I want to talk about two planets
the title is really,
"A tale of two planets" -
Earth and Mars.
I want to talk about
4.6 billion years of history
in 18 minutes.
That's 300 million years per minute.
Let's begin the talk.
Let's start with the first photograph
NASA obtained
of planet Mars.
This is fly-by, Mariner IV.
It was taken in 1965.
When this picture appeared,
that well-known scientific journal,
The New York Times,
wrote in its editorial,
"Mars is uninteresting.
It's a dead world.
NASA should not spend
any time or effort studying Mars anymore."
Fortunately, our leaders in Washington
at NASA headquarters knew better
and we began a very extensive study
of the red planet.
One of the key questions
in all of science,
"Is there life outside of Earth?"
I believe that Mars
is the most likely target
for life outside the Earth.
I'm going to show you in a few minutes
some amazing measurements that suggest
there may be life on Mars.
But let me start with a Viking photograph.
This is a composite
taken by Viking in 1976.
Viking was developed and managed
at the NASA Langley Research Center.
We sent two orbiters and two landers
in the summer of 1976.
We had four spacecraft, two around Mars,
two on the surface -
an amazing accomplishment.
This is the first photograph taken
from the surface of any planet.
This is a Viking Lander photograph
of the surface of Mars.
And yes, the red planet is red.
Mars is half the size of the Earth,
but because two-thirds
of the Earth is covered by water,
the land area on Mars
is comparable to the land area on Earth.
So, Mars is a pretty big place
even though it's half the size.
We have obtained topographic measurements
of the surface of Mars.
We understand the elevation differences.
We know a lot about Mars.
Mars has the largest volcano
in the solar system,
Olympus Mons.
Mars has the Grand Canyon
of the solar system, Valles Marineris.
Very, very interesting planet.
Mars has the largest
impact crater in the solar system,
Hellas Basin.
This is 2,000 miles across.
If you happened to be on Mars
when this impactor hit,
it was a really bad day on Mars.
(Laughter)
This is Olympus Mons.
This is bigger than the state of Arizona.
Volcanoes are important, because volcanoes
produce atmospheres
and they produce oceans.
We're looking at Valles Marineris,
the largest canyon in the solar system,
superimposed on a map
of the United States,
3,000 miles across.
One of the most intriguing features
about Mars,
the National Academy of Science says
one of the 10 major mysteries
of the space age,
is why certain areas of Mars
are so highly magnetized.
We call this crustal magnetism.
There are regions on Mars, where,
for some reason -
we don't understand why at this point -
the surface is very,
very highly magnetized.
Crustal magnetism.
Is there water on Mars?
The answer is no, there is no liquid water
on the surface of Mars today.
But there is intriguing evidence
that suggests
that in early history of Mars
there may have been rivers
and fast flowing water.
Today Mars is very very dry.
We believe there's some water
in the polar caps,
there are polar caps
of North Pole and South Pole.
Here are some recent images.
This is from Spirit and Opportunity.
These images that show at one time,
there was very fast flowing water
on the surface of Mars.
Why is water important?
Water is important
because if you want life
you have to have water.
Water is the key ingredient
in the evolution,
the origin of life on a planet.
Here is some picture of Antarctica
and a picture of Olympus Mons,
very similar features, glaciers.
So, this is frozen water.
This is ice water on Mars.
This is my favorite picture.
This was just taken a few weeks ago.
It has not been seen publicly.
This is European space agency
Mars Express, image of a crater on Mars
and in the middle of the crater
we have liquid water, we have ice.
Very intriguing photograph.
We now believe
that in the early history of Mars,
which is 4.6 billion years ago,
4.6 billion years ago,
Mars was very Earth-like.
Mars had rivers, Mars had lakes,
but more important
Mars had planetary-scale oceans.
We believe that the oceans
were in the northern hemisphere,
and this area in blue,
which shows a depression
of about four miles,
was the ancient ocean area
on the surface of Mars.
Where did the ocean's worth
of water on Mars go?
Well, we have an idea.
This is a measurement
we obtained a few years ago
from a Mars-orbiting satellite
called Odyssey.
Sub-surface water on Mars,
frozen in the form of ice.
And this shows the percent.
If it's a blueish color,
it means 16 percent by weight.
Sixteen percent, by weight,
of the interior
contains frozen water, or ice.
So, there is a lot of water
below the surface.
The most intriguing
and puzzling measurement,
in my opinion, we've obtained of Mars,
was released earlier this year
in the magazine Science.
And what we're looking at
is the presence of the gas methane,
CH4, in the atmosphere of Mars.
And you can see there are three
distinct regions of methane.
Why is methane important?
Because on Earth, almost all -
99.9 percent - of the methane
is produced by living systems,
not little green men, but microscopic life
below the surface or at the surface.
We now have evidence
that methane is in the atmosphere of Mars,
a gas that, on Earth,
is biogenic in origin,
produced by living systems.
These are the three plumes: A, B1, B2.
And this is the terrain it appears over,
and we know from geological studies
that these regions
are the oldest regions on Mars.
In fact, the Earth and Mars
are both 4.6 billion years old.
The oldest rock on Earth
is only 3.6 billion.
The reason there is a billion-year gap
in our geological understanding
is because of plate tectonics,
The crust of the Earth has been recycled.
So the oldest rock on Earth
is a billion years after the Earth formed.
We have no geological record prior
for the first billion years.
That record exists on Mars.
And this terrain that we're looking at
dates back to 4.6 billion years
when Earth and Mars were formed.
It was a Tuesday.
(Laughter)
This is a map that shows
where we've put our spacecraft
on the surface of Mars.
Here is Viking I, Viking II.
This is Opportunity. This is Spirit.
This is Mars Pathfinder.
This is Phoenix,
we just put two years ago.
Notice all of our rovers
and all of our landers
have gone to the northern hemisphere.
That's because the northern hemisphere
is the region of the ancient
ocean basin.
There aren't many craters.
And that's because the water
protected the basin
from being impacted
by asteroids and meteorites.
But look in the southern hemisphere.
In the southern hemisphere
there are impact craters,
there are volcanic craters.
Here's Hellas Basin,
a very very different place, geologically.
Look where the methane is,
the methane is in a very
rough terrain area.
What is the best way to unravel
the mysteries on Mars that exist?
We asked this question 10 years ago.
We invited 10 of the top Mars scientists
to the Langley Research Center
for two days.
We addressed on the board
the major questions
that have not been answered.
And we spent two days deciding
how to best answer this question.
And the result of our meeting -
two day meeting, on the best way
to solve these questions on Mars -
was a robotic rocket-powered airplane
we call ARES.
It's an Aerial Regional-scale
Environmental Surveyor.
There's a model of ARES here.
No speaker has made mention to it before,
but it's been here
since last night when I brought it,
This is a 20-percent scale model.
This airplane was designed
at the Langley Research Center.
If any place in the world
can build an airplane to fly on Mars,
it's the Langley Research Center,
for almost 100 years
a leading center of aeronautics
in the world.
We fly about a mile above the surface.
