Elég gyakran
veszek részt fitneszórán,
vagy megyek el zenei rendezvényre,
vagy tényleg, akárhová,
ahol zene szól a háttérben,
és azon veszem észre magam,
hogy élvezem a ritmust
és a dallamokat meg az ütemeket...
Aztán egy kicsit hallgatom a szöveget,
olyan szöveget, ami például
alárendelt helyzetbe hoz minket,
amit más összefüggésben nem tolerálnánk.
És megdöbbent, milyen mértékben
normalizáljuk a szexizmust kultúránkban.
Hallgatom a zenét, és úgy érzem,
nem a saját elnyomásom hangjára
akarom magam jól érezni.
Tudják, a zene a kommunikáció
egyik legerősebb formája,
mert egy időben képes
felemelni vagy elnyomni.
A zene gondoskodik az érzelmekről.
A zene gondoskodik a lélekről.
A zene megnyitja a lelkünket.
Megnyitja csatornáinkat,
hogy be tudjuk fogadni az információt
valaki más életútjáról,
hogy megértsük a saját szerepünket.
És bár nekem semmi bajom
a férfifantáziával,
azzal bajom van,
hogy egy friss tanulmány szerint
az összes zenei producernek
csupán 2,6 százaléka nő,
vagyis még ennél is
kisebb százalékban jelennek meg
a transzneműek
és a meghatározatlan neműek.
És ez miért számít?
Mert ha mi nem ismerjük fel
és nem irányítjuk a saját narratívánkat,
valaki más mondja el
a saját történetünket helyettünk,
és tévedni fognak:
azokat a mítoszokat állandósítják csak,
amelyek visszafognak bennünket.
Nem azért vagyok itt, hogy megmondjam
másoknak, hogyan kell zenét csinálni,
hanem azért, hogy biztosítsam
és megtervezzem az alternatívát.
Egyik stratégia, amit bevetek a zenémben,
hogy felemelő, energikus,
ütősen globális dallamokat készítek,
és dalszövegeket teszek rájuk,
amelyek hitelesen írják le
életem tapasztalatait anélkül,
hogy hozzájárulnának
bárki elnyomásához.
Vicces ez, mert ugyanilyen okból
hunyunk szemet
ennyi problémás szöveg fölött:
mert szeretjük azt, ahogyan
a ritmusoktól érezzük magunkat.
Ezt a módszert példázza
"Felkontyolt haj" című dalom.
(Zene: "Felkontyolt haj")
(Énekel) Kikapcsoltam a telefonom
értesítéseit, így több időm van /
Nem zavarják buborékok
tiszta lelkiállapotom /
Egy dolgot tudni kell, nem azért
vagyok itt, hogy megfeleljek /
Haj felkötve, rendesen csinálom /
Az én időm nem a te tulajdonod /
Produktív vagyok
mint a petefészkeim, hejj! /
Engedj egy felnőtt lányt lélegezni,
alapvető jogokat és szabadságot /
Hadd legyek mentes a bizonytalanságtól,
melyet a világ rám vetít /
Kérlek, ne zavarj,
amikor összpontosítok /
A jövő egy nő, ezt már tudod /
A végsőkig harcolok a korrupció ellen /
Megjelentem a felkontyolt hajammal,
miután ezt megírtam /
Jövök, felkontyolt hajjal,
felkontyolt hajjal, jövök, jövök.
Felkontyolt hajjal jövök.
Felkontyolt hajjal jövök, jövök.
Felkontyolt hajjal jövök.
Felkontyolt hajjal jövök, hééé.
Felkontyolt hajjal jövök.
(Zene vége)
Szeretném, ha folyamatosan szexpozitív,
gyönyörű zenét csinálnánk
az örömről és a szabadságról.
Azt akarom, hogy fogadjuk el
saját örömünket éppúgy,
mint a saját fájdalmunkat.
Azt akarom, hogy ünnepeljük
hiteles, árnyalt emberi létünk
többdimenziós aspektusait,
ahelyett, hogy hamis narratívákat
adnánk le, melyek lenézik a szexualitást,
és inkább elfogadva
vagy szeretve érezzük magunkat.
És egy másik stratégia,
amit bevetek a zenéimben
a minket körülvevő nőgyűlölet leküzdésére,
hogy vizuálisan ábrázoljam azt a világot,
amelyben szeretném, ha élnénk.
A "Láss át rajtam" c. dalom
videóklippjében,
ami olyan, mint egy hangulatos,
furcsa, elektronikus R'n'B dal,
kiválasztottam két kedves barátomat,
Aniát és Dejhát,
hogy játsszák el a szerelmesek szerepét,
mert a való életben is házasok.
De ami a filmen nem láthatót az az,
hogy a kamera mögött is ők állnak:
a teljes videó megtervezése
és rendezése az ő munkájuk.
(Videó) (Énekel) Hejj, ó,
az érzelmeim elfáradtak.
MG: A zenének biztonságosnak és mindenki
számára hozzáférhetőnek kell lennie.
Nem arról van szó,
hogy elveszítjük a szexuális vonzerőt
vagy az intenzitást, ami a zenében van,
hanem arról, hogy az üzenetünk
gyengédséggel
és pozitivitással hassa át a zenét.
ami motivál, és kihívást jelent.
Nekünk, zenészeknek
feltétlenül felelősségünk,
hogy ne olyan zenét készítsünk,
amitől erőtlennek érezzük magunkat,
és hogy a hallgatók is
részesei lehetnek a változásnak.
Először ki kell választanunk,
mely dalokat akarunk elnémítani,
és melyeket akarunk felhangosítani.
Ki kell mondani: "Tisztelem
magam annyira, hogy kijelentsem,
nem akarom ezt hallgatni,
és nem szeretném azt sem,
hogy más hallgassa."
Másodsorban egyszerűen
megkérdezhetjük magunkat:
"Ez a zene vagy ez az üzenet
hozzájárul valaki más elnyomásához?
Miért tolerálom?"
És végül mindannyian dönthetünk úgy,
hogy lejátszási listákat
vagy DJ-s zenét készítünk,
ezzel biztosítjuk a megfelelő hangulatot,
amelyet abban a pillanatban keresünk,
problémás üzenetküldés nélkül.
Ez miért számít?
Mert pont olyan algoritmusokat épít be
a streaming rendszerekbe és a világunkba,
amelyeket hallani akarunk.
Hosszú távú változásokat
és visszacsatolási
mechanizmusokat hozunk létre,
amelyek az egész iparra kihatnak.
Ez nem csupán
egy kis csoport számára üzenet.
Ez az üzenet mindenkit érint,
mert amikor a legsebezhetőbb
nemeket védjük és szabadítjuk fel,
akkor mindenkit felszabadítunk.