Chris Anderson: Bill Gates, üdvözlöm. Bill Gates: Köszönöm. CA: Rendben. Örülök, hogy itt van velünk, Bill. Tudja, három hónapja volt egy TED-es beszélgetésünk erről a járványról – március vége lehetett –, és akkoriban, ha jól emlékszem, Amerikában még 1000, világszerte 20 000 alatt volt a koronavírusban elhunytak száma. Jelenleg nagyjából 128 000 halottnál tartunk az USA-ban, világszerte pedig félmillió körül, három hónap alatt. Három hónap alatt. Ön szerint mi várható az év hátralévő részében? Sokféle modellt vizsgál meg. Mit gondol, mi a legjobb és a legrosszabb eshetőség? BG: Sajnos a lehetőségek igen széles skálán mozognak, beleértve azt, hogy az ősz beálltával a halálozási arány olyan méreteket ölthet, amely vetekszik az áprilisban tapasztalt legrosszabb adattal. Ha sok fiatal fertőződik meg, azok végül ismét időseket fertőznek meg, a fertőzés újra megjelenik az idősotthonokban, hajléktalanszállókon, azokon a helyeken, ahol sok haláleset fordult elő. A fejlesztések iránya, amelyről valószínűleg szót ejtünk majd – diagnosztika, terápia, védőoltás –, jó előrelépést jelentenek, ám ezek egyike sem változtat a tényen, hogy az idei ősz igen rossz lehet Amerikában, és ez rosszabb, mint amire egy hónapja számítottam volna. A mozgásszabadság visszaállításának mértéke, a maszk mellőzése miatt a vírus most már sok olyan városban is elterjedt, ahol korábban nem volt jelen különösebben. Szóval az ősz nagy kihívás lesz. Nincs rá eshetőség, hogy jóval alá menjünk a jelenlegi halálozási aránynak, ami napi körülbelül 500 halottat jelent, ám jelentős a kockázat, hogy ahogy korábban, akár 2000 is lehet a halottak száma naponta, mert már nem tartjuk be olyan fokig az új magatartásformát, a fizikális távolságtartást, mint azt tettük áprilisban és májusban. Tudjuk, hogy a koronavírus is némiképp szezonális, így a fertőzés ereje, mind a hőmérséklet és páratartalom, mind a több bent töltött idő miatt, fokozódik az ősz beálltával. CA: Szóval egyes esetekben, ha előrevetítjük a számokat, számolhatunk akár... már idén is negyedmillió halottal, ha nem vagyunk elég óvatosak, világszerte pedig, ha jól tippelek, év végére több, ismétlem: több millióan halhatnak meg. Van-e arra bizonyíték, hogy a nyári hőség esetleg a segítségünkre volt? BG: Nincs rá abszolút bizonyíték, viszont az IHME-modell kifejezetten szezonális tényezőkkel, pl. hőmérséklettel és páratartalommal próbálta magyarázni, hogy a május miért nem lett rosszabb. Kijöttünk a karanténból, a mobilitást jelző számok megugrottak, a modellek több fertőzést és halált jósoltak, és az IHME-modell továbbra is a szezonális eltérésekkel magyarázta, hogy a május és június miért nem lett rosszabb. Közben látjuk, hogy a déli féltekén, Brazíliában, ahol pont az ellenkező évszakot írják, egész Dél-Amerikában óriás járvány tombol. A járvány hihetetlen gyorsan terjed Dél-Afrikában. Szerencsére Ausztráliát és Új-Zélandot, a legdélebbi országokat a déli féltekén, igen alacsony esetszám jellemzi, és bár küzdeniük kell ellene, arról beszélnek: "Ó, van 10 esetünk, ez komoly, győzzük le." Ezek azon csodás országok közül valók, ahol alacsonyan tartják az esetszámokat, a tesztelés, a karantén, a kontaktkövetés működik, a segítségükkel igen alacsonyan tudják tartani az esetek számát. CA: Valószínűleg némileg segítette őket, hogy egyszerűbb az izoláció, alacsonyabb a népsűrűség. Mindazonáltal okos intézkedéseket hoztak. BG: Minden hatványozottan történik, pár jó intézkedés hatása messzire mutat. Ez nem lineáris játék. A kontaktkövetés az amerikai esetszám tükrében igen fontos tevékenység, ám nem redukálhatjuk vele nullára az esetek számát. Segít csökkenteni, ám ez igen nagy feladat. CA: Májusban és júniusban az Egyesült Államokban a számok némileg jobban néztek ki, mint amit a modellek jósoltak, és azt feltételezik, hogy ennek háttérben esetleg a melegebb időjárás áll. Az esetek számában, mondhatjuk-e, hogy igazán aggasztó kiugrások látszanak az Egyesült Államokban? BG: Ez így van – mondjuk, a New York-i régióban a megbetegedések száma enyhén