A kisfiam 2020 januárjában született röviddel azelőtt, hogy lezárták Párizst. Sosem félt a maszkot viselő emberektől, mert csak ilyeneket ismer. A hároméves kislányom ki tudja mondani, hogy "gel hydro-alcoolique". Ez a hidroalkoholos gél franciául. Könnyebben kimondja, mint én. De senki nem akar folyton maszkot hordani és kézfertőtlenítővel 20 másodpercenként kezet mosni. Mind kétségbeesetten várjuk, hogy a K+F megtalálja a megoldást: az oltóanyagot. Érdekes, hogy úgy tekintünk az oltóanyag felfedezésére, mintha az lenne a Szent Grál. De van itt néhány alternatíva, amelyeket szeretnék kifejteni. Nem vagyok orvos, csak tanácsadó. Ügyfeleim szakterülete az egészségügy – biogyógyszerészeti cégek, szolgáltatók, globális egészségügyi intézmények –, és sokat tanultam tőlük. Meg kell találnunk a COVID elleni küzdelem eszközeit, és ezeket mindenki számára hozzáférhetővé kell tennünk. Először is, egyetlen oltóanyag nem fog kihúzni minket a csávából. Eszközök arzenáljára van szükségünk: vakcinákra, gyógymódokra, diagnosztikai eszközökre, hogy széles körben megelőzhessük, azonosíthassuk és kezelhessük a COVID-eseteket. Másodszor, nemcsak eszközökről van szó. Mit gondolnak, mi történik, ha egy klinikai vizsgálat igazolja az eszköz hatékonyságát? Gondolják, hogy irány a közeli gyógyszertár, megvásároljuk a terméket, levesszük a maszkot, és újra csókolózhatunk? Nem. A hatékony eszköz megtalálása csak az első lépés ebben a nagy harcban, mert a termék létezése és a termékhez való hozzáférés két különböző dolog. Most azt gondolják: "Ó, úgy érti, más országoknak várniuk kell." Nem, nem erre céloztam. Lehet, hogy nemcsak másoknak kell várniuk, hanem nekünk is. A koronavírus azért kétségbeejtő, mert a gyorsasága és mértéke miatt mindenkit egyszerre állít ugyanolyan nehézségek elé, és ilyen nehézségekhez nem vagyunk hozzászokva. Emlékeznek, amikor Kínát lezárták? Gondolták volna akkor, hogy néhány hét múlva önök is ilyen helyzetbe kerülnek? Én biztosan nem. Menjünk előre az elméleti időpontig, amikor már lesz oltóanyag. Ebben az esetben a hozzáférést fenyegető újabb nehézség a kínálat. A jelenlegi becslések szerint 2021 végére – több mint egy évvel az oltóanyag felfedezése után – annyi adag lesz, hogy bolygónk nyolcmilliárd lakosából egy-két milliárd embernek fog jutni. Kiknek kell majd várniuk? Mit gondolnak, milyen lesz a hozzáférés, ha szűkös a kínálat? Egyes számú forgatókönyv: hagyjuk a piaci erőket érvényesülni, és akik a legmagasabb árat fizetik, vagy a leggyorsabban egyeznek meg, azok jutnak hozzá először a termékhez. Ez egyáltalán nem méltányos, de nagyon valószínű forgatókönyv. Kettes számú forgatókönyv: megállapodunk, hogy közegészségügyi megfontolások alapján kik kapják meg először. Tegyük fel, hogy elsőként az egészségügyi dolgozók kapják meg, aztán az idősek, majd a teljes lakosság. Hadd legyek egy kicsit provokatívabb. Hármas számú forgatókönyv: azok az országok kapják meg először, amelyek bizonyították, hogy jól kezelik a járványt. Egy kicsit képzelgős, de nem teljesen fikció. Évekkel ezelőtt, amikor a jó minőségű másodvonalas tbc-gyógyszerek kínálata szűkös volt, egy bizottságot állítottak fel annak eldöntésére, hogy