Посмотрите вокруг себя.
Кто сидит рядом с вами?
В вашем ряду? Позади вас?
Со сколькими сегодня во время обеда,
перерыва вы уже успели пообщаться,
обменяться словами, мыслями?
А со сколькими вы общались визуально?
Мода — это визуальный язык.
И, на самом деле, может обнажить вас,
даже будучи полностью одетым.
Кто выбрал сегодня ваш образ? Вы?
Может быть, я?
Кто-то в далеком Париже?
Давайте поговорим сегодня о том,
кто стоит за решением,
почему вы так одеваетесь.
А что можно сказать о человеке
по его одежде?
А об обществе, если мы
проанализируем моду?
Я хочу привести несколько историй,
чтобы проиллюстрировать,
как через моду меняется общество.
Давайте уйдём чуть-чуть назад,
во времена монархии.
Тут вся власть находится
в руках одного человека.
И в принципе вся мода —
тоже в его желаниях.
У нас узкий круг элиты, дворянства,
который передаётся кровно,
а земля гарантирует доход.
Простые люди живут совсем другой жизнью.
Для них одежда играет
совсем другую роль — практическую.
Или формальную: прислуга, мастера,
то есть по одежде можно сразу сказать,
чем человек занимается,
его статус в обществе.
Вся информация двигается
только из рук в руки.
Нет прессы, нет масс-медиа,
то есть продвижение информации,
как до вас быстро доходит информация
от монарха, от центра власти,
по этому можно увидеть,
как далеко вы от него находитесь,
далеко находитесь от власти.
Оттуда происходит выражение
«провинциальная мода».
То есть пока до вас дойдёт информация,
она уже устареет,
так же как и информация о влияниях моды.
То есть по одежде
мы можем точно определить,
как далеко человек находится
от центра власти, от монархии.
Переломный период в моде
произошёл во время
индустриальной революции.
Дворянство начинает беднеть,
титул уже не гарантирует доход,
а землю можно продать и купить.
Приходит к власти новая элита,
элита капитала, капиталисты.
Они встают из очень низких слоёв общества.
Посмотрите на эту фотографию,
как просто выглядит эта семья.
Может быть, вы узнали,
кто на этой фотографии?
Эта семья-производитель спортивной обуви.
Тут два брата:
брат один — Ади Дасслер
и его брат по кличке Пума.
Для них не писаны жёсткие
законы предыдущей элиты.
Они просто не знают этих законов.
А так как не знают,
то они ими не пользуются.
Появляется возможность,
а с этим и желание подчеркнуть
свой новый статус в обществе,
а это же легче всего
сделать через одежду, через моду.
В моду приходит индивидуальность.
Индустриальная революция даёт
возможность производить дешевле.
Качество [становится] гораздо стабильней.
И происходит ситуация,
что на рынке [всего] больше,
чем нужно остро людям.
А капиталистам,
чтоб поддерживать свою власть,
нужно постоянное потребление,
нужно постоянно производить.
А как это сделать,
если людям больше не надо?
Надо их научить покупать.
И тут им помогают дизайнеры,
создавая не просто практичную одежду,
а индивидуальный образ для каждого.
Кстати, первые дизайнеры,
как мы их знаем сегодня,
как мы знаем индустрию моды,
как раз приходят с XIX века.
Первый дизайнер, который пришил свой лейбл
на одежду, был Чарльз Фредерик Уорт.
И тогда этот образ,
создаваемый дизайнером,
который на самом деле уже не практичный,
а именно эмоциональный образ,
начинают покупать люди.
Приходит сезонность, новые тенденции,
но капиталистам нужно
поддерживать рост потребления.
Как же это сделать?
Появляется печатная пресса.
И цель, как раз с помощью печатной прессы,
у них всё очень хорошо получается.
Реклама, открываются рекламные агентства,
которые уже строят чисто
эмоциональную продажу,
а сам продукт уже уходит
на второй план, он не так важен.
Важно именно потребление эмоции.
