♪ [zene] ♪ -[Prof. Tyler Cowen] Az előző videóban bemutattuk az aszimmetrikus információ és a kontraszelekció elméletét, és alkalmaztuk ezeket a használtautó-piacra. Most, ugyanezeket az alapelveket használva, építsük fel az egészségbiztosítás egyszerű modelljét. Tegyük fel, hogy az egészségbiztosítás potenciális fogyasztói különféle egészségi állapotokba tartoznak. Például a legkevésbé egészségesek kb. $30 000-be kerülnek évente. Ezek ők itt. A legegészségesebbek nem kerülnek semmibe. Ők azok. Tegyük fel, hogy a fogyasztók rendelkeznek ezzel az információval, a biztosítótársaságok viszont nem. A biztosítók szemszögéből mindenki azonos, átlagos egészségi állapotú. Itt tehát ismét aszimmetrikus információval van dolgunk. Az egészségügy fogyasztóinak tehát több információja van egészségi állapotukról, mit a biztosítóknak. Ebben az esetben a biztosítók az ellátást kénytelenek egy átlagos áron, esetünkben $15 000-on értékesíteni az összes fogyasztó számára. Ha azonban a biztosítás $15 000-ba kerül, akkor a piac egy része, az alapvetően egészséges emberek nem fognak biztosítást vásárolni, mert annak költsége számukra magasabb, mint a várható haszna. Tehát csak a piac egy része fog biztosítást vásárolni. Így a ténylegesen vásárlók számára az átlagos költség nem 15 000, hanem 22 500 dollár lesz. Ha ebben az esetben a biztosító $15 000-ra árazza a szolgáltatást, veszteséget fog termelni. Ezért fel fogja emelni az árat $22 500-ra, ami pedig ugyanazt a jelenséget eredményezi ismét. Azaz az alapvetően egészséges embereknek nem éri meg megfizetniük ezt az árat. A kevésbé egészségesek továbbra is vásárolnak, ám a biztosító költségei tovább emelkednek, ami tovább növeli az árat. És ez mindaddig folytatódik, amíg az önálló biztosítási cég azt nem tapasztalja, hogy nincs olyan ár, amelyen olyan vásárlókat találna, akiknek az egészségügyi kiadásai alacsonyabbak lennének a biztosítás áránál. Ez ugyanaz a halálspirál, amit korábban a használt autóknál láttunk, és ami a piac összeomlásához vezetett. Amint a használtautó-piacnál láttuk, a valóság több okból is más lehet, mint ez az egyszerű modell. Először is, a modellünk feltételezi, hogy az egészséges emberek, akik sportolnak, egészségesen étkeznek, és bekötik a biztonsági övüket, nem kötnek biztosítást, míg a dohányosok, a hegymászók és a motorosok viszont igen. Igaz ez vajon? Többnyire nem. Akik egészségbiztosítást kötnek, azok valójában éppen az egészségesebb emberek. Mi ennek az oka? Nos, akik egészséges étkezéssel próbálják csökkenteni a kockázatokat, azok ugyanezen okból biztosítást is kötnek. Kezdeti feltételezésünk, hogy mindenki felméri a költségeket és hasznokat, ugyancsak túlságos egyszerűsítése a dolgoknak. Felismerve, hogy az emberek kockázatvállalási hajlandósága eltérő, arra jutunk, hogy az egészségesebb emberek azok, akik egészségbiztosítást kötnek. Ezt hívjuk "kedvező választás"-nak, amikor az egészségbiztosítást vásároló emberek egészségesebbek, nem pedig betegebbek, mint az átlag. Ez képes a költségeket alacsonyan tartani, megelőzve a halálspirált. Egy másik lehetséges válasz a kontraszelekció problémájára az egészségbiztosításban ismerős lehet. Emlékezzünk vissza, hogy láttunk olyan szolgáltatásokat, mint a CARFAX, vagy a minősített használtautó, amelyek képesek az aszimmetrikus információ problémáját enyhíteni ha használt autót veszünk. E szolgáltatásokon keresztül az autó vásárlója