Valószínűleg önök közül sokan
látták a "Marslakó" című filmet.

Akik pedig nem látták: 
ez a film egy űrhajósról szól,

aki a Marson ragadt,
és az életben maradásért küzd

amíg útnak indítják a mentőakciót, 
hogy visszahozzák őt a Földre.

Szerencsére a mentőalakulat újra 
fel tudta venni a kapcsolatot

az űrhajóssal, Watney-val, 
bizonyos idő után,

így már nincs annyira egyedül
a Marson megmentéséig.

Miközben nézzük a filmet,

mikor a Marsra gondolunk,

valószínűleg olyanok jutnak eszünkbe,
mint hogy milyen messze van.

És talán eszünkbe sem jut,

hogy milyen szervezést igényel,
ha egy másik bolygón dolgozunk -

két bolygón élni,

miközben emberek élnek a Földön
és marsjárók vagy emberek vannak a Marson?

Gondoljunk bele, amikor barátaink, 
családtagjaink és munkatársaink

Kaliforniában, a Nyugati Parton 
vagy a világ más részein élnek.

Amikor beszélni szeretnénk velük,

elsőre valószínűleg erre gondolunk:

mennyi is az idő Kaliforniában?

Fel fogom ébreszteni őket? 
Felhívhatom őket most?

Még akkor is, ha az európai
kollégáinkkal beszélünk,

azonnal elgondolkodunk:

hogy tartsuk a kapcsolatot
tőlünk távol levő emberekkel?

Egyelőre még nem élnek emberek
a Marson, de vannak marsjárók.

Éppen most, a Curiosity marsjárón
reggel 6:10 van.

Reggel 6:10 a Marson.

Négy marsjárónk van a Marson.

Az Egyesült Államok négy marsjárót
küld a Marsra körülbelül 1995 óta,

és annyira kiváltságos helyzetben vagyok,
hogy hármukon én dolgozom.

Tehát űrhajómérnök vagyok

a NASA Sugármeghajtású Laboratóriumában,
Los Angelesben, Kaliforniában.

És ezek a marsjárók
a mi robot megbízottjaink.

Ők a mi szemeink és füleink,
és segítségükkel látjuk a bolygót,

amíg nem tudunk embereket küldeni.

Segítségükkel megtanuljuk,
hogyan működjünk más bolygókon.

Tehát az emberek előtt
robotokat küldünk.

Azért van időeltolódás a Marson most

a mi időzónánkhoz képest,

mert a Marson hosszabb
egy nap, mint a Földön.

A Földön egy nap 24 órából áll,

mert ennyi idő alatt fordul körbe a Föld,

24 óra alatt fordul körbe egyszer.

Tehát 24 órából áll egy napunk.

A Mars 24 óra és körülbelül 40 perc
alatt fordul körbe egyszer.

Tehát ez azt jelenti, egy nap a Marson 
40 perccel hosszabb, mint a Földön.

A csapatok, akik ilyen robotokat
működtetnek a Marson,

tehát mi azt csináljuk, hogy a Földön
élünk, de a Marson dolgozunk.

Így erre gondolnunk kell, ha épp
a Marsra küldöttekkel foglalkozunk.

A mi munkánk, ennek a csapatnak a munkája,
aminek én is részese vagyok,

utasításokat küldeni a robotoknak,
hogy megmondjuk a holnapi feladatait.

Elmondani, vezetni, képezni őket,
hogy tudják, mit kell csinálniuk.

Tehát miközben alszik -
és a marsjáró alszik éjszaka,

mert szüksége van rá,
hogy feltöltse az elemeit

és hogy túlélje a hideg éjszakát a Marson.

Szóval alszik.

Miközben alszik, mi dolgozunk 
a következő napi programján.

Szóval én a marsi idő szerint
éjszakai műszakban dolgozok.

(Nevetés)

Azért, hogy a marsi idő szerint mindig
ugyanakkor menjek dolgozni a Földön,

például délután 5-kor 
a munkahelyemen kell lennem,

a csapatnak marsi idő szerint minden
nap délután 5-kor dolgoznia kell,

így minden nap 40 perccel később kell 
elkezdenünk a munkát a Földön,

hogy szinkronban legyünk a Marssal.

Ez olyan, mint utazni
az időzónák között mindennap.

Egyik nap reggel 8-kor kezdünk,
másik nap 40 perccel később, 8:40-kor.

következő nap ismét 
40 perccel később, 9:20-kor,

majd azt követő nap már 10-kor.

Így mindennap 40 perccel
később kezdünk mindaddig,

amíg már az éjszaka
közepén jövünk dolgozni -

a Föld ideje szerint az éjszaka közepén.

