Ötven évvel ezelőtt

az emberiség megkezdte
a rák elleni harcot.

A harc kezdetekor

a kemoterápia volt az elsődleges terápia.

Ma, ötven év elteltével

még mindig a kemoterápia
az elsődleges rákterápia.

Mi folyik itt?

Bár dollármilliárdokat
költünk rákkutatásra,

nem látszanak e beruházás eredményei.

Még mindig a kemoterápia, a radioterápia
és a sebészeti beavatkozás

az elsődleges terápia a rákkezelésben,

a kutatásba fektetett idő
és dollármilliárdok ellenére.

Mi történik hát a rákkutatásban?

Talán nem is akarjuk
gyógyítani a rákbetegségeket?

Abszurd elképzelés.

Vagy talán rossz irányból
fogunk neki a kutatásoknak?

A daganatos betegségeket
túlélők száma szerencsére nő.

A rák elleni harcot azonban
még nem nyertük meg.

Tudósok a rákkezelések
második generációját fejlesztik.

Ezek helyettesíthetik majd a kemoterápiát,
a radioterápiát és a műtéteket.

Tavaly két ilyet jóvá is hagytak.

Egyik az immunterápia,

a másik a génterápia.

Az immunterápia a következőképpen működik:

a rákbetegtől leveszünk immunsejteket,

más néven T-limfocitákat.

Elküldjük egy laboratóriumba,

ahol e sejtek génjeit
a rák elleni harcra programozzák.

Ezután visszajuttatjuk őket
a beteg szervezetébe.

Három hónap elteltével a páciens
megszabadult a ráktól.

Sokan úgy gondolják, köztük tudósok is,

hogy a rákkezelés jövőjét
az immunterápia jelenti.

De én nem így hiszem.

Három, illetve inkább négy problémám van

e kezeléssel kapcsolatban.

Az első az, hogy csak egyetlen
tumorbetegség ellen hatásos,

a limfoblasztos leukémia ellen.

Ennél azonban jóval
több rákfajta létezik:

mellrák, agydaganat, bőrrák,

és még sorolhatnám.

A második probléma:

csak 25 évnél fiatalabbaknál hatékony.

A rák viszont bármely
életkorban lecsaphat.

A harmadik probléma,

amely mindkét tavaly
jóváhagyott terápiára érvényes:

rendkívül költségesek.

Egy immunterápia 475 000 dollárba kerül.

Nem, ez a szám nem
a biztosítójuk telefonszáma.

Ez egyetlen beteg kezelésének költsége,

egyetlen rákfajta ellen.

Vajon mitől ilyen drágák a rákterápiák?

Miért kell eladnunk egyik szervünket,
hogy a másikat kezeltessük?

Elkeserítő jövő vár ránk,

hacsak nem teszünk valamit.

Hatékony rákterápiára van szükségünk,

mely hosszú távon működik,

és amely szükség esetén elérhető.

Még egy gond ezekkel a terápiákkal az,

hogy mire megfizethetőek lesznek,

már nem hatnak.

Évekbe telik,

mire egy középosztálybeli beteg
megengedhet magának egy immunterápiát.

Addigra pedig már nem lesz hatásos,

mert a ráksejtek ugyanarra a kezelésre
nem ugyanúgy reagálnak holnap,

ahogy ma.

Olyasmire van tehát szükségünk,
ami hosszú távon működik.

Mi lenne akkor, ha ahelyett, hogy
475 ezer dollárt elpazarolnánk

egyetlen beteg egyetlen
rákfajta elleni kezelésére,

ugyanennyi pénzért minden
ráktípust megelőzhetnénk

15 ember esetében?

Az emberi szervezet
természetes védekezőrendszere

megvéd a rák ellen.

Most is működik a testünkben.

Úgy hívják, hogy DNS-javító folyamat.

A DNS-másolás során

hibák, mutációk keletkezhetnek.

