Nos, egy vallomással tartozom. Csak mostanában tanultam meg autót vezetni. Igen nehéz volt. Ez nem az öregebb agy problémája volt. Emlékeznek, milyen volt, amikor elkezdtek vezetni? Amikor minden döntésük tudatos és szándékos volt? Az óráimról mentálisan mindig teljesen kifacsarva érkeztem haza. Kognitív tudósként tudom, hogy ez azért volt, mert sokat használtam az úgy nevezett "végrehajtó funkció"-t. A végrehajtó funkció a mi csodálatos képességünk tudatosan irányítani gondolatainkat, érzelmeinket és cselekedeteinket céljaink elérése érdekében, mint amilyen az autóvezetés is. Ezt használjuk, amikor meg kell szabadulnunk szokásainktól, gátat vetni ösztöneinknek és előretervezni. De a legtisztábban akkor látjuk ezt, amikor a dolgok rosszul mennek. Például öntöttek már véletlenül narancsdzsúszt a gabonapelyhükre? (Nevetés) Vagy döbbentek-e rá Facebook-görgetés közben, hogy kihagytak egy találkozót? Vagy ez ismerősebb talán: előfordult-e, hogy tervezték, megállnak hazafelé egy üzletnél, de ehelyett automatikusan hazavezettek? (Nevetés) Ezek a dolgok mindenkivel megesnek. Rendszerint szórakozottságnak hívjuk. De igazából az történik, hogy a végrehajtó funkció kihagyását tapasztaljuk meg. A végrehajtó funkciót nap mint nap használjuk életünk minden helyzetében. Az elmúlt 30 évben a kutatók úgy találták, hogy ez csupa jó dolgot vetít előre a gyermekkorban és utána is, mint a szociális képességek, tanulmányi eredmények, mentális és fizikai egészség, a pénzkereset, a megtakarítás, és hogy nem kerülünk börtönbe. Nagyszerűen hangzik, nemde? Így nem meglepő, ha a hozzám hasonló kutatókat annyira érdekli a megértése, és fejlesztésének módjai. De mostanában a végrehajtó funkció nagy önfejlesztő szlogenné vált. Az emberek fejleszthetőnek vélik intellektuális iPhone-alkalmazásokkal és számítógépjátékokkal, vagy egyedi edzéssel, például sakkozással. A kutatók is folytatnak laboratóriumi kísérleteket, remélve, hogy fejleszthetik a hozzá kapcsolódó dolgokkal – például az intelligenciával – együtt. Nos, azért vagyok itt, hogy elmondjam, ez a gondolkodásmód a végrehajtó funkcióról teljesen téves. Az agy edzése nem fogja általánosan fejleszteni a végrehajtó funkciót, mivel csupán egy speciális módon gyakorlatoztatja azt, kiragadva a való világból, amelyikben tulajdonképpen használjuk. Lehetnek kiválóak a telefonos végrehajtó funkció alkalmazásban, de ez nem segíti önöket abban, hogy ne öntsenek többé hetente kétszer narancsdzsúszt a gabonapelyhükre. (Nevetés) Ha igazán fejleszteni akarják végrehajtó funkciójukat, az életben is hasznosítható módon, meg kell érteniük, hogyan befolyásolja azt a környezet. Hadd mutassam meg, mire gondolok. Egy nagyszerű feladatot használunk a laboratóriumban a végrehajtó funkció mérésére kisgyerekeknél: az úgynevezett Dimenzióváltó kártyaszortírozó teszt. Ebben a feladatban a gyerekeknek egy szempont alapján kell kártyákat válogatniuk, pl. alak szerint újra meg újra, mígnem szokásukká válik. Aztán megkérik, hogy váltsanak, és másképp rendezzék ugyanazokat a kártyákat, például szín szerint. A kisgyerekek küszködnek ezzel. A 3-4 évesek rendszerint a régi módon válogatják ki a kártyákat, nem számít, hányszor emlékeztetjük őket arra, mit kéne tenniük. (Video) Oktató: Ha kék, tedd ide. Ha piros, tedd ide. Itt egy kék. Rendben, akkor most egy másik játékot játszunk. Már nem a színek játékát játsszuk. Most a formák játékát játsszuk. A formák játékában minden csillag idejön, és minden teherautó odamegy. Rendben? Csillagok ide, teherautók oda. Hova kerülnek a csillagok? És hova kerülnek a teherautók? Kiváló. Rendben. Csillagok ide, teherautók oda. Itt van egy teherautó. Csillagok ide, teherautók oda. Itt van egy csillag. (Nevetés) Szóval, ez igazán kényszerítő erejű, és tényleg nyilvánvaló, amikor képtelen végrehajtó funkciója használatára. De van egy bökkenő: Képezhetjük őt és másokat erre a feladatra, és végül fejlődne. De azt jelenti-e, hogy fejlődne a végrehajtó funkciója a laboron kívül is? Nem, mert a valódi világban végrehajtó funkcióját sokkal