Mi lenne, ha génmódosított babát készíthetnék önöknek? Mi lenne, ha együtt mennénk végig az úton, önök leendő szülőként, én pedig tudósként? Mi lenne, ha nem? Mi lenne, ha azt gondolnánk: "Ez nem jó ötlet," de a családunk, barátaink és munkatársaink közül sokan mégis így döntöttek? Ugorjunk előre az időben csak 15 évet. Tegyünk úgy, hogy 2030 van, és van gyermeke. A kislánya, Marianne ott van ön mellett, és 2030-ban ő ún. természetes baba, mert nem végeztek rajta génmódosítást. Mivel ön a partnerével tudatosan döntött így, a társaságukból sokan lenézik önöket. Maradinak, technofóbnak tartják. Marianne legjobb barátnője, a szomszédban lakó Jenna teljesen más eset. Ő génmódosított baba számos frissítéssel. Igen. Frissítéssel. E fejlesztéseket új génmódosítási technológiával érték el, ami a CRISPR vicces nevet viseli, úgy mint "crisp", azaz "ropogós", csak ez CRISPR. A tudós, akit Jenna szülei sok millió dollárért fogadtak fel, emberi embriók egész során alkalmazta a CRISPR-et. Utána genetikai tesztekkel jósolták meg, hogy ez az apró embrió, Jenna embriója lesz mind közül a legjobb. Jenna most már igazi, élő személy. Ott ül a szőnyegen a nappaliban, és az ön Marianne kislányával játszik. Családjaik évek óta ismerik egymást, így nagyon is világos önnek, hogy Jenna különleges. Hihetetlenül intelligens. Ha őszinte saját magával, még önnél is okosabb, és még csak ötéves. Gyönyörű, magas, atletikus, és még sorolhatnánk. A Jennához hasonlóan génmódosított gyerekek egész nemzedéke létezik. Eddig úgy tűnik, hogy egészségesebbek, mint a szüleik nemzedéke, mint az önök nemzedéke. Alacsonyabb az orvosi ellátásuk költsége. Immunisak egy sor betegséggel, köztük a HIV/AIDS-szel és örökletes betegségekkel szemben. Ez mind nagyszerűen hagzik, de nem tud szabadulni a kényelmetlen, ösztönös megérzéstől, hogy valami egyszerűen nincs rendben Jennával. Ugyanezt érezte a többi GM-gyerek esetében is, akikkel találkozott. A héten az újságban olvasta, hogy egy vizsgálat szerint a dizájnerbabaként született gyermekeknél bizonyos problémákat mutattak ki, pl. fokozott agressziót és nárcizmust. De még jobban foglalkoztatja a hír, amit éppen most Jenna szülei említettek. A kislány olyan okos, hogy speciális iskolába fog járni, nem oda, ahova az ön kislánya, Marianne, és ez kicsit megzavarja az ön családját. Marianne folyton sír, és amikor tegnap este lefektette, és jóéjt-puszit adott neki, azt kérdezte: "Apa, Jenna azért a barátnőm marad?" Ahogy ezt a 2030-as elképzelt történetet mesélem önöknek, azt hiszem, néhányan úgy érzik, hogy valami fantáziavilágba csöppentek, igaz? Azt hiszik, sci-fi könyvet olvasnak. Vagy hogy ez valami halloween-sztori. De ez tényleg lehetséges valóság, bár csak 15 év múlva. Őssejt- és genetikai kutató vagyok, és ismerem az új CRISPR-technológiát és a lehetséges hatásait. Lehetséges, hogy az imént felvázolt valóságban találjuk magunkat, és mai döntéseinktől rengeteg fog függni. Ha még mindig sci-fiben gondolkodnak, elárulom, hogy a tudomány világát év elején óriási sokk érte, bár a nyilvánosság nemigen tud róla. Csupán néhány hónapja kínai kutatók számoltak be az első génmódosított emberi embriókról. Először a történelem során. Ezt az új CRISPR-technológiával csinálták. Nem működött tökéletesen, de mégis úgy gondolom, hogy ezzel résnyire nyitották