Saida Aden Said: Még mindig
élénken él bennem ez a rettenetes kép.
Láttam, hogy emberek esnek el,
hallottam a lövéseket.
Nagyon megrémültem,
és rengeteget sírtam.
Édesapám és édesanyám egyik ismerőse
megragadta a kezem, és azt mondta:
"Gyerünk! Gyerünk!"
Én meg kérdezgettem:
"Hol van anya? Hol az anyukám?"
Noria Dambrine Dusabireme:
Esténként lövöldözést
és fegyvereket hallottunk.
Ekkor lettek volna a választások.
Fiatalok özönlötték el az utcákat,
tiltakozásokat tartottak,
és legtöbben életüket vesztették.
SAS: Felszálltunk egy járműre,
túl sokan voltunk rajta.
Az emberek az életükért futottak.
Így hagytam el Szomáliát.
Hiányoztam az édesanyámnak,
de nem mondták meg neki, hogy hova mentem.
NDD: Az, hogy nem jártunk iskolába,
hogy nem mehettünk bevásárolni,
és a lakásban ragadtunk,
ébresztett rá arra, hogy ha
alkalmam nyílik valami jobbra,
meg kell ragadnom a lehetőséget,
hogy szebb jövőm lehessen.
(Zene)
Ignazio Matteini: A menekültek száma
globális szinten folyamatosan növekszik.
Jelenleg nagyjából 60 millió
ilyen emberről beszélhetünk,
és sajnos a növekedés nem áll meg.
Chrystina Russell: Szerintem
a humanitárius közösségek
a kutatások és az események
hatására kezdenek rájönni,
hogy állandósult problémáról van szó.
Baylie Damtie Yeshita:
A diákoknak felsőoktatásra
és olyan diplomára van szükségük,
amit hasznosítani tudnak.
Például ha egy hallgató Ruandában él,
és máshová költözik, fontos,
hogy folytathassa a tanulmányait,
mert a diplomája hasznos lesz majd,
bárhol legyen is.
CR: Merész tervünk az volt,
hogy leteszteljük,
hogy a South New Hampshire Egyetem
Globális Oktatási Mozgalma
képes-e arra, hogy nagy
mennyiségben biztosítson
diplomát és munkát a menekülteknek
és azoknak, akik számára egyébként
nem lenne elérhető a felsőoktatás.
SAS: Menekültként
szinte lehetetlen volt továbbtanulnom
és karriert építenem.
Saida Aden Said vagyok,
és Szomáliából jöttem.
Kilencéves voltam, amikor Kakumába jöttem,
és 17 évesen kezdtem iskolába járni.
Most alapképzésen tanulok
a South New Hampshire Egyetemen.
NDD: Noria Dambrine Dusabireme vagyok,
kommunikáció szakos hallgató
üzleti specializációval.
CR: Öt különböző országból
vannak diákjaink:
Libanon, Kenya, Malawi,
Ruanda és Dél-Afrika.
Büszke vagyok, hogy 800 diákunk végzett
általános képzésben, 400 alapképzésben,
és közel 1000 új diák iratkozott be.
A "titok" az, hogy a menekültek
képzését az életvitelükhöz igazítjuk:
nincsenek órák,
nincsenek előadások,
nincsenek határidők,
nincsenek záróvizsgák.
A diploma megszerzése kompetencia alapú,
és nincsenek időbeli megkötések.
Mindenki maga dönti el,
mikor kezd el egy projektet.
Mindenki maga dönti el,
hogyan fogja kivitelezni.
NDD: Ha megnyitjuk a felületet,
látjuk a célokat.
Minden célhoz projekteket rendeltek.
Ha megnyitunk egy projektet, látjuk,
milyen kompetenciákat kell elsajátítanunk,
látjuk az instrukciókat,
és áttekinthetjük az egész projektet.
CR: Az egyetem titka,
hogy vegyíti a kompetencia
alapú online tanulást
és a személyes tanulást,
amit segítőkkel végezhetnek a diákok,
így teljeskörű támogatást nyújtunk nekik.
Ide tartozik a tanulás támogatása,
a pszichoszociális támogatás,
az egészségügyi támogatás,
és a munkakeresésben nyújtott támogatás,
aminek köszönhetően
a diákok 95%-a szerez diplomát,
és 88%-a talál munkát.
NDD: Egy közösségi médiával
foglalkozó cég gyakornoka vagyok.
Ez kapcsolódik a kommunikáció
szakhoz, amit tanulok.
Nagyon sokat tanultam
a projekten túl és a gyakorlatban is.
CR: A strukturált gyakornoki program
valódi lehetőség a diákoknak,
hogy begyakorolják a készségeket,
és számunkra is, hogy kapcsolatot építsünk
a gyakorlat és egy későbbi
munkalehetőség között.
(Zene)
Ebben a modellben nem az idő,
az egyetemi szabályzat
és az eljárásrend van a középpontban,
hanem a diákok.
Ez az egyetemi modell
felrúgja a szabályokat -
nagyon erőteljesen.
Teljesen szakít a felsőoktatás
hagyományos módszereivel.
Meg tudja változtatni azoknak
a diákoknak az életét,
akik nehéz sorsú és menekült
közösségekben élnek.
NDD: Ha megszerzem a diplomám,
egyszerűen visszajöhetek, és bárhol
dolgozhatok, ahol csak akarok.
Bátran jelentkezhetek
angol mesterképzésre,
amiről ezelőtt nem is álmodhattam.
És elég magabiztos
és képzett vagyok ahhoz,
hogy kilépjek a világba,
és félelem nélkül álljak helyt
a munkahelyemen is.
SAS: Mindig is a közösségben
szerettem volna dolgozni.
Egy civil szervezetet akarok indítani,
ahol a nők iskoláztatását támogatjuk.
Olyan akarok lenni, mint egy nagykövet,
aki tanulásra biztatja a nőket,
és elmondja nekik, hogy sosem késő.
Ez az álmom.