We cover hundreds of miles,
and we fly about 450 miles an hour.
We can do things that rovers can't do
and landers can't do:
We can fly above mountains,
volcanoes, impact craters;
we fly over valleys;
we can fly over surface magnetism,
the polar caps, subsurface water;
and we can search for life on Mars.
But, of equal importance,
as we fly through the atmosphere of Mars,
we transmit that journey,
the first flight of an airplane
outside of the Earth,
we transmit those images back to Earth.
And our goal is to inspire
the American public
who is paying for this mission
through tax dollars.
But more important we will
inspire the next generation of scientists,
technologists, engineers
and mathematicians.
And that's a critical area
of national security
and economic vitality, to make sure
we produce the next generation
of scientists, engineers,
mathematicians and technologists.
This is what ARES looks like
as it flies over Mars.
We preprogram it.
We will fly where the methane is.
We will have instruments aboard the plane
that will sample, every three minutes,
the atmosphere of Mars.
We will look for methane
as well as other gasses
produced by living systems.
We will pinpoint
where these gases emanate from,
because we can measure the gradient
where it comes from,
and there, we can direct the next mission
to land right in that area.
How do we transport an airplane to Mars?
In two words, very carefully.
The problem is we don't fly it to Mars,
we put it in a spacecraft
and we send it to Mars.
The problem is the spacecraft's
largest diameter is nine feet;
ARES is 21-foot wingspan, 17 feet long.
How do we get it to Mars?
We fold it,
and we transport it in a spacecraft.
And we have it in something
called an aeroshell.
This is how we do it.
And we have a little video
that describes the sequence.
Video: Seven, six. Green board.
Five, four, three, two, one.
Main engine start, and liftoff.
Joel Levine: This is a launch
from the Kennedy Space Center in Florida.
This is the spacecraft taking nine months
to get to Mars.
It enters the atmosphere of Mars.
A lot of heating, frictional heating.
It's going 18 thousand miles an hour.
A parachute opens up to slow it down.
The thermal tiles fall off.
The airplane is exposed
to the atmosphere for the first time.
It unfolds.
The rocket engine begins.
We believe that in a one-hour flight
we can rewrite the textbook on Mars
by making high-resolution measurements
of the atmosphere,
looking for gases of biogenic origin,
looking for gases of volcanic origin,
studying the surface,
studying the magnetism
on the surface, which we don't understand,
as well as about a dozen other areas.
Practice makes perfect.
How do we know we can do it?
Because we have tested ARES model,
several models
in a half a dozen wind tunnels
at the NASA Langley Research Center
for eight years,
under Mars conditions.
And, of equal importance
is, we test ARES
in the Earth's atmosphere,
at 100,000 feet,
which is comparable
to the density and pressure
of the atmosphere on Mars where we'll fly.
Now, 100,000 feet, if you fly
cross-country to Los Angeles,
you fly 37,000 feet.
We do our tests at 100,000 feet.
And I want to show you one of our tests.
This is a half-scale model.
This is a high-altitude helium balloon.
This is over Tilamook, Oregon.
We put the folded airplane
on the balloon -
it took about three hours
to get up there -
and then we released it on command
at 103,000 feet,
and we deploy the airplane
and everything works perfectly.
And we've done
high-altitude and low-altitude tests,
just to perfect this technique.
We're ready to go.
I have a scale model here.
But we have a full-scale model
in storage at the NASA
Langley Research Center.
We're ready to go.
All we need is a check
from NASA headquarters
(Laughter)
to cover the costs.
I'm prepared to donate
my honorarium for today's talk
for this mission.
There's actually no honorarium
for anyone for this thing.
This is the ARES team;
we have about 150 scientists, engineers;
where we're working
with Jet Propulsion Laboratory,
Goddard Space Flight Center,
Ames Research Center
and half a dozen major universities
and corporations in developing this.
It's a large effort.
It's all led
at NASA Langley Research Center.
And let me conclude by saying
not too far from here,
right down the road in Kittyhawk,
North Carolina,
a little more than 100 years ago
history was made
when we had the first powered flight
of an airplane on Earth.
And in Anna McGowan's talk,
you heard about
where we're going in the next 100 years.
We are on the verge right now
to make the first flight of an airplane
outside the Earth's atmosphere.
We are prepared to fly this on Mars,
rewrite the textbook about Mars.
If you're interested in more information,
we have a website
that describes this exciting
and intriguing mission,
and why we want to do it.
Thank you very much.
(Applause)
Két bolygóról szeretnék beszélni önöknek,
a cím igazából ez:
"Két bolygó története" –
a Föld és a Mars.
4,6 milliárd évnyi történelemről szeretnék
18 percben beszélni.
Ez percenként 300 millió év.
Kezdjük is el.
Kezdjük a legelső fotóval,
amit a NASA a Marsról szerzett.
Elhaladtában készítette a Mariner IV.
A fotó 1965-ből származik.
Mikor ez kép feltűnt,
az ismert "tudományos magazin",
a The New York Times
azt írta vezércikkében:
"A Mars érdektelen, halott világ.
A NASA-nak nem kellene
több időt vagy energiát pazarolnia
a Mars tanulmányozására."
Szerencsére
a washingtoni NASA központban
lévő vezetőink jobban tudták,
így kezdtük meg a vörös bolygó
átfogó tanulmányozását.
A tudományok egyik kulcskérdése:
"Van-e élet a Földön kívül?"
Hiszem, hogy a Földön kívüli
élet szempontjából
a Mars az egyik legvalószínűbb célpont.
Nemsokára csodás
mérési eredményeket mutatok,
amelyek arra utalnak,
lehet élet a Marson.
De előbb egy, a Viking által
készített fotót mutatnék.
Ezt a kompozit képet
a Viking 1976-ban készítette.
A Vikinget a NASA Langley
Kutatóközpontban fejlesztették,
és onnét irányították.
Két műholdat és két leszállóegységet
lőttünk fel 1976 nyarán.
Négy űrjárművünk volt: kettő a Mars körül,
kettő a bolygó felszínén –
fantasztikus eredmény.
Ez az első fénykép,
amelyet egy bolygó felszínén készítettünk.
Ez a Viking leszállóegység fotója
a Mars felszínéről.
És igen, a vörös bolygó valóban vörös.
A Mars mérete fele a Földének,
ám mivel a Föld kétharmadát víz borítja,
a marsi szárazföld
a földi szárazföldhöz hasonlítható.
Vagyis a Mars elég nagy,
még ha a mérete fele is a Földének.
Topográfiai méréseket szereztünk
a Mars felszínéről.
Tudjuk, milyenek a szintbeli különbségek.
Sokat tudunk a Marsról.
A Naprendszer legnagyobb
vulkánja a Marson található.
Az Olympus Mons.
A Naprendszer Grand Canyonja,
a Valles Marineris is a Marson található.
Nagyon-nagyon érdekes bolygó.
A Marson van a Naprendszer legnagyobb,
becsapódás alakította krátere.
Ez a Hellas Basin.
Az átmérője nagyjából 3200 km.