csökken, ám az ország más részeiben, jelenleg elsősorban délen, növekedés tapasztalható, ami ellentételezi ezt, plusz a pozitív teszteredmény aránya a fiatalok körében a jobban sújtott régiók adatainál is magasabb. A fiatalok nyilvánvalóan nagyobb mértékben hagyták el a karantént, mint ahogy az idősek növelték mozgásszabadságukat, vagyis a kormegoszlás jelenleg a fiatalabbak felé tolódik, ám a többgenerációs háztartások és az idősek otthonában dolgozók miatt sajnos a kormegoszlás ismét az idősek felé tolódik majd, és az időeltolódás, a fertőzésátvitel is az időseknél csapódik le, emiatt növekedni fog a halálozási arány, ami most lecsökkent – 2000-ről egészen a jelenlegi 500-ra. CA: Részben, mert adott egy háromhetes időeltolódás a megbetegedések és a halálozások száma között? Részben, mert esetleg történtek hatékony beavatkozások, sőt az is megeshet, hogy az összesített halálozási arány kissé csökken most, hogy már bírunk némi extra tudással? BG: Igen, a halálozási arány mindig kisebb, ha nincs túlterheltség. Olaszországban, Spanyolországban, Kínában kétségtelenül, és eleinte New Yorkban is, amikor tetőzött a túlterheltség, alapvető dolgokat, oxigént és hasonlókat sem voltak képesek biztosítani, Egy, az alapítványunk által szponzorált tanulmány az Egyesült Királyságban arra jutott, hogy a remdesivir nevű hatóanyagon kívül bizonyítottan terápiás hatása csak a dexametazonnak van, amely a súlyos betegeknél 20%-kal csökkentette a halálozási arányt, és persze vizsgálnak még más dolgokat is. A hidroxiklorokvin sosem bizonyult eredményesnek, végeztünk vele. Folyik még néhány tesztelés, ám azok alapján, amiket tesztelünk, beleértve végül is a monoklonális antitesteket is, lesz néhány plusz fegyverünk őszre. Ha tehát a halálozási arányokról beszélünk, a jó hír az, hogy máris rendelkezésünkre áll néhány fejlesztés, és több is lesz, már ősszel is. Monoklonális antitesteket is fogunk alkalmazni, ez az a gyógymód, ami miatt a legizgatottabb vagyok. CA: Egy másodperc, és kérni fogom, hogy erről meséljen még többet, ám a halálozási arány kapcsán tisztázni szeretném: egy jól működő egészségügyi rendszerben, ha Amerikát vesszük, és a kórházak nem túlzsúfoltak, ön szerint százalékosan hogyan alakul a jelenlegi halálos esetek száma az összes esetszámhoz képest? Egy százalék alatt van? BG: Ha minden esetet azonosítanak, igen, jóval egy százalék alatt lehet. Többek szerint 0,4-0,5 százalék. Ha beszámítjuk a tüneteket nem produkálókat, akkor is valószínűleg 0,5 alatt marad, ami jó hír. Lehetett volna ez ötszázalékos halálozási arányú járvány is. E járvány terjedési dinamikája rosszabb, mint amire a szakemberek valaha is számítottak. Jellemző a tünetek megjelenése előtti és a tünetmentes terjedés is, és az, hogy nincs köhögés, amely jelezné számunkra, hogy baj van – holott a legtöbb légúti megbetegedés köhögéssel jár. Ez viszont a korai szakaszban nem köhögéssel terjed, hanem különösen a szuperterjesztők – magas vírusterhelésű emberek – esetében, az éneklés, nevetés, beszéd okozza a terjedést, ami elég szokatlan, szóval még a szakértők is azt mondogatják: "Hű, ez meglepetésként ért minket." A tünetmentes terjedés miatt, és mivel nem jár köhögéssel, nem tűnik olyan komolynak, mint az influenza vagy a TBC. CA: Igen, ez az ördögi a vírusban. Vajon az összes fertőzés hány százaléka történik tünetmentes átvitel során? Úgy hallottam, az összes átvitelnek akár a fele is történhet tulajdonképp a tünetek megjelenése előtt. BG: Ha a tünetek megjelenése előtti eseteket vesszük, a legtöbb tanulmány 40 százalékra teszi ezt a számot, és vannak olyanok, akiknél sosem jelentkeznek tünetek. A felső légutakban megjelenő vírusok mennyisége változó. Néhányak felső légutaiban sok lesz, míg a tüdőben igen kevés, és az igazán komoly tüneteket a tüdőben – más szervekben is – de elsősorban a tüdőben lévő vírusok okozzák, ezzel fordulunk hát orvoshoz. A terjedés szempontjából a legrosszabb, ha valakinek sok vírus található a felső légútjaiban, de szinte semmi a tüdejében, így nem kér orvosi