El tudjuk képzelni, mennyire zavaró ez.

Segítségünk: a Mars-óra.

(Nevetés)

Az órában a súlyokat
mechanikusan úgy állították be,

hogy lassabban járjon.

És még alig kezdtük el -

2004-ben kaptam ezt az órát,

amikor a Spirit és Opportunity nevű
marsjárók visszakerültek.

Nem gondolkodtunk arról,

hogy szükségünk lesz Mars-órákra.

Azt gondoltuk, megfelelő, ha látjuk
az időt a számítógépünkön

és az irányítóközpont képernyőin,
és mindez elég is.

Hát nem igazán.

Mivel nem csak dolgoztunk
a marsi idő szerint,

igazából marsi idő szerint éltünk.

Ez azonnal megzavart minket,
hogy mennyi is az idő.

Valóban szükségünk volt valamire
a csuklónkon, ami megmutatta:

Mennyi az idő a Földön?
Mennyi az idő a Marson?

És nem csak a marsi idő volt zavaró;

tudnunk kellett egymással
beszélni is róla.

Így a "sol" a marsi napot jelenti -
24 óra és 40 percet.

Amikor valamiről beszélünk,
ami a Földön történik,

azt mondjuk, ma.

Ami a Marson történik, arra
azt mondjuk, "masol".

(Nevetés)

A tegnap a Marson "tegnapsol".

Nem kezdtünk el azon gondolkodni,
hogy "találjunk ki egy nyelvet".

Egyszerűen csak zavaró volt.

Emlékszem, amikor valaki azt mondta nekem:

"Ezt a tevékenységet a roboton
holnap szeretném megcsinálni."

Azt feleltem, holnap holnap, 
vagy a marsi idő szerint holnap?

Elkezdtük használni ezt a szókincset,
hogy tudjunk egymással beszélni.

(Nevetés)

A holnapból "holnapsol"
vagy "solholnap" lett.

Az embereknek különböző preferenciáik
vannak a szavak használatára.

Néhányan azt mondanák "szénsavas",
míg néhányan pedig azt: "buborékos".

Így vannak emberek, akik azt mondják:
"holnapsol" vagy "solholnap".

És még valami, amit ezeken a küldetéseken
töltött évek után észrevettem:

azok az emberek, akik a marsjárókon
dolgoznak, azt mondjuk "masol".

Azok, akik azokon a robotokon dolgoznak,
amelyek nem járnak körbe,

ők azt mondják "maszul".

Szóval a marsi akcentusból megállapítható,
hogy melyik küldetésen dolgozol.

(Nevetés)

Szóval van karóránk és van a nyelvünk,
felismerjük a témát?

Nem zavarodunk össze.

De még a nappali fény a Földön
is összezavar minket.

Ha arra gondolunk, hogy most
kell mennünk dolgozni,

és a marsi idő szerint
ez az éjszaka közepe,

de az ablakokon keresztül
beszűrődik a napfény,

ez ugyanúgy zavaró tud lenni.

A vezérlőközpontról készült képen látjuk,

hogy a sötétítők le vannak engedve.

Így nem szűrődik be semmi fény,
ami megzavarna minket.

A leszállást megelőző héten már minden
sötétítőt leengedünk az épületben,

és addig nem is húzzuk fel,
amíg el nem hagyjuk a marsi időt.

Ez ugyanúgy érvényes otthonra.

Már háromszor éltem otthon
marsi idő szerint,

már a férjem is tudja,
amikor marsi időre készülünk.

Így ő is minden helyiséget elsötétít,

mert ez a családunkra is hatással van.

Szóval így éltem ebben a sötét
környezetben, ahogy a férjem is.

Már hozzászokott.

Ilyenkor kapom tőle azokat a
panaszos emaileket, amikor ő dolgozik.

Hazajöhetek? Ébren vagy?

Mennyi az idő a Marson?

És akkor döntöttem:
neki is kell egy Mars óra.

(Nevetés)

De mivel 2016 van, természetesen 
erre a célra már van applikáció.

(Nevetés)

Szóval az óráink helyett már
a mobiljainkat is használhatjuk.

De még így is mindenkit
érintett a családban;

nem csak minket,
akik a marsjárókon dolgoztak,

hanem a családjainkat is.

Ő David Oh,
egyik repülési igazgatónk,

a Los Angelesi tengerparton
a családjával hajnali 1:00-kor.

(Nevetés)

Mivel augusztusban szálltunk le

és a gyerekeinek nem kellett
iskolába menni szeptemberig,

így a család egy hónapig
marsi idő szerint élt.