Этим капиталисты своего времени очень
хорошо поддерживали именно свою власть
и рост своей власти,
но не понимали [того],
что это они сами начали
начало конца своего века.
Пресса.
Модные журналы получают большую власть,
что в их руках будущее дизайнеров,
будущее марок, будущее брендов.
И вы не поверите, насколько может
в такой ситуации сыграть случай.
Молодой дизайнер, Париж,
показывает свою новую коллекцию —
Кристиан Диор.
Американская пресса,
в том числе «Harper's Bazaar»,
главный редактор [Кармель] Сноу
после показа воскликнула:
«Dior! It’s a new look!» —
«Это новый подход, новый взгляд на моду!»
Она уезжает в Америку, пишет об этом.
Диор становится очень популярным
в Америке, в Европе,
ему дают Символ десятилетия:
new look — Christian Dior.
Его имя очень легко произнести,
а ещё легче написать на английском языке.
В это время в Европе,
во Франции, в Париже,
есть на самом деле
гораздо больше дизайнеров,
которые тоже показывают похожую моду,
но у них гораздо тяжелее имена,
а Диор как раз очень легко произнести.
Имена других дизайнеров
потихоньку уходят в историю,
и в том числе великий дизайнер
Эльза Скиапорелли, например.
Кристиан Диор — new look.
Капиталисты открыли
путь новой эпохи,
эпохи информации, информационного мира,
где власть уже переходит из рук
капиталистов в руки людей:
кто манипулирует, кто использует,
оперирует информацией.
Появляется новая элита —
элита информации.
Меняется вся структура общества,
а также меняется [то], как строится мода,
и что за импульс построения моды.
Сейчас самое важное для дизайнера,
для индустрии моды, чтобы выжить, —
это сотрудничество с соцмедиа,
с Instagram и приложениями,
похожими на это.
Для дизайнера, чтобы был
успех в коллекции,
надо придумывать имиджи, платья,
которые подходят
под известные хэштеги в Instagram.
И причём уже открыто разговаривают,
нужны ли нам традиционные недели мод?
Нужна ли нам сезонность?
Потому что в Instagram сезонности нет.
А критики, которые пишут после недели мод,
от них, честно, больше ничего не зависит.
Всё зависит от того,
насколько вы умеете
сотрудничать с блогерами.
И меняется даже вся бизнес-модель.
Если традиционная модель
была построена на наценке,
которая добавляется
к себестоимости товара,
то теперь самое главное —
это постоянный оборот.
Лидерами продаж становятся такие
интернет-магазины, как Amazon.
Потому что они могут
продавать себе даже в убыток.
Для них самое важное —
это оборот информации.
А традиционные магазины, лидеры XX века,
вынуждены закрывать свои двери,
потому что не могут выдержать конкуренции
за покупательскую
способность нового поколения.
В информационном мире самое важное —
это постоянное движение информации,
а не качества этой информации.
Чем быстрее информация
движется, тем её больше.
То же самое вы видим и в развитии моды,
где качество уходит на второй план.
И мы уже даже не можем сказать,
что качество соответствует цене.
Разработка новых моделей уже
на самом деле не очень важна, покрой.
Можете себе представить,
что ещё вчера это был самый большой ужас
для профессионального дизайнера?
Тапочки с носками и шортами.
Я сама просто смеялась над таким делом.
Сегодня я взяла эту фотографию
с одного самого известного бренда
сегодняшнего дня — Vetements.
И это их официальный пост,
то есть это прикид самых
модных модниц и модников мира.
Выше этого...
(Аплодисменты)
Худи.
(Смех)
Мы видим практически три одинаковых худи:
цвет такой же, покрой.
Off-White, Supreme, не знаю,
знаете ли, слышали?
Очень известные бренды сегодняшнего дня.
В принципе разница в них —
только логотип бренда и иллюстрация.
Причём последнее худи на фотографии,
я сегодня утром ещё проверила
до того, как сюда придти,
её невозможно больше купить в магазине.