segítséget. CA: Rendben. Szóval, ha összeadjuk a tünetmentesen és a tünetek megjelenése előtt terjesztőket, akkor az átvitelek több mint 50 százalékát tüneteket nem produkálók okozzák? BG: Igen, az átvitelt nehéz mérni. Ismerünk bizonyos gócpontokat és pár más dolgot, ám a vakcinával kapcsolatos nagy kérdés: vajon azon túl, hogy elkerülhetjük általa a betegséget, amit a kísérletek tesztelnek, vajon megakadályozza a terjesztést is? CA: A vakcina olyan sarkalatos pont, hogy mindjárt rá is térhetünk. Ám előtte még valami: van-e bármi más meglepetés a vírus kapcsán, amelyre az elmúlt hónapokban derült fény, és hatással van arra, hogyan reagálunk? BG: Nem tudjuk meghatározni, kik a szuperterjesztők, mi tesz valakit azzá, és lehet, sosem fogjuk tudni. Lehet, hogy ez teljesen véletlenszerű. Ha azonosítani tudnánk őket: ők felelnek az átvitelek többségéért, néhány igen magas vírusterhelésű ember. Sajnálatos mód még nem jöttünk rá, hogyan azonosítsuk őket. Ha egy olyan szobában vagyunk, ahol senki nem beszél, kevesebb átvitel történik. Részben ezért van az, hogy bár repülőn is terjedhet a fertőzés, kevesebb az átvitel, mint gondolnák, az idők és távolságok mérése alapján, mert mondjuk egy énekkarral vagy étteremmel ellentétben itt nem lélegzünk ki hangos beszéd közepette annyira, mint más beltéri környezetben. CA: Hm... Mennyire tart etikusnak valakit, aki úgy száll fel a repülőre, hogy elutasítja a maszkviselést? BG: Ha az övé a gép, rendben. Ha mások is vannak a repülőn, akkor viszont őket is veszélybe sodorja. CA: A járvány korai szakaszában a WHO azt ajánlotta, az emberek ne viseljenek maszkot. Attól tartottak, hogy nem jut elég az egészségügyi ellátásban dolgozóknak. Visszatekintve: nagyot hibáztak ezzel? BG: Igen. A szakértőket rosszul érinti, hogy a maszk jelentőségét lebecsülték – ez összeköthető valamelyest a tünetmentes betegekkel; ha volnának tünetek, mint az Ebola esetében például, akkor tudnánk a betegségről, karanténba vonulnánk, és nem lenne szükség maszkfélére. A maszk jelentősége kapcsán tény, hogy az orvosi maszkokat más forrásból szerezték be, mint a normál maszkokat. Tény: a normál maszkok széles körben, jól elterjedhettek. Tény: a normál maszkok megakadályozhatják a tünetek jelentkezése előtti és tünetmentes átviteleket. Szóval: hiba volt. De nem konspiráció. Olyasvalami ez, amiről már többet tudunk. A maszk előnyeivel kapcsolatos hibahatáraink még most is tágabbak, mint azt elismernénk, ám a maszkviselés nagy előnyt jelent. CA: Rendben, íme néhány kérdés a közösség részéről. Tegyük ki őket a képernyőre. Jim Pitofsky: "Gondolják, hogy az amerikai újranyitási kísérlet korai volt, és ha igen, meddig mehetünk el, hogy felelősen szálljunk szembe a járvánnyal? BG: A kérdés, hogyan kössünk kompromisszumot például az iskolába járás előnyei és a fertőzés kockázata között, melyet az iskolába járás jelent; ezek igen nehéz kérdések, amelyekre nem hinném, hogy bárki úgy felelhetne: "Majd én megmondom, hogyan kell e kompromisszumokat megkötni." A fertőzés terjedésének megértését, a felismerést, hogy fiatalok is megfertőződnek, és a generációk közötti fertőzési lánc részei – ezeket elő kell segíteni. Ha csak az egészségügyi szempontot nézzük, túl nagyvonalúan nyitottunk újra. Az újranyitásnak vannak előnyei a mentális egészség, a normális egészség helyreállítása, vakcina vagy más gyógymód kifejlesztése szempontjából. Néhány esetben azonban több kockázatot jelent, mint hasznot. A bárok ilyen gyors megnyitása vajon fontos volt a mentális egészség szempontjából? Lehet, hogy nem. Szóval, valószínűleg nem voltunk annyira finomak az újranyitás szempontjából, mivel biztosra veszem, ahogy jobban kiismerjük, rájövünk, hogy néhány dolog kapcsán elhamarkodottan léptünk. Ám itt vannak például az iskolák, még ma, itt ülve sincs pontos tervünk, mondjuk, a belvárosi iskolák kapcsán, én sem tudnám feketén-fehéren körülhatárolni az ezzel kapcsolatos relatív kompromisszumokat. Óriási előnyökkel jár, ha visszaengedjük a gyerekeket az iskolába, és hogyan mérlegelhetnénk a kockázatot? Ha