Pandora szelencéjét. Lesznek, akik használnák a technológiát, és GM-babákat akarnak majd létrehozni. Néhányan talán most megkérdeznék: "Várjunk csak, Paul! Nem lenne ez illegális? Nem lehet csak úgy GM-babát csinálni!" Ez bizonyos mértékben valóban igaz. Néhány országban ezt nem tehetjük meg. De sok más országban, mint hazámban, az USA-ban, ezt nem szabályozza semmilyen törvény, így elvileg megtehetjük. Volt egy másik idei fejlemény, ami kapcsolódik a témához, ez pedig az Egyesült Királyságban történt. Az Egyesült Királyság hagyományosan a legszigorúbb ország, ha emberi génmódosításról van szó. Ez eddig ott illegális volt, de csupán néhány hónapja kivételt alkottak a szabály alól; új törvényt fogadtak el, amely engedi az emberi génmódosítást azzal a nemes céllal, hogy megakadályozzon egy ritka genetikai betegséget. De továbbra is azt gondolom, hogy együttesen ezek az események a génmódosítás elfogadása felé terelnek bennünket. Többször említettem a CRISPR-technológiát. Mi valójában a CRISPR? Gondoljunk a mindenki által ismert génmódosított élőlényekre, mint a génmódosított paradicsom, búza stb. Ez a technológia hasonlít ahhoz, amellyel ezeket állítják elő, csak ez sokkal jobban működik, olcsóbb és gyorsabb. Tehát mi is ez? Elképzelhetjük úgy, mint a genetika svájci bicskáját, amelyben különböző szerszámok vannak, s közülük az egyik olyan, mint egy nagyító vagy a GPS a DNS-ünkhöz, ami könnyen megtalál egy adott helyet. Majd van egy ollószerű szerszám, ami a DNS-t pont ezen a helyen tudja megvágni. És végül olyan tollunk van, amellyel a genetikai kódot ezen a helyen szó szerint újra tudjuk írni. Tényleg ilyen egyszerű. Ennek a csak hároméves technológiának elsöprő erejű hatása volt a tudományra. Olyan gyorsan fejlődik, és olyan borzasztóan érdekes a tudósok számára, – bevallom, engem is lenyűgöz, mi is használjuk a laboromban –, hogy úgy gondolom, valaki meg fogja tenni azt a lépést, és folytatni fogja az emberi embriókon végzett génmódosítást, és talán GM-babákat fog csinálni. A technológia már mindenütt ott van, pedig csak három éve jelent meg. Ma már szó szerint laborok ezreinek van birtokában, és fontos kísérleteket végeznek vele. A többség nem GM-babákkal kapcsolatos. Emberi betegségeket és egyéb fontos tudományos kérdéseket vizsgálnak. Tehát sok hasznos kutatás folyik a CRISPR-rel. Néhány hét alatt pár ezer dollárért olyan génmódosításokat csinálhatunk, amelyek korábban évekig tartottak és milliókba kerültek, nekem mint kutatónak fantasztikus, de ugyanakkor lehetőséget nyit arra, hogy valaki majd elvesse a sulykot. Néhányan nem a tudományra fognak összpontosítani. Nem az fogja vezetni őket, hanem az ideológia vagy a nyereség. GM-babákat fognak csinálni. Miért kell ezzel foglalkoznunk? Darwintól tudjuk, ha néhány századdal visszamegyünk az időben, hogy az evolúció és a genetika mélyen befolyásolta az emberiséget. Azt, hogy kik vagyunk ma. Néhányan úgy gondolják, hogy a világban szociáldarwinizmus munkálkodik, és talán még eugenika is. Képzeljék el ezeket a folyamatokat, ezeket az erőket e hatékony, mindenütt jelen levő CRISPR-technológiával felfegyverezve. Csak a múlt századig kell visszamennünk, hogy lássuk, mire képes az eugenika. Az apám, Peter Knoepfler, pont itt, Bécsben született. Bécsi volt, és itt született 1929-ben. Amikor a