Amikor elfogadtam ezt a felkérést, nem tudtam, hogy beszélnem kell, vagy énekelni. De amikor mondták, hogy a téma a nyelv, egy pillanatra azt éreztem, hogy majd beszélnem kell valamiről. Van egy problémám. Nem a legrosszabb dolog a világon. Jól vagyok. Nem fáj semmim. És tudom, hogy másoknak sokkal rosszabb dolgokkal kell együtt élniük. de számomra, nyelv és zene elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz emiatt az egy dolog miatt. És ez a dolog az, hogy dadogok. Ez furcsának tűnhet, tekintettel arra, hogy életem nagy részét a szinpadon töltöm. Az ember azt feltételezné, hogy jól érzem magam közönség előtt és itt is, miközben hozzátok beszélek. De az igazság az, hogy eddigi egész életemet, beleértve ezt a pillanatot is, úgy éltem, hogy halálosan rettegtem a nyilvános beszédtől. Énekelni, na az teljesen más. (Nevetés) Mindjárt eljutunk oda is. Eddig erről soha nem beszéltem ilyen nyiltan. Úgy gondolom, azért nem, mert mindig abban a reményben éltem, hogy majd ha felnőtt leszek, akkor nem fogok dadogni. Valahogy úgy, hogy mire felnövök, tudok majd franciául beszélni, és majd tudok bánni a pénzzel, és ha felnövök, nem fogok dadogni, és akkor tudok majd nyilvánosság előtt beszélni, esetleg miniszterelnök leszek, és bármi lehetséges, és... értitek.. (Nevetés) De most már tudok róla beszélni, mert elértem ezt a pontot, hogy - szóval 28 éves vagyok. Eléggé bizonyos, hogy már felnőttem. (Nevetés) Egy felnőtt nő vagyok, aki előadóként éli az életét, beszédhibásan. Szóval akár el is mondhatom az igazat erről. Van néhány érdekes dolog abban, ha valaki dadog. Nekem, ami velem legrosszab történhet, ha találkozom egy másik dadogóval. (Nevetés) Ez történt velem Hamburgban, amikor ezzel a sráccal találkoztunk, és azt mondta: "Hello, a n-n-n-nevem Joe" mire én: "Oh, hello, a n-n-n-nevem Meg." Képzelitek a rémületet rajtam, amikor rájöttem, hogy azt hiszi, hogy szivatom. (Nevetés) Az emberek azt hiszik, hogy részeg vagyok - állandóan. (Nevetés) Az emberek azt gondolják, hogy nem emlékszem a nevükre, ha megtorpanok, mielőtt kimondom azt. És ez nagyon fura dolog, mert a tulajdonnevek a legrosszabbak. Ha azt akarom mondani egy mondatban, hogy például SZERDA, és közeledik a szó, és érzem, hogy dadogni fogok, vagy valami, akkor ki tudom cserélni a szót HOLNAP-ra, vagy mondjuk KEDDET KÖVETŐ NAP-ra, vagy valami másra. Zavaró, de ki tudsz menekülni. Mert az idő múlásával kifejlesztettem a beszéd használatra ezt a kiskapus módszert, hogy az utolsó pillanatban lecseréled a dolgot, és ezzel átvered az agyad. De az emberek nevét nem cserélheted le. (Nevetés) Amikor sokat énekeltem jazz-t, sokat dolgoztam egy zongoristával, a neve Steve. Ahogy azt valószinűleg észrevettétek, az "sz" és a "t" együtt, vagy külön-külön, mint Superman-nek a kriptonit. De be kellett mutatnom a bandát, ezzel a dobpergéssel, tudod és amikor Steve-hez értem, gyakran azon