a lakóhelyükön nincs sok eset, valószínűleg van haszna. Ám előfordulhat, hogy meglepődhetnek. Elkezdhet terjedni a fertőzés, akkor változtatniuk kell, ami viszont nem egyszerű. Az Egyesült Államokban lesznek olyan helyek, ahol nem lehet jó kompromisszumot kötni. Ha az egyenlőtlenségek bármely területét vesszük, a járvány csak rontott a helyzeten: foglalkoztatás, internetkapcsolat, az iskolák online oktatási képessége. A szellemi munkakörben dolgozók szégyellik bevallani, ám néhányan sokkal hatékonyabbak, és élvezik az otthoni munkavégzés jelentette rugalmasságot, ami szörnyű érzés, miközben tudjuk, sokan, sokféleképp szenvednek, beleértve azt is, hogy a gyerekek nem járhatnak iskolába. CA: Valóban. Lássuk a következő kérdést. [Nathalie Munyampenda] "Nálunk, Ruandában a korai politikai beavatkozás jelentette a változást. E ponton miféle politikai beavatkozást javasolna az Egyesült Államokban?" Bill, arról a napról álmodom, amikor önt jelölik ki a koronavírus cárjának, akinek hatalmában áll valóban szólni a nyilvánossághoz. Mit tenne? BG: Nos, az innovatív eszközök azok, ahol a csapatommal a legtöbb tapasztalattal rendelkezünk. Nyilvánvaló, hogy néhány, az újranyitással kapcsolatos rendelkezés nagyvonalú volt, ám úgy hiszem, ezzel mindenki foglalkozhat. Kell viszont a vezetés, hogy bevalljuk, még mindig nagy problémákkal nézünk szembe, és hogy ne csináljunk ebből szinte politikai ügyet, mondván: "Nem nagyszerű, amit tettünk?" Nem, nem nagyszerű, ám sokan vannak, köztük szakemberek is... sok mindent nem értenek, és mindenki azt kívánja, bármilyen intézkedést léptetnek is életbe, az bár egy héttel hamarabb történne. Nagy tapasztalatunk van az innovatív eszközök kapcsán, ez az, ahol az alapítvány antitesteken és oltásokon dolgozik, és kívül esik a magánszektoron, így aztán képesek vagyunk semleges módon együtt dolgozni minden kormánnyal, és cégeket kiválasztani. Különösen, ha nullszaldós a termék, ki kapja az erőforrásokat? Nincs erre piaci jelzés. A szakértőknek kell kimondaniuk, melyik antitest, melyik védőoltás érdemes gyártásra, mert ezek gyártására korlátozott lehetőségünk van, és több cég együttműködésében történik, ami normál esetben sosem fordulna elő, hogy egy cég kifejleszti, majd több cég gyártóegységét használva, maximálisan sokszorosítsák a legjobb választást. E dolgokat én koordinálnám, ám szükségünk van egy vezetőre, aki naprakész, gyakorlatias, példamutatóan viselkedik, és ösztönzi a fejlesztések követését. CA: Ön mesteri diplomata, kétségtelenül, ahogy ezekről a dolgokról beszél. Megértem, ha kényelmetlenül érzi magát. Ám rendszeresen beszél Anthony Faucival, aki a legtöbb vélekedés szerint igen bölcsen szól a témában. Milyen mértékben lehetetlenítik őt el? Nem játszhatja teljes mértékben a szerepet, amelyre képes lenne jelen körülmények között. BG: Dr. Fauci mindenhol megjelent, ahol lehetősége volt adásba kerülni, és bár realisztikus dolgokat állított, tekintélye megrekedt egy szinten. Így szólalhat fel. A Járványügynek kellene a fő szószólónak lennie. Nem feltétlenül szükséges, ám a korábbi egészségügyi krízisek során a Járványügy szakemberei szólaltak fel. Őket erre képezték ki, így aztán kissé szokatlan, milyen nagy mértékben kellett Faucira támaszkodnunk a Járványügy helyett. Fauci lehetne az, aki kiváló kutató, tapaszalt, különösen a védőoltások terén. Valahogy ő lett az, aki elmondja az általános tanácsokat, a járványügyi ajánlásokat, és ezket megfelelően elmagyarázza, közben elismeri: "Oké, a járvány visszatérhet, ezért kell úgy viselkednünk." Fantasztikus, hogy engedték őt szóhoz jutni. CA: Néha. Lássuk a következő kérdést. Nina Gregory kérdése: "Miként áll ön és alapítványa azon etikai kérdéshez, hogy mely országok kapják meg először a védőoltást, feltéve, hogy találnak egyet?" Kihasználhatná ezt a pillanatot, Bill, hogy beszéljen arról, hol tartanak a vakcinakutatásban, és mely kulcsfontosságú dolgokat vegyük számításba, ha követjük a kapcsolódó híreket. BG: Ha beválnak, a három legkorábbi védőoltásunk: a Moderna, amelyet