Это только для коллекционеров.
И в ebay вы можете её себе приобрести
по цене до 25 000 долларов.
По сути на этих трёх очень модных худи
мы видим просто информацию
о бренде и ничего более.
То есть бренды уходят
на новый информационный статус,
где сам товар уже совсем не важен,
а важна только информация
и раскрутка в социальных сетях.
Причём Supreme можно приклеить
практически на всё.
Если раньше, когда раньше
строились дома мод,
строились бренды,
то был клиент, один клиент
на кого это разрабатывалось,
была ценовая категория.
Товар, который предлагал один бренд,
был примерно по одинаковой цене,
то в случае с Supreme
цена может начинаться с люкс-сегмента —
Ferrari с наклейками Supreme —
и в то же время, мы видим на слайде,
продаются лопаты с этим же логотипом.
Его можно приклеить на любой продукт,
и цена после этого возрастёт.
Второе очень интересное изменение —
это то, что разработка
этого дизайна, этого продукта
не происходит в команде Supreme.
Это разрабатывают заводы,
которые уже дают свой продукт,
и на него просто Supreme наклеивает:
то же самое худи, то, что мы только что
видели от Louis Vuitton,
он тоже был разработан Louis Vuitton,
и Supreme уже тогда
наклеил туда свой логотип.
И это именно как фирмы,
которые начинали свой бизнес в XX веке,
выживают сегодня,
именно сотрудничая с такими
информативными брендами как Supreme.
Сегодня я вам рассказала,
как через моду мы можем увидеть,
как меняется наше общество
и как меняется центр власти.
Мы начали с монархии, где власть
была в руках одного человека,
перешли к капиталистам,
которые дали нам в моде индивидуальность.
И дошли через печатную прессу
в мир информации.
Я не хочу вам сегодня сказать,
что Стив Джобс был очень большим модником.
Я, честно сказать, думаю,
что он особо не думал о моде.
Он просто одевал свои джинсы,
свои кроссовки
и шёл по своим делам.
Ещё меньше я думаю,
что он думал, как нам одеваться.
Вопрос совсем не в этом,
а в том, что вектор власти сдвинулся.
А это уже отражается на том,
как мы одеваемся.
А теперь посмотрите вокруг себя.
Что-нибудь изменилось?
Нет, не в том, как мы одеты.
Мы так же одеты, как и 18 минут назад.
А, может быть, изменилось
что-то в вашем отношении,
[в том], как вы видите моду?
Спасибо.
(Аплодисменты)
Look around.
Who is sitting next to you?
In your row of seats? Behind you?
How many people have you
talked to during the lunch break?
Did you exchange any words,
express your opinion?
With how many people
have you had visual contact?
Fashion is a visual language.
And, it can expose you,
even when you are fully dressed.
Who chose your image for today? You?
Me, perhaps?
Somebody in far off Paris?
Let's talk today about
who was behind your decision,
why you dress like you do,
what you can tell about a person
by how they dress,
what we can tell about a society
if we analyse its fashion.
I would like to tell you a few stories,
stories to give you a vivid picture
of how society changes looking at it
through the fashion industry.
Let's go back to the time of the monarchy.
At this time, all power
was in the hands of one person:
essentially, fashion
depended on their wishes.
It was a narrow circle of elite,
the nobility, of inherited entitlement,
their revenues guaranteed
by their estates.
The life of ordinary people
was completely different.
For these people, their clothes played
another role ... a practical one,
or one according to their profession,
craft or employment.
So, it was the case that you could tell
from the clothes they wore
what they did,
or what their societal status was.
All information was passed by hand
from person to person,
there was no press, no mass media,
that is, no promotion of information,
so how fast you got
information from the monarch,
from the centre of power,
depended on how close to him,
how close to the centre of power you were.
That's how the expression
"provincial fashion" came about.
By the time you received any information,
it would have become out of date,
whether it was about fashion
or anything else.
In other words,
looking at somebody's outfit,
we get to know how close that person was
from a centre of power, from the monarchy.
