♪ [zene] ♪
-[Prof. Tyler Cowen]
Az előző videóban bemutattuk
az aszimmetrikus információ
és a kontraszelekció elméletét,
és alkalmaztuk ezeket
a használtautó-piacra.
Most, ugyanezeket
az alapelveket használva,
építsük fel az egészségbiztosítás
egyszerű modelljét.
Tegyük fel, hogy az egészségbiztosítás
potenciális fogyasztói
különféle egészségi állapotokba tartoznak.
Például a legkevésbé egészségesek
kb. $30 000-be kerülnek évente.
Ezek ők itt.
A legegészségesebbek nem kerülnek semmibe.
Ők azok.
Tegyük fel, hogy a fogyasztók
rendelkeznek ezzel az információval,
a biztosítótársaságok viszont nem.
A biztosítók szemszögéből
mindenki azonos,
átlagos egészségi állapotú.
Itt tehát ismét aszimmetrikus
információval van dolgunk.
Az egészségügy fogyasztóinak tehát
több információja van
egészségi állapotukról,
mit a biztosítóknak.
Ebben az esetben a biztosítók
az ellátást kénytelenek
egy átlagos áron, esetünkben
$15 000-on értékesíteni
az összes fogyasztó számára.
Ha azonban a biztosítás $15 000-ba kerül,
akkor a piac egy része,
az alapvetően egészséges emberek
nem fognak biztosítást vásárolni,
mert annak költsége számukra magasabb,
mint a várható haszna.
Tehát csak a piac egy része
fog biztosítást vásárolni.
Így a ténylegesen vásárlók számára
az átlagos költség
nem 15 000, hanem 22 500 dollár lesz.
Ha ebben az esetben a biztosító
$15 000-ra árazza a szolgáltatást,
veszteséget fog termelni.
Ezért fel fogja emelni az árat
$22 500-ra,
ami pedig ugyanazt
a jelenséget eredményezi ismét.
Azaz az alapvetően
egészséges embereknek
nem éri meg megfizetniük ezt az árat.
A kevésbé egészségesek
továbbra is vásárolnak,
ám a biztosító költségei
tovább emelkednek,
ami tovább növeli az árat.
És ez mindaddig folytatódik,
amíg az önálló biztosítási cég
azt nem tapasztalja,
hogy nincs olyan ár,
amelyen olyan vásárlókat találna,
akiknek az egészségügyi kiadásai
alacsonyabbak lennének
a biztosítás áránál.
Ez ugyanaz a halálspirál,
amit korábban a használt autóknál láttunk,
és ami a piac összeomlásához vezetett.
Amint a használtautó-piacnál láttuk,
a valóság több okból is más lehet,
mint ez az egyszerű modell.
Először is, a modellünk feltételezi,
hogy az egészséges emberek,
akik sportolnak, egészségesen étkeznek,
és bekötik a biztonsági övüket,
nem kötnek biztosítást,
míg a dohányosok, a hegymászók
és a motorosok viszont igen.
Igaz ez vajon? Többnyire nem.
Akik egészségbiztosítást kötnek,
azok valójában éppen
az egészségesebb emberek.
Mi ennek az oka?
Nos, akik egészséges étkezéssel
próbálják csökkenteni a kockázatokat,
azok ugyanezen okból
biztosítást is kötnek.
Kezdeti feltételezésünk,
hogy mindenki felméri
a költségeket és hasznokat,
ugyancsak túlságos
egyszerűsítése a dolgoknak.
Felismerve, hogy az emberek
kockázatvállalási hajlandósága eltérő,
arra jutunk, hogy az egészségesebb
emberek azok,
akik egészségbiztosítást kötnek.
Ezt hívjuk "kedvező választás"-nak,
amikor az egészségbiztosítást
vásároló emberek egészségesebbek,
nem pedig betegebbek, mint az átlag.
Ez képes a költségeket alacsonyan tartani,
megelőzve a halálspirált.
Egy másik lehetséges válasz
a kontraszelekció problémájára
az egészségbiztosításban ismerős lehet.
Emlékezzünk vissza,
hogy láttunk olyan szolgáltatásokat,
mint a CARFAX,
vagy a minősített használtautó,
amelyek képesek az aszimmetrikus
információ problémáját enyhíteni
ha használt autót veszünk.