hasonló információkhoz juthat, mint amilyenekkel az eladó rendelkezik. Ennek eredményeként a jobb autók drágábban adhatók el, az ócskák pedig olcsóbban. Létezik-e hasonló megoldás az egészségbiztosításban is? Nos, hát igen. Az emberek egészségi állapota felmérhető, akárcsak a kocsik állapota. Míg a fogyasztók kezdetben esetleg többet tudnak egészségi állapotukról, mint a biztosítótársaságok, ez utóbbiak egy ellenőrzés révén bizonyos mértékig felmérhetik ügyfeleik várható egészségügyi költségeit. Így a biztosítótársaságok az egészségesebb ügyfeleknek olcsóbb, a betegesebb ügyfeleknek drágább szolgáltatást nyújthatnak. A használtautó-piacon ez meglehetősen jó megoldásnak bizonyult. Mindenesetre a jobb autók drágábban, a rosszabbak olcsóbban kelnek el. A megoldás az egészségpiacon is működhet, de egyesek szerint ez kétszeresen is igazságtalan. A betegeknek nem elég a betegségük, de még többet is kell fizetniük egészségbiztosításukért. A másik probléma az ellenőrzéssel, hogy túl sok információt tárhat fel, és így az egészségbiztosítás már nem lesz tovább életképes. Mondjuk például van egy kiváló diagnosztikai vizsgálat, ami "A" betegnél rákot mutat ki, B-nél pedig tudjuk, hogy e rák kezelése 1 millió dollárba kerülne. A rák elleni biztosítás árának 1 millió dollár körül kéne lennie, ám ez már nem biztosítás. Ez nem más, mint a számla megfizettetése a beteggel. A biztosítás váratlan állapotoktól és eseményektől véd, a kockázatcsökkentés egy módja, egyfajta védelem a magas összegű számla ellen. Ha azonban megkapjuk a számlát, mindegy, mikor betegszünk meg, elveszítjük a biztosítás előnyeit. Másik megoldás a kontraszelekció problémájára, amit kiterjedten használnak az Egyesült Államokban, a munkáltatók általi csoportos egészségbiztosítás. Amerikában az emberek többsége nem közvetlenül köt biztosítást, hanem munkáltatójuk köti meg helyettük csoportos formában. E rendszer előnye, hogy a biztosítótársaságnak lényegében nem kell a kontraszelekcióval törődnie. A munkáltató sem tud sokkal többet dolgozói egészségi állapotáról, mint a biztosítótársaság. Ráadásul a munkáltató egészségi állapotuktól függetlenül köt biztosítást alkalmazottai számára. Ezen okok miatt a kontraszelekció problémája csoportos egészségbiztosítás esetén sokkal kevésbé jelentős. A csoportos biztosítás azonban más problémákat okoz. Állásunk elvesztésével biztosításunkat is elveszíthetjük. És mi a helyzet a nyugdíjba vonulókkal? Az Egyesült Államokban különféle törvények révén az egészségbiztosítás megfizethetőbbé vált, a nyugdíjasokat pedig az állam biztosítja a Medicare keretében. Többféle megoldás létezik tehát, de nyilván egyik sem tökéletes. A legutóbbi próbálkozás a kontraszelekció problémájára a Megfizethető Ellátás Törvénye [Affordable Care Act], más néven az Obamacare. A törvény értelmében mindenki köteles egészségbiztosítást kötni. Aki nem teszi, büntetés fenyegeti. Az alapötlet, hogy minden egészséges ember csatlakozzon a biztosítást vásárlók csoportjához, csökkentve ezáltal az egy főre jutó költséget, és elkerülve a halálspirált. Amint láthatják tehát, a kontraszelekció modellje nem túl bonyolult, mégis számos kihatása van több hétköznapi problémára. Legközelebb a morális veszéllyel foglalkozunk. Tartsanak velem! ♪ [zene] ♪ - [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni, kattintson a kérdésekre. Ha pedig készen áll a folytatásra, kattintson a következő videóra.