The world of fashion
underwent a transformation
with the coming
of the Industrial Revolution.
The nobility started to get poorer,
a title no longer guaranteed your income,
and estates could be bought and sold.
A new elite came to power,
the capitalist elite, the capitalists.
They came from
a very low stratum of society.
Look at this picture,
how easy this family looks.
Maybe you know who it is in this photo?
This family is a manufacturer
of sports footwear.
There are two brothers there:
one of them is Adi Dassler,
and his brother was nicknamed Puma.
The laws of the previous elite
were not written for them.
They simply don't know them.
And since they don't know them,
they don't use them.
An opportunity presents itself,
and with it the desire to show off
your new status in society.
The easiest way to do that
is through clothes, through fashion.
Individuality comes to fashion.
The Industrial Revolution makes possible
the production of cheaper clothes.
The quality of goods is becoming
much more consistent.
And the situation is becoming one
where there's more on the market
than people really need.
For the capitalists
to maintain their power,
you need constant consumption
requiring constant production.
How do you do that
if people don't need things?
They have to be taught to buy.
And that's where designers came in,
creating, not just practical clothes,
but a look,
an individual look for everyone.
By the way, the first designers
as we know them today,
as we know the fashion industry,
come to us from the 19th century.
The first designer to sew his label
on the clothes he made
was Charles Frederick Worth.
And then this image
created by this designer,
which isn't really practical anymore,
but an emotional image,
starts to sell.
Seasonality is coming, new trends,
but the capitalists needed to sustain
growth in consumption.
How was that to be done?
The printing press arrives,
and by using the printing press,
they achieve their goal.
Advertising.
New advertising agencies are opening up
that build purely emotional sales,
while the product itself is already
becoming of secondary concern.
It's the consumption
of emotion that matters.
For the capitalists of the time,
this proved to be
very supportive of their power
and the growth of that power,
but they didn't realize
that they themselves had started
the beginning of the end of their century.
The press.
Fashion magazines
are gaining a lot o power,
and so into their hands
falls the future of designers,
the future of trademarks,
the future of brands.
And you won't believe how big a role
they play in a situation like this.
It is Paris, a young designer
shows his new collection.
Christian Dior.
The American press,
including "Harper's Bazaar".
Its editor-in-chief, Carmel Snow,
exclaimed after the show:
"Dior! It's a new look!" -
"It's a new approach,
a new look at fashion!"
She goes back to America
and writes about it.
Photographs.
Dior becomes very popular
in America and in Europe,
The style icon of the decade was to be
the "New Look" by Christian Dior.
His name is very easy to pronounce,
and it's even easier to write in English.
At this time in Europe,
in France, in Paris,
there are, in fact, a lot more designers
who also show similar fashions.
But their names
are much harder to pronounce,
while Dior's name is much easier to say.
The names of the other designers
are slowly fading into history:
including a great designer,
Elsa Schiaparelli, for example.
Christian Dior is the "New Look".
Capitalists have discovered
the way of a new age,
the age of information,
a world of information
where power passes
from the hands of capitalists
into the hands of those
who manipulate, who use,
exploit information.
A new elite emerges,
the information elite.
The entire structure
of society is changing,
as is the way fashion is created,
and what is behind
the impulse to create fashion.
The most important thing
for a designer right now,
for the fashion industry, to survive
is collaboration with social media,
with Instagram and applications like it.
For a designer to have a
success with his collection,
the designer has
to come up with images, clothes,
that fit the most popular
Instagram hashtags.
They're already talking openly about
whether we need traditional fashion weeks,
whether we need seasonality.
Because Instagram
doesn't have seasonality.
And, on what the critics
write about a fashion week,
practically nothing depends.
Everything depends on your ability
to collaborate with bloggers,
with Instagram.
And even the entire
business model is changing.
If the traditional model
involved a markup,
where you added an amount
to the cost of the goods to make a profit,
now, the most important thing
is a constant turnover.
