♪ [zene] ♪ - [Alex] Utolsó monopóliumról szóló előadásunkban meg fogjuk beszélni a monopólium költségeit, de a lehetséges hasznát is. A monopólium fő költsége, hogy a versenyhelyzethez viszonyítva a monopólium nem hatékony. Ez a kereskedelmi haszon elvesztéséhez vagy holtteher-veszteséghez vezet. Emlékeztessük magunkat a kereskedelmi haszonra versenyhelyzetben, és utána össze tudjuk hasonlítani a monopóliummal. Itt egyszerűsíteni fogunk egy lapos kínálati görbével, egy állandó költségű iparral. Ebben az esetben a teljes kereskedelmi haszon a fogyasztókhoz kerül, erre a kék területre itt. Most nézzük, hogy mi a teljes kereskedelmi haszon vagy a teljes jólét monopólium alatt. Kiválasztjuk pontosan ugyanazt a keresleti görbét és ugyanazt az állandóköltség-görbét. A szokásos módon megtaláljuk a profitmaximalizáló árat és mennyiséget. Nem meglepő módon a fogyasztók kevesebbet kapnak monopólium alatt, mert magasabbak az árak. Amit a fogyasztók elveszítenek, az részben átkerül a monopolistához nyereség formájában, és amennyire a közgazdászt érinti, legalább valaki megkapja ezeket a kereskedelmi hasznokat. Tehát az átvitel semleges. Habár, ami rossz, hogy a teljes jólét csökken a monopólium alatt, mert senki sem kapja meg ezt a területet, a holtteher-veszteséget. Ezek olyan ügyletek, amelyek társadalmi szempontból hasznosak. A vásárlók hajlandók többet fizetni, mint az áruk gyártásának költsége lenne. Ezek az ügyletek azonban nem történnek meg. Még akkor sem, ha társadalmilag hasznosak, ezek nem történnek meg, mert nem nyereségesek, egyénileg nem hasznosak. Gondoljon egy félig üres moziteremre. Biztosan vannak emberek, akik értékelnék, ha a határköltségnél drágábban nézhetnék meg a filmet, ami körülbelül nulla. Tehát miért nem viszi le a mozi az árat ezeknek az embereknek? Mert ha így tenne, akkor mindenkinek lejjebb kellene vinni az árat, és az csökkentené a teljes nyereséget. Tehát az alapvető lecke ez. A fogyasztók addig vesznek egy árut, amíg az értéke számukra túllépi az árat. Versenyhelyzetben az ár egyenlő a határköltséggel, tehát a fogyasztók minden egységet megvesznek, hiszen az értékük számukra nagyobb, mint a határköltség. Ez hatékony. Monopólium alatt a vevők ugyanúgy megveszik addig, amíg az érték számukra nagyobb, mint az ár, de mivel az ár magasabb, mint a határköltség, túl kevés egység kerül legyártásra. Elvesznek kereskedelmi hasznok. Emlékezzünk, hogy néz ki a holtteher-veszteség a gyakorlatban. A GSK a Combivirt tablettánként $12,50-ra árazza. A határköltség 50 cent. A holtteher-veszteség az ügyletek értéke, amelyek nem történnek meg, mert az ár magasabb, mint a határköltség. Néhány ember hajlandó és képes lenne fizetni $10-t tablettánként vagy 4$-t vagy 1$-t, és ezek az árak nagyobbak lennének, mint a tabletták gyártási költsége. De ezek az ügyletek nem jönnek létre, mert nem nyereségesek a GSK-nak. A világon sok monopólium kormányzati korrupcióból születik. Indoneziában Tommy Suhartonak, az elnök fiának, a magas profitot hozó szegfűszeg-monopóliumot adták. A monopóliumi haszonból Lamborghinit vett. Nem egy Lamborghinit - megvette az egész céget. Ezek a monopóliumok valóra nem váltottak. Költségesek, és semmi társadalmi hasznuk nincs. Néhány monopóliumnak azonban van ellensúlyozó haszna. Gondolja el, mi történne, ha az USA megszüntetné a gyógyszerek szabadalmát. A verseny, igaz, lejjebb vinné a meglévő gyógyszerek árát a határköltségig, ahogy ma is történik, amint a szabadalmak lejárnak, általában 10-15 évvel azután, hogy a gyógyszer először piacra lép. De több milliárd dollárba kerül piacra dobni egy átlagos új gyógyszert az Egyesült Államokban, és a K+F költségek nem számítanak bele a határköltségbe. Ahogy a mondás tartja, körülbelül egy milliárd dollárba kerül az első tabletta elkészítése, 50 cent elkészíteni a másodikat. 