sajnos nehezen lehet sokszorosítani, így ha ez beválik, elsősorban az Egyesült Államokat célozza, aztán ott az AstraZeneca, amely Oxfordból származik, végül a Johnson and Johnson. Ezek a legkorábbi oltásaink. Az állatkísérletek eredményei jól néznek ki, ám nem véglegesek, kérdéses, hogy az időseknél beválik-e, és a következő hónapokban emberre vonatkozó adataink is lesznek. Ezt a hármat a hatékonysági és biztonsági vizsgálat fogja korlátozni. Fogjuk tudni gyártani őket, de nem annyit, amennyit szeretnénk. Még az év vége előtt képesek lehetünk a gyártásukra. Ám hogy a 3. fázis sikeres lesz-e, és hogy az év vége előtt meglesz-e, ezzel kapcsolatban nem lennék optimista. A 3. fázis során vizsgálják meg igazán a biztonsági profilt és a hatékonyságot, ám azok is el fognak kezdődni. Van további négy-öt védőoltás, másfajta megközelítéssel, amelyek nagyjából három-négy hónap lemaradásban vannak: Novavax, Sanofi, Merck. Ezek közül soknál mi finanszírozunk gyártási kapacitást – néhány igen összetett tárgyalás most is folyik ezzel kapcsolatban –, hogy legyenek gyárak, amelyek a szegényebb országoknak gyártanak, alacsony és közepes bevétellel. A jól sokszorosítható termékek esetében, mint az AstraZeneca és a Johnson and Johnson, azokra összpontosítunk, amelyek olcsók, és felépíthetünk egy gyárat, ahol 600 millió adagot gyárthatunk le. Jó néhány védőoltásban van tehát lehetőség. Nem jósolok semmit az év vége előttre. Ez a legjobb eset, és néhány termékre szűkült a kör, ahol tipikusan magas a hibaarány. CA: Bill, ha ön és az alapítványa nem lennének képben, akkor a piaci dinamika oda vezetne, hogy amint feltűnne egy ígéretes védőoltásjelölt, a gazdagabb országok összeharácsolnák az összes elérhető kezdeti ellátmányt – kell egy kis idő, hogy legyártsák, és aztán semmi nem maradna a szegényebb országoknak –, ám azzal, hogy önök gyártási felelősséget és gyártókapacitást biztosítanak e néhány védőoltásjelöltnek, lehetővé teszik, hogy e korai védőoltások szegényebb országokba is eljussanak? Jól gondolom? BG: Ez nem csak rólunk szól, de igen, központi szerepet töltünk be egy általunk létrehozott, járványügyi felkészüléssel foglalkozó koalícióval – CEPI – együtt, és az európai vezetők egyetértésével. Szakembereink megvizsgálják e termékeket, aztán megkérdezik: "Hol van a világon egy gyár, amelynek van kapacitása ezt legyártani? Melyikbe kellene ilyen korán pénzt befektetnünk? Mely ponton kellene a befektetést más gyárba mozgatnunk?" Ugyanis a magánszektorból néhányan, akik igazán értik a dörgést, nekünk dolgoznak, bíznak bennünk e témában, és sok mindent, különösen a gyártásra vonatkozó dolgokat, mi koordináljuk. Általában azt feltételeznék: az Államok globális problémaként kezeli a helyzetet, és részvételre törekszik. Ám mindeddig semmilyen lépés nem történt. Kongresszusi és kormánytagokkal egyeztetek arról, hogy ha a következő pénzügyi támogatási törvényjavaslat átmegy, annak egy százalékát fordíthatnák azon eszközökre, amelyek az egész világon segítenének. Lehetséges tehát, ám szerencsétlen helyzet, és ezt az üres teret, amihez a világ nincs szokva, sokan próbálják betölteni, köztük az alapítványunk is, valamiféle stratégiával, amely a szegényebb országokat is érinti, amelyek nagy halálozási aránnyal és számos negatív hatással küzdenek, beleértve önnön egészségügyi rendszerük túlterheltségét. A legtöbb halálra a fejlődő országokban számíthatunk, hiába fordult elő sok haláleset Európában és az Egyesült Államokban. CA: Bárcsak légy lehetnék a falon, hogy halljam, ahogy Melindával erről beszélnek, ezek miatt az etikai... mondjuk, bűnök miatt, amelyeket vezetők követnek el, akik ennél okosabbak kellene legyenek, mert az egy dolog, hogy nem modellezik a maszkviselést, ám az egy másik, hogy amikor a világ egy közös ellenséggel néz szembe, akkor nem vállalnak szerepet, nem lépnek fel mint emberiség, és helyette... felgyorsítják a nemzetek közt folyó, igen méltatlan tolongást, amely a vakcináért folyik például. Biztosra veszem, az utókor keményen ítélkezik majd efölött. Ez