Now such online stores as Amazon
are becoming the sales leaders,
and it's because they can sell at a loss.
The most important thing for them is
is the turnover of information.
And the traditional shops,
the leaders of the 20th century,
are forced to close their doors
because they cannot stand the competition
for the purchasing power
of a new generation.
In the information world,
the most important thing
is the constant movement of information,
but not the quality of that information.
The faster the information circulates,
the greater it becomes.
This is just what we see
in fashion trends,
where quality is becoming marginalized.
And we cannot even say
that quality corresponds to price.
In fact, the development and design
of new looks is already not so important.
You can imagine that just yesterday,
this would have been
the greatest of horrors
for a professional designer?
Flip-flops with socks and shorts.
I just laughed at it.
I took this photo today
from one of today's
most famous brands: "Vetements".
And this is what
they're actually presenting,
I mean, that's the outfit
of the most fashionable
men and women of fashion in the world.
Does it get any better than this ...
(Applause)
Hoodies.
(Laughter)
We see three almost identical hoodies,
their colour and design are the same.
"Off-White", "Supreme", I don't know -
You know them? Ever heard of them?
Very prominent contemporary brands.
Basically, the difference in them
is only in the brand logo
and the added pictures and patterns.
And the last hoodie in the picture -
I checked this morning
before coming here -
you can't buy it in a conventional shop,
it's only for collectors.
You can buy it for yourself on eBay
for up to $25,000.
Basically, with these three
very fashionable hoodies,
we just see the information
about their brand, and nothing else.
So, brands are acquiring
a new informational status,
where the product itself
is no longer important.
What is important is the information
and product promotion on social media.
"Supreme" can be stuck
onto practically anything.
If before, when before,
when fashion houses were being created,
brands were being created,
there was a client in mind, one client,
at which the brand was aimed,
defined by the price tag.
That is, a product line
offered by one brand
would all have about the same price.
In the case of Supreme,
the price can start
in the luxury segment -
a Ferrari with a Supreme sticker -
while at the same time,
we can see in the slide,
they sell shovels with the same logo.
It can be glued onto any product,
and the price raised.
The second very interesting change
is that the development
of the design of this product
is nor provided by the Supreme team.
It is being done by factories
who actually make the product,
and Supreme is just gluing its logos on.
Similarly, the hoodie by Louis Vuitton
which we've just seen
was designed by Louis Vuitton,
and Supreme has just glued on its logo.
And this is exactly how
firms that started their businesses
in the 20th century
are surviving today:
by collaborating
with such information brands as Supreme.
Today, I've told you
how we can see, through fashion,
how our society is changing,
and how the centre of power is changing.
We started from the monarchy,
where all power was
in the hands of one person,
and then we moved on to capitalists,
who brought us individuality to fashion.
Then, via print media,
we've arrived at the world of information.
I wouldn't like to tell you
that Steve Jobs was a great fashion icon.
I don't honestly think
he was very preoccupied with fashion;
he just wore his jeans and sneakers
and went about minding his own business.
Even less that he thought about
how we all should dress.
That's not the issue at all;
it's that the vector of power has shifted.
And that's already reflected
in the way we dress.
Look around you.
Has anything changed?
No, I don't mean in how we're dressed,
we're dressed just as we were
18 minutes ago.
But, maybe, something's changed about you,
in how you see fashion?
Thank you.
(Applause)
Nézzenek szét maguk körül.
Ki ül önök mellett?
A sorukban? A hátuk mögött?
Hány emberrel sikerült ma ebéd
vagy szünet során kapcsolatba lépni?
Eszmecserét folytatni
szavakkal, gondolatokkal?
Hánnyal vették fel
vizuálisan a kapcsolatot ?
A divat vizuális nyelv.
Ruházatuk alapján teljesen
meg lehet önöket fejteni.
Ki döntötte el,
miben jelennek ma meg? Önök?
Talán én?
Vagy valaki a messzi Párizsban?