E mutációk száma növekedhet

káros vegyi anyagok, sugárzás hatására,

egészségtelen életmód következtében,

de néha az öröklődés is
szerepet játszik ebben.

Rendelkezünk azonban olyan fehérjékkel,

melyek feladata e mutációk
azonnali kijavítása.

Sejtjeinkben most is ez történik.

Mi lenne, ha valahogy fokozni tudnánk

sejtjeink DNS-javító képességét?

Tulajdonképpen már képesek vagyunk erre.

Tudjuk, mely fehérjék vesznek
részt a DNS-javításban,

és hogy hogyan befolyásolhatjuk őket,

mégpedig a CRISPR-nek nevezett
génszerkesztő eljárás segítségével,

melyről hallhattak már a hírekben.

A CRISPR a legpontosabb
génszerkesztő eljárás

az emberiség történetében.

Ugyanakkor rendkívül hatékony.

E technika segítségével elérhető lenne,

hogy a sejtekben a DNS-javítás
bármikor elsőbbséget élvezzen.

Van azonban egy bökkenő.

Ha mindegyik ráktípus ellen
akarunk védekezni,

biztosítanunk kell,

hogy az egész testünk
génálllománya módosítva legyen,

vagyis hogy minden egyes sejtünk
a rák ellen legyen programozva.

Ez egy felnőtt embernél végrehajthatatlan,

mivel testünk 37 billió sejtet tartalmaz,

és ennyi sejtet lehetetlen
lenne átszerkeszteni.

Nem létezik olyan technológia,
olyan génszállító eljárás,

mellyel ilyen sok sejthez
eljuttathatók lennének a gének.

De mi lenne, ha ezt embriókban
hajthatnánk végre?

Hogy miért bennük?

Mert a humán embrió
csak nyolc sejttel rendelkezik

a megtermékenyülés utáni harmadik napon.

E nyolc sejtet pedig

képesek vagyunk kezelni.

Sőt, már napjainkban is csinálunk ilyet.

Nézzük csak meg az eredményeket.

A tudósok humán embriók
génjeit programozzák át.

Korrigálnak egy génmutációt,

mely komoly szívbetegséghez vezetne.

Kezelnek egy vérrendellenességet.

De még csodálatosabb,

hogy HIV-vírussal szembeni rezisztenciát
fejlesztenek ki embriókban.

Más szóval:

ha ezek az embriók emberré fejlődhetnének,

akkor gyakorlatilag soha
nem fertőződnének meg

HIV-vírussal.

Ha embrionális génszerkesztéssel
legyőzhetőek e betegségek,

akkor ez a módszer
a rák ellen is működhet.

Ezt nevezzzük embrionális rákterápiának.

Úgy hiszem, ez az,
amivel a rák legyőzhető.

Az benne a legszebb,

hogy mindössze nyolc sejttel
kell dolgoznunk.

E nyolc sejtből felnőtt emberek fejlődnek,

37 billió génszerkesztett sejttel.

Elég egyszer megtennünk,
egyetlen generációnál,

hiszen a következő generációk

automatikusan öröklik a változtatást.

Később ők is továbbadják
a következő generációnak.

Az eljárás másik előnye, hogy gazdaságos.

A kezelés egy része már
most is ismert eljárás:

hallhattak már a szervezeten
kívüli megtermékenyítésről.

A spermiumot és a petesejtet
laboratóriumban egyesítik,

embriót hoznak létre,
majd visszajuttatják a szervezetbe.

Olyanoknál alkalmazzák, akik nem tudnak
természetes úton teherbe esni.

Majdnem ugyanez az eljárás a miénk is,

csak egy plusz lépést szúrunk be,

ez pedig a génszerkesztés.

Átszerkesztjük az embrió génjeit,
mielőtt visszakerül az anyai szervezetbe.

A költségek pedig nem magasak,
a 475 000 dollárhoz képest legalábbis.

A szervezeten kívüli megtermékenyítés
15 000 dollárba kerül.

Vannak országok, ahol még olcsóbb.