Ha a Marson lettek volna
becsapódáskor,
az egy igazán rossz nap volt a Marson.
(Nevetés)
Ez itt az Olympus Mons.
Nagyobb, mint Arizona állam.
A vulkánok fontosak,
mert a vulkánok hozzák létre
a légkört, az óceánokat.
A Valles Marinerist látjuk,
a Naprendszer legnagyobb kanyonját,
az Egyesült Államok térképére vetítve.
A hossza kb. 4800 km.
A Mars egyik legérdekesebb tulajdonsága,
amelyet az Amerikai Tudományos Akadémia
az űrkorszak tíz legnagyobb
rejtélye közé sorol,
hogy a Mars egyes részei
miért olyan erősen mágnesesek.
Ezt hívjuk kérgi mágnesességnek.
Vannak a Marson olyan területek,
ahol valamilyen okból –
még nem értjük pontosan, miért –
a felszín nagyon erősen mágneses.
Kérgi mágnesesség.
Van víz a Marson?
A válasz: nincs, napjainkban
nincs folyékony halmazállapotú víz
a Mars felszínén.
Ám izgalmas bizonyíték sugallja,
hogy a Mars korai történetében
lehettek ott folyók,
gyors folyású vizek.
Ma a Mars rendkívül száraz.
Úgy hisszük, a jégsapkák
rejtenek némi vizet,
az északi és déli sarkon
ugyanis jégsapkák találhatóak.
Íme néhány nemrégiben készült kép.
A Spirit és az Opportunity
készítette őket.
Ezek a képek bizonyítják,
hogy egykoron gyors folyású vizek
szelték át a Mars felszínét.
Miért fontos a víz?
A víz azért fontos,
mert az élethez víz szükséges.
A víz az evolúció alapvető hozzávalója,
az élet eredete egy bolygón.
Íme néhány kép az Antarktiszról,
és egy kép az Olympus Monsról,
igen hasonló alakzatok, gleccserek.
Ez itt fagyott víz.
Ez itt fagyott víz a Marson.
Ez a kedvenc képem –
pár hete készült csupán.
A nagyközönség még nem láthatta.
Ezt az Európai Űrügynökség,
a Mars Express készítette
egy marsi kráterről,
és a kráter közepén
folyékony vizet és jeget látunk.
Lenyűgöző fotó.
Úgy hisszük, a Mars korai történetében,
amely 4,6 milliárd évvel korábbra tehető,
szóval 4,6 milliárd évvel ezelőtt
a Mars igen Föld-szerű lehetett.
A Marson folyók és tavak voltak,
de ami még fontosabb:
bolygóméretű óceánok.
Úgy véljük, az óceánok
az északi félteken húzódtak,
és ez a kék terület,
amely kb. 6,5 km-rel mélyebben fekszik,
volt az a terület,
ahol a Mars ősi óceánja húzódott.
Hová tűnhetett egy egész
óceánnyi víz a Marsról?
Nos, van egy elképzelésünk.
Ez egy néhány évvel korábbi mérés,
amely a Mars körül keringő
Odyssey műholdról származik.
A Mars felszíne alatti,
jégbe fagyott víz.
Ez a százalékos arányt mutatja.
Ha kékes színű, 16%-os tömeget jelöl.
A belső rész tömegének 16%-a
tartalmaz fagyott vizet, vagyis jeget.
Vagyis a felszín alatt rengeteg víz van.
Véleményem szerint a legérdekesebb
és legkülönösebb mérést,
amelyet eddig a Marsról szereztünk,
idén hozta nyilvánosságra
a Science magazin.
Itt metángáz jelenlét láthatjuk,
CH4 jelenlétét a Mars légkörében.
Láthatják, a metángáz három
elkülönülő régióban bukkan fel.
Hogy ez miért fontos?
Mert a Földön szinte minden metánt –
99,9% – élő organizmusok
hoznak létre,
nem kis zöld emberkék,
hanem olyan mikroszkopikus lények,
amelyek a felszínen vagy alatta élnek.
Van már bizonyítékunk rá,
hogy a Mars légkörében metán van,
egy olyan gáz, amely a Földön,
származását tekintve biogenikus eredetű,
élő organizmusok hozzák létre.
A, B1 és B2 – ez a három kitörési felhő.
Ez pedig a terep, amely felett feltűnnek,
és geológiai kutatásokból már tudjuk,
hogy ezek a Mars legősibb régiói.
Tulajdonképp a Mars és a Föld is
4,6 milliárd évesek.
A Föld legöregebb sziklája
csak 3,6 milliárd éves.
Geológiai ismereteink szerint
az egymilliárd évnyi különbség oka
a lemeztektonika.
A Föld kérge újrahasznosult.
Vagyis a legöregebb földi szikla
egymilliárd évvel a Föld
születése után keletkezett.
Nincs geológiai adatunk
az első egymilliárd évről.
A Marson viszont van.
Ez a terep, amit látunk,
4,6 milliárd évvel ezelőtt jött létre,
amikor a Föld és a Mars születtek.
Keddi napra esett.
(Nevetés)
Ez egy térkép, amely mutatja,
hol landoltak a Mars felszínén
az űrjárműveink.
Itt a Viking I és a Viking II.
Ez az Opportunity, ez pedig a Spirit.
Ez a Mars Pathfinder.
Ez a Phoenix, csak két éve landolt.
Figyeljék meg, minden marsautónk
és leszállóegységünk
az északi féltekén szállt le.
Ennek az az oka,
hogy az északi féltekén található
az egykori óceán medencéje.
Nincs sok kráter,
mivel a víz megóvta a medencét
az aszteroida- és meteoritbecsapódásoktól.
Ám nézzék a déli féltekét!
A déli féltekén sok a becsapódás
nyomán keletkezett kráter,
a vulkáni kráter.
Itt a Hellas Basin,
amely geológiai értelemben
nagyon különböző hely.
Nézzék, ahol a metángáz van,
az nagyon zord terep.
Milyen létező módszerünk van
a Mars rejtélyeinek feltárására?
Tíz évvel ezelőtt
tettük fel ezt a kérdést.
Két napra meghívtuk a tíz
legnevesebb Mars-kutatót
a Langley Kutatóközpontba.
A bizottságban feltettük a legfontosabb,
még megválaszolatlan kérdéseket.
Két napot töltöttünk azzal,
hogy legjobb választ adjuk e kérdésekre.
A találkozónk eredménye –
egy kétnapos találkozó, a legjobb módja,
hogy megválaszoljuk
e kérdéseket a Marsról –
egy távvezérelt, rakétahajtású repülőgép,
amelyet ARES-nek nevezünk.
Ez egy légi regionális léptékű
környezetfelmérő eszköz.
Itt az ARES egy modellje.
Egyik előadó sem tett említést eddig róla,
ám múlt éjszaka óta
itt van, mióta elhoztam.
Ez egy 20%-osra kicsinyített modell.
Ezt a repülőgépet a Langley
Kutatóközpontban tervezték.