Beszélgessünk ma arról,
ki áll a döntéseik mögött,
és miért öltözködnek úgy, ahogy.
Mit tudunk elmondani
valakiről az öltözete alapján?
Vagy a divatot vizsgálva a társadalomról?
Szeretnék néhány történettel szolgálni,
hogy szemléltessem,
hogyan lehet látni a divaton
keresztül a társadalom változásait.
Menjünk egy kicsit vissza,
a királyságok idejébe,
amikor minden hatalom
egy ember kezében összpontosul.
És elvileg az egész divat
szintén az ő kedvét követi.
Van a nemesek és a főurak szűk rétege,
amely vérségi alapon hagyományozódik,
és a bevételüket a föld grantálja.
Az egyszerű emberek
egészen más életet élnek.
Számukra a ruha teljesen más
funkciót tölt be, célszerűt.
Vagy formálisat: cselédét vagy mesterét,
azaz a ruha alapján egyből kiderül,
mivel foglalkozik a viselője,
és milyen a társadalmi helyzete.
Az információ szájról-szájra terjed.
Nincs sajtó, nincs tömegmédia,
vagyis az információ terjedése,
az, amilyen gyorsan a hír az uralkodótól,
a hatalom központjától hozzánk eljut,
abból látható,
milyen messze állunk a hatalomtól.
Ebből eredeztethető
az ún. "vidéki divat" kifejezés.
Amire elér hozzánk az információ,
addigra el is évül,
akárcsak a divat alakulásáról szóló hírek.
Az öltözködése alapján
pontosan meg tudjuk állapítani azt,
hogy ki-ki milyen messze tartózkodik
a hatalom központjától.
Az áttörő fordulat a divat alakulásában
az ipari forradalom során ment végbe.
A nemesség elkezd szegényedni,
a cím nem nyújt már megélhetést,
a termőföldet áruba lehet bocsátani.
Új elit jut hatalomra:
a tőkés réteg, a kapitalisták.
Ők a társadalom igen
alsó rétegéből érkeznek.
Nézzék meg ezt a fényképet, milyen
egyszerűen néz ki rajta ez a család.
Lehet, hogy fel is ismerik
kik vannak ezen a képen?
Ez a család sportcipőket gyártott.
Itt van két fivér:
az egyik: Adi Dassler,
és a testvére, becenevén: Puma.
Nekik nem voltak előírva
a korábbi elit szigorú törvényei.
Egyszerűen nem is ismerték őket.
És mivel nem ismerték őket,
nem is foglalkoztak velük.
Lehetőség és egyben igény is adódott,
hogy kihangsúlyozzák
az új társadalmi státuszukat,
ezt pedig a legegyszerűbben
az öltözködésen, a divaton át lehet.
A divatban megjelenik az egyéniség.
Az ipari forradalom lehetőséget
adott az olcsóbb termelésre.
A minőség jóval stabilabbá vált.
Olyan helyzet keletkezik,
hogy piacon több az áru,
mint amennyire az embereknek
feltétlen szükségük van.
A tőkéseknek pedig,
hogy fenntarthassák hatalmukat,
folyamatos fogyasztásra és folyamatos
termelésre van szükségük.
De hogyan csinálják ezt,
ha az embereknek nem kell több?
Meg kell őket tanítani vásárolni.
Ebben segítenek nekik a divattervezők,
nem csupán praktikus ruházatot létrehozva,
de mindenkinek egyedi megjelenést kínálva.
Az első divattervezők,
úgy, ahogyan ma ismerjük őket,
és ahogyan a divatipart,
épp a 19. századból erednek.
Az első tervező, aki saját logóját tette
a ruhákra, Charles Frederick Worth volt.
Egyszerre a divattervezők
teremtette külsőt,
amely valójában már nem praktikus,
hanem az éppen érzelmi töltetű
külsőt kezdik venni.
Megjelenik a szezonalitás, új tendenciák.
De a tőkéseknek fenn kell tartaniuk
a fogyasztás növekedését.
Hogyan érik el?
