(Szúnyog zümmögés)
(Bumm)
Megvagy!
Szúnyogok. Gyűlölöm őket.
Hát te?
Azt a szörnyű zümmögést a füledbe az éjszaka közepén,
ami teljesen kikészít?
Tudod, hogy egy tűt akar beléd szúrni,
és a véredet akarja szívni. Szörnyű ugye?
Tulajdonképpen csak egyetlen egy jó dolog van
a szúnyogokkal kapcsolatban.
Amikor éjjel bejönnek a halószobánkba,
inkább a feleségemet csípik mintsem engem.
Bámulatos ugye?
Vajon őt mért csípik inkább, mint engem?
A szagok miatt. Az ő testének illata miatt.
És mivel mindannyiunk más illatú,
és a bőrünk vegyi anyagai
vagy vonzzák vagy elriasztják a szúnyogokat,
ezért némelyikünk vonzóbb, mint mások.
Tehát a feleségemnek jobb illata van, mint nekem,
vagy én büdösebb vagyok, mint ő.
Bárhogy is van, a szúnyogok szaglás alapján
találnak meg minket a sötétben.
Kiszagolnak minket.
A doktorim készítése során
pontosan meg akartam tudni,
hogy az afrikai maláriaszúnyogok,
melyik, a bőrünkön található
vegyi anyag alapján találnak meg minket éjszaka.
Számtalan anyagot használnak.
A feladat nem ígérkezett könnyűnek.
Így tehát különböző kísérletekbe fogtunk.
Miért vágtunk bele ezekbe a kísérletekbe?
Mert a világ népességének fele veszélyben van,
hogy elkap egy halálos betegséget -- a maláriát --
egy szimpla szúnyogcsípés során.
30 másodpercenként a világon valahol
egy gyermek meghal maláriában.
Paul Levy ma reggel
az Egyesült Államokba csapódó
Boeing 727 hasonlatát használta.
Hát Afrikában minden nap hét 747-es Jumbo
becsapódásával számolhatnánk.
De ha sikerülne csapdába csalni ezeket a szúnyogokat,
a testünk illatával talán megállíthatnánk a betegség
terjedését.
Nem volt egyszerű megoldani a feladványt,
mert több száz különböző anyagot termel a bőrünk,
de lefolytattunk néhány figyelemre méltó kísérletet,
melyek segítségével sikerült igen gyorsan
megfejtenünk a rejtvényt.
Először is észrevettük, hogy nem minden szúnyogfaj
csíp ugyanazon a testrészen. Különös.
Elvégeztünk tehát egy kísérletet,
melyben egy meztelen önkéntest
egy nagy ketrecbe tettünk,
és e ketrecben szúnyogokat engedtünk szabadon,
hogy lássuk, hogy az önkéntes
melyik testrészét csípik.
És lényeges különbségeket találtunk.
Bal oldalon a holland maláriaszúnyog
csípései láthatóak.
Ezek leginkább az arc csípését választották,
ellentétben az afrikai maláriaszúnyogokkal,
akik leginkább a bokán és a lábfejen
való csípéseket kedvelték.
Erre hamarabb is rajöttünk volna, ha szúnyog helyett
bokabökőnek hívják.
Ezzel meg is volnánk.
Így hát a lábfej szagára kezdtünk koncentrálni.
Az emberi lábszagra.
Egészen addig, amíg találtunk az irodalomban egy fontos kijelentést,
mely szerint a sajtnak van lábszaga
és nem fordítva. Gondoljátok csak át.
És ebből az észrevételből egy
meghatározó kísérlet indult.
Egy pici darab Limburger sajttal
-- mely nagyon lábszagú -- próbáltuk
az afrikai maláriaszúnyogokat elcsalogatni.
És tudjátok mi történt? Működött.
Méghozzá annyira jól működött, hogy jelenleg rendelkezésünkre áll
egy szintetikus Limburger sajtaroma keverék, melyet Tanzániában használunk,
és bizonyítottan két-háromszor jobban
vonzza a szúnyogokat, mint az emberek.
Limburgiak legyetek büszkék a sajtotokra,
mert a malária elleni harcban is használható!
(Taps)
Ez az a sajt, csak hogy lássátok.
A második történet is figyelemre méltó.
Az ember legjobb barátjáról, a kutyákról szól.
Megmutatom, hogy hogyan lehet
a kutyákat a malária elleni harcban használni.
Az egyik legjobb módszer a szúnyogok irtására az,
hogy nem várjuk meg amíg felnőttként repkednek,
és megszúrnak a betegséget terjesztve.
Hanem, hogy még a vízben lárvaként megöljük őket.
Mért? Mert pont olyanok, mint a CIA.
Egy tócsában a lárvák koncentráltan vannak.
Mind együtt vannak. Mozdulni nem tudnak.
Nem tudnak elmenekülni a tócsából.
Repülni nem tudnak.
És könnyen hozzáférhetőek. Símán oda lehet sétálni
a tócsához és meg lehet őket ölni. Nem igaz?
