Egy kísérlettel szeretnék kezdeni.
Három videót fogok lejátszani
egy esős napról.
De az egyik videón helyettesítettem
az eső hangját
és helyette az éppen sülő
szalonnáét adtam hozzá.
Hallgassák figyelmesen, hogy melyik
kliphez tartozhat a szalonna.
(Eső esik)
(Eső esik)
(Eső esik)
Rendben.
Valójában hazudtam.
Mindegyik szalonna volt.
(Szalonna sül)
(Taps)
A célom ezzel nem az,
hogy éhessé tegyek mindenkit
valahányszor esős jelenetet lát,
hanem hogy megmutassam: az agyunk
feltehetőleg elfogadja a hazugságot.
Nem figyeljük a pontosságot.
Tehát a megtévesztéssel kapcsolatban
szerettem volna idézni
az egyik kedvenc szerzőmet.
Oscar Wilde "A hazugság hanyatlásában"
megalapozta azt az elméletet,
hogy a gyenge művészet a természet
utánzásából és a valósághűségből ered,
és a nagyszerű művészet
hazugságból és becsapásból fakad,
és gyönyörű, hamis dolgokról szól.
Tehát amikor filmet nézünk
és csörög egy telefon,
az valójában nem csöngés.
Az utómunka során adták hozzá
a csöngést egy stúdióban.
Minden hang, amit hallunk: hamis.
Minden, a párbeszédektől eltekintve:
hamis.
Amikor egy filmet nézünk és látjuk,
hogy egy madár csapkodja a szárnyait –
(Szárny csapkodás)
A hangot igazából nem
a madárnál vették fel.
Sokkal valóságosabbnak tűnik,
ha felvesznek egy lepedőt
vagy edényfogót ráznak.
(Lepedő rázás)
Az elégő cigarettavég...
(Cigaretta égés)
Valójában sokkal hitelesebb a hangzása,
ha fogunk egy folpack labdát
és kiengedjük.
(Folpack labda kiengedés)
Pofonok?
(Pofon)
Hoppá, hadd játsszam le még egyszer.
(Pofon)
Ez gyakran a zöldségbe szúródó kés hangja,
általában káposztába.
(Káposztába kést döfés)
A következő a csonttörés.
(Csont törik)
Senki sem sérült meg.
Mert ez valójában...
zeller vagy fagyott saláta törése.
(Fagyott zeller- vagy salátatörés)
(Nevetés)
A megfelelő hangot létrehozni
nem mindig olyan egyszerű,
mint egy séta a szupermarketben
a zöldségosztályon.
Sokszor ennél jóval bonyolultabb.
Konstruáljuk együtt visszafelé
egy hangeffekt megalkotását.
Az egyik kedvenc történetem
Frank Serafine-től származik.
Ő a hangtárunk egyik munkatársa,
aki a "Tron" és a "Star Trek"
nagyszerű hangmérnöke.
Tagja volt annak a Paramount
csapatának, akik Oscar-t nyertek
a "Vadászat a Vörös Októberre"-ért.
Ebben a 1990-es hidegháborús klasszikusban
egy tengeralattjáró propellerének
hangját kellett előállítaniuk.
De volt egy apró problémájuk:
Nyugat-Hollywoodban
nem találtak tengeralattjárót.
Végül kitalálták,
hogy elmennek
egy barátjuk úszómedencéjéhez,
ahol Frank ugrik egy ágyúgolyót,
vagy egy bombát.
Elhelyeztek egy vízalatti mikrofont
és egy medencén kívüli felszíni mikrofont.
Így hangzott a víz alatti felvétele:
(Alámerülés)
Hozzáadva a felszíni hangot
így hangzott:
(Víz csobban)
Fogták a hangot és csökkentették
a magasságát egy oktávval,
mintha lelassították volna a felvételt.
(Víz csobban mélyebb hangon)
Majd eltávolították a magasabb
frekvenciák nagy részét.
(Víz csobban)
És ismét csökkentették egy oktávval.
(Víz csobban mélyebb hangon)
Ezután hozzáadtak valamennyit
a felszíni mikrofon által
felvett csobbanásából.
(Víz csobban)
Majd a hang folyamatos ismétlésével
ezt a hangot kapták:
(Propeller forog a vízben)
Tehát kreativitással és technikával
azt az illúziót keltették,
hogy a tengeralattjáróban vagyunk.
Ha egyszer létrehoztuk a hangokat
és szinkronizáltuk a képekhez,
azt akarjuk, hogy életre keljenek
a film világában.