mely országok egészségügyi rendszere fejlett a termék megfelelő elosztásához, és ahhoz, hogy a páciensek megfelelően kövessék a kezelési tervet. A kiválasztott országok jutottak elsőként a termékhez. Vagy a négyes számú forgatókönyv: dönthetnénk véletlenszerű kiválasztással, pl. mindenki a születésnapján kapja meg az oltást. Hadd kérdezzem meg: Milyen érzés olyan jövőre gondolni, amelyben már van védőoltás, de még mindig maszkot kell hordani, a gyerekeket nem lehet iskolába engedni, és nem mehetünk be a munkahelyre, ahogy szeretnénk, mert nem jutunk hozzá a termékhez. Minden egyes nap elfogadhatatlannak tűnne, ugye? De képzeljék! Számos betegség kezelhető, sőt gyógyítható, a fertőzés mégis terjed, és tovább szedi áldozatait. Vegyük a tuberkulózist: évente 10 millió ember fertőződik meg, 1,5 millió ember hal meg, pedig évek óta van rá gyógymód. És pusztán azért, mert nem oldottuk meg a hozzáférés néhány kulcskérdését. Az egyenlő hozzáférés a helyes döntés, de e humanitárius szemponton kívül, amelyre remélhetőleg fogékonyabbak vagyunk most, hogy a saját bőrünkön is tapasztaljuk, van egy egészségügyi és egy gazdasági érv is az egyenlő hozzáférés mellett. Az egészségügyi érv az, hogy ameddig a vírus jelen van valahol, mindannyian ki vagyunk téve az újrabehozatal kockázatának. A gazdasági érv az, hogy gazdaságaink egymástól való függése miatt egyetlen gazdaság sem lendülhet fel, ha a többiek nem tartják a lépést. Gondoljanak a globális mobilitástól függő ágazatokra: repülőipar, utazás, turizmus. Gondoljanak a világot átszelő ellátási láncokra, pl. a textiliparban, autógyártásban. És arra, hogy a gazdasági növekedés jelentős részét a feltörekvő piacok adják. Valójában minden országra szükség van a járvány összehangolt leküzdéséhez. Tehát az egyenlő hozzáférés nemcsak a helyes döntés, de ez az okos döntés is. Hogyan valósítjuk meg? Tisztázzuk, hogy mit jelent a hozzáférés. Valójában azt jelentené, hogy a termék létezik; kellően hatékony; jóváhagyták a nemzeti hatóságok; megfizethető; egyúttal bizonyítottan hatásos minden érintett népességkategóriában, idetartozhatnak a várandós nők, immunhiányos emberek, gyermekek; forgalmazható különféle helyszíneken, pl. kórházakban, vidéki klinikákon, hideg és meleg környezetben; és gyártani tudjuk megfelelő mennyiségben. Ez egy nagyon hosszú ellenőrző lista, tudom, és válságmentes időkben valószínűleg egymás után sorra vennénk a kérdéseket, ami sok időt igényel. Akkor hogyan oldjuk meg? A hozzáférés korántsem új kihívás, és a COVID esetében, azt kell mondanom, hogy példátlan együttműködés jött létre a nemzetközi szervezetek, a civil társadalom, az ipar és mások között a gyorsabb hozzáférés érdekében: több folyamat fut egy időben, felgyorsítják az engedélyezési eljárást, modellezik a készletezési mechanizmusokat, gondoskodnak a beszerzésről, mobilizálják a forrásokat, stb. Ugyanakkor azzal szembesülhetünk, hogy pl. folyamatosan mínusz 80 Celsius-fok alatt kellene tárolni az oltóanyagot, vagy a kezeléshez speciális szaktudású egészségügyi dolgozóra lenne szükség, vagy a diagnózishoz magas színvonalú labor elemzésére lenne szükség. Mi tehetünk még? Folytatva a gondolatmenetet, amelyet