A kisfiam 2020 januárjában született
röviddel azelőtt, hogy lezárták Párizst.
Sosem félt a maszkot viselő emberektől,
mert csak ilyeneket ismer.
A hároméves kislányom ki tudja mondani,
hogy "gel hydro-alcoolique".
Ez a hidroalkoholos gél franciául.
Könnyebben kimondja, mint én.
De senki nem akar folyton maszkot hordani
és kézfertőtlenítővel
20 másodpercenként kezet mosni.
Mind kétségbeesetten várjuk, hogy a K+F
megtalálja a megoldást: az oltóanyagot.
Érdekes, hogy úgy tekintünk
az oltóanyag felfedezésére,
mintha az lenne a Szent Grál.
De van itt néhány alternatíva,
amelyeket szeretnék kifejteni.
Nem vagyok orvos, csak tanácsadó.
Ügyfeleim szakterülete az egészségügy –
biogyógyszerészeti cégek, szolgáltatók,
globális egészségügyi intézmények –,
és sokat tanultam tőlük.
Meg kell találnunk
a COVID elleni küzdelem eszközeit,
és ezeket mindenki számára
hozzáférhetővé kell tennünk.
Először is, egyetlen oltóanyag
nem fog kihúzni minket a csávából.
Eszközök arzenáljára van szükségünk:
vakcinákra, gyógymódokra,
diagnosztikai eszközökre,
hogy széles körben
megelőzhessük, azonosíthassuk
és kezelhessük a COVID-eseteket.
Másodszor, nemcsak eszközökről van szó.
Mit gondolnak, mi történik,
ha egy klinikai vizsgálat
igazolja az eszköz hatékonyságát?
Gondolják, hogy irány
a közeli gyógyszertár,
megvásároljuk a terméket,
levesszük a maszkot,
és újra csókolózhatunk?
Nem.
A hatékony eszköz megtalálása
csak az első lépés ebben a nagy harcban,
mert a termék létezése
és a termékhez való hozzáférés
két különböző dolog.
Most azt gondolják:
"Ó, úgy érti, más országoknak
várniuk kell."
Nem, nem erre céloztam.
Lehet, hogy nemcsak másoknak kell várniuk,
hanem nekünk is.
A koronavírus azért kétségbeejtő,
mert a gyorsasága és mértéke miatt
mindenkit egyszerre állít
ugyanolyan nehézségek elé,
és ilyen nehézségekhez
nem vagyunk hozzászokva.
Emlékeznek, amikor Kínát lezárták?
Gondolták volna akkor,
hogy néhány hét múlva
önök is ilyen helyzetbe kerülnek?
Én biztosan nem.
Menjünk előre az elméleti időpontig,
amikor már lesz oltóanyag.
Ebben az esetben
a hozzáférést fenyegető
újabb nehézség a kínálat.
A jelenlegi becslések szerint
2021 végére –
több mint egy évvel
az oltóanyag felfedezése után –
annyi adag lesz, hogy bolygónk
nyolcmilliárd lakosából
egy-két milliárd embernek fog jutni.
Kiknek kell majd várniuk?
Mit gondolnak, milyen lesz a hozzáférés,
ha szűkös a kínálat?
Egyes számú forgatókönyv:
hagyjuk a piaci erőket érvényesülni,
és akik a legmagasabb árat fizetik,
vagy a leggyorsabban egyeznek meg,
azok jutnak hozzá először a termékhez.
Ez egyáltalán nem méltányos,
de nagyon valószínű forgatókönyv.
Kettes számú forgatókönyv:
megállapodunk, hogy közegészségügyi
megfontolások alapján
kik kapják meg először.
Tegyük fel, hogy elsőként
az egészségügyi dolgozók kapják meg,
aztán az idősek,
majd a teljes lakosság.
Hadd legyek egy kicsit provokatívabb.
Hármas számú forgatókönyv:
azok az országok kapják meg először,
amelyek bizonyították,
hogy jól kezelik a járványt.
Egy kicsit képzelgős,
de nem teljesen fikció.