Megjelenik a nyomtatott sajtó.
Céljukat remekül éppen a nyomtatott sajtó
révén érik el.
Reklámügynökségek nyílnak,
amelyek már tisztán az emocionális
értékesítésre építenek,
és a termék maga már а második
helyre szorul, már nem olyan fontos.
Az emocionális fogyasztás lesz a fontos.
Ezzel koruk tőkései nagyon jól
fenntartották és növelték hatalmukat.
De nem tudatosult bennük,
hogy ezzel saját végüket
önmaguk indították el.
A sajtó.
A divatlapok olyan hatalmat kapnak,
hogy az ő kezükbe kerül
a divattervezők jövője,
a márkák jövője.
Nem fogják elhinni, mekkora szerepet
játszhat ilyen helyzetben a véletlen.
Fiatal divattervező, Párizs,
bemutatja az új kollekcióját –
Christian Dior.
Az amerikai sajtó,
beleértve a Harper's Bazaart,
Carmel Snow főszerkesztő
a bemutató után felkiáltott:
"Dior! Ez a new look!
Ez új megközelítés, új nézet a divatban!"
Dior elutazik Amerikába, ír erről.
Dior nagyon népszerűvé válik Amerikában,
Európában,
és neki tulajdonítják
az évtized szimbólumát:
new look – Christian Dior.
Nagyon könnyen kimondható a neve,
és még könnyebb leírni angolul.
Ebben az időben Európában,
Franciaországban, Párizsban,
valójában jóval több divattervező van,
aki hasonló stílust képvisel,
de sokkal bonyolultabb a nevük,
de Dior nevét éppenséggel
nagyon egyszerű kimondani.
Más divattervezők neve is apránként
bekerül a történelembe,
ideértve pl. a nagy divattervezőt,
Elsa Schiaparellit.
Christian Dior: new look.
A tőkések új korszakot nyitottak,
az információ korszakát,
az információ világának idejét,
ahol a hatalom már átkerül
a tőkések kezéből az emberekébe:
ki befolyásolja, ki használja fel
és operál az információval.
Megjelenik az új elit:
az információ elitje.
A társadalom teljes
szerkezete megváltozik,
és megváltozik az is,
hogyan épül fel a divat,
és mi mozgatja a divatot.
Jelenleg a legfontosabb a divattervezők
és a divatipar fennmaradásához
az együttműködés a közösségi médiával,
az Instagrammal s hasonló alkalmazásokkal.
Ahhoz, hogy a divattervező kollekciói
sikeresek legyenek,
ki kell találnia az arculatát,
az Instagram divatos hashtagjeihez
passzoló ruhákat.
Már nyíltan felvetik: szükségünk van-e
egyáltalán a hagyományos divathetekre?
Szükségünk van-e szezonalitásra?
Mert az Instragramon szezonok nincsenek.
A divathét után megjelenő kritikáktól
pedig, őszintén szólva, már semmi se függ.
Minden attól függ,
mennyire tudunk
a bloggerekkel együttműködni.
A teljes üzleti terv máris megváltozik.
A hagyományos modell a profitra épült,
amely hozzáadódik a termék önköltségéhez,
de most a legfontosabb:
a folyamatos forgalom.
A piacvezetők olyan webshopok
lesznek, mint az Amazon,
mivel ők a veszteség ellenére
is el tudnak adni.
Az információáramlás a legfontosabb nekik.
A szokványos üzletek pedig,
a 20. század vezetői,
kénytelenek lehúzni a rolót,
mert nem bírják tartani
a lépést a konkurenciával
az új nemzedék vásárlási szokásai terén.
Az információ világában a legfontosabb:
az információ folyamatos áramlása,
és nem az információ minősége.
Minél gyorsabban mozog az információ,
annál több.
Ugyanezt láthatjuk a divat fejlődésénél,
ahol a minőség a második helyre szorul.
Már nem is mondhatjuk azt,
hogy a minőség összhangban van az árral.