többre kell használnia, mint az alak és szín közti váltásra. Váltania kell összeadásról szorzásra, vagy játékról takarításra, avagy saját érzéseiről a barátjával kapcsolatos érzésekre. És a siker a valódi világban olyan dolgoktól függ, mint a motiváltságunk, vagy hogy mit csinálnak a társaink. Az általunk követett stratégiáktól is függ, amikor a végrehajtó funkciót egy bizonyos helyzetben használjuk. Szóval, azt akarom ezzel mondani, hogy a körülmények számítanak. Hadd említsek egy példát a kutatásaimból: Mostanában egy csapat gyerekkel mályvacukor-tesztet csináltattam, ami a jutalom késleltetésének mérése, ez is vélhetőleg számos végrehajtó funkciót igényel. Talán hallottak erről a tesztről, de alapvetően a gyerekek választás előtt állnak: megehetnek egy mályvacukrot azonnal, vagy ha tudnak várni rám, amíg átmegyek a másik szobába további mályvacukrokért, kettőt kapnak helyette. A gyerekek tényleg szeretnék azt a második mályvacukrot. De a kulcskérdés, meddig tudnak várni? (Nevetés) Megcsavartam egy kicsit a dolgot, hogy lássam a körülmények hatását. Mindegyik gyereknek azt mondtam, hogy egy zöld csoportban vannak, és még egy zöld pólót is viselhettek. És ezt mondtam: "A csoportod várt a két mályvacukorra, és ez a másik csoport, a narancssárga csoport nem." Vagy az ellentétét mondtam: "A csoportod nem várt a két mályvacukorra, de ez a másik igen." Aztán egyedül hagytam a gyerekeket a szobában, és webkamerán figyeltem, meddig vártak. (Nevetés) Azt találtam, hogy azok a gyerekek, akik azt hitték, hogy csoportjuk várt a két málycvacukorra, maguk is inkább vártak. Tehát hatással voltak rájuk a társaik, akikkel sohasem találkoztak. Elképesztő, ugye? De ezzel az eredménnyel még mindig nem tudtam, hogy csupán másolják a csoportjukat, vagy ez ennél mélyebb. Ezért még több gyereket hoztam be. És a mályvacukor teszt után képeket mutattam nekik gyerekpárokról, és azt mondtam nekik, hogy az egyik gyerek azonnal szereti megkapni a dolgokat, mint a sütik és a matricák, a másik szeret várni, hogy több lehessen neki ezekből. Aztán megkérdeztem őket: "Melyik gyereket kedveled jobban? Kivel szeretnél játszani?" És azt találtam, hogy azok a gyerekek, akik azt hitték, a csoportjuk várt, rendre előnyben részesítették azt a gyereket, aki várt a dolgokra. Annak megtanulása, mit tett a csoportjuk, felértékelte a várakozást. És nem csupán ennyi, ezek a gyerekek valószínűleg használják a végrehajtó funkciót várakozást elősegítő stratégiák létrehozására: pl. ráültek a kezükre, vagy elfordultak a mályvacukortól, vagy énekeltek, hogy eltereljék a figyelmüket. (Nevetés) Szóval mindez azt mutatja, hogy a körülmények számítanak. Nem csupán arról van szó, hogy a gyerekek végrehajtó funkciója jó vagy rossz; a körülmények segítették őket, hogy jobban használják. Mit jelent ez az önök és gyermekeik számára? Mondjuk, spanyolul akarnak tanulni. Megpróbálhatják megváltoztatni a körülményeket, és körülvenni magukat olyanokkal, akik szintén akarnak tanulni, még jobb, ha ezek olyanok, akiket igazán kedvelnek, így motiváltabbak lesznek végrehajtó funkciójuk használatára. Vagy segíteni akarnak gyermeküknek, hogy jobb legyen a matek házi feladat. Taníthatnak neki stratégiákat a végrehajtó funkció használatára abban a sajátos környezetben, mint például, hogy tegye el a telefonját tanulás előtt, vagy tervezze meg jutalmát egy óra tanulásért. Nem szeretném, ha ez úgy hangozna, hogy csupán a körülmények számítanak. A végrehajtó funkció igazán összetett, és számos tényező befolyásolja. De szeretném, ha emlékeznének arra, hogy ha fejleszteni kívánják végrehajtó funkcióikat életük némely vonatkozásában, ne keressenek gyors megoldásokat. Gondoljanak a körülményekre, hogy tehetik céljaikat fontosabbá, és hogy milyen stratégiákat használhatnak abban az egyedi helyzetben. Azt gondolom, az ősi görögök fogalmazták meg ezt a legjobban, amikor ezt mondták: "Ismerd meg önmagad." Ebben kulcskérdés tudni a körülmények hatását viselkedésünkre, és hogyan használhatjuk ezt a tudást a javunkra. Köszönöm. (Taps)