Ha valahol a világon,
akkor a Langley Kutatóközpontban
építhetnek olyan gépet,
mely képes a Marsra repülni.
Ez majd 100 éve
a világ vezető űrrepülési központja.
Nagyjából másfél km-rel
repülünk a felszín felett.
Sok száz km-t teszünk meg,
kb. 700 km/h sebességgel.
Olyan dolgokra vagyunk képesek,
amelyekre a marsautók
és a leszállóegységek nem.
Hegyek, vulkánok, kráterek
fölött repülhetünk,
völgyek és felszíni mágneses tér
fölött repülhetünk,
át a jégsapkák és földalatti vizek fölött,
és kereshetjük a marsi élet nyomait.
Hasonlóképp fontos,
hogy miközben átrepülünk a Mars légkörén,
közvetítjük az utat,
az első, repülővel megtett
utat a Földön kívül,
visszaküldjük a képeket a Földre.
A célunk, hogy az amerikai
közösséget inspiráljuk,
hiszen az adójukból
ők fizetik e küldetéseket.
Ami ennél is fontosabb,
hogy tudósok, technológusok,
mérnökök és matematikusok
eljövendő generációját
is inspirálni fogjuk.
A tudósok, technológusok,
mérnökök és matematikusok
következő nemzedékének kinevelése
mind nemzetbiztonsági,
mind gazdasági szempontból kritikus pont.
Így néz ki az ARES,
ahogy a Mars fölött repül.
Előre beprogramozzuk.
Arra repülünk, ahol a metán van.
Lesznek berendezések a fedélzeten,
amelyek a Mars légköréből
minden harmadik percben mintát vesznek.
Metánt és más gázokat fogunk keresni,
amelyek származhatnak
élő organizmusoktól.
Pontosan meg fogjuk állapítani,
honnan erednek a gázok,
mert a változás mérésével
meg tudjuk keresni a forrást,
aztán pedig azon a területen szállhat le
a következő küldetésünk.
Hogyan szállítunk
egy repülőgépet a Marsra?
Két szóban: igen óvatosan.
A gond az, hogy nem
repülünk el vele a Marsra,
hanem feltesszük egy űrhajóra,
és elküldjük a Marsra.
A probléma az, hogy az űrhajó
legnagyobb átmérője 275 cm;
az ARES fesztávja viszont 640 cm,
hossza 518 cm.
Hogy visszük hát a Marsra?
Összehajtjuk,
bevisszük egy űrhajóba.
Olyasmiben lesz,
amit légpajzsnak nevezünk.
Így csináljuk.
Van egy kis videónk,
mely bemutatja a folyamatot.
(Videó) 7, 6, fedélzeti műszerek
rendben. 5, 4, 3, 2, 1.
Fő hajtómű indul, kilövés.
Joel Levine: ez egy kilövés
a floridai Kennedy Űrközpontból.
Ez az az űrhajó,
amely kilenc hónap alatt jut el a Marsra.
Belép a Mars légkörébe.
Rengeteg hő, súrlódási hő.
29 000 km/h sebesség.
Ejtőernyő nyílik, hogy lelassuljon.
Leesnek a hőpajzsok.
A repülőgép először
érintkezik a légkörrel.
Szétnyílik.
Beindul a rakétahajtómű.
Úgy véljük, egy órás repüléssel
újraírhatjuk a Marsról szóló
tankönyveket azzal,
hogy nagyfelbontású méréseket
készítünk a légkörről,
miközben biogenikus
és vulkanikus eredetű gázok után kutatunk,
tanulmányozzuk a felszínt,
a felszíni mágnesességet,
amelyet nem értünk,
és még vagy tucatnyi más dolgot.
Gyakorlat teszi a mestert.
Honnan tudjuk, hogy képesek vagyunk rá?
Mert teszteltük az ARES modellt,
néhány modellt a Langley Kutatóközpont
féltucatnyi szélcsatornájában,
nyolc éven keresztül,
marsi körülmények között.
Ugyanilyen fontos az is,
hogy az ARES-t a földi
légkörben is teszteljük,
30 km magasságban,
amely hasonló sűrűségű és nyomású,
mint a Mars légköre, ahol repülni fogunk.
30 km magasság, nos,
ha átrepülünk az országon Los Angelesbe,
azt 11 km magasan tesszük.
A tesztek 30 km magasságban zajlanak.
Megmutatnám önöknek az egyik tesztünket.
Ez egy felére kicsinyített modell.
Ez egy nagy magasságra
tervezett héliumballon.
Ez az Oregon állambeli
Tilamook fölött készült.
Az összehajtott repülőt
betettük a léggömbbe,
nagyjából három óra alatt ért fel –
majd parancsra elengedtük
31 km magasságban,
csatarendbe áll a repülő,
és minden tökéletesen működik.
Mind nagy,
mind kis magasságokban teszteltük,
hogy tökéletesítsük a technikát.
Készen állunk az indulásra.
Van itt nálam egy kicsinyített modell.
De van egy teljes méretű modellünk is
a Langley Kutatóközpont raktárában.
Készen állunk az indulásra.
Csak egy csekkre van szükségünk
a NASA központjából,
(Nevetés)
hogy fedezzük a költségeket.
A mai beszédemért kapott tiszteletdíjamat
kész vagyok a misszióra fordítani.
Valójában senki nem kap
tiszteletdíjat ezért a dologért.
Ez az ARES csapata;
nagyjából 150 tudós, mérnök;
együtt dolgozunk
a Jet Propulsion Laboratory-val,
a Goddard Space Flight Centerrel,
az Ames Research Centerrel,
egy tucat nagy egyetemmel és céggel,
míg a fejlesztésen dolgoztunk.
Hatalmas erőfeszítés.
A NASA Langley Kutatóközpontja irányítja.
Engedjék meg, hogy végezetül felidézzem,
hogy nem is olyan messze innen,
itt az út végén,
az észak-kaliforniai Kittyhawkban,
valamivel több mint száz éve
történelmet írtunk,
mikor az első motorral hajtott
géppel repültünk itt, a Földön.
Anna McGowan beszédéből kiderült,
hova tartunk a következő száz évben.
A küszöbön állunk,
hogy végrehajtsuk az első,
repülőgépen megtett repülést
a Föld légkörén kívül.
Készen állunk, hogy ezzel
repüljünk a Marson,
hogy újraírjuk a Marsról a tankönyveket.
Ha többet szeretnének megtudni,
van egy weboldalunk, amely beszámol
erről az izgalmas és érdekes küldetésről,
és hogy miért akarjuk végrehajtani.
Köszönöm szépen.
(Taps)
Vou falar de dois planetas.
O título é: "Um conto de dois planetas".
A Terra e Marte.
Vou falar de 4600 milhões
de anos de História
em 18 minutos.
São 300 milhões por minuto.
Comecemos a palestra.
Comecemos com a primeira
fotografia que a NASA obteve
do planeta Marte.
Este é o Mariner IV, em voo rasante.
Foi tirada em 1965.
Quando apareceu esta foto,
o conhecido jornal científico,
The New York Times,
escreveu no seu editorial:
"Marte não é interessante.