visszataszító. Nem? Tévedek valamiben? BG: Nos, nem minden fekete vagy fehér. Az Egyesült Államok messze több pénzt tett a védőoltás utáni kutatásba, mint bármely más ország, és az a kutatás nem korlátozott. Nincs jogdíjszerűség, ami azt mondaná: "Ha használja a pénzünket, fizessen jogdíjat az Egyesült Államoknak." A kutatások finanszírozása mindenkinek elérhető. A gyárak finanszírozása csak az Egyesült Államok számára. Amitől ez az egész nehéz, hogy más globális egészségügyi probléma esetén az Egyesült Államok vezető szerepet játszik: a himlő és a gyermekbénulás felszámolásában, olyan partnerekkel, mint a CDC, a WHO, a Rotary, az UNICEF, a mi alapítványunk. Tehát a világ... a HIV kapcsán, Bush elnök vezetése alatt, bár kétoldalú alapokon nyugodott, a PEPFAR hihetetlen dolgokat tett. Életek tízmillióit mentette meg. Tehát a világ mindig is az Egyesült Államoktól várta, hogy legalábbis vezető szerepet tölt be, pénzügyi és stratégiai vonalon, aztán: hogyan alapítunk gyárakat a világ számára, még ha a cél csupán megakadályozni, hogy a fertőzés visszajusson az Államokba, vagy segíteni a világgazdaság helyreállítását, ami jó az amerikai munkahelyeknek, hogy van kereslet az Államokon kívül. Tehát a világ egyfajta... tudják, nagy a bizonytalanság, mely dolog fog beválni, és ott a kérdés:" Ki itt a főnök?" A legrosszabb dolog a WHO-ból való kilépés, ez a nehézség remélhetőleg orvoslásra kerül a későbbiekben valamikor, mert szükségünk van a WHO koordinálására. CA: Nézzünk egy másik kérdést. Ali Kashani: "Látott bárhol a világon olyan modellt, amely különösen sikeresen kezelte a járványt?" BG: Nos, bámulatos, hogy a korai intézkedéseken túl mindenképp vannak továbbiak, ahol a pozitív tesztet produkálókat fogjuk, figyeljük a pulzoximétert, ami a vér oxigénnel való telítettségét méri, egy igen olcsó eszköz, és így igen korán kórházba kerülhetnek a fertőzöttek. Furcsa mód a betegek a dolgok súlyosbodásáról nem tudnak. Érdekes pszichológiai oka van ennek, amibe most nem megyek bele. Németországban igen alacsony a halálozási arány, amit ilyesfajta ellenőrzésekkel értek el. Aztán a kórházba kerülve rájöttünk, hogy a lélegeztetőket, bár jó szándékkal, de valójában túlzott mértékben és rosszul alkalmaztuk a járvány korai fázisában. Az orvosok ma sokkal tapasztaltabbak a kezelés kapcsán. A legtöbb ezek közül világszerte ismert. A pulzoximéter használata korai jelzésként valószínűleg széles körben elterjed, ám a németek élen jártak vele. Most a dexametazon – szerencsére olcsó, szájon át bevehető – gyártása futtatható fel. Ez is világszerte el fog terjedni. CA: Bill, szeretném megkérdezni, ön személy szerint hogy élte meg ezt az egész folyamatot? Mert bár szenvedélye és jó szándéka a téma kapcsán teljesen egyértelműnek tűnik bárkinek, aki csak egy percet is eltöltött önnel, furcsa mód mégis születtek az ön szerepe kapcsán őrült összeesküvés-elméletek. Most érdeklődtem a Zignal nevű cégnél, amely közösségi felületeket vizsgál. Azt mondják, a mai napig, azt hiszem, csak a Facebookon négymilliónál is több poszt született, amely önt kapcsolatba hozza a vírusról szóló valamely összeesküvés-elmélettel. Olvastam, hogy egy szavazás szerint a republikánusok 40 százaléka úgy hiszi, hogy az ön által forgalomba hozandó oltás valahogy egy mikrochipet juttatna belénk, hogy kövesse a mozgásunkat. Képtelen vagyok elhinni ezt az eredményt. Néhányan elég komolyan veszik ezt, páran közülük még a Fox News-on és hasonló helyeken is leközölték ezt, páran elég komolyan veszik ezt ahhoz, hogy szörnyű fenyegetésekkel és hasonlókkal álljanak elő. Úgy tűnik, ön sikeresen lerázza magáról ezt, de ugyan ki más volt már hasonló pozícióban? Hogyan kezeli ezt a helyzetet? Ugyan miféle helyen élünk, hogy ilyesfajta álhírek terjedhetnek? Mit tehetünk, hogy helyrehozzuk ezt? BG: Nem tudom pontosan. Az összeesküvés-elméletek újdonság. A Microsoft persze mindig is megosztó volt, de legalább a valóságtól nem rugaszkodtunk el. Többször omlott össze a Windows a kelleténél? Tényleg voltak bizalmi problémáink. Viszont