nagyszüleim kis Petere megszületett, a világ még teljesen más volt. Igaz? Teljesen más Bécs volt. Az USA teljesen más volt. A világ más volt. Az eugenika felemelkedőben volt, és a nagyszüleim felismerték, szerintem igen hamar, hogy az eugenetikai egyenlet rossz oldalán vannak. Bár itt volt az otthonuk, és az egész tágabb család itt élt nemzedékeken keresztül, az eugenika miatt úgy döntöttek, hogy el kell menniük. Életben maradtak, de szívük szakadt, és nem hiszem, hogy apám valaha túltette magát a költözésen. Csak nyolcéves volt, amikor elhagyták Bécset 1938-ban. Ma újfajta eugenikát látok a felszínre bugyogni. Ez elvileg nyájasabb, szelídebb, pozitív eugenika, más, mint ami korábban volt. De úgy gondolom, még ha emberek jobbá tételére koncentrál is, lehetnek negatív következményei. Engem nagyon aggaszt, hogy az új eugenika leglelkesebb támogatói úgy gondolják, hogy ehhez a CRISPR a belépő. Ugyebár az eugenika emberek jobbá tételéről szól. Fogas kérdés ez, hiszen mi az, hogy "jobb", amikor emberekről beszélünk? Sokan egyetértenénk, hogy talán ránk férne egy kis jobbítás. Csak nézzenek a politikusainkra itt vagy otthon az USA-ban! Isten ments, hogy most odamenjünk! Talán elég az is, ha tükörbe nézünk, valószínűleg találnánk valamit, amit szívesen kijavítanánk. Én talán azt kívánnám, hogy itt több hajam legyen. Valaki magasabb szeretne lenni, valaki a súlyán változtatna, esetleg az arcán. Ha ezt megtehetnénk, ha lehetséges lenne, vagy ha megtehetnénk a gyermekeinken, az nagyon csábító lenne. De ez néhány kockázattal is járna. Beszéltem az eugenikáról, de egyéni kockázatai is lennének. Ha megfeledkezünk az emberek feljavításáról, és a génmódosítást csak egészségjavításra akarnánk használni, a technológia annyira új és annyira hatékony, hogy véletlenül még betegebbé tehetnénk valakit. Könnyen megtörténhet. Van még egy veszély: a génmódosítás terén végzett minden törvényes és fontos kutatás, amely a laborokban zajlik – ismétlem, a cél nem a dizájnerbébi –, de néhány ember abba az irányba megy, így a dolgok rosszra fordulnak, és az egész kutatási terület kárát látja. Továbbá azt gondolom, nem zárható ki, hogy kormányok is érdeklődni kezdjenek a génmódosítás iránt. Pl. a mi képzeletbeli Jennánk, aki egészségesebb, ha egy egész nemzedék egészségügyi költsége alacsonyabbnak ígérkezik, lehet, hogy a kormányok megpróbálják arra biztatni a polgáraikat, hogy a génmódosítást válasszák. Vegyük Kína egykepolitikáját. Úgy tartják, az 400 millió ember születését akadályozta meg. Nem olyan elképzelhetetlen tehát, hogy a génmódosítást támogatnák a kormányok. Ha a GM-babák népszerűek lesznek, digitális korunkban – vírusvideók, közösségi média – mi lesz, ha a GM-babák divatossá válnak, és ők lesznek az új divatékszer, az új Kardashianok vagy ilyesmi? (Nevetés) Lehet e trendeket szabályozni? Nem vagyok biztos benne. Ma halloween van, és ha már a génmódosításról beszélünk, van egy halloweenhez kapcsolódó figura, akiről többet beszélünk és hivatkozunk rá, mint bármi másra, ez pedig Frankenstein. Leginkább frankenkaják s hasonlók kapcsán. Ha erre emberi kontextusban gondolunk pl. a halloweenkor, ha a szülők lényegében genetikailag felöltöztethetik a gyerekeiket, nem egy Frankenstein 2.0 szituációról beszélünk? Nem gondolnám. Nem fogunk ilyen szélsőségekig jutni. De amikor