vettem magam észre, hogy beragadtam az "Szt"-be. Ez egy kicsit zavaró és kellemetlen volt és ettől teljesen leül a hangulat. Szóval pár ilyen eset után, Steve szerencsésen "Seve" lett, és igy oldottuk meg. Sok terápiát próbáltam, gyakori módszer egy technika használata az úgynevezett simitott beszéd, amikor is majdhogynem énekelve mondasz mindent. Valahogy egybefűzöl mindent ebben a nagyon monoton, óvónéni stilusban, és ez nagyon nyugodtan hangzik, mintha jó sok váliumot kaptál volna, és minden nyugodt. (Nevetés) Ez valójában nem én vagyok, érted. És használom, igen, használom. Használom, amikor beszélgetős műsorban kell részt vennem, vagy amikor rádió interjút kell adnom, amikor véges a műsoridő. (Nevetés) Igy oldom meg a szakmámban is. De egy művésznek, aki érzi, hogy a munkája kizárólag az őszinteségen és hitelességen alapul, gyakran csalásnak tűnik. Ezért el akartam ezt mondani nektek mielőtt énekelek, hogy mit jelent nekem az éneklés. Többet szép hangok képzésénél, többet szép dalok éneklésénél. Több ez minden ismert vagy érthető érzésnél. Több annál, hogy éreztessem veletek, amit én érzek. Nem azért mondom, hogy ez valami legendásan nagy dolog, vagy, hogy fényezzem magamat előttetek. Valahogyan, az emberi agynak valamilyen csodás szinaptikus funkciója miatt, éneklés közben képtelenség dadogni. Amikor fiatalabb voltam, ez a fajta kezelés használt a legjobban, az éneklés, hát sokat csináltam. És hát ezért vagyok ma itt. (Taps) Köszönöm. Az éneklés nekem édes megkönnyebbülés. Csak akkor érzem, hogy folyékonyan beszélek. Csak éneklés közben hagyja el a számat csak és kizárólag az, amit mondani akartam. (Nevetés) Nos, tudom, hogy ez egy TED Beszéd, de most TED énekelni fogok. Ez egy dal, amit tavaly irtam. Köszönöm szépen. Köszönöm. (Taps) (Zongora) ♪ Szépség lennék ♪ ♪ de az orrom ♪ ♪ kissé túl nagy ♪ ♪ az arcomhoz ♪ ♪ Álmodozó lennék ♪ ♪ de az álmom ♪ ♪ kissé túl nagy ♪ ♪ ehhez a helyhez ♪ ♪ Angyal lennék ♪ ♪ de a glóriám ♪ ♪ eltörpül a bájod ♪ ♪ fénye mellett ♪ ♪ És joker lennék ♪ ♪ de ez a kártya bután mutat, amikor kijátszod ♪ ♪ az ászodat ♪ ♪ Tudni szeretném ♪ ♪ vannak a pokolban csillagok? ♪ ♪ És tudni szeretném ♪ ♪ tudni, ha elmondhatod ♪ ♪ hogy elvesztek mindent miattad, amit tudok ♪ ♪ nincs választásom, hogy elengedjem vagy ne ♪ ♪ Maradnék örökre ♪ ♪ de az otthonom ♪ ♪ kissé túl messze van ♪ ♪ ettől a helytől ♪ ♪ Esküszöm, megpróbáltam ♪ ♪ lelassitani ♪ ♪ amikor a te sebességeddel sétálok ♪ ♪ De csak arra tudok gondolni ♪ ♪ városokon át csavarogva ♪ ♪ hogy, szép vagyok az esőben? ♪ ♪ És nem tudom, hogy hogy tudja valaki ♪ ♪ ilyen aranyosan ♪ ♪ elérni, hogy csúnyának érezzem magam ♪ ♪ annyira szégyenlem ♪ ♪ Tudni szeretném ♪ ♪ vannak a pokolban csillagok? ♪ ♪ És tudni szeretném ♪ ♪ tudni, ha elmondhatod ♪ ♪ hogy elvesztek mindent miattad, amit tudok ♪ ♪ nincs választásom, elengedjem vagy ne. ♪ Köszönöm szépen. (Taps)