Évekkel ezelőtt,
amikor a jó minőségű másodvonalas
tbc-gyógyszerek kínálata szűkös volt,
egy bizottságot állítottak fel
annak eldöntésére,
hogy mely országok
egészségügyi rendszere fejlett
a termék megfelelő elosztásához,
és ahhoz, hogy a páciensek
megfelelően kövessék a kezelési tervet.
A kiválasztott országok jutottak
elsőként a termékhez.
Vagy a négyes számú forgatókönyv:
dönthetnénk véletlenszerű kiválasztással,
pl. mindenki a születésnapján
kapja meg az oltást.
Hadd kérdezzem meg:
Milyen érzés olyan jövőre gondolni,
amelyben már van védőoltás,
de még mindig maszkot kell hordani,
a gyerekeket nem lehet iskolába engedni,
és nem mehetünk be a munkahelyre,
ahogy szeretnénk,
mert nem jutunk hozzá a termékhez.
Minden egyes nap
elfogadhatatlannak tűnne, ugye?
De képzeljék!
Számos betegség kezelhető,
sőt gyógyítható,
a fertőzés mégis terjed,
és tovább szedi áldozatait.
Vegyük a tuberkulózist:
évente 10 millió ember fertőződik meg,
1,5 millió ember hal meg,
pedig évek óta van rá gyógymód.
És pusztán azért, mert nem oldottuk meg
a hozzáférés néhány kulcskérdését.
Az egyenlő hozzáférés a helyes döntés,
de e humanitárius szemponton kívül,
amelyre remélhetőleg
fogékonyabbak vagyunk most,
hogy a saját bőrünkön is tapasztaljuk,
van egy egészségügyi
és egy gazdasági érv is
az egyenlő hozzáférés mellett.
Az egészségügyi érv az,
hogy ameddig a vírus jelen van valahol,
mindannyian ki vagyunk téve
az újrabehozatal kockázatának.
A gazdasági érv az,
hogy gazdaságaink
egymástól való függése miatt
egyetlen gazdaság sem lendülhet fel,
ha a többiek nem tartják a lépést.
Gondoljanak a globális
mobilitástól függő ágazatokra:
repülőipar, utazás, turizmus.
Gondoljanak a világot átszelő
ellátási láncokra,
pl. a textiliparban, autógyártásban.
És arra, hogy a gazdasági növekedés
jelentős részét a feltörekvő piacok adják.
Valójában minden országra szükség van
a járvány összehangolt leküzdéséhez.
Tehát az egyenlő hozzáférés
nemcsak a helyes döntés,
de ez az okos döntés is.
Hogyan valósítjuk meg?
Tisztázzuk, hogy mit jelent a hozzáférés.
Valójában azt jelentené,
hogy a termék létezik;
kellően hatékony;
jóváhagyták a nemzeti hatóságok;
megfizethető;
egyúttal bizonyítottan hatásos
minden érintett népességkategóriában,
idetartozhatnak a várandós nők,
immunhiányos emberek, gyermekek;
forgalmazható különféle helyszíneken,
pl. kórházakban, vidéki klinikákon,
hideg és meleg környezetben;
és gyártani tudjuk megfelelő mennyiségben.
Ez egy nagyon hosszú
ellenőrző lista, tudom,
és válságmentes időkben
valószínűleg egymás után
sorra vennénk a kérdéseket,
ami sok időt igényel.
Akkor hogyan oldjuk meg?
A hozzáférés korántsem új kihívás,
és a COVID esetében,
azt kell mondanom,
hogy példátlan együttműködés jött létre
a nemzetközi szervezetek,
a civil társadalom,
az ipar és mások között
a gyorsabb hozzáférés érdekében:
több folyamat fut egy időben,
felgyorsítják az engedélyezési eljárást,
modellezik a készletezési mechanizmusokat,
gondoskodnak a beszerzésről,
mobilizálják a forrásokat, stb.
Ugyanakkor azzal szembesülhetünk,
hogy pl. folyamatosan
mínusz 80 Celsius-fok alatt
kellene tárolni az oltóanyagot,
vagy a kezeléshez speciális szaktudású
egészségügyi dolgozóra lenne szükség,
vagy a diagnózishoz
magas színvonalú labor
elemzésére lenne szükség.
