Levéltár.

Magunk előtt látjuk a termeket és polcokat

telis-tele dobozokkal és öreg holmikkal.

És mégis, azok számára,
akik türelemmel böngésznek,

a levéltár páratlan lehetőséget nyújt,

hogy megragadjuk a múltat.

Hogy átérezzük és tanuljunk
régen élt emberek tapasztalataiból,

akiket csak a levéltár emlékeinek tartunk.

De mi lenne, ha valahogyan
életre tudnánk kelteni a levéltárat?

Jon Michael Reese: "A világ 
téved a fajokkal kapcsolatban."

Melissa Joyner: "Országunkban
ragaszkodnak a négerek megítéléséhez."

JMR: "Mert fogalmuk sincsen."

AYGTK: Mi lenne, ha levegőhöz jutna?

MJ: "A legalsó és legálnokabb
képviselői alapján."

AYGTK: Ha szóhoz jutna?

JMR: "Őszinte és tiszta kiállítás."

AYGTK: Ha akár énekelhetne,

és a levéltár mindenki számára
elérhető lehetne?

Hogyan festene, ha a levéltárat
elő tudnánk adni?

Egy olyan darab, mely nem csupán
valóságos történeten alapszik,

de segít bennünket,
hogy szembenézzünk azzal,

amiről azt hittük, rég halott
és mélyen nyugszik.

(Zongora)

Az újonnan készülő musical,
az "At Buffalo"

erről szól.

Több mint 30 levéltárból
összegyűjtött anyagra támaszkodva

mutatja be az "At Buffalo" az 1901-es
pánamerikai kiállítás anyagát,

mely a 20. század legelső világkiállítása

A New York-i Buffalóban.

Hogyha hallottatok a kiállításról,

tudhatjátok,

hogy itt történt az akkori elnök,
William McKinley elleni merénylet.

Közel 17 évig

ennek a kiállításnak
a levéltárát kutattam,

nem csak e történet miatt,

hanem egy valóságos
élet-halál faji-küzdelem miatt,

melynek színtere volt a kiállítás.

Itt, egy olyan helyen, mely hasonlított
Disneylandhez, az olimpiához,

mely fesztivál és múzeum volt egyben,

volt itt három ellentétes műsor,
mely azt ábrázolta,

milyen feketének lenni
az Egyesült Államokban.

A levéltárból tudjuk,

hogy fehér előadó mutatott be
vad fekete törzsbelieket,

98 nyugat- és közép-afrikai személyében.

Életüket és harci táncokat adtak elő
egy újraalkotott faluban,

melyet Sötét Afrikának kereszteltek.

Az utca másik oldalán pedig

a boldog szolgasors volt látható,

150 dél-amerikai fekete szereplővel,

gyapotszedés közben,

énekes, táncos fekete gúnyműsorok

a háborút megelőzően épített
Old Plantation épületében.

Erre válaszolva

Buffalo fekete közössége előrukkolt
a harmadik fekete kiállítási darabbal:

a Néger kiállítással.

Az afroamerikai tudós,
W.E.B. Du Bois közreműködésével,

fotókat, ábrákat, könyveket
mutatott be a kiállítás,

hogy bizonyítsa a fekete amerikaiak 
eredményességét,

mint olyan faj,
mely tanulékony és fejlődőképes.

Amikor először hallottam ezt a történetet,

értettem saját tapasztalatomból kiindulva,

mi volt a tétje annak,
hogy az afrikai diaszpóra

így láthassa saját magát.

Számomra, akinek szülei
a nyugat-afrikai Ghána területéről jöttek,

aki Dél-Amerikában születtem,

és a kansasi Manhattanben nevelkedtem,

(Nevetés)

és ugyanabba az elitiskolába járhattam,
mint Du Bois,

láttam, hogy a buffalói kiállítás
hatásos ellentétet emelt

az északi feketék és a nyugatiak közé,

a műveltek és a műveletlenek közé

és az afroamerikaiak és afrikaiak közé.

Tudnom kellett:

hogyan élte meg ez a három különböző
fekete csoportosulás ezt az egészet?

Sajnálatra méltó, hogy a levéltárban
ilyen kérdésekre a választ

faji karikatúra alatt,

ellentétes információ alatt találtam,
vagy ami rosszabb: sehol.

(Zongora)

De minden ellenére,
hallottam a dallamát,

láttam a táncát

és ritmusát a szavaknak,

amint a régi újságok
oldalairól leszökkennek.

Tudva, hogy a világkiállításon

és egész területén mindenhol zene szólt,

tudtam, hogy az élő, megkapó
és látványos musical színház,

időnk legújabb technológiáját alkalmazva

közelíti meg leginkább az 1901-es
kiállítás anyagainak történetét,

és a dobozokból életre kelti.

Olyan történetek,
mint Tannie és Henrietta,

egy egymást szerető házaspár,
akik vaudeville duót alkotnak,

akik összetűzésbe kerülnek
a feketéket gúnyoló műsorok miatt,

miközben küzdenek
heti-öt-dolláros álmukért

az Old Plantation épületében.