"É um mundo morto.
"A NASA devia deixar de gastar
tempo e esforços a estudar Marte".
Felizmente, os nossos líderes
na sede da NASA e em Washington,
tinham outra opinião
e começámos um estudo muito extenso
do planeta vermelho.
Uma das perguntas fundamentais
de toda a ciência é:
"Haverá vida fora da Terra?"
Eu penso que Marte é o local mais provável
para a vida fora da Terra.
Vou mostrar-vos em poucos minutos
medições espantosas
que sugerem que pode haver vida em Marte.
Mas vou começar
com uma fotografia da Viking.
Esta é uma imagem
obtida pela Viking em 1976.
A Viking foi desenvolvida e gerida
no Centro de Investigação Langley,
da NASA.
Enviámos dois satélites e duas sondas,
no verão de 1976.
Tínhamos quatro naves espaciais,
duas à volta de Marte,
duas na superfície
— uma façanha espantosa.
Esta é a primeira fotografia
tirada da superfície de um planeta.
Esta é uma fotografia da sonda Viking
da superfície de Marte.
E, sim, o planeta vermelho é vermelho.
Marte tem metade do tamanho da Terra
mas, como dois terços da Terra
estão cobertos de água,
a área terrestre de Marte
é comparável à área terrestre da Terra.
Portanto, Marte é um local muito grande
apesar de ter metade do tamanho.
Obtivemos medições topográficas
da superfície de Marte.
Conhecemos as diferenças de elevação.
Sabemos muitas coisas sobre Marte.
Marte tem o maior vulcão do sistema solar,
o Monte Olimpo.
Marte tem o Grand Canyon
do sistema solar, o Valles Marineris.
Um planeta muito interessante.
Marte tem a maior cratera de impacto
do sistema solar,
a Bacia Hellas.
Tem 3000 km de diâmetro.
Se estivéssemos em Marte
quando se deu este impacto,
teria sido um dia muito mau em Marte.
(Risos)
Este é o Monte Olimpo.
É maior do que o estado do Arizona.
Os vulcões são importantes,
porque os vulcões
produzem atmosfera
e produzem oceanos.
Estamos a olhar para o Valles Marineris,
o maior desfiladeiro do sistema solar,
sobreposto num mapa dos EUA,
tem quase 5000 km de comprimento.
Uma das características
mais intrigantes em Marte,
— a Academia Nacional de Ciências diz
que é um dos 10 maiores mistérios
da era espacial —
é porque é que determinadas áreas de Marte
têm um magnetismo tão elevado.
Chamamos-lhe magnetismo da crosta.
Há regiões em Marte,
onde, por qualquer razão
— ainda não sabemos porquê —
a superfície tem um magnetismo
extremamente elevado.
Magnetismo da crosta.
Haverá água em Marte?
A resposta é não, atualmente,
não há água líquida
na superfície de Marte.
Mas há indícios intrigantes
que sugerem que,
na história inicial de Marte,
pode ter havido rios
e rápidos cursos de água.
Hoje, Marte é muito seco.
Pensamos que há água nos polos,
há calotas polares no Polo Norte
e no Polo Sul.
Estas são fotos recentes.
Esta é das sondas Spirit e Opportunity.
Estas fotos que mostram que, em tempos,
houve cursos de água muito rápidos
na superfície de Marte.
Porque é que a água é importante?
A água é muito importante porque,
se queremos vida, temos de ter água.
A água é o ingrediente fundamental
na evolução, a origem da vida num planeta.
Esta é uma foto da Antártida
e uma foto do Monte Olimpo,
características muito semelhantes,
glaciares.
Portanto, isto é água congelada.
Isto é gelo em Marte.
Esta é a minha foto preferida.
Foi tirada apenas há umas semanas.
Ainda não foi publicada.
É uma foto da Mars Express,
a sonda da Agência Espacial Europeia
Uma foto duma cratera em Marte
e, no meio da cratera,
temos água líquida, temos gelo.
Uma fotografia muito intrigante.
Hoje pensamos que,
na história inicial de Marte,
ou seja, há 4600 milhões de anos,
Marte era muito parecido com a Terra.
Marte tinha rios, Marte tinha lagos,
mas, mais importante ainda,
Marte tinha oceanos à escala planetária.
Pensamos que os oceanos
estavam no hemisfério norte.
Esta área a azul,
que mostra uma depressão
de cerca de seis quilómetros,
terá sido a antiga área oceânica
na superfície de Marte.
Para onde foi a água
dos oceanos de Marte?
Bom, temos uma ideia.
Esta é uma medição
que obtivemos há uns anos
de um satélite que orbitou Marte,
chamado Odissey.
Água subterrânea em Marte,
congelada sob a forma de gelo.
Isto mostra a percentagem.
Se tem uma cor azulada
significa 16% em peso.
Dezasseis por cento, em peso,
contém água congelada, ou seja, gelo.
Portanto, há muita água
por baixo da superfície.
A medição mais intrigante
e estarrecedora, na minha opinião,
que obtivemos de Marte
foi divulgada no início deste ano
na revista Science.
Estamos a olhar para a presença
do gás metano, o CH4,
na atmosfera de Marte.
Podemos ver que há três regiões
distintas de metano.
Porque é que o metano é importante?
Porque, na Terra, quase todo o metano
— 99,9% do metano —
é produzido por sistemas vivos,
não por homenzinhos verdes.
mas por vida microscópica
sob a superfície ou à superfície.
Agora, temos indícios
de que há metano na atmosfera de Marte,
um gás que, na Terra,
é de origem biogénica,
produzido por sistemas vivos.
Estas são as três concentrações:
A, B1 e B2
E este é o terreno onde elas aparecem.
Sabemos, através de estudos geológicos,
que estas regiões são
as regiões mais antigas de Marte.
Na verdade, a Terra e Marte
têm ambos 4600 milhões de anos.
A rocha mais antiga da Terra
tem apenas 3600 milhões de anos.
A razão por que existe um intervalo
de mil milhões de anos
nos nossos conhecimentos geológicos
é por causa da tectónica das placas.
A crosta da Terra tem sido reciclada.
Portanto, a rocha mais antiga da Terra
aparece mil milhões de anos
depois de a Terra se ter formado.
Não temos registo geológico anterior
para os primeiros mil milhões de anos.
Esse registo existe em Marte.
Este terreno que estamos a observar
data de há 4600 milhões de anos,
quando a Terra e Marte se formaram.
Foi numa terça-feira.
(Risos)
Este é um mapa que mostra
onde pusemos a nossa sonda
na superfície de Marte.
Esta é a Viking I, a Viking II.
Esta é a Oportunity. Esta é a Spirit.
Esta é a Mars Pathfinder.
Esta é a Phoenix,
que lá pusemos há dois anos.
Reparem que todas as nossas sondas
e todos os nossos satélites
foram para o hemisfério norte.
Isso porque o hemisfério norte
é a região da antiga bacia oceânica.
Não há muitas crateras.
