A Shakespeare daraboktól a modern tévéjátékokig a cél szentesíti az eszköz elve szerint cselekvő gátlástalan figura régi ismerősünk, akit imádunk gyűlölni. Évszázadok óta annyira gyakori, hogy egyetlen szó elég az ilyen alak leírására: machiavelliánus. Lehetséges, hogy végig tévesen használtuk a kifejezést? A XVI. század elején Niccoló Machiavelli számos történelmi, filozófiai és drámai művet szerzett. De hírnevét elsősorban A fejedelem c. politikai tanulmányának köszönheti, mely útmutató uralkodóknak vagy uralkodásra készülő fejedelmeknek. Nem Machiavelli volt az első, aki feldolgozta a témát. Az ókortól tulajdonképpen hagyománya volt az ún. királytükörnek. Az elődeitől eltérően Machiavelli nem az ideális kormányzást próbálta leírni, se nem intette hallgatóit a korrekt és erényes kormányzásra. Ehelyett a hatalomra koncentrált: hogyan lehet megszerezni és megtartani. Kiadása után A fejedelem ördögi hírnevet szerzett. Az európai vallásháborúk idején a katolikusok és a protestánsok is Machiavellit hibáztatták, hogy ellenfeleiket erőszakra és zsarnokságra biztatta. A század végén Shakespeare megalkuvó, erkölcstelen személyt nevezett machiavelliánusnak, a rosszindulatú kihasználó értelemben. Első pillantásra megérdemeltnek tűnik, hogy A fejedelem a zsarnokság kézikönyve. Machiavelli teljesen figyelmen kívül hagyta a dolgok erkölcsi oldalát, csak a hatalom szempontjából hasznos vagy káros hatását vizsgálta. Pl. a fejedelmeknek azt ajánlotta, hogy fontolják meg a hatalom megragadásához kellő erőszakot, és egyetlen csapással valósítsák meg jövő stabilitásuk érdekében. A szomszédos területek megtámadását és a vallási kisebbségek elnyomását a nép lefoglalására szolgáló hatásos eszközként említi. Machiavelli azt tanácsolja, hogy a fejedelem viselkedjen erényesen, azaz becsületesen és nagylelkűen, de azonnal hagyjon fel vele, ha érdekei úgy kívánják. Híres mondása, hogy a kormányzónak "biztonságosabb, ha rettegnek tőle, mintha szeretik". A fejezet Lorenzo de’ Medici, Firenze nemrég kinevezett uralkodójának szóló felhívással végződik: biztatja, hogy egyesítse uralma alatt az itáliai széttagolt városállamokat. Sokan elismerték Machiavelli érzelemmentes realizmusát és békevágyát a külső-belső konfliktusok által gyötört Itáliában. Ebből a szemszögből Machiavelli volt az első, aki megértette a kegyetlen valóságot: a politikai stabilitás jótékony hatása igazolja megszerzésének minden visszataszító taktikáját. Isaiah Berlin filozófus szerint A fejedelem nem erkölcstelen, hanem visszatér az ókori görög erkölcshöz, mely az állam dicsőségét az egyén üdvözülésének keresztény elve elé helyezi. De Machiavelliről alkotott képünk nincs összhangban ezzel a felfogással. Szülővárosa, Firenze diplomatája volt 14 évig. Rendíthetetlenül védte a megválasztott köztársasági kormányt az uralomra vágyókkal szemben. Mikor a Medici család hatalomra jutott, nemcsak állását vesztette el, hanem megkínozták és száműzték. Ennek ismeretében talán száműzetésben írt paródiát olvasunk, nem uralkodói szabályokat, hanem működésük vázlatos leírását. A felvilágosodás képviselői, mint Spinoza a szabad állampolgárok figyelmeztetésének látták a hatalomra törekvő uralkodók különböző elnyomó módszereiről. Valóban mindkét olvasata lehetséges. Machiavelli lehet, megalkotta a zsarnokok kézikönyvét, de ezzel leleplezte őket az elnyomottak előtt. Ezáltal forradalmasította a politikai filozófiát, megalapozva Hobbesnak és más gondolkodóknak az emberi viselkedés realitásra támaszkodó, nem pedig holmi elképzelt felfogásra alapozó tanulmányozását. Kíméletlen és meghökkentő őszinteségével törekedett lerombolni a hatalomról elterjedt idealizált képet. Röviddel halála előtt ezt írta barátjának: "remélem, felismerik a pokolba vezető utat, hogy elkerülhessék."