E szolgáltatásokon keresztül
az autó vásárlója
hasonló információkhoz juthat,
mint amilyenekkel az eladó rendelkezik.
Ennek eredményeként
a jobb autók drágábban adhatók el,
az ócskák pedig olcsóbban.
Létezik-e hasonló megoldás
az egészségbiztosításban is?
Nos, hát igen.
Az emberek egészségi állapota felmérhető,
akárcsak a kocsik állapota.
Míg a fogyasztók kezdetben
esetleg többet tudnak
egészségi állapotukról,
mint a biztosítótársaságok,
ez utóbbiak egy ellenőrzés révén
bizonyos mértékig
felmérhetik ügyfeleik
várható egészségügyi költségeit.
Így a biztosítótársaságok
az egészségesebb ügyfeleknek olcsóbb,
a betegesebb ügyfeleknek drágább
szolgáltatást nyújthatnak.
A használtautó-piacon
ez meglehetősen jó megoldásnak bizonyult.
Mindenesetre a jobb autók drágábban,
a rosszabbak olcsóbban kelnek el.
A megoldás
az egészségpiacon is működhet,
de egyesek szerint
ez kétszeresen is igazságtalan.
A betegeknek nem elég a betegségük,
de még többet is kell fizetniük
egészségbiztosításukért.
A másik probléma az ellenőrzéssel,
hogy túl sok információt tárhat fel,
és így az egészségbiztosítás
már nem lesz tovább életképes.
Mondjuk például
van egy kiváló diagnosztikai vizsgálat,
ami "A" betegnél rákot mutat ki,
B-nél pedig tudjuk, hogy e rák kezelése
1 millió dollárba kerülne.
A rák elleni biztosítás árának
1 millió dollár körül kéne lennie,
ám ez már nem biztosítás.
Ez nem más, mint a számla
megfizettetése a beteggel.
A biztosítás váratlan állapotoktól
és eseményektől véd,
a kockázatcsökkentés egy módja,
egyfajta védelem
a magas összegű számla ellen.
Ha azonban megkapjuk a számlát,
mindegy, mikor betegszünk meg,
elveszítjük a biztosítás előnyeit.
Másik megoldás a kontraszelekció
problémájára,
amit kiterjedten használnak
az Egyesült Államokban,
a munkáltatók általi
csoportos egészségbiztosítás.
Amerikában az emberek többsége
nem közvetlenül köt biztosítást,
hanem munkáltatójuk
köti meg helyettük
csoportos formában.
E rendszer előnye,
hogy a biztosítótársaságnak
lényegében nem kell
a kontraszelekcióval törődnie.
A munkáltató sem tud sokkal többet
dolgozói egészségi állapotáról,
mint a biztosítótársaság.
Ráadásul a munkáltató
egészségi állapotuktól függetlenül
köt biztosítást alkalmazottai számára.
Ezen okok miatt
a kontraszelekció problémája
csoportos egészségbiztosítás esetén
sokkal kevésbé jelentős.
A csoportos biztosítás azonban
más problémákat okoz.
Állásunk elvesztésével
biztosításunkat is elveszíthetjük.
És mi a helyzet a nyugdíjba vonulókkal?
Az Egyesült Államokban
különféle törvények révén
az egészségbiztosítás
megfizethetőbbé vált,
a nyugdíjasokat pedig az állam biztosítja
a Medicare keretében.
Többféle megoldás létezik tehát,
de nyilván egyik sem tökéletes.
A legutóbbi próbálkozás
a kontraszelekció problémájára
a Megfizethető Ellátás Törvénye
[Affordable Care Act],
más néven az Obamacare.
A törvény értelmében
mindenki köteles
egészségbiztosítást kötni.
Aki nem teszi, büntetés fenyegeti.
Az alapötlet, hogy minden egészséges
ember csatlakozzon
a biztosítást vásárlók csoportjához,
csökkentve ezáltal
az egy főre jutó költséget,
és elkerülve a halálspirált.
Amint láthatják tehát,
a kontraszelekció modellje
nem túl bonyolult,
mégis számos kihatása van
több hétköznapi problémára.
Legközelebb a morális veszéllyel
foglalkozunk. Tartsanak velem!
♪ [zene] ♪
- [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,
kattintson a kérdésekre.
Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.