A probléma csak az,
hogy az egész vidéken, ezek a tócsák
a lárvákkal, elszórtan vannak mindenütt,
ami eléggé megnehezíti egy ilyen nyomozó dolgát,
aki feladata megtalálni és rovarölővel kezelni
ezeket a tenyészhelyeket.
És tavaly nagyon, nagyon törtük a fejünket,
hogy miként lehetne ezt megoldani.
Aztán rájöttünk,
hogy éppúgy, mint nekünk, akiknek egyedi szagunk van,
a szúnyog lárváknak is sajátos szaguk van.
És belevágtunk egy őrült kísérletbe.
Szagmintákat gyűjtöttünk a lárváktól,
ruhadarabokra tettük a mintákat, és nagyon érdekes dolgot csináltunk.
A rúdon négy luk van,
és a lárva szagmintát a bal oldali lukba tettük.
Uhh. Ez gyors volt.
És most a kutyát látjátok. Tweednek hívják. Egy border collie.
Megvizsgálja a lukakat, és már meg is van.
Visszamegy a többi lukat is ellernőrzi még egyszer,
de most visszajön az elsőhöz,
és most megáll ennél a szagmintánál.
Ez azt jelenti, hogy kutyákat is alkalmazhatunk
a nyomozók mellett, hogy sokkal jobb eredménnyel
megtaláljuk a szúnyog-tenyészhelyeket a terepen,
és sokkal nagyobb csapást mérhessünk a maláriára.
A hölgyet Ellen van der Zweepnek hívják. Ő az egyik legjobb kutyakiképző a világon.
Szerinte még ennél is többet tehetünk.
Mivel tudjuk, hogy a maláriát hordozó embereknek
más a szaguk, mint a nem fertőzötteknek,
ő meg van győződve,
hogy megtaníthatjuk a kutyákat,
hogy megtalálja azokat az embereket,
akik hordozzák a parazitát.
Ez azt jelenti, hogy egy olyan populációban,
ahol a maláriát
visszaszorították, és már csak kevés ember
hordozza a parazitát,
a kutyák meg tudják találni a fertőzött embereket,
akiket maláriagyógyszerrel lehet kezelni, és ezzel végső csapást mérhetünk a maláriára.
Az ember legjobb barátja
a malária elleni harcban.
A harmadik történetem talán meg lenyűgözőbb,
és be kell valljam,
még sehol nem került bemutatásra.
Jeee!
Egy őrült történet, de azt hiszem talán a legjobb
és végső bosszú a szúnyogok ellen,
ami valaha létezett.
Annyira, hogy többen azt mondták nekem, hogy mostantól élvezni fogják,
ahogy a szúnyog szívja a vérüket.
Természetesen a kérdés az, hogy mi késztetne valakit arra,
hogy élvezze a szúnyog csípését?
És a válasz
itt van a zsebemben.
Ha megtalálom.
Egy pirula. Egy egyszerű pirula.
És ha beveszem vízzel,
csodákra képes.
Köszönöm.
(Iszik)
Most hadd mutassam meg, hogy hogy működik.
Ebben a dobozban van egy ketrec,
jó néhány száz éhes
nőstény szúnyoggal,
amiket most szépen kieresztek. (Nevetés)
Vicceltem. Csak vicceltem.
Azt fogom megmutatni, hogy beleteszem a karomat
és megmutatom, hogy milyen gyorsan fognak csípni.
Kezdem is.
Ne izguljatok. A laborban folyton ezt csinálom.
Tessék. Benne is van.
Namost a videón, ezen a videón
pontosan ezt fogom megmutatni.
Kívéve, hogy amit a videón mutatok
egy órával azután készült,
hogy bevettem a pirulát.
Nézzétek! Ez nem működik. Oké. Elnézést kérek.
Beleteszem a karom, adok nekik egy fogás
jó zaftos vért, lerázom őket,
és folyamatosan figyeljük,
amint a szúnyogok nagyon,
nagyon betegek lesznek.
Gyorsított felvételt látnak
és három óra elteltével, amit a doboz alján látunk
az nem más, mint döglött szúnyogok.
Nagyon döglött szúnyogok. Hölgyeim és uraim kijelenthetem,
hogy fordult a kocka.
Nem ők ölnek meg mindket, hanem mi őket!
(Taps)
És most -- (Nevetés) --
vigyázz Maastricht!
Gondoljatok arra, hogy mi mindent elérhetünk ezzel.
Például feltartóztathatunk szúnyog által
terjesztett betegségeket, járványokat, igaz?
Sőt, képzeljétek el mi történne, ha egy
hatalmas területen,
mindenki szedné ezt a gyógyszert,
mindössze három hétig.
Ezzel jó esetben akár elpusztíthatjuk
a maláriát, mint betegséget.
Tehát sajt, kutyák és szúnyogölő pirula.
Ezt a fajta kreatív tudományt szeretem művelni,
az emberek javára,
de különösen érte,
hogy egy olyan világban nőhessen fel,
ahol nincs malária. Köszönöm. (Taps)