Múlt nyáron felhívott Ellie. Hallott a déli határon zajló családszétválasztásról, és azt szerette volna tudni, mit segíthetne. Elmondta a nagyapja és dédapja történetét. Mikor gyerekek voltak Lengyelországban, dédapja a fiait nem érezte biztonságban, egy kevés pénzzel útjukra engedte őket nyugat fele, hogy csak folyton nyugatra haladjanak, át Európán. Ezt tették. Átgyalogoltak Európán nyugat fele, és hajón kiértek Amerikába. Ellie azt mondta, hogy mikor meghallotta a Mexikón át gyalog érkező kamaszok történetét, nagyapja és nagyapja fivére jutott eszébe. Ellie-nek ez pontosan ugyanazt jelentette. Ők voltak a Hassenfeld fivérek, angolul Hassenfeld Brothers. A "Has” "bros” rövidítésekből alakult a Hasbro játékszercég, amely természetesen elvezetett a Krumplifej úrhoz. Nem ezért meséltem el a történetet. Azért meséltem el, mert belegondoltam, hogy lenne-e hitem, bátorságom, hogy elindítsam kamasz gyerekeim – hárman is vannak – hasonló útra. Annak tudatában, hogy nem biztonságos ott, ahol vagyunk, képes lennék-e nézni, ahogy elmennek? Szakmai pályafutásom az USA déli határán kezdtem pár évtizede közép-amerikai menedékjog-kérőkkel. Az utóbbi 16 évben HIAS tag voltam, ügyvéd és szóvivő a menekültek jogaiért küzdő zsidó világszervezetben. Azt megtanultam, hogy néha, amiről azt állítják, hogy biztonságosabb helyzetbe hoz és megerősít, az egyáltalán nem igaz. Valójában pár eljárás a céllal pont ellenkezőleg hat, és közben hatalmas és felesleges szenvedést okoz. Miért jelennek meg emberek a déli határon? A legtöbb bevándorló és menekült három országból érkezik a déli határra: Guatemalából, Hondurasból, El Salvadorból. Ezeket a legerőszakosabb országok közé rangsorolják a világon. Ezekben az országokban, nehéz biztonságban lenni, jövőt tervezni maguknak és családjuknak. A nők és gyermekek elleni erőszak nagyon elterjedt. Közép-Amerikából nemzedékek óta menekülnek. Több nemzedéknyi menekült érkezett már partjainkhoz az 1980-as polgárháború elől, melybe az USA beavatkozott. Ez nem újdonság. Az újdonság, hogy akadályba ütköztek a gyerekek és családok, akik jelentkeztek az ellenőrzőponton, és menedékjogot kértek. Ez megjelent a hírekben. Szeretnék felidézni pár dolgok a képek kapcsán. Először is, ez történelmileg nem kirívó fennakadás a déli határon, és valójában bejelentkeznek az ellenőrzőponton. Másodszor: egy szál ruhában érkeznek, páran strandpapucsban. Harmadszor: az USA világnagyhatalom. Nincs ok riadalomra. Könnyű a célország biztonságából azon elmélkedni, hogy teljes mértékben legális ez vagy mégsem? De akik e kérdésekkel küzdenek, és családjukról döntenek, más szempontok szerint gondolkoznak. Hogy mentsem meg a lányom? Hogy védjem meg a fiam? És ha teljességre vágynak, akkor menedékjogot kérni teljes mértékben törvényes. Alapvető jog az USA és a nemzetközi törvények szerint is. Valójában (Taps) az 1951-es menekültügyi egyezmény leszögezi. Ez volt a világ válasza a holokausztra, és az országok módszere arra, hogy soha többet ne küldjenek vissza senkit olyan országba, ahol bántalmazhatják vagy megölhetik őket. Az USA-ba több lehetséges módon lehet bevándorolni. Az egyik az USA Menekültügyi Hivatalán keresztül. Ennek keretében külföldön az USA minősíti és kiválasztja a menekülteket, és behozza őket az országba. Tavaly az USA kevesebb menekültet fogadott be, mint bármelyik évben a program 1980-as kezdetétől. Az idén valószínűleg még kevesebbet. Pedig több a menekült a világban, mint bármikor írott történelmünk folyamán, több, mint a második világháború után. A bevándorlás másik módja: menedékjogot kérni. A menedékjogot kérők jelentkeznek a határon, és elmondják, hogy ismét üldözni fogják, ha visszaküldik őket. Menedékjogot kérő az, aki végigköveti a hivatalos eljárást az USA-ban, mely során igazolja, hogy teljesülnek a menekülti feltételek. Soha nem volt ennyire bonyolult menekültjogot kérni. A határőrök közlik a beérkezőkkel, hogy az USA tele