Mikor belépünk az üzletbe, hogy tejet vásároljunk, szédítően sok különféle termék közül választhatunk. Van tehéntej, de vannak növényi alapú termékek is. A növényi tej készítéséhez a növényt vagy beáztatjuk, leszűrjük, leöblítjük és pépesítjük, vagy kiszárítjuk és lisztté őröljük. A péphez vagy liszthez ezután vitaminokat és ásványokat adnak, ízesítik, majd vízzel hígítják. A végeredmény sokféle lehet, és ezek számos tulajdonságukban osztoznak az állati tejekkel. De melyik tej a legjobb számunkra? Nézzünk utána a legnépszerűbb tejeknek: tehéntej, mandulatej, szójatej vagy zabtej? Egy 250 ml-es pohár tehéntej 8 gramm fehérjét, 12 gramm szénhidrátot és 2-8 gramm zsírt tartalmaz, attól függően, hogy sovány, csökkentett vagy teljes zsírtartalmú. Ez nagyjából 15%-a egy felnőtt napi fehérjeszükségletének, nagyjából 10%-a a szénhidrátnak és 2-15%-a a zsírnak. A legtöbb növényi tej kevesebb szénhidrátot tartalmaz, mint a tehéntej. Kevesebb zsírt is, de többet az ún. "jó zsírokból". Másfelől a tehéntejben található egészséges D-vitamin és kalcium nem fordul elő természetesen a legtöbb növényi tejben. Közelebbről vizsgálva a növényi tejeket, a mandula és a zab is kevesebb fehérjét tartalmaz, mint a tehéntej. De miközben a mandulában van a négy közül a legkevesebb tápanyag, a zabtej tele van a béta-glükán nevű egészséges rosttal. Sok szénhidrátot is tartalmaz a többi növényi tejhez viszonyítva – néha annyit, mint a tehéntej. A szójatejben viszont annyi a fehérje, mint a tehéntejben, és emellett kiváló káliumforrás is. A szójabab izoflavont tartalmaz, amiről az emberek rendszerint azt gondolják, hogy felboríthatja a hormonális egyensúlyt az ösztrogén szerepének utánzásával. De végső soron a szójatejben nagyon kevés izoflavon van, aminek testünkre gyakorolt hatása jóval gyengébb az ösztrogén hatásánál. Személyes körülményektől függően e tejek valamelyike egyértelműen a legjobb választás lehet: laktózérzékenység esetén a növényi tejek előnyösebbek, míg a diófélékre fennálló allergia esetén a mandulatej kiesik. Azoknak, akik számára nem elérhető a sokszínű és változatos étrend, a tehéntej lehet a tápanyagok leghatékonyabb forrása. De minden más esetben egyenértékű ez a négyféle tej, eléggé táplálóak ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott étrend részei legyenek. Ezért sok ember számára az a legjobb tej, amelyik a legjobb a bolygó számára. Melyik igényli a legkevesebb erőforrást, és melyik a legkevésbé szennyező? Egy pohár tehéntej előállításához közel négy négyzetkilométer terület kell, földhasználat, ami erdőirtást és az élőhelyek elpusztítását jelenti. E földterület nagy részén tehenek élnek, kisebb részén élelmet termesztenek nekik. Sok tehén szójababot és zabot eszik. Sokkal kevesebb föld kell ezek termesztéséhez, hogy tej legyen belőlük, mint ahhoz, hogy egy fejős tehenet etessenek velük – csak körülbelül negyed négyzetkilométer poharanként. A mandulatejnek hasonló földigénye van. De az is számít, hol van a föld – a szójababfarmok jelentős okai az erdőirtásoknak, míg a zab és a mandulafarmok nem. A tejkészítés minden stádiumában szükség van vízre; a növénytermesztési szakasz az, ahol a különbség a legszembetűnőbb. A tehéntej igényli a legtöbb vizet – nagyjából 120 litert poharanként, főként a tehenek itatásához és táplálékuk termesztéséhez. A mandula áll a második helyen, több mint 70 literrel poharanként. A víz nagy része a mandulafák öntözéséhez kell, melyek évekig nőnek, mielőtt elkezdenek mandulát teremni. A fákat folyamatosan öntözni kell, vagy elpusztulnak, míg sok más növény, ha magára is hagyják, később még tud teremni. Mindennel együtt a szója- és zabtermesztés igényli a legkevesebb vizet: nagyjából 5-10 litert minden pohár tej esetében. A tejtermelés üvegházhatású gázokat is termel – körülbelül 0,1-0,2 kilogrammot poharanként a növényi tejek esetében. De ami a tehéntejet illeti, a tehenek maguk is kibocsátók, mivel nagy mennyiségű metángázt böfögnek és eregetnek ki. Összességében minden pohár tehéntej több mint fél kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős. Szóval miközben az egyéni étrendi igényektől függően e tejek bármelyike jó választás lehet, a bolygónk egészsége szempontjából erős érvek szólnak a növényi alapú tejek mellett, különösen a zab- és a szójatej mellett.