Az embrió génszerkesztése pedig

tízezer dollár körül van.

1 500 dollárért már
vehetünk egy CRISPR-készletet,

mellyel legalább 100 embrió
génjeit szerkeszthetjük.

Micsoda lehetőségek!

Igaz, a géneditálást most még
a szervezeten kívül kell végeznünk,

de biztos, hogy megtaláljuk majd a módját,

hogy az embrió az anya testében
maradhasson a génszerkesztés közben.

Több lehetőségünk is van

az embrió rák elleni
védekezőképességének fokozására.

Befolyásolhatjuk
a molekuláris folyamatokat.

Egész jól ismerjük már a molekulákat,

melyek szerepet játszanak
a daganatos betegségekben,

és már a megszületés előtt
irányítani tudnánk őket.

Ahogy az emberi sejteket is.

Már a születés előtt
végezhetnénk immunterápiát.

Még izgalmasabb,

hogy bizonyos tulajdonságokat
át tudnánk venni más élőlényektől.

Biztos hallottak már a medveállatkákról,
ők a Föld legszívósabb állatai.

A medveállatka

túléli a kozmikus sugárzást,
a vákuumot a világűrben,

az extrém mennyiségű sugárzást,

vízmegvonáskor pedig
testük üvegessé alakul.

Az az igazán érdekes, hogy
túlélik a szélsőséges sugárzást,

amely az embereknél rákot okoz.

Tudósok elkezdték vizsgálni ennek okait.

Vajon mi védi őket a sugárzás ellen?

Találtak egy gént, amely ezért felelős.

Fogták és beültették emberi sejtekbe.

Az emberi sejt tehát most
másik élőlény génjét is tartalmazta.

Az editált sejteket
UV-sugárzásnak tették ki,

és tudják, mi történt?

Az immunsejtek ellenálltak a sugárzásnak.

40 százalékkal ellenállóbbak lettek.

Átvehetnénk tehát ezt a tulajdonságot.

Beültethetnénk humán embriókba,

egészen biztosan segítene a rák ellen.

Más élőlények is rendelkeznek
különleges tulajdonságokkal,

ezeket szintén hozzáadhatnánk
az emberi génállományhoz.

Képzeljünk el olyan jövőt,

ahol már nincs daganatos megbetegedés.

Tudják, mennyit költünk
ma rákgyógyszerekre?

2015-ben világszerte 107 milliárd dollárt.

2020-ra ez várhatóan eléri
a 150 milliárd dollárt.

Pusztán a gyógyszerekre költünk ennyit.

Ezen túl még dollármilliárdok
mennek el rákkutatásra.

Ömlesztjük a pénzt a rákkutatásba,

miközben más fontos
betegségekről elfeledkezünk:

az Alzheimer-kórról, szívbetegségekről,
a szklerózis multiplexről,

gerincvelői megbetegedésekről stb.

Ezektől is meghalnak emberek,
ezektől is végstádiumba kerülnek.

Ha minden anyagi forrásunkat

csak a rákkutatásra fordítjuk,

nem sok jónak nézünk elébe.

Képzeljünk el tehát egy világot,

ahol ezt a rengeteg pénzt nem kell
többé rákkutatásra fordítani.

Nincs daganatos megbetegedés.

Mindenki olyan védekezőrendszerrel
jön a világra,

ami megvédi a rák ellen.

A pénzt végre más betegségek
tanulmányozására fordíthatjuk,

felfedezhetjük azok genetikáját is.

Pár év múlva pedig a tanultak segítségével

ugyanezt a technikát
alkalmazhatjuk rájuk is.

Ez az a módszer, amellyel nemcsak a rákot,

de más betegségeket is gyógyíthatunk.

Ha megvan a tudásunk és a technológiánk,
hogy ilyen különleges dolgot tegyünk,

mégis mi állhat utunkban?

Van néhány akadály, amit le kell győznünk,

mielőtt mindezek megvalósulnának.