az emberi kód feltöréséről beszélünk, bármi megtörténhet. Mindig lennének veszélyei. Találunk múltbeli példákat az átalakító tudomány más elemeire, és láthatjuk, miként szabadulnak el és hatják át a társadalmat. Mondok egy példát; legyen ez a mesterséges megtermékenyítés. Majdnem pontosan 40 éve született meg az első lombikbébi, Louise Brown, ami nagyszerű, és azt hiszem, azóta ötmillió lombikbébi született, akik mérhetetlen örömet hoztak. Rengeteg szülő örvendhet most ezeknek a babáknak. De gondoljanak bele: négy évtized alatt ötmillió gyerek született új technológia segítségével, ami egészen figyelemre méltó, és ugyanez megtörténhet az emberi génmódosítással és a GM-babákkal is. A következő hónapokban vagy években meghozandó döntéseinktől függően, ha megszületik az első GM-baba, néhány évtizeden belül millió génmódosított ember lehet a Földön. Itt pedig van egy fontos különbség, mert ha mi, önök a közönségben vagy én, úgy döntünk, hogy GM-babát hozunk világra, akkor az ő gyerekeik is génmódosítottak lesznek, hiszen a módosítások öröklődnek. Ez nagy különbség. Mindezek tudatában mi a teendő? Lesz egy találkozó egy hónap múlva Washington D.C.-ben, amelyet az amerikai tudományos akadémia szervez épp ennek a kérdésnek a megvitatására. Melyik a helyes út az emberi génmódosítással? Azt hiszem, egyelőre moratóriumra van szükség. Be kell tiltani. Nem szabad engedélyezni génmódosított emberek létrehozását, mert túl veszélyes és kiszámíthatatlan. De sokan... (Taps) Köszönöm. (Taps) Hadd mondjam el, kutatóként ezt nyilvánosan kimondanom félelmetes, hisz a tudomány általában nem szereti az önszabályozást. Úgy gondolom, várnunk kell ezzel, de sokan nemcsak hogy nem értenek egyet, egyenesen az ellenkezőjét vallják. Szerintük teljes gázzal kellene előre haladni, és GM-babákat csinálni. Ezért a decemberi találkozón, és várhatóan a jövő hónapok találkozóin, lehetséges, hogy nem lesz moratórium. A problémánk részben abból ered, hogy ezek a trendek, ez a forradalom az emberi génmódosítás terén ismeretlen a nyilvánosság előtt. Senki nem mondta, hogy: "Nézzétek, forradalmi dolog történt, és titetek is személyesen érinthet." Ezért a célom részben az, hogy ezen változtassak; hogy felvilágosítsam és beszélgetésre ösztönözzem önöket. Remélem, ezeken a találkozókon a nyilvánosság is szerepet kap, hogy az ő szavuk is mérvadó lesz. Kanyarodjunk vissza ahhoz az elképzelt 2030-as sztorihoz, és – ismételten – a ma hozandó döntéseink függvényében... tényleg nincs sok időnk, pár hónap vagy néhány év, hiszen a technológia futótűzként terjed. Képzeljük el újra azt a valóságot. Egy parkban vagyunk, és a gyermekünk hintázik. Átlagos ez a gyerek, vagy GM-babát hoztunk világra? Tegyük fel, hogy a hagyományos utat választottuk, és ott van a gyermekünk a hintán, és valljuk be, az egész gyerek egy rakás szerencsétlenség; a haja szanaszét áll, mint az enyém; el van dugulva az orra; nem is a világ legjobb tanulója. Aranyos, imádják, de mellette a hintán ott van a legjobb barátja, aki génmódosított, és valahogy így hintáznak ott kettesben, és nem tudja őket nem összehasonlítani. A génmódosított gyerek magasabbra lendül, jobban néz ki, jobb tanuló, nincs eldugulva az orra, amelyet önnek kéne megtörölnie. Hogy fogja magát érezni, és milyen döntést hoz majd legközelebb? Köszönöm. (Taps)