Dicsdús mulatságot kínálunk ma önöknek.

E vers teli látszatra halandzsaszavakkal,

melyeknek mégis van értelmük.

Készen állnak, hogy kövessék?

Minden további cécó nélkül, íme.

Lewis Carroll: Szajkóhukky
(Weöres Sándor fordítása)

<i>Volt egy brillős, a csuszbugó
gimbelt és gált távlengibe,</i>

<i>minden mimicre purrogó,
mómája ingibe.</i>

<i>»Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma furó!</i>

<i>Ügyelj, Csapcsíp madár zuhan
s a brunkós Bromboló!«</i>

<i>Markában nyüsztő penge reng,
elrágdos minden manxomot.</i>

<i>A tamtam-fánál megpihent,
mély gondjába rogyott.</i>

<i>Állt fergető eszmék körén,
s jött Szajkóhukk, nézése láng,</i>

<i>nagy káka-törzsek erdején
bugyborékolva ráng.</i>

<i>Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át</i>

<i>nyüsztő penge nyekdes, nyikol,</i>

<i>fejét veszi, máris viszi,
s eldiadalogol.</i>

<i>"Szajkóhukk már nem él, fiam?
Karomba, lándzsás pöszöröm!</i>

<i>Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"</i>

<i>Csuklorkant az öröm.</i>

<i>Volt egy brillős, a csuszbogó
gimbelt és gált távlengibe,</i>

<i>minden mimicre purrogó,
mómája ingibe.</i>