Az első bioetikai.

Embriókkal dolgoznánk,

és jelenleg a legtöbb országban

tilos humán embriókon kutatásokat végezni

14 napos koruk után.

14 nap után ezért a humán
embriókat elpusztítjuk.

Nem végezhetünk rajtuk kutatásokat.

Hogy vehetnénk észre az
e kezelésekben rejlő lehetőségeket,

ha ilyen szigorúak a szabályaink?

Az a gond a bioetikával,

hogy az embriókutatások ellen alkotott
szabályaink elavultak.

A tudomány és a technika
folyamatosan fejlődik,

de az ötven éve hozott
szabályaink változatlanok,

nem bíráljuk fölül őket.

Ez hatalmas probléma.

Ezért gondolom azt,

hogy az embrióterápiára vonatkozó
14 napos szabályt

újra át kéne gondolnunk,

meg kéne vitatnunk,

kevésbé szigorúnak kéne lennünk,

hogy megérthessük az
embriókezelés jelentőségét.

Hihetetlen távlatok
nyílnának meg előttünk,

ha lazítanánk a szabályokon.

A második akadály az üzleti érdek.

A rákbetegségek stabil
bevételi forrást jelentenek.

Ez probléma, és ameddig ez létezik,

mindig lesznek olyanok,
akik ebből profitálnak.

Ezek azok, akik a rákkutatásba
fektetik a pénzüket.

Miért invesztálnának olyan kutatásba,

mely örökre kiirtaná a rákbetegségeket?

Az üzleti érdek tehát
egy másik nagy akadály.

Ha a rákot meg tudnánk szüntetni,

olyan cégek és magánszemélyek
üzleti érdekeit sértenénk,

akik most ebből a betegségből profitálnak.

Szerencsére a rákkutatások egy részét

állami költségvetésből finanszírozzák.

Honnan származik ez a pénz?

Önöktől, az adófizetőktől.

Az önök adójának egy részét
rákkutatásra költik.

Ezt pedig befolyásolni tudjuk.

Ha ezt a pénzt új területek
feltárásába fektetjük,

talán előrébb jutunk,

mintha mindig csak
az eddigiekre koncentrálunk.

Az elmúlt ötven év
nem hozott jelentős fejlődést.

Az utolsó feladat a népesség
figyelmének felkeltése.

A mai társadalmak gondja az,
hogy szellemileg bezárkóztunk.

A többséget nem érdeklik
a technológiai fejlesztések.

Nem fogadjuk el őket,

még ha soha nem is hallottunk róluk,

ha soha nem is tanultunk ilyesmiről.

Ez nagy gond.

Online fórumokon látható
a hozzászólásokból,

hogy egyre nagyobb a tájékozatlanság.

Sokan elutasítják a tudományos
eredményeket, a technológiai fejlődést,

pusztán azért, mert nem értik,

nem tanultak róla soha,

vagy talán mert nem jól tanítjuk őket.

Nagyon fontos tehát,

hogy nyitottak legyünk a technológia
és a tudomány felé.

Nézzünk utána a lehetőségeknek,
mielőtt bármit elfogadunk, elutasítunk.

Miután e témáról önöknek beszámoltam,
mostantól az önök felelőssége is,

hogy e témát másokkal is megvitassák.

Hogy még többen tudjanak róla.

Befolyásolhatjuk a döntéshozókat
a 14 napos szabály eltörlése érdekében,

hogy a kutatók embriókat is
vizsgálhassanak,

az embrióterápiákat fejleszthessék,

és hogy végre legyőzhessük a rákot.

A tudás végtelen sok dologra használható,

a lehetőségek határtalanok,

és a döntés a mi kezünkben van.

Megtarthatjuk a rákbetegségeket
tudatlanságból vagy kapzsiságból,

vagy legyőzhetjük mindörökre,

önzetlenségünk és
megfontolt döntésünk jutalmaként.

Köszönöm.

(Taps)