50 cent a határköltség, a további tabletták költsége, de hogy az első tabletta piacra kerüljön, egy milliárd dollárba kerül. Ha az ár hirtelen lejjebb menne a határköltségig, a cégek nem tudnák visszanyerni a K+F költségeiket, és ez kevesebb új gyógyszert eredményezne. Amint elkészült a gyógyszer, a szabadalom, a monopólium, eredménytelenséget okoz, túl kevés egység kerül legyártásra. De a szabadalom ösztönzően hat új gyógyszerek előállítására elsősorban. Tehát van egy kompromisszum. Több monopólium csökkenti a statikus hatékonyságot, a gyártott mennyiséget, de növelheti a dinamikus hatékonyságot, kutatásra és fejlesztésre ösztönözhet Ez a kompromisszum érvényes más javakra is, melyeknek magas a kifejlesztési költsége, nem csak gyógyszerekre. Informatikai termékekre, olyan termékekre, mint a zene, filmek, számítógépes programok, új vegyszerek, új anyagok, új technológiák. Ezeknek tipikusan magas a kifejlesztési költségük, és alacsony a határköltségük a gyártásnál. És ez azt sugallja, hogy lehet haszna a szabadalomnak vagy szerzői jogi védelemnek. Általánosítva az ilyen típusú árukra van egy kompromisszumos politika, amit mindig észben kell tartanunk. A mai alacsonyabb árak kevesebb új ötletet generálnak a jövőben. A Nobel-díjas gazdaságtörténész, Douglas North például így érvelt: "Az, hogy nem sikerült kidolgozni szisztematikus tulajdonjogokat az innovációk terén egészen a modern időkig, komoly oka volt a lassú technológiai változásnak." Lehet ezt a kompromisszumot jobban irányítani? Talán. Tegyük fel, hogy a kormány felvásárolja egy gyógyszer szabadalmát a teljes monopóliumi haszonért, majd feloldja a szabadalmat. A versenyzők belépnének, és lejjebb vinnék a gyógyszer árát a határköltségig, így statikai hatékonyságunk lenne. Ugyanakkor, mivel a kormány fizeti a cégek monopóliumi profitját, továbbra is nagy ösztönzést éreznénk a kutatásra és fejlesztésre; dinamikus hatékonyság. Így járnánk a legjobban a világon. Természetesen van ennek árnyoldala is. Magasabb adót kell fizetni a szabadalomért, lesz saját holtteher-veszteség is, és nehéz lehet pontosan megmondani, mennyit is ér egy szabadalom. És lehetséges, hogy korrupció is lenne. Mindenesetre ez egy ötlet, amin gondolkodunk, és talán megéri kísérletezni vele. A kompromisszum irányítására egy másik lehetőség a díjak kitűzése. Mint a szabadalpm kivásárlásánál, az ötlet az, hogy a cégnek előre felajánlják a K+F költségeit. De a kormány csak akkor fizet a cégnek, ha az elér egy bizonyos célt. És ha elérte a célt, a technológia nyilvánosságra kerül, és bárki használhatja. A SpaceShipOne például 10 millió dollárt nyert, amiért ez volt az első privát fejlesztésű ember vezette rakéta, amely képes volt elérni az űrt, és visszatérni rövid idő alatt. A díjakat egyre többet használják. A kormány díjat tűzött ki jobb égőkre például, és ez elég jól működött. Van egy harmadik lehetőség is a kompromisszum irányítására. Talán észrevette például, hogy eddig azt feltételeztük, hogy a monopolistának mindenkinek ugyanazt az árat kell felszámolnia. Mindenképpen igaz ez? Néhány esetben a monopolista különböző árat kérhet különböző emberektől - árdiszkrimináció. Ahogyan a következő fejezetben látni fogjuk, az árdiszkrimináció sokat megmagyaráz arról, hogyan árazzák a termékeket, és vannak bizonyos költségek és bizonyos hasznok, amiket meg fogunk beszélni. Viszlát később. Köszönöm. - [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni, kattintson a kérdésekre. Ha pedig készen áll a folytatásra, kattintson a következő videóra. ♪ [zene] ♪