelünk --

nem védik megfigyelésre
vonatkozó előírások.

Ez azt jelenti, hogy megvannak mindazok
az információk az átlagemberről,

amelyek újabban kis költséggel 
szerezhetők meg.

Ez most aranykor a megfigyelések számára.

Minden szülő érteni fogja, 
hogy ez mit jelent.

Egy kisbaba,

egy párhetes,

nem képes kimászni az ágyacskájából.

De amikor a kicsi lány nagyobb lesz,

akkor már ki tud mászni,

de azt mondjuk neki: "ne mássz ki!"

Minden szülő tudja, mi fog történni.

Némelyik baba ki fog mászni.

Ugye, ez a különbség 
a "lehet" és a "szabad" között.

Ugyanez igaz ma a kormányzatra is.

Eleinte nem volt meg 
a kormányzatnak a lehetősége,

hogy széleskörű, tömeges megfigyelést 
végezzen a polgárok százmillióin,

és rossz célra 
használja fel az információt.

De mára a kormányzat felnőtt,

és megvan hozzá a technika.

A kormányzatnak megvan a lehetősége,

és ezért a törvényi szabályozás 
sokkal fontosabb, mint korábban volt.

Az az elvárás, hogy a törvény mondja meg,

mikor van a kormányzatnak 
engedélye a megfigyeléshez,

és nyújtson garanciát 
bizonyos komplikációk esetére.

Észrevesszük, ha törvénysértés történik,

és annak következményei 
vagy retorziói vannak.

Soha ilyen fontos nem volt még a törvény,
mert olyan világban élünk ma,

ahol csak ez tartja vissza a kormányt

az információval való visszaéléstől.

De a törvények mára már nem működnek jól.

Különösen szeptember 11. óta,

és nincsenek helyettük olyan szabályok, 
amilyenekre szükségünk lenne.

Látjuk ennek a következményeit.

Vannak központok a helyi, 
az államok szintjén működő,

és a szövetségi szervek
együttműködésének összehangolására.

amelyeknek a belső terrorizmus 
felderítése lenne a feladatuk.

És azt láttuk, hogy ez a központ jelenti,

hogy esetleg veszélyesek lehetünk,

ha egy harmadik párti 
jelöltre szavaztunk,

vagy van egy "Ne lépj rám" zászlónk,

vagy megnéztünk egy adó-ellenes filmet.

E központok átnézték titokban muszlim 
közösségek ajánlott olvasmányainak listáját,

kémkedtek a katonai szolgálatot
a gimiben elutasító kvékerek után.

Az adóhatóság ok nélkül, előszeretettel 
ellenőriz olyan csoportokat,

amelyek nevében szerepel
a "Tea Party vagy a "Patriot" kifejezés.

Manapság vámosok és határőrők

megállítanak az országba belépő utasokat,

jelszavunkat kérik 
a közösségi médiához,

amellyel megnézhetik, kik a barátaink,

miket írogatunk,

és akár írhatnak is a nevünkben.

Nos, a szabadelvű civilek, 
mint amilyen én is vagyok,

megpróbálták felhívni a 
figyelmet ezekre a dolgokra,

és küzdeni ellenük, éveken keresztül.

Ez nagy probléma volt 
Obama elnöksége alatt,

de azóta a helyzet csak romlott.

Amikor a New York-i rendőrkapitányság

muszlimok után kutakodik,

vagy a rendőrkapitányság 
rendszámleolvasókat használ,

hogy megtalálja, hogy merre 
van a főnök házastársa,

vagy más hasonlók,

akkor ez borzasztó veszedelmes.

Amikor az elnök újrafogalmazza 
a szövetségi megfigyelés

és a szövetségi kormányzat hatalmát,

hogy bosszút álljon 
a politikai ellenzéken,

az zsarnokság.

Most tehát mindannyian aktivisták vagyunk,

mindannyiunknak tartanunk kell 
a megfigyeléstől.

De ahogyan Martin Luther King idején,

most is tudunk változtatni a dolgokon.

Először is, használjunk titkosítást.

A titkosítás megvédi 
az információnkat attól,

hogy könnyen begyűjtsék azért, 
hogy felhasználják.

Ez betesz a megfigyelés aranykorának.

Másodszor, támogassuk 
a megfigyelés újraszabályozását.

Tudták, hogy ha egy barátunk

a francia vagy a német kormánynak,

nemzetközi emberjogi csoportnak,

vagy olaj világcég számára dolgozik,

akkor lehetséges célpont 
a kémszervezetek számára?

Ez azt is jelenti, hogy ha 
beszélgetünk a barátunkkal,

az amerikai kormányzat 
begyűjtheti ezt az információt.

Ha begyűjtötték, még ha egy amerikaival

beszélgettünk is,

az eljuthat az FBI-hoz,

az FBI átkutathatja

minden külön engedély nélkül,

anélkül, hogy különösebb oka lenne rá,

információt gyűjtve az amerikaiakról,

anélkül, hogy elkövettünk volna valamit,

anélkül, hogy dokumentálni kéne, 
bármi gyanú nélkül.

A törvény, ami ezt megengedi:

a külföldiek lehallgatásáról szóló törvény
(FISA) módosításának 702-es paragrafusa.

Ebben az évben van egy nagy lehetőségünk,

mert a 702-es paragrafus 
2017 végével lejár,

vagyis a Kongresszus 
tehetetlensége nekünk kedvez,

ha reformot akarunk.

Nyomást tudunk gyakorolni képviselőinkre,

hogy valóban megtörténjenek 
a lényeges módosítások

adataink védelmében, a továbbadás 
és a visszaélés ellen.

És végül: az egyik ok, hogy elvesztettük 
az ellenőrzést a dolgok felett,

hogy mindaz, ami a megfigyeléssel kapcsolatos –

a technológia, a szabályok és az elvek,

amelyek léteznek vagy hiányoznak a védelmünkre –

ezek titkosak vagy minősítettek.

Átláthatóságra van szükség, 
állampolgárként tudnunk kell,

hogy mit tesz a kormány a nevünkben,

hogy az alkalmazott megfigyelés 
és az információ felhasználása

elszámoltatható legyen
mindannyiunk által.

Mindannyian aktivisták vagyunk,

ami azt jelenti, hogy mindannyiunknak
van félnivalója a megfigyeléstől.

De akárcsak Martin Luther King idejében,

vannak dolgok, amiket megtehetnünk.

Csatlakozzanak hozzám, és lássunk munkához!

Köszönöm.

(Taps)