Mi tehetünk még?
Folytatva a gondolatmenetet,
amelyet az egészségügyi szektor
évek óta szorgalmaz,
van még valami, ami szerintem segíthet.
Létezik egy koncepció
a termékfejlesztés és gyártás terén:
a költségtudatos tervezés.
Az alapgondolat az,
hogy a költségminimalizálás
már a terméktervezés során érvényesüljön,
szemben azzal, amikor először
megtervezik a terméket,
majd lecsupaszítják,
hogy faragjanak a költségeken.
A költségtudatos tervezés elősegíti,
hogy amennyiben a költségmegtakarítás
elsődleges szempont,
akkor ez már a legelején
célként jelenjen meg.
Az egészségügy és a hozzáférés
kontextusában
úgy vélem, olyan
kiaknázatlan lehetőség áll
a K+F előtt,
amely hasonló a gyártók
költségtudatos tervezéséhez.
Tehát, ahelyett hogy
kifejlesztenénk egy terméket,
majd később módosítanánk
az egyenlő hozzáférés céljából,
az említett ellenőrző lista
minden pontját
a kezdettől fogva beépítenénk
a K+F folyamatába,
és ez mindannyiunknak jó lenne.
Nézzünk egy példát.
Ha az egyenlő hozzáférés gondolatával
fejlesztünk ki egy terméket,
akkor optimalizálhatjuk
a mennyiség felfuttatása szempontjából.
A gyógyszerfejlesztők gyakran a hatásos
dózis megtalálására koncentrálnak,
csak ezután optimalizálják a mennyiséget,
vagy végeznek módosításokat.
Képzeljék el,
hogy egy termékjelölt hatóanyaga
szűkösen áll rendelkezésre.
Mi lenne, ha olyan kezelést
fejlesztenénk ki,
amely a lehető legkisebb mennyiségben
használja a hatóanyagot?
Ezáltal több adagot lehetne gyártani.
Nézzünk egy másik példát.
Ha az egyenlő hozzáférés gondolatával
fejlesztünk ki egy terméket,
akkor optimalizálhatjuk
a mielőbbi forgalmazás szempontjából.
A magas jövedelmű országoknak
erős egészségügyi rendszere van.
Mindig képesek a kívánt módon
forgalmazni a terméket.
Így természetesnek vesszük,
hogy a terméket szabályozott
hőmérsékletű környezetben tároljuk,
vagy magas szaktudású
egészségügyi dolgozó végzi a kezelést.
Természetesen, szabályozott
hőmérsékletű környezet
és magas szaktudású dolgozó
nem mindenhol áll rendelkezésre.
Ha a K+F tevékenység során
tekintettel lennénk a gyengébb
egészségügyi rendszerek problémáira,
akkor kreatív hozzáállással
hamarabb kifejleszthetnénk
hőmérséklettől független termékeket,
vagy a vitaminhoz hasonlóan
könnyen bevehető gyógyszereket
vagy hosszú hatású készítményeket
az ismételt adagolásúak helyett.
Ha képesek lennénk ilyen egyszerűsített
eszközök gyártására, fejlesztésére,
akkor kevesebb terhet rónánk
a kórházakra és az egészségügyi rendszerre
mind a magas, mind az alacsony
jövedelmű országokban.
Tekintettel a vírus sebességére
és a következmények súlyosságára,
továbbra is törekednünk kell,
hogy a lehető leggyorsabban
mindenki számára elérhetővé tegyük
a COVID és a jövőbeni pandémiák
leküzdéséhez szükséges termékeket.
Én úgy látom –
hacsak el nem tűnik a vírus –,
hogy kétféleképpen érhet véget
ez a történet.
Vagy elbillen a mérleg nyelve
az egyik irányba,
vagyis csak néhányan
férünk hozzá a termékhez,
és a COVID továbbra is
veszélyt jelent mindenki számára,
vagy egyensúlyba hozzuk a mérleget,
mindannyian hozzáférünk
a megfelelő eszköztárhoz,
és együtt lépünk tovább.
Az innovatív K+F önmagában
nem győzheti le a koronavírust,
de a K+F innovatív irányítása segíthet.
Köszönöm.