Isso porque a água protegia a bacia
contra o impacto
de asteroides e meteoritos.
Mas reparem no hemisfério sul.
No hemisfério sul,
há crateras de impacto,
há crateras vulcânicas.
Esta é a Bacia Hellas,
um local muito diferente,
geologicamente.
Reparem onde está o metano.
O metano está numa área terrestre
muito acidentada.
Qual é a melhor forma de descobrir
os mistérios que existem em Marte?
Fizemos esta pergunta há 10 anos.
Convidámos 10
dos melhores cientistas de Marte
para o Centro de Investigação Langley,
durante dois dias.
Fizemos ao grupo
as principais perguntas
que ainda não têm resposta.
Passámos dois dias a decidir
como melhor responder a esta questão.
O resultado da reunião,
de dois dias de reuniões,
sobre a melhor forma de resolver
estas questões sobre Marte
foi um avião robótico, com um foguetão
a que chamámos ARES.
É um Aerial Regional-scale
Environmental Surveyor.
Este é um modelo do ARES.
Nenhum orador o referiu até agora
mas tem estado aqui,
desde que o trouxe na noite passada.
É um modelo à escala de 1:5.
Este avião foi concebido no
Centro de Investigação Langley.
Se há um local no mundo
que pode construir um avião
para voar em Marte
é o Centro de Investigação Langley,
há quase 100 anos
um centro vanguardista
da aeronáutica do mundo.
Voa a cerca de 1,5 km da superfície.
Percorre centenas de quilómetros
e voa a cerca de 700 km/hora.
Pode fazer coisas
que as sondas não podem
e os satélites não podem.
Pode sobrevoar montanhas,
vulcões, crateras de impacto.
Voa sobre vales,
sobrevoa o magnetismo de superfície,
as calotas polares, a água subterrânea.
Pode procurar vida em Marte.
Mas, de igual importância,
enquanto voa pela atmosfera de Marte,
transmite esse percurso,
o primeiro voo de um avião
no exterior da Terra,
transmite essas imagens para a Terra.
O nosso objetivo é inspirar
o público americano
que está a pagar esta missão
através do dinheiro dos impostos.
Mas, mais importante ainda,
queremos inspirar a próxima geração
de cientistas,
de técnicos, de engenheiros
e de matemáticos.
Esta é uma área fundamental
da segurança nacional
e da vitalidade económica,
garantir que produzimos a próxima geração
de cientistas, engenheiros,
matemáticos e técnicos.
Este é o aspeto do ARES
a sobrevoar Marte.
É programado previamente.
Vai voar ao local onde há metano.
Haverá instrumentos a bordo do avião
que tirarão amostras, de 3 em 3 minutos,
à atmosfera de Marte.
Vai procurar metano,
assim como outros gases
produzidos por sistemas vivos.
Vai assinalar os locais
de onde emanam estes gases,
porque pode medir o gradiente
de onde eles provêm
e depois, podemos dirigir
a missão seguinte
para aterrar nessa área.
Como transportamos um avião para Marte?
Em poucas palavras, com todo o cuidado.
(Risos)
Nós não voamos até Marte,
por isso, colocamo-lo numa nave espacial
e enviamo-la para Marte.
O problema é que o maior diâmetro
da nave espacial
não atinge os 3 metros.
O ARES tem uma envergadura
de 6,5 m e 5 m de comprimento.
Como é que o levamos para Marte?
Dobramo-lo
e transportamo-lo numa nave espacial.
Metemo-lo numa coisa chamada "aeroescudo".
Fazemos assim.
Temos um pequeno vídeo
que descreve a sequência.
(Vídeo)
Sete, seis, Luz Verde,
cinco, quatro, três, dois, um.
Ignição do motor principal, largada.
Este é o lançamento do Centro Espacial
Kennedy, na Flórida.
Esta é a nave espacial que vai levar
nove meses a chegar a Marte.
Entra na atmosfera de Marte.
Muito calor,
aquecimento de fricção.
Está a ir a 30 000 km/hora.
Abre-se um paraquedas para a abrandar.
Caem as telhas térmicas.
O avião é exposto,
pela primeira vez, à atmosfera.
Desdobra-se.
O motor começa a funcionar.
Pensamos que, num voo de uma hora,
podemos reescrever o manual de Marte
fazendo medições da atmosfera
de alta resolução,
procurando gases de origem biogénica,
procurando gases de origem vulcânica,
estudando a superfície,
estudando o magnetismo superficial,
que não compreendemos,
assim como uma dúzia de outras áreas.
A prática leva à perfeição.
Como sabemos que podemos fazer isto?
Porque já testámos o modelo ARES,
vários modelos, em meia dúzia
de túneis de vento
no Centro de Investigação Langley da NASA
durante oito anos,
nas condições de Marte.
De igual importância,
testámos o ARES na atmosfera da Terra,
a 30 km de altitude,
o que é comparável
à densidade e pressão
da atmosfera de Marte,
para onde vamos voar.
Ora bem, se voarmos,
atravessando o país, até Los Angeles,
voamos a 11 km de altitude.
Fizemos os testes a 30 km.
Vou mostrar-vos um dos nossos testes.
Este é um modelo com metade da escala.
Este é um balão de hélio
de grande altitude.
Isto é em Tilamook, no Oregon.
Pusemos o avião dobrado
no balão
— foram precisas umas três horas
para chegar lá acima —
e depois libertámo-lo, por comando,
a 31 km de altitude.
Orientámos o avião
e tudo correu perfeitamente.
Fizemos testes de grande altitude
e de baixa altitude,
para aperfeiçoar esta técnica.
Estamos prontos para partir.
Tenho aqui um modelo à escala.
Mas temos um modelo
em tamanho natural
guardado na NASA,
no Centro de Investigação Langley.
Estamos prontos para partir.
Só precisamos de um cheque
da sede da NASA...
(Risos)
para cobrir os custos.
Estou preparado para doar
os meus honorários por esta palestra
para esta missão.
Na verdade, não há honorários
para ninguém por isso.
Esta é a equipa ARES.
Temos cerca de 150 cientistas
e engenheiros.
Trabalhamos com o Laboratório
de Propulsão a Jato,
com o Centro de Voo Espacial Goddard,
com o Centro de Investigação Ames,
com algumas universidades importantes
e empresas, na criação disto.
É um esforço enorme.
Tudo liderado pelo Centro
de Investigação Langley da NASA.
Vou terminar, dizendo
que, não muito longe daqui,
na estrada em Kittyhawk,
na Carolina do Norte,
há pouco mais de 100 anos,
fez-se história
quando tivemos o primeiro voo
de um avião na Terra.
E na palestra de Anna McGowan
ouviram falar do local onde iremos
nos próximos 100 anos.
Neste momento, estamos há beira
de fazer o primeiro voo de um avião
fora da atmosfera da Terra.
Estamos preparados
para pôr isto a voar em Marte,
reescrever o manual sobre Marte.
Se estiverem interessados
em mais informações,
temos uma página "web" que descreve
esta missão excitante e intrigante,
e porque é que queremos fazê-la.