És az egyik legjobb mód erre
a visszhang hozzáadása.
Ez az első hangmérnöki eszköz,
amiről beszélni szeretnék.
A visszhangoztatás a hang kitartása,
miután a hangforrás már megszűnt.
Tehát ez összességében
mindenféle visszaverődés az anyagokról,
tárgyakról és falakról a hang körül.
Nézzük például a lövés hangját.
Az eredeti hang rövidebb,
mint fél másodperc.
(Lövés)
Visszhang hozzáadásával
úgy hangzik, mintha
egy fürdőszobában vettük volna fel.
(Lövés visszhangzik fürdőszobában)
Vagy mintha egy kápolnában
vagy templomban lenne.
(Lövés visszhangzik templomban)
Vagy egy kanyonban.
(Lövés visszhangzik kanyonban)
A visszhangzás rengeteg információt ad
a hangforrás és a hallgató távolságáról.
Ha a hang az íz,
akkor a visszhang az illat.
De a visszhang sok minden másra is képes.
Ha egy hangon sokkal
kevesebb visszhang van,
mint a képernyőn lévő jelenetben,
az rögtön azt sugallja,
hogy egy kommentátort hallgatunk,
vagy egy semleges narrátort,
aki nem vesz részt a jelenetben.
Az érzelmesebb, bensőséges jelenetek is
gyakran zéró visszhanggal készülnek,
ugyanis így hangzana, ha valaki
közel a fülünkhöz beszélne.
Ennek szöges ellentéte,
amikor rengeteg visszhangot
adunk a hanghoz.
Ettől úgy érezzük,
mintha emlékeket hallanánk,
vagy a szereplő fejében vagyunk,
vagy esetleg Isten hangját halljuk.
Vagy ilyenkor még hatásosabb
Morgan Freeman.
(Nevetés)
Hát igen...
(Taps)
De milyen egyéb eszközöket és trükköket
használnak még a hangmérnökök?
Például ez egy igen jelentős:
a csend.
Néhány pillanatnyi csend
figyelemre késztet minket.
A nyugati világban
nem igazán vagyunk hozzászokva
a beszédközi csendhez.
Kínosnak vagy gorombának tartják.
Ezért a beszéd előtti csend
figyelmet indukál.
Képzeljünk el egy nagyszabású
Hollywoodi filmet,
ami tele van robbanásokkal
és automata fegyverekkel.
Egy idő után a hangos
megszűnik hangosnak lenni.
Így tehát jin-jang módon
a csendnek zajra, a zajnak
pedig csendre van szüksége,
hogy mindkettő hatásos legyen.
Mit is jelent a csend?
Nos, ez attól függ,
hogyan használjuk a filmben.
A csend egy szereplő fejébe vihet minket,
vagy gondolatokat válthat ki.
A csendet gyakran összekötjük
az elmélkedéssel,
meditálással,
elmélyültséggel.
De emellett más jelentése is van.
A csend üres vászonnak tűnik,
amire a néző festheti fel a gondolatait.
De azért szeretném tisztázni,
hogy valójában nincs olyan, hogy csend.
Tudom, talán ez a leghatásvadászabb
TED-es kijelentés valaha.
Még akkor is, ha nulla visszhanggal
és nulla külső zajjal vagy egy szobában,
még akkor is hallod,
ahogy a füledben pumpál a vér.
A moziban hagyományosan
sohasem volt csend,
mert a vetítőnek is volt hangja.
Még ma, a Dolby világában sincs
valóban csendes pillanat,
ha jobban megfigyeljük.
Mindig van valamilyen zaj.
Szóval, ha nincs olyan, hogy csend,
akkor mit használnak a filmkészítők
és hangmérnökök?
Nos, mint szinonímát,
gyakran használnak légkört.
A légkör olyan egyedi
háttérhangokból áll össze,
amelyek egy konkrét helyhez kötődnek.
Minden helynek saját, egyedi hangzása van,
és minden szobának is,
amit a szoba hangnemének nevezünk.
A következő felvételt
Marokkó piacán vették fel.
(Hangok, zene)
Ez egy másik, New Yorkból,
a Times Square-ről.
(Közlekedési zaj, autó duda, hangok)
A szoba hangneme függ
minden benne lévő zajtól:
a szellőzőtől, a fűtéstől, a hűtőtől.
Ez a felvétel a brooklyni
lakásomban készült.
(Lehet hallani a szellőzőt, bojlert,
hűtőt, közlekedési zajt az utcáról)
A környezetek a legkülönbözőbb
módon működnek.