van, nem kérhetnek menedékjogot. Pedig ez példátlan és törvényellenes. Új eljárásra hivatkozva, kissé orwelli stílusban "Migránsvédelmi Program” szerint a menekültek Mexikóban kell várjanak, míg az eljárás tart, az USA bíróság dönt a kérelmükről, és ez hónapokig vagy évekig is elhúzódhat. Eközben nincsenek biztonságban, nincs ügyvédjük. Az USA, a kormányunk több mint 3 000 gyereket vett őrizetbe, elszakította őket a szüleiktől, hogy elrettentse őket a menedékjogkéréstől. Legtöbbjük totyogó kicsi volt, de volt köztük egy hatéves vak lány is. Ezzel nem ért véget a folyamat. Milliárdokat költünk, hogy fogolyként tartsunk őket, akik nem követtek el bűncselekményt. A családok szétszakítása jellemzi a bevándorlási rendszerünket. Ez nagyon más, mint a "város a hegytetőn" vagy a "remény világítótornya" vagy bármi más, amit állítunk magunkról és értékeinkről. Elvándorlás mindig létezett s létezni fog. A menekülés okai: üldözés, háború, erőszak, klímaváltozás, és ma már lehetőségünk van akár telefonon is megnézni, hogy élnek máshol, de a feszültséget ezek csak növelik. De van lehetőségünk kialakítani a módszert, mely megmutatja értékeinket, van értelme, az adott helyzethez igazodva. Először meg kell szüntessük a mérgező szónoklatokat, melyek régóta országosan jellemzők a témáról folyó közbeszédre. (Taps) Nem vagyok sem bevándorló, sem menekült, de a támadásokat magamra veszem, mert a nagyszüleim azok voltak. Rose dédanyám hét évig nem láthatta a gyerekeit, míg próbálta őket Lengyelországból New Yorkba hozni. Hétéves nagyapámat csak 14 évesen látta újra. A családom másik ágán, Aliza nagymama a 1930-as években hagyta el Lengyelországot, és a palesztinai brit mandátum területére ment, és soha többet nem látta viszont családját és barátait. Globálisan kezelni a globális menekülést és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket, még sokat kell tegyünk érte, hogy a vándorlás ne válság legyen, hanem elfogadott tény, mellyel globális közösségként foglalkozunk. A humanitárius segély szintén létfontosságú. A menekültek és kivándorlók hazájába, Közép-Amerikába küldött támogatás töredéke a végrehajtásra és táborokra költött összegnek. Teljesen működőképes menekültügyi rendszerünk lehetne a fal költségének töredékéért, alkalmazhatnánk több elbírálót, meggyőződhetnénk, hogy a kérvényezőknek van jogi képviselőjük, és emberséges menekültjogi rendszerre költenénk. (Taps) Több menekültet tudnánk elhelyezni. Pl. hogy jobban értsék a menekültprogram visszaesését: három éve az USA 15 000 szíriai menekültet helyezett el, válaszul a világ legnagyobb menekültválságára. Egy évvel később ez a szám 3 000 volt. Tavaly csak 62 személyt. Mindössze 62 főt. A kíméletlen migrációellenes szónoklatok és akadályok ellenére, hogy szorítsuk ki a menekülteket az USA-ból, közvélemény-kutatások szerint a menekültek és bevándorlók támogatottsága soha nem volt ilyen magas, mint most. Olyan szervezetek, mint a HIAS, ahol dolgozom, és más emberjogi és vallási gyülekezetek lehetővé teszik az állásfoglalást a törvény mellett vagy ellene, az irányelvek kellő áttekintését. Ha van telefonjuk, akkor megtehetnek valamit, és ha akarják, akkor többet is tehetnek. Ha megnéznek egyetlen fogvatartási központot a határ mentén, ahol gyerekek vannak – bebörtönözve –, az megváltoztatja önöket. Beszélgetésemben Ellivel az tetszett, hogy felismerte az azonosságot a nagyszülei és a maiak történetei között, és tenni akart az ügyben valamit. Szeretném, ha egy dolgot megjegyeznének – Krumplifej úr háttértörténetén kívül, amit természetesen érdemes megjegyezni –, hogy az ország erősségét az együttérzés és a pragmatizmus fejezi ki, nem az erő és a félelem. (Taps) Hassenfeldsék története, a rokonaim vagy az önök rokonainak története még folytatódik, ugyanúgy. Az ország erős, ha a menekülteknek nem azt közvetíti: "Menj el!", hanem azt: "Rendben, befogadunk, biztonságban vagy." Köszönöm. (Taps) Köszönöm. (Taps)