Muito obrigado.
(Aplausos)
Я хочу поговорить о двух планетах,
настоящее название,
«История двух планет» —
Земли и Марса.
Я хочу поговорить
об отрезке истории в 4,6 млрд лет
за 18 минут.
Это 300 миллионов лет в минуту.
Давайте поговорим.
Начнём с первой фотографии,
которую получило НАСА,
планеты Марс.
Этот облёт планеты, Маринер 4,
совершил в 1965 году.
Когда появилось изображение,
всеми известный научный журнал,
Нью-Йорк Таймс,
написал в редакторской колонке:
«Марс неинтересен.
Это безжизненная земля.
НАСА не стоит тратить
время и пытаться
изучать Марс в дальнейшем».
К счастью, наше руководство в Вашингтоне,
в штаб-квартире НАСА знало лучше.
Мы начали обширное изучение
красной планеты.
Один из главных вопросов науки:
«Существует ли жизнь за пределами Земли»?
Я думаю что Марс,
наиболее подходящее место
для жизни за пределами Земли.
Через несколько минут я покажу вам
несколько потрясающих измерений,
которые допускают
возможность жизни на Марсе.
Но позвольте мне начать со снимка Викинга.
Этот снимок сделал Викинг в 1976 году.
Викинг был разработан и управлялся
научно-исследовательским центром Лэнгли.
Летом 1976 года мы отправили два спутника
и два космических аппарата.
У нас четыре космических аппарата
два вокруг Марса,
два на поверхности —
невероятное достижение.
Это первый снимок, сделанный
с поверхности какой-либо планеты.
Это снимок космического аппарата Викинг,
поверхности Марса.
Безусловно, красная планета и есть красная.
Марс наполовину меньше Земли,
но, учитывая,
что две трети Земли покрыто водой,
площадь поверхности Марса
примерно равна площади суши на Земле.
Поэтому Марс довольно велик,
хоть и вполовину меньше.
Мы получили топографические измерения
поверхности Марса.
Мы понимаем разность высот.
Мы многое знаем о Марсе.
На Марсе есть самый большой вулкан
в солнечной системе.
Олимп.
На Марсе есть Великий Каньон
Солнечной системы, Долина Маринер.
Очень, очень любопытная планета.
На Марсе существует крупнейший
метеоритный кратер в солнечной системе,
равнина Эллада.
Диаметром в 3 200 км.
Случись вам побывать на Марсе
во время столкновения с этим объектом,
это был бы и вправду
плохой день на Марсе.
(Смех)
Это — «Олимп».
Он больше, чем штат Аризона.
Вулканы необходимы, потому как они
создают атмосферу и океаны.
Мы смотрим на Равнины Маринера,
крупнейший каньон в солнечной системе,
наложенный на карту США,
4 800 км в длину.
Одна из наиболее интересных
особенностей Марса.
Национальная Академия Наук считает
одной из 10 главных
загадок космической эры,
на основании того,
что некоторые участки Марса
сильно намагничены.
Мы называем это коровой магнетизм.
Существуют места на Марсе,
где по некоторым причинам —
на данном этапе мы не знаем почему —
поверхность чрезвычайно намагничена.
Коровой магнетизм.
Есть ли вода на Марсе?
Ответ — нет, на сегодняшний день
на поверхности Марса,
нет жидкой воды.
Но есть интересное доказательство
того, что в ранней истории Марса
существовали реки
и быстро текущая вода.
В наши дни на Марсе нет влаги.
Мы полагаем, что вода есть
в полярных шапках.
Существуют полярные шапки
Северного и Южного полюса.
Вот несколько недавних снимков,
сделанных марсоходами
«Спирит» и «Оппортьюнити».
Эти снимки показывают,
что когда-то на поверхности Марса
были быстрые потоки воды.
Почему вода имеет такое значение?
Вода очень необходима,
потому что без воды,
не бывает жизни.
Вода — ключевой ингредиент,
источник жизни на планете.
Вот фотография Антарктиды
и снимок Олимпа,
очень сходные черты, ледники.
Итак, это замершая вода.
Это лёд на Марсе.
Это моя любимая фотография.
Она была сделана несколько недель назад.
Её ещё никто не видел.
Сделана Европейским космическим агентством
с космической станции Марс-экспресс.
Фотография кратера на Марсе,
и в центре кратера
есть вода и лёд.
Очень занимательная фотография.
Мы уверены, что в ранней истории Марса
т.е. 4,6 млрд лет тому назад,
Марс был очень похож на Землю.
На Марсе были реки и озера,
но самое важное что на Марсе,
были океаны планетарного масштаба.
Мы полагаем, что океаны
были в северном полушарии,
и эта область синего цвета,
показывает впадину
глубиной в 6 километров,
где находился древний океан
на поверхности Марса.
Куда же делась
вся вода с океанов на Марсе?
У нас есть предположение.
Эти измерения мы получили
несколько лет назад
с орбитального спутника Марса
под названием Одиссей.
Подземная вода на Марсе,
в форме льда.
Это показано в процентном соотношении.
Голубым цветом
показано 16% от общей массы,
16% от общей массы поверхности
состоит из замороженной воды или льда.
Итак, подземных вод очень много.
Наиболее необычные и странные измерения,
которые мы получили на Марсе,
были опубликованы ранее в этом году
в журнале «Сайенс».
То, что мы наблюдаем,
это наличие газа метана,
CH4, в атмосфере Марса.
Как вы видите, есть три отчётливые
зоны образований метана.
Почему так важен метан?
Потому что на Земле,
почти весь метан, 99,9%,
производится живыми организмами,
не маленькими зелёными человечками,
а микроорганизмами,
на поверхности и под землёй.
У нас есть доказательство того,
что в атмосфере Марса есть метан,
газ, который на Земле
имеет биологическое происхождение,
и произведён живыми организмами.
Это три шлейфа: А, Б1, Б2.
А вот та местность,
на которой появился метан.
С помощью геологических исследований
мы узнали,
что эти участки древнейшие на Марсе.
Получается, что Земля и Марс ровесники,
им обеим 4,6 млрд лет.
Самой старой горе на Земле
всего лишь 3,6 млрд лет.
Причина существования
миллиардного разрыва
в наших геологических исследованиях в том,
что из-за тектонических плит
земная кора подверглась рециркуляции.
Поэтому древнейшая горная порода
появилась через миллиард лет
после формирования Земли.
У нас нет геологических данных
первого миллиарда лет истории.
Такие данные есть на Марсе.
Поверхность, которую мы с вами наблюдаем,
образовалась 4,6 млрд лет назад,
в день, когда были сформированы
Земля и Марс.
Это был вторник.
(Смех)
Эта карта показывает,
где мы разместили космические аппараты,
на поверхности Марса
Здесь Викинг 1, Викинг 2.
Это «Оппортьюнити». Это «Спирит».
Это «Марсопроходец».
Это Феникс, которого мы отправили
два года назад.
Заметьте, все наши исследовательские
аппараты и марсоходы
направлялись в северное полушарие.