Tudat alatt kommunikálnak az agyunkkal.
A madarak csicsergése
természetességet sugároz,
valószínűleg azért,
mert az ember évmilliók alatt
hozzászokott ehhez a hanghoz reggelente.
(Madárcsicsergés)
Az ipari hangok ezzel szemben
csupán a közelmúltban
váltak megszokottá.
Még ha személy szerint kedvelem is őket -
– a hőseim, David Lynch és
hangmérnöke, Alan Splet,
gyakran használták őket –
az ipari hangok sokszor
negatív tartalmat hordoznak.
(Gépzaj)
A hangok képesek
az érzelmi memóriánkba lépni.
Néha olyan jelentősek lehetnek,
hogy szereplővé válnak a filmben.
A mennydörgés isteni közbeavatkozást,
vagy dühöt jelenthet.
(Mennydörgés)
A templomi harangok a múló időre,
vagy saját mulandóságunkra emlékeztetnek.
(Harangok szólnak)
Az üveg törése egy kapcsolat
vagy egy barátság végét jelentheti.
(Üveg törik)
A tudósok szerint a disszonáns hangok,
mint a nagyon hangos rézfúvós hangszerek,
az állatok éjjeli üvöltésére
emlékeztethetnek,
ezért irritálóak vagy ijesztőek.
(Rézfúvós hangszerek hangja)
Tehát beszéltünk a képernyő hangjairól.
De előfordul, hogy a hang
forrása nem látható.
Ezt hívjuk képernyőn kívüli
vagy "akuzmatikus" hangoknak.
Az akuzmatikus kifejezés
az ógörög Pitagorasztól ered,
aki éveken át egy fátyol
vagy függöny mögül tanított,
nem felfedve magát a tanítványainak.
Szerintem a matematikus
és filozófus azt gondolta,
hogy így a tanítványai
inkább fókuszálnak majd a hangjára,
a szavaira és azok jelentésére,
mint a megjelenésére.
Tehát Ózhoz, a nagy varázslóhoz hasonlóan,
vagy az "1984" Nagy Testvéréhez hasonlóan,
elválasztották a hangot a forrásától,
a kiváltó okot a hatástól,
ezzel érzékeltetve
a mindenütt jelenlévőséget,
így pedig a hatalmat.
Van egy régi hagyománya
az akuzmatikus hangoknak.
Az apácák Róma és Velence kolostoraiban
fent a galériákon énekeltek,
közel a mennyezethez,
ezzel az angyalok égi énekének
illúzióját keltve.
Richard Wagner híres ötlete,
hogy a zenekart
a zenekari árokban rejtették el
a színpad és a hallgatóság között.
Egy nagy kedvencem, Aphex Twin [DJ],
klubok sötét sarkába rejtőzve zenél.
Szerintem ezek a mesterek tudták,
hogy a hangforrást elrejtve
a misztikum érzését keltik
Ezt láthatjuk újra és újra a moziban,
Hitchcocknál, vagy Ridley Scottnál
"A nyolcadik utas: a Halál"-ban.
Forrás nélküli hang hallása
valamiféleképp feszültséget kelt.
Emellett csökkenthet
egyes vizuális korlátokat,
és olyat mutathat, ami valójában
nem volt ott a felvételkor.
Mivel ez túl elméletinek tűnhet így,
hoztam egy videót.
(Játék csipog)
(Írógép hangja)
(Dobok)
(Pingpong)
(Késélezés)
(DJ - lemezmozgatás)
(Fűrészelés)
(Női sikoly)
Amire ezekkel szeretném
felhívni a figyelmet,
hogy a hangzás egy nyelv.
Trükközhet egy másik
földrajzi helyre varázsolva minket;
megváltoztathatja a hangulatunkat;
diktálhatja a tempót;
megnevettethet
vagy megrémiszthet minket.
Személy szerint, én néhány évvel ezelőtt
beleszerettem ebbe a nyelvbe,
melyet azóta sikerült hivatásommá tenni.
Úgy gondolom, hogy a hangok
tárházán dolgozva
kitágítjuk ennek a nyelvnek a szókincsét.
Így szeretnénk a megfelelő
eszközöket nyújtani
a hangmérnököknek,
filmkészítőknek,
videojáték- és alkalmazás-tervezőknek,
hogy egyre jobb és jobb
történeteket mesélhessenek,
egyre gyönyörűbb és gyönyörűbb
hazugságokat kreálva.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Taps)