Örömmel szólok önökhöz ezzel a high-tech módszerrel. A valaha élt emberek zöme felfoghatatlannak s hihetetlennek találná, amit itt teszünk. Az ipari forradalom és a felvilágosodás előtti sötét időkben, évezredeken át az emberiségnek nem voltak nagy igényei, sem saját, sem az utódok életét illetően. Általában semmi lényeges újat vagy jobbat nem vártak. Ez a borúlátás tökéletesen jelenik meg a Biblia egyik, ismert szerzőtől származó részében. A titokzatos személy: "Kohelet", azaz "a gyülekezetben beszélő" azt írta: "Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami megtörtént, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt." A mondottakban ez van: "Lám, ez új!" Az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Kohelet újdonság nélküli világot ír le. Újdonságon én a Kohelet szellemiségében vett újat értem, nem csupán azt, ami megváltozott, hanem a tartós hatású, lényeges változást, amelyre azt szoktuk mondani: "Lám, ez új!", és remélhetőleg előnyösebb. A tisztán véletlenszerű változások, nem újdonságok. Hérakleitosz szerint egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember. De ha a folyó véletlenszerűen változik is, valójában ugyanaz a folyó. Ellentétben az ötletekkel, melyek továbbterjedhetnek másokhoz, nemzedékek életét megváltoztatva, újat hozva. Az újdonság nélküli élet nélkülözi a kreativitást és a fejlődést. Stagnáló társadalmat jelent, nulla-összegű játékot. Ez volt Kohelet élő pokla, hasonlóan másokéhoz pár évszázaddal ezelőttig. Pokoli volt, mert emberileg szorosan összefügg a szenvedés és a pangás. Mert a pangás nem csak feszélyez. Minden szenvedés – ínség, járványok, aszteroida-becsapódások, háború és rabszolgaság –, csak addig kínoztak, míg meg nem tanultuk megelőzni őket. Somerset Maugham az Örök szolgaság című regényében a bölcs egyetlen mondatába tömörítette az ember történetét: "Született, szenvedett és meghalt." Ekképpen folytatódik: "Az életnek nem volt jelentősége, és a halálnak sem következménye." Valóban, az emberiség nagyobb része szenvedett, és halálra dolgozta magát, mielőtt fiatalon, gyötrődve meghalt. Igen, mondhatjuk, hogy nemzedékeken át semmi hatással nem volt egyik nemzedék a következőre. Mindemellett, az ősember, mikor saját létét próbálta magyarázni, akkor jellemzően tekintélyes kozmikus viszonylatban tette. Kiderült, hogy ez megalapozott volt. Annak ellenére, hogy magyarázataik, mítoszaik nagyrészt tévesek voltak. Félelmetes és monoton világukat a jó és gonosz örök kozmikus harcával próbálták megmagyarázni, ahol az ember a harcmező. Ez kiterjedt magyarázatot adott arra, hogy létük miért volt szenvedés, és miért nem történt előrelépés. Csak éppen nem volt igaz. Meglepő módon, minden konfliktusukat és szenvedésüket az eszmék feldolgozási módja okozta. Megelégedtek a dogmákkal és magyarázat nélküli történetekkel, inkább, mint hogy kritizálják őket, s megpróbáljanak jobb magyarázatot találni a világról és saját létezésükről. A 20. századi fizikusok jobb magyarázatot adtak, de még mindig kozmikus harci alapon. Ezúttal a rend, a káosz és az entrópia vettek részt benne. Ez a történet reményre ad okot a jövőt illetően. Egyébként ez a történet gyengébb, mint az ősi mítoszok, mert a galád entrópia végső győzelemre van ítélve, mikor a termodinamika rendíthetetlen törvényei lezárnak minden újdonságot a világegyetem hőhalálelméletével. Jelenleg, a háborúnak egy helyi csatája folyik a fenntarthatóság, azaz a rend és a pazarlás, azaz a káosz között. Ezek fejezik ki a jelenkorban a jót és a gonoszt. Gyakran még van benne egy csavar, mely szerint az emberiség a gonosz, tehát meg se próbáljunk győzni! Napjainkban létezik még egy kozmikus harci történet a következők között: a gravitáció, mely összeomlasztja a világegyetemet, és a sötét energia, mely végül szétdarabolja. Ebben az esetben bármelyik kozmikus erő nyerne, mi vesztünk. Mindegyik borúlátó létezéselméletben van némi igazság, de mint próféciák ugyanazon okból mind félrevezetők. Egyik sem valósághűen festi le az emberiséget. Jacob Bronowski írta: "Az ember nem csak eleme környezetének, hanem alakítója is." Másképp fogalmazva: az emberiség nem a kozmikus erők játékszere; mi igába hajtjuk a kozmikus erőket. Mesélek erről bővebben később, de előbb tisztázzuk, mik hoznak létre újdonságot? A világegyetem keletkezése határozottan létrehozott. A Nagy Bumm kb. 14 milliárd évvel ezelőtt megalkotta fizikailag a teret, időt és az energiát. Rögtön utána következett az általam újdonságok korszakának nevezett korszak: az első atom, az első csillag, az első fekete lyuk, az első galaxis megjelenése. Utána bizonyos szemszögből az újdonság eltűnt a világegyetemből. Talán 12-13 milliárd évvel