Az új modellek kidolgozottsága,
a szabás már nemigen fontos.
El tudják képzelni,
hogy nemrég ez a legnagyobb szörnyűségnek
számított egy szakavatott divattervezőnek?
Papucs zoknival és rövidnadrággal!
Én személy szerint csak nevettem rajta.
Elhoztam ma ezt a képet
korunk egyik legismertebb márkájával,
a Vetements-val.
Ez a hivatalos posztjuk,
szóval ez a legmenőbb szerelés a világon
a trendi fiúk és lányok köreiben.
Ami ennél is több...
(Taps)
Kapucnis pulcsik.
(Nevetés)
Látunk három, gyakorlatilag
ugyanolyan pulóvert:
a szín is, a szabás is egyezik.
Off-White, Supreme, nem tudom,
hallottak-e róluk? Ismerik?
Nagyon ismert mai márkák.
Alapvetően a különbség köztük:
csak a logó és az illusztációk.
Ráadásul az utolsó pulóverből a képen,
ma reggel még meggyőződtem róla,
ahogy jöttem ide,
boltban már lehetetlen venni.
Csak gyűjtőknek készül.
Az eBay-en be tudják szerezni
maximum 25 000 dollárért.
Lényegében a három nagyon menő pulcsin
csak a márkáról szóló információt
látjuk, semmi többet.
A márka ezzel
új információs helyzetbe lép,
ahol maga a termék már
egyáltalán nem lényeges,
a fontos csupán az információ
és a promóció a közösségi oldalakon.
Ezenfelül az, hogy "Supreme"-et
fel lehet ragasztani
gyakorlatilag bármire.
Régen, a divatházak megalakulásakor
márkákat hoztak létre,
egyetlen ügyfélre dolgozták ki őket,
volt árkategória.
A termék, amelyet egy márka ajánlott,
körülbelül hasonló árú volt,
ez a Supreme esetében
az ár kezdődhet a luxustermékeknél,
Ferrari Supreme matricákkal,
ugyanakkor látjuk a dián,
hogy ugyanezzel a logóval
lapátokat is árulnak.
Rá lehet ragasztani bármilyen termékre,
és utána az ára felugrik.
A második nagyon érdekes változtatás:
а modell, a termék kidolgozása
nem a Supreme-től származik.
Olyan gyárak állítják elő,
amelyeknek már saját termékeik vannak,
a Supreme-cimkét csak ráragasztják:
ugyanaz a pulcsi, amit az imént
láttunk a Louis Vuittontól,
szintén a Louis Viutton tervezte,
és a Supreme már akkor
rárakta a saját logóját.
A működésüket a 20. században kezdő cégek
pontosan így próbálnak túlélni ma,
épp olyan információs márkákkal
együttműködve, mint a Supreme.
Arról beszéltem ma önöknek,
hogyan lehet a divaton keresztül látni,
hogyan formálódik a társadalmunk,
hogyan változik a hatalom központja.
A királyságoktól indultunk, ahol a hatalom
egyetlen ember kezében összpontosult,
elértük a tőkéseket, akik egyéniséget
adtak nekünk a divatban,
és elérkeztünk a nyomtatott sajtón át
az információ világába.
Nem állítom, hogy Steve Jobs
nagy divatkövető volt.
Őszintén szólva, úgy gondolom,
hogy nem törődött a divattal.
Csak egyszerűen felvette
a farmerét, az edzőcipőjét,
és ment tenni a dolgát.
Még kevésbé hiszem, hogy arra gondolt
volna, mi hogyan öltözködünk.
A kérdés egyáltalán nem ez, hanem az,
ahogyan a hatalom vektora elmozdult.
Ez már visszatükröződik abban,
ahogyan öltözködünk.
Most nézzenek körül!
Megváltozott valami?
Nem, nem abban, mi van rajtunk.
Ugyanaz van rajtunk, mint 18 perce.
Talán inkább a felfogásukban
változott meg valami,
ahogyan a divatot látják?
Köszönöm.
(Taps)