Mindennap 40 perccel később keltek fel.

Így a család az apa
munkaidejéhez igazodott.

A család egy hónapig marsi idő szerint élt
és nagyszerű élményekben volt részük,

mint bowlingozni menni
az éjszaka közepén,

vagy a tengerpartra.

Egyetlen dolog volt,
amit mindannyian felfedeztünk,

hogy bárhova el tudunk
jutni Los Angelesben

hajnali 3 órakor, 
amikor egyáltalán nincs forgalom.

(Nevetés)

Amikor befejeztük a munkát,

és nem akartunk hazamenni
és felkelteni a családunkat,

és éhesek voltunk, ahelyett,
hogy a közelben ettünk volna:

azt mondtuk: "Van egy szuper
éjjel-nappali étterem a Long Beachen,

és 10 perc alatt oda tudunk érni!"

Levezettünk a tengerpartra -
egy percnek tűnt forgalom nélkül.

Megérkeztünk, és az étterem
tulajdonos megkérdezte:

"Kik vagytok ti?

És miért vagytok hajnali 3-kor
az éttermemben?"

Akkor jöttek rá, hogy vannak
a Marslakók csoportjai,

akik a Los Angelesi autópályákon
kóborolnak az éjszaka közepén -

a földi idő szerint az éjszaka közepén.

Ekkor kezdtük el Marslakóknak
hívni magunkat.

Akik a marsi idő szerint éltek, mint mi,
Marslakóként beszéltünk magunkról,

és mindenki más Földlakó.

(Nevetés)

Mivel az időzónák között
mozgunk mindennap,

elkezdjük mindenki mástól
elkülönítve érezni magunkat.

A szó szoros értelmében
a saját világunkban élünk.

Van ez a kitűzőm, amire az van írva:
"Túléltem a marsi időt. Sol 0-90."

Itt van egy kép róla.

Azért kaptuk ezeket a kitűzőket,
mert a marsi idő szerint dolgozunk

annak érdekében, hogy minél
hatékonyabbak legyünk a marsjárókkal,

hogy a legjobban kihasználjuk az időnket.

De 3-4 hónapnál tovább nem
dolgozunk a marsi idő szerint.

Végül egy módosított marsi időzónába
fogunk lépni, amin most dolgozunk.

És mivel ez megterhelő a szervezetnek,
ugyanolyan megterhelő a családodnak is.

Sőt alváskutatók tanulmányoztak minket,

mivel ez annyira szokatlan volt, hogy az
ember megpróbálja hosszabbítani a napját.

Körülbelül harmincan voltunk,

akiken az alváskutatók
alváshiány kísérleteket végeztek.

Így rám is sor került a teszten,
és mindegyiken elaludtam.

Mindez azért volt, mert ez megterhelő
a szervezet számára.

De hatalmas élmény volt.

Ez az élmény összehozta
a csapat többi tagjait is,

de ezt nehéz fenntartani.

Ezek a marsjáró-kísérletek
az első lépéseink a naprendszerbe.

Tanuljuk, hogyan éljünk több bolygón.

Új távlatok nyílnak előttünk arról,
hogyan váljunk több bolygón élővé.

Szóval legközelebb, 
amikor Star Wars filmet nézünk,

és az emberek a Dagobah rendszerből
mennek a Tattoine-ra,

gondoljunk bele, valójában mit 
is jelent, ha embereket küldünk oda.

Mit is jelent közöttük a távolság,
mint fogalom,

mennyire érzik magukat
elkülönítve a többiektől,

és csupán az idő szervezését is.

Mi még nem küldtünk a Marsra
embereket, de reméljük, hogy fogunk.

Az olyan vállalatoknál, 
mint a SpaceX és a NASA,

és a világon az összes
nemzetközi űrügynökségnél

reméljük, hogy az elkövetkező
évtizedekben már megtehetjük.

Hamarosan lesznek embereink a Marson,
és valóban több bolygójúvá válunk.

A fiatal fiú vagy fiatal lány,

aki a Marsra fog menni, talán itt van
a nézőtéren vagy a hallgatóság között.

Én a JPL-nél ezeken a küldetéseken
akartam dolgozni 14 éves korom óta,

és kiváltságos vagyok,
hogy a részese lehetek.

Ez figyelemre méltó idő az űrprogramban,

és mindannyian együtt
megyünk ezen az úton.

Legközelebb, amikor azt gondoljuk,
nincs elég időnk a napunk során,

emlékezzünk rá, hogy mindez
csak a földi megközelítés.

Köszönöm.

(Taps)