legalább tudtam, miről van szó. Amikor a mostani felmerült, bevallom, viccelődni szándékoztam róla. Azt mondták, ez nem lenne helyes, mert a helyzet komoly. Arra késztetné az embereket, hogy ne akarják beoltatni magukat. Na most, ha egyszer meglesz a védőoltás, az olyan lesz, mint a maszk: fontos, hogy minél többen éljenek vele, különösen, ha meggátolja az átvitelt, mert akkor a védőoltás széleskörű alkalmazása igen kedvező a közösség szempontjából. Kissé elakadtam hát, fogalmam sincs, mit mondjak vagy tegyek, mert ez az összeesküvés-elmélet újdonság a számomra, és mit mondhatnék, amellyel nem támasztom alá a dolgot? Onnantól, hogy a Fox News egyik kommentátora, Laura Ingraham arról beszélt, hogy én mikrochipelem az embereket, a felmérés nem is meglepő, hiszen ezt hallhatták tévében is. Ez igen vad dolog. Az emberek nyilván egyszerűbb magyarázatra vágynak, mint hogy virológiát tanuljanak. CA: A TED politikailag semleges, de hiszünk az igazságban. Azt mondom: Laura Ingraham, jön Bill Gatesnek egy bocsánatkéréssel és vonja vissza, amit mondott. Tegye meg. Bárki, aki néz most minket, és azt hiszi, ez az ember érintett bármiféle összeesküvés-elméletben, az forduljon orvoshoz. Maguk bolondok. Elegen ismerjük Billt régóta, és látjuk, milyen szenvedéllyel viseltetik e dolog iránt, hogy tudjuk, maguknak elment az eszük. Tegyék túl magukat ezen, és hagyják, hadd koncentráljunk a valós problémára: a járvány megoldására. Komolyan. Ha bárkinek van ötlete itt a chatben, egy pozitív javaslat, hogyan lehetne megszabadulni az összeesküvés-elméletektől, mert ezek egymásból táplálkoznak. "Ó, én azért mondom ezt, mert benne vagyok a konspirációban", vagy ilyesmi. Hogyan térjünk vissza egy olyan világba, ahol az információ megbízható? Jobban kell teljesítsünk ennek kapcsán. Van még kérdés a nézők részéről? Aria Bendix New Yorkból: "Ön mit ajánlana azoknak, akik csökkentenék a megfertőződés kockázatát, miközben nőnek az esetszámok? BG: Nagyszerű, ha olyan állásuk van, hogy otthon maradhatnak, és online megbeszélések révén végezhetik munkájukat, sőt, akár társadalmi tevékenységük egy részét is, tudják, én például videóhívásokon beszélek sok barátommal. Vannak európai barátaim, ki tudja, mikor látom őket, ám rendszeresen hívjuk egymást. Ha többé-kevésbé elszigetelten élnek, nem kockáztatnak sokat, ha viszont sok más emberrel találkoznak munka vagy társasági élet céljából, az növeli a kockázatot, és különösen azon közösségekben, ahol az esetszám növekszik, még ha nem is lesz kötelező, remélhetőleg a mobilitást jelző számok azt mutatják, hogy az emberek reagálnak, és minimalizálják az otthonukon kívüli kapcsolatok számát. CA: Bill, azon gondolkodom, beszélne-e röviden a jótékonyságról. Nyilvánvalóan az alapítványa nagy szerepet játszik ebben, ám a jótékonyságról, úgy általában, beszélne? Tudja, belevágott ebbe a Giving Pledge nevű kampányba, bevont rengeteg milliárdost, akik ígéretet tettek, hogy nettó vagyonuk felét jótékonysági célra ajánlják még életükben, vagy haláluk után. Ezt nagyon nehéz megtenni. Nagyon nehéz ilyen sok pénzről lemondani. Csak ön, azt hiszem, mióta a "The Giving Pledge" beindult... Mikor is? 10 éve vagy valahogy úgy, nem vagyok biztos benne... ám szerintem azóta az ön nettó vagyona megduplázódott, annak ellenére, hogy ön a világ egyik első számú jótékonykodója. Vajon alapjában véve nehéz hatékonyan adakozni, hogy jobbá tegyük a világot? Vagy a világ adományozóinak, különösen az igazán gazdagoknak, egyszerűen csak be kellene ütemezniük, valahogy így: "Íme a nettó vagyonom egy százaléka minden évben, amely, ahogy öregszem, talán növekedni fog. Ha komolyak a szándékaim, adakoznom kell... meg kell találjam valahogy a módját, hogy hatékonyan tegyem." Igazságtalan és bolond ez a kérdés? BG: Nos, nagyszerű lenne emelni a mértéket, és a célunk mind a Gates Alapítvánnyal, mind a The Giving Pledge kampánnyal, hogy segítsünk másoknak olyan ügyet találni, amelyhez kötődnek. Érzelmi alapon adományozunk. Igen, a számok fontosak, ám rengeteg ügy van a nagyvilágban. Látnak