az egészségügyi szektor évek óta szorgalmaz, van még valami, ami szerintem segíthet. Létezik egy koncepció a termékfejlesztés és gyártás terén: a költségtudatos tervezés. Az alapgondolat az, hogy a költségminimalizálás már a terméktervezés során érvényesüljön, szemben azzal, amikor először megtervezik a terméket, majd lecsupaszítják, hogy faragjanak a költségeken. A költségtudatos tervezés elősegíti, hogy amennyiben a költségmegtakarítás elsődleges szempont, akkor ez már a legelején célként jelenjen meg. Az egészségügy és a hozzáférés kontextusában úgy vélem, olyan kiaknázatlan lehetőség áll a K+F előtt, amely hasonló a gyártók költségtudatos tervezéséhez. Tehát, ahelyett hogy kifejlesztenénk egy terméket, majd később módosítanánk az egyenlő hozzáférés céljából, az említett ellenőrző lista minden pontját a kezdettől fogva beépítenénk a K+F folyamatába, és ez mindannyiunknak jó lenne. Nézzünk egy példát. Ha az egyenlő hozzáférés gondolatával fejlesztünk ki egy terméket, akkor optimalizálhatjuk a mennyiség felfuttatása szempontjából. A gyógyszerfejlesztők gyakran a hatásos dózis megtalálására koncentrálnak, csak ezután optimalizálják a mennyiséget, vagy végeznek módosításokat. Képzeljék el, hogy egy termékjelölt hatóanyaga szűkösen áll rendelkezésre. Mi lenne, ha olyan kezelést fejlesztenénk ki, amely a lehető legkisebb mennyiségben használja a hatóanyagot? Ezáltal több adagot lehetne gyártani. Nézzünk egy másik példát. Ha az egyenlő hozzáférés gondolatával fejlesztünk ki egy terméket, akkor optimalizálhatjuk a mielőbbi forgalmazás szempontjából. A magas jövedelmű országoknak erős egészségügyi rendszere van. Mindig képesek a kívánt módon forgalmazni a terméket. Így természetesnek vesszük, hogy a terméket szabályozott hőmérsékletű környezetben tároljuk, vagy magas szaktudású egészségügyi dolgozó végzi a kezelést. Természetesen, szabályozott hőmérsékletű környezet és magas szaktudású dolgozó nem mindenhol áll rendelkezésre. Ha a K+F tevékenység során tekintettel lennénk a gyengébb egészségügyi rendszerek problémáira, akkor kreatív hozzáállással hamarabb kifejleszthetnénk hőmérséklettől független termékeket, vagy a vitaminhoz hasonlóan könnyen bevehető gyógyszereket vagy hosszú hatású készítményeket az ismételt adagolásúak helyett. Ha képesek lennénk ilyen egyszerűsített eszközök gyártására, fejlesztésére, akkor kevesebb terhet rónánk a kórházakra és az egészségügyi rendszerre mind a magas, mind az alacsony jövedelmű országokban. Tekintettel a vírus sebességére és a következmények súlyosságára, továbbra is törekednünk kell, hogy a lehető leggyorsabban mindenki számára elérhetővé tegyük a COVID és a jövőbeni pandémiák leküzdéséhez szükséges termékeket. Én úgy látom – hacsak el nem tűnik a vírus –, hogy kétféleképpen érhet véget ez a történet. Vagy elbillen a mérleg nyelve az egyik irányba, vagyis csak néhányan férünk hozzá a termékhez, és a COVID továbbra is veszélyt jelent mindenki számára, vagy egyensúlyba hozzuk a mérleget, mindannyian hozzáférünk a megfelelő eszköztárhoz, és együtt lépünk tovább. Az innovatív K+F önmagában nem győzheti le a koronavírust, de a K+F innovatív irányítása segíthet. Köszönöm.