Потому что северное полушарие
это область древнего
океанического бассейна.
Там немного кратеров.
Дело в том, что вода защищала бассейн
от ударов астероидов и метеоритов.
Но взгляните на южное полушарие.
В южном полушарии полно метеоритных
и вулканических кратеров.
Здесь находится равнина Эллада,
очень необычное место,
с точки зрения геологии.
Посмотрите, где есть метан.
Метан находится
в труднопроходимой, скалистой местности.
Каким образом лучше разгадать тайны,
существующие на Марсе?
Мы подняли этот вопрос 10 лет назад.
Мы пригласили 10 лучших учёных,
которые изучали Марс
в научно-исследовательский центр Лэнгли
на 2 дня.
На повестку дня мы вынесли
главные вопросы,
на которые мы не могли ответить.
Мы потратили два дня, думая,
как разрешить их лучше всего.
Результатом нашей встречи —
двухдневной встречи, лучшим способом
решить проблемы на Марсе —
стал роботизированный, оснащённый
ракетным двигателем аэроплан «АРЕС».
Это наземный исследователь
окружающей среды регионального масштаба.
Это модель Ареса.
Никто из выступающих не упоминал о нём,
но я принёс его сюда прошлой ночью.
Эта модель в 5 раз меньше оригинала.
Аэроплан был разработан
научно-исследовательским центром в Лэнгли.
Если и существует место в мире,
где могли бы его построить
для полёта на Марс
то это научно-исследовательский центр
Лэнгли,
более 100 лет
ведущий центр аэронавтики в мире.
Мы пролетим на высоте около 2 км.
Мы преодолеем сотни километров,
пролетев со скоростью 700 км/ч.
Мы сможем сделать то,
что не могут сделать вездеходы
и спускаемые аппараты:
Мы сможем пролететь над горами,
вулканами и ударными кратерами;
мы пролетим над долинами;
мы сможем пролететь
над поверхностным магнетизмом,
полярными шапками,
и мы сможем искать жизнь на Марсе.
Но не менее важно,
что пролетая в атмосфере Марса,
мы будем транслировать полет,
первый полет аэроплана
за пределами Земли,
который будет передавать
изображение на Землю.
Наша цель — вдохновить жителей Америки,
налоги которых тратятся на эту миссию.
Но самым важным является то, что мы
вдохновим следующее поколение учёных,
технологов, инженеров и математиков.
Это важная сфера деятельности
национальной безопасности
и экономической стабильности —
создать следующее поколение
учёных, инженеров,
математиков и технологов.
Вот как выглядит Арес
во время полёта на Марсе.
Мы запрограммируем его.
Мы полетим туда, где есть метан.
На борту самолёта есть инструменты.
Каждые три минуты они будут брать
пробы с атмосферы Марса.
Мы будем искать метан
и другие газы,
которые производятся живыми организмами.
Мы определим источник всех этих газов,
ведь у нас будут измерения градиента
доли содержания газа.
Так мы сможем направить
следующую экспедицию
для приземления в правильном месте.
Как мы доставим аэроплан на Марс?
В двух словах, очень аккуратно.
Проблема в том, что мы не будем
пилотировать его на Марс,
мы поместим его в летательный аппарат
и отправим на Марс.
Проблема в том,
что космический аппарат
всего 3 метра в диаметре;
а длина Ареса 5 метров,
с размахом крыльев в 6 метров.
Как мы доставим его на Марс?
Мы сложим
и поместим его в космический аппарат.
Внутри так называемой аэрооболочки.
Вот как мы это сделаем.
У нас есть небольшое видео, которое
показывает всю последовательность.
Видео: Семь, шесть. Запуск разрешён.
Пять, четыре, три, два, один.
Запуск основного двигателя и отрыв.
Джоел Левайн: Это запуск
с космодрома Кеннеди во Флориде.
Космическому аппарату понадобится
девять месяцев,
чтобы добраться на Марс.
Он входит в атмосферу Марса.
Очень сильно нагревается от трения.
Это происходит на скорости 29 000 км/ч.
Чтобы его замедлить, открывается парашют.
Термопанели отделяются.
Аэроплан находится в атмосфере впервые.
Он развёртывается.
Включается ракетный двигатель.
Мы полагаем, что за час полёта
мы перепишем историю Марса,
делая точные измерения атмосферы,
занимаясь поиском газов
биогенного происхождения,
газов вулканического происхождения,
изучая поверхность, магнетизм поверхности,
о котором мы ничего не знаем,
так же как и о множестве других мест.
Дело мастера боится.
Откуда мы знаем, что у нас получится?
Поскольку мы тестировали модель Ареса
несколько моделей,
в шести аэродинамических трубах
в научно-исследовательском центре НАСА
на протяжении восьми лет,
в условиях Марса.
И не менее важно,
что мы испытывали Арес
в земной атмосфере,
на высоте 30 500 метров,
что сравнимо с плотностью
и атмосферным давлением
на Марсе, куда мы и полетим.
Когда вы летите через всю страну
в Лос-Анджелес,
вы летите на высоте 11 км.
Мы тестировали на высоте 30 км.
И я хочу показать один из таких тестов.
Это модель, уменьшенная в два раза.
Это гелиевый стратостат,
поднятый над Тиламуком, штат Орегон.
Мы поместили на него сложенный аэроплан —
подъем на такую высоту
занял порядка трёх часов —
мы отпустили его по команде
на высоте 31 400 км.
Мы разложили аэроплан
и всё отлично работало.
Мы сделали тесты
на больших и малых высотах,
чтобы отработать технику.
Мы готовы лететь.
Я принёс уменьшенную в два раза модель.
Но настоящая модель
хранится в научно-исследовательском центре
НАСА в Лэнгли.
Мы готовы.
Нам нужен только
чек из штаб-квартиры НАСА
(Смех)
чтобы покрыть расходы.
Я готов пожертвовать своим гонораром
за сегодняшнюю речь
для этой миссии.
На самом деле, никаких гонораров
не предусмотрено.
Это команда разработчиков Ареса.
У нас в команде 150 учёных, инженеров,
из Лаборатории ракетных двигателей,
Центра полётов имени Годдарда,
исследовательского центра имени Эймса
и с полдюжины крупных университетов
и корпораций, причастных к разработке.
Это огромный объем работы.
И всё это возглавляет
научно-исследовательский центр НАСА.
Позвольте мне закончить
недалеко отсюда.
Прямо вниз по дороге в Китти-Хок,
штат Северная Каролина,
чуть больше ста лет назад,
вершилась история,
когда мы совершили первый управляемый
полёт аэроплана на Земле.
В выступлении Анны Макгован,
вы слышали о том, что мы собираемся
сделать в следующие 100 лет.
Сейчас мы на грани свершения
первого полёта аэроплана
за пределами Земли.
Мы готовы пролететь над Марсом,
переписать его историю.
Если вы хотите узнать больше,
у нас есть вебсайт,
который описывает эту увлекательную
и захватывающую миссию,
и зачем нам это нужно.
Большое спасибо.
(Аплодисменты)