valakit, aki beteg, vagy nem kap szociális juttatásokat, és így választanak. Felfigyelnek valamire, ami révén csökkenthető a rasszizmus. Szenvedéllyel viseltetnek az ügy iránt, így oda adakoznak. Természetesen pár adakozási mód nem válik be. Növelnünk kell az emberbarátok ambíciószintjét. Ott a közös jótékonykodás, amit a TED az Audacious Project révén próbál elősegíteni, és van négy-öt másik csoport, amely összehozza a jótékonykodókat, ami nagyszerű, mert egymástól tanulnak, önbizalmat merítenek egymásból, és úgy érzik: "Hé, beadok valamit, és a négy másik is bead valamennyit, így nagyobb hatást érek el", és remélhetőleg még akkor is jól szórakoznak, ha kiderül, hogy az a bizonyos ajándék nem vált be, ám ettől még nem állnak le. Jótékonykodás, igen, szeretném látni, hogy a mérték növekszik, és hogy vannak emberek, akik belevágnak, ez nagyszerű, ez kiteljesedés, választanak egy rokont, aki önökkel együtt csinálja. Mi Melindával mindketten élvezzük, hogy együtt csinálhatjuk ezt, együtt tanulhatunk. Néhány családban még a gyerekeket is bevonják. Néha a gyerekek szorgalmazzák. Ha sok pénzük van, egy millió dollár még mindig sok pénz, ám ha milliárdjaik vannak, százmilliókat kellene adakozniuk. Valahogy elbűvölő, hogy a személyes kiadásokat tekintve a korábbi szinten maradnak. Ez társadalmilag meglehetősen helyénvaló. Fel kell futtatniuk az adakozásukat, különben csak a végrendeletük lesz, nem fogják tudni alakítani, vagy hasonlóképp élvezni az adakozást. Így anélkül... nem szeretnénk kötelezővé tenni, ám mi mindketten szeretnénk inspirálni a jótékonykodókat, hogy a múltban tapasztaltnál jelentősen gyorsabban lássák meg a szenvedélyt és a lehetőségeket, mert legyen az faji, fertőzéssel vagy szociális problémával kapcsolatos, a jótékonyság hozta újítás gyorsan terjed és tehet egy ügyért, és ha beválik, kormánytámogatással az eredmény megsokszorozható, Isten látja: szükségünk van megoldásokra, szükségünk van reményre és haladásra, az elvárások igen magasak, hogy igen nehéz problémákat oldjunk meg. CA: A legtöbb emberbarátnak, még a legjobbaknak is, nehezükre esik minden évben lemondani nettó vagyonuk egy százalékáról, ám a világ leggazdagabbjai gyakorta nagyszerű befektetési lehetőségekhez férnek hozzá. Sokan közülük 7-10 százalékkal gyarapítják vagyonukat évente. Az a helyzet, nem, ha vagyona felét valóban jótékony célra fordítaná, egy ponton be kell tervezze, hogy évente lemondjon vagyona öt, hat, hét, nyolc vagy 10 százalékáról? Logikusan nem ennek kellene történnie? BG: Néhányan, mint például Chuck Feeney, jó példával járnak előttünk, és minden pénzüket eladományozzák. Melindával mi is szoktunk arról beszélni, emeljük-e adakozásunk mértékét. Ahogy említette is, különböző befektetések révén igen szerencsések voltunk. A technológiai befektetések jól jövedelmeztek még idén is, ami egyike az igen nagy ellentmondásoknak, melyek ma jellemzik a világot. Szerintem elvárják, hogy felgyorsítsunk, és van is miért felgyorsítani, és a kormány nem minden igényt vesz észre. Rengeteg kormányzati pénz van a világon, ám segíteni jóra fordítani, segíteni megtalálni a megfelelő helyeket nem kíván erőfeszítést, és ha az emberek segítenék a fejlődő világot, nincsenek kormányok, amelyek a GDP 15 százalékáért csekket nyomtatnának, és a küszködés általában, már csak gazdasági területen, még a járvány nélkül is, tragikus. Öt év visszalépés ezen országok fejlődésében, és néhány esetben olyan súlyos a helyzet, hogy maga az ország stabilitása kérdőjeleződik meg. CA: Nos, Bill, minden tiszteletem az öné és Melindáé azért, amit tettek. Egy keskeny ösvényen járva próbálnak egy csomó mindennel zsonglőrködni, rengeteg időt fordítanak a világ egészének jobbá tételére, rengeteg pénzt és szenvedélyt tesznek bele... Ez csodálatos, és igazán hálás vagyok, hogy velünk volt. Nagyon köszönöm, és őszintén, idén az ön képességeire és forrásaira nagyobb szükség lesz, mint bármikor azelőtt, szóval sok szerencsét. BG: Nos, köszönöm. Élvezem a munkát, optimista vagyok, szóval köszönöm, Chris.