A Shakespeare daraboktól
a modern tévéjátékokig
a cél szentesíti az eszköz elve
szerint cselekvő gátlástalan figura
régi ismerősünk, akit imádunk gyűlölni.
Évszázadok óta annyira gyakori,
hogy egyetlen szó elég az ilyen
alak leírására: machiavelliánus.
Lehetséges, hogy végig tévesen
használtuk a kifejezést?
A XVI. század elején Niccoló Machiavelli
számos történelmi, filozófiai
és drámai művet szerzett.
De hírnevét elsősorban A fejedelem
c. politikai tanulmányának köszönheti,
mely útmutató uralkodóknak
vagy uralkodásra készülő fejedelmeknek.
Nem Machiavelli volt az első,
aki feldolgozta a témát.
Az ókortól tulajdonképpen hagyománya volt
az ún. királytükörnek.
Az elődeitől eltérően
Machiavelli nem az ideális
kormányzást próbálta leírni,
se nem intette hallgatóit a korrekt
és erényes kormányzásra.
Ehelyett a hatalomra koncentrált:
hogyan lehet megszerezni és megtartani.
Kiadása után A fejedelem
ördögi hírnevet szerzett.
Az európai vallásháborúk idején
a katolikusok és a protestánsok
is Machiavellit hibáztatták,
hogy ellenfeleiket erőszakra
és zsarnokságra biztatta.
A század végén
Shakespeare megalkuvó,
erkölcstelen személyt nevezett
machiavelliánusnak,
a rosszindulatú kihasználó értelemben.
Első pillantásra megérdemeltnek tűnik,
hogy A fejedelem a zsarnokság kézikönyve.
Machiavelli teljesen figyelmen
kívül hagyta a dolgok erkölcsi oldalát,
csak a hatalom szempontjából
hasznos vagy káros hatását vizsgálta.
Pl. a fejedelmeknek azt ajánlotta,
hogy fontolják meg a hatalom
megragadásához kellő erőszakot,
és egyetlen csapással valósítsák meg
jövő stabilitásuk érdekében.
A szomszédos területek megtámadását
és a vallási kisebbségek elnyomását
a nép lefoglalására szolgáló
hatásos eszközként említi.
Machiavelli azt tanácsolja,
hogy a fejedelem viselkedjen erényesen,
azaz becsületesen és nagylelkűen,
de azonnal hagyjon fel vele,
ha érdekei úgy kívánják.
Híres mondása, hogy a kormányzónak
"biztonságosabb, ha rettegnek tőle,
mintha szeretik".
A fejezet Lorenzo de’ Medici,
Firenze nemrég kinevezett uralkodójának
szóló felhívással végződik:
biztatja, hogy egyesítse uralma alatt
az itáliai széttagolt városállamokat.
Sokan elismerték Machiavelli
érzelemmentes realizmusát
és békevágyát a külső-belső
konfliktusok által gyötört Itáliában.
Ebből a szemszögből
Machiavelli volt az első, aki megértette
a kegyetlen valóságot:
a politikai stabilitás jótékony hatása
igazolja megszerzésének
minden visszataszító taktikáját.
Isaiah Berlin filozófus szerint
A fejedelem nem erkölcstelen,
hanem visszatér az ókori görög erkölcshöz,
mely az állam dicsőségét az egyén
üdvözülésének keresztény elve elé helyezi.
De Machiavelliről alkotott képünk
nincs összhangban ezzel a felfogással.
Szülővárosa, Firenze
diplomatája volt 14 évig.
Rendíthetetlenül védte a megválasztott
köztársasági kormányt
az uralomra vágyókkal szemben.
Mikor a Medici család hatalomra jutott,
nemcsak állását vesztette el,
hanem megkínozták és száműzték.
Ennek ismeretében
talán száműzetésben írt
paródiát olvasunk,
nem uralkodói szabályokat,
hanem működésük vázlatos leírását.
A felvilágosodás képviselői, mint Spinoza
a szabad állampolgárok
figyelmeztetésének látták
a hatalomra törekvő uralkodók
különböző elnyomó módszereiről.
Valóban mindkét olvasata lehetséges.
Machiavelli lehet, megalkotta
a zsarnokok kézikönyvét,
de ezzel leleplezte őket
az elnyomottak előtt.
Ezáltal
forradalmasította a politikai filozófiát,
megalapozva Hobbesnak
és más gondolkodóknak
az emberi viselkedés
realitásra támaszkodó,
nem pedig holmi elképzelt felfogásra
alapozó tanulmányozását.
Kíméletlen és meghökkentő őszinteségével
törekedett lerombolni a hatalomról
elterjedt idealizált képet.
Röviddel halála előtt ezt írta barátjának:
"remélem, felismerik a pokolba
vezető utat, hogy elkerülhessék."