Mint az afrikai üzletember, John Tevi,

aki a mai Togoból származik,

akinek felül kellett kerekednie
az embereket összezáró állatkerten,

melyben csapdába ejtették.

Vagy olyan történetek, mint Mary Talbert,

aki egy gazdag vezető
a buffalói fekete elitben,

és aki szembesül

szülővárosának faji valóságával.

MJ: "A többségben élő faj országunkban

ragaszkodik a négerek megítéléséhez

legalsó és legálnokabb
képviselői alapján."

AYGTK: Mint az Old Plantation
és a Sötét Afrika.

MJ: "... az intelligensebb
és érdemre méltóbb osztály helyett."

AYGTK: Amikor a szervezők elutasítják

Mary Talbert és a helyi
fekete közösség kérését,

hogy részt vehessenek a kiállításon,

az újságok úgy írják,

Mary Talbert és művelt
afroamerikai nőkből álló köre

tiltakozó tanácskozást tartott.

De ennek a tanácskozásnak részletei,

szenvedélyes beszédével együtt,

nem voltak fellelhetők a levéltárban.

Ezért az "At Buffalo" Mary beszédének
lényegét ragadja meg,

és énekké varázsolja.

(Közös ének) Tennünk kell, egyek vagyunk.

Tennünk kell, egyek vagyunk.

MJ: Van mit megmutassunk,

Buffalónak mit tanítsunk.

A nemzet javára szolgálna,

ha látná fejlődésünket
a felszabadulás óta.

Szükséges a színes bőrű képviselet
ezen a pánamerikai kiállításon.

A nemzet javára szolgálna,

ha látná fejlődésünket
a felszabadulás óta.

(Közös ének) Nagy hibát vétettek,

amikor fajunkból
nem választottak képviseletet.

Tennünk kell, egyek vagyunk.

Tennünk kell, egyek vagyunk.

Tennünk kell, együtt vagyunk.

AYGTK: Mary Talbert követelésének hála,
a Néger kiállítást bemutatják.

A Néger kiállítás buffalói bemutatása

azt jelenti, hogy a musicalban szerepel
Du Bois közreműködésének története,

és az, hogy Mary és a fekete elit
miért érezték ennek szükségét.

JMR: "A világ téved
a fajokkal kapcsolatban.

Sam Hose-t azért gyilkolták meg,
mert elhitték, amit róla hallottak.

És egyre több hozzá hasonló férfit,

egyre több néger férfit tépnek szét.

És azután – a vörös sugár után –

nem lehetünk többé ugyanazok.

(Ének) Vörös sugár

[Georgiai embervadászat]

szelte át asztalomat.

[A tömeg üldözi;
Hose-t meglincselik, ha elkapják]

Ugyanazon a napon,

amikor Sam távozott közölünk.

Képesek-e a szavak kiállni
az igazságtalan törvényekkel szemben?

[Nincs menekvés]

Képesek-e a szavak
kiállni az erőszak ellen?

Ó, nem.

[Élve elégetve]

[Meglincselték Sam Hose-t]

Ó, nem.

[Testét feldarabolták]

Ó, nem.

[Máglyahalál áldozata]

[Tíz centis vágás, főtt máj]

[Verekedés maradványokért]

(Közös ének) Ki olvasta a könyveket?

Számaink és statisztikáink kicsinyek

a leírtakkal szemben.

A válság már sokszorozódott.

Embereinket meglincselik és meghalnak.

Ó, Urunk!

Nem maradhat így.

AYGTK: Nem maradhat így.

Az "At Buffalo" rámutat,
hogy napjaink Egyesül Állama

hasonló úton halad,
mint az 1901-es Amerika.

Ugyanúgy, mint ahogy akkor
Sam Hose nevét hirdették az újságok,

a mai média a következő neveket kiáltja:

JMR: Oscar Grant.

MJ: Jacqueline Culp.

Zongorista: Trayvon Martin.

AYGTK: Sandra Bland.

És túl sok hasonló eset.

Az 1901-es kiállítás hátramaradt öröksége

meghaladja képzeletünket.

MJ: Mary Talbert

és a National Association
of Colored Women

tüntetéseket indítottak a lincselés ellen,

és a fekete bűnözés mítosza ellen,

úgy ahogy fekete nők ma
elindították a Black Lives Mattert.

JMR: És néhányan azok közül,

akik kiharcolták és előkészítették
a Néger kiállítást,

beleértve Du Boist,

visszatértek Buffalóba
négy évvel a kiállítás után,

hogy megindítsák
a Niagara Movement mozgalmát,

mely megalapozta az NAACP megteremtését.

AYGTK: Nem egyedül feketék,

akiknek különös emlék marad
az 1901-es kiállítás.

Egy hivatalos kézikönyv informálta
a kiállításon résztvevőket:

MJ: "Ne felejtsék!"

JMR: "Amint belépnek ezen a kapun,"

AYGTK: "önök is szereplői a műsornak."

A levéltár bemutatásával az "At Buffalo"

felteszi a kérdést a nézőnek:

"Még mindig kapun belül vagyunk?

Még mindig szereplői vagyunk a műsornak?"

(Zene vége)

(Taps és éljenzés)