ezelőttől napjainkig bezárólag nincs semmi új csillagászati objektum. Csak az általam nagy egyhangúságnak nevezett időszak volt. Koheletnek véletlenül tökéletesen igaza volt a Napon túli világról, inkább, mint a Nap alattiról. Míg a kiterjedt egyhangúság tart szerte a világban, addig ez lesz. És semmi nincs a külvilágban, amire őszintén mondhatjuk: "Lám, ez új!" Mindazonáltal a kiterjedt egyhangúságban valamikor történt egy esemény, – az időpont lényegtelen –, és még évmilliárdokkal később sem hatott semmire a keletkezési bolygóján kívül, bármire, ami esetleg jelentős kozmikus újdonságot okozhatott volna. Az élet megjelenése volt ez az esemény: kialakult az első genetikai tudás, kódolta a biológiai alkalmazkodást, kódolta az újdonságot. Végképp átalakította a Föld felszínét. Az egysejtűek DNS génjei oxigént termeltek a légkörbe, és szén-dioxidot vontak ki onnan, mészkövet és vasércet tettek a talajba, bizonyos mélységig, a Föld felszínének szinte egyetlen köbcentimétere sem maradt a gének által érintetlen. A Föld átalakult, ha nem is kozmikus léptékben, de különleges hely lett. Például a Földön kívül alig pár száz vegyi anyagot fedeztek fel. Valószínű, hogy még több van a lakatlan helyeken, de a Földön a fejlődés során több milliárdnyi vegyi anyag keletkezett. Az első növényekben, állatokban, később felmenőinkben megjelent a feltáró tudás. Tudásunk szerint először történt ez a világegyetemben. Fajunk meghatározó alkalmazkodása feltáró tudomány. Különbözik a nem értelmező tudástól, mely a DNS jellemzője, hiszen mindenre kiterjedő. Mondhatjuk, hogy ami megérthető, az értelmező magyarázattal történik. Továbbá bármely fizikai folyamat ilyen tudással irányítható a fizikai törvények keretein belül. Így a feltáró tudás is átalakította a Föld felszínét. Hamarosan a Föld lesz az egyetlen ismert objektum a világegyetemben, mely eltéríti a felé tartó aszteroidákat, ahelyett hogy vonzaná őket. Koheletet érthetően félrevezette a korára jellemző fájdalmasan lassú fejlődés. Az újdonság az emberi létben túl ritkán, felettébb fokozatosan következett be, ahhoz hogy érezhető legyen egy nemzedéken belül. Az élővilágban az új fajok fejlődése még lassúbb volt. De mindkét folyamat zajlott. Miért jellemzi a kiterjedt egyhangúság a világegyetem egészét, és miért töri meg ezt a trendet a bolygónk? A kiterjedt világegyetem viszonylag egyszerű. A csillagok annyira egyszerűek, hogy milliárd évekre meg tudjuk jósolni a viselkedésüket, és utólag meg tudjuk határozni, hogyan keletkeztek milliárd évvel ezelőtt. Miért egyszerű a világegyetem? Alapjában véve azért, mert hatalmas, masszív, erőteljes dolgok kisebb dolgokat befolyásolnak erősen, és nem fordítva. Ezt hívom a hierarchia elvének. Például ha egy üstökös csapódik a Napba, akkor a Nap ugyanúgy viselkedik, mint előtte, de az üstökös elpárolog. Ugyanezért a nagy dolgokat nemigen befolyásolják a kisebb részeik, azaz a részletek. Ez azt jelenti, hogy általános viselkedésük egyszerű. Mivel nem sok új történhet az egyszerű dolgokkal, a hierarchia elve alapján nagy léptékben minden leegyszerűsödik, és ez kiterjedt egyhangúsághoz vezetett. De a felszabadulást azt jelenti, hogy a hierarchia elve nem természeti elv. Történetesen jelen van a világegyetemben, kivéve nálunk. Az élővilágban molekuláris objektumok, gének, aránytalanul kiterjedt erőforrásokkal rendelkeznek. Az első fotoszintetizáló gének, melyek elburjánoztak, és később átalakították a bolygó felszínét, drasztikusan ellentettjére fordították a hierarchia elvét a tíz a 40. hatványú észbontó tényezővel. A magyarázó tudománynak hatalmas ereje van, mert egyetemes, és gyorsabban alakult ki. Mikor az emberi tudás is eléri a tíz a 40.-en nagyságrendet, akkor uralni fogja az egész galaxist és az azon túli világot is. Az emberiség és az esetleg létező többi feltárómagyarázat-készítők a világegyetem utolsó megújítói. Mi vagyunk az ok és értelem, melyben megnyilvánul az újdonság és kreativitás, tudás, fejlődés nagy léptékű fizikai hatása. Emberi szemszögből az egyetlen kiút a lét pangó társadalmi poklából az új ötletek megalkotása, új viselkedésmód, új feladatok kitalálása. Ez a robot hamarosan elavul, mert újabb feltáró tudomány jelenik meg: fejlődés van. De kozmikus szemszögből a feltáró tudás a hierarchia elvének végzete. Megszünteti az egyhangúságot. A következő kozmikus korszakot nyitja: az antropocén kort. Ha kozmikus háborúról beszélünk, akkor az nem a borúlátó történetekben vázoltra utal. Ez az egyhangúság és az újdonság, a pangó és a kreatív között zajlik. Ebben a harcban nem vagyunk eleve vesztésre ítélve. Ha úgy döntünk, hogy egyedi feltáró tudásunkat alkalmazzuk, akkor győzhetünk! Köszönöm. (Taps)