Kolkhisz központjában,
egy elvarázsolt kertben

egy misztikus repülő kos irhája lógott
a legmagasabb tölgyfáról

egy soha nem alvó sárkány őrizete alatt.

Iaszónnak ezt kellett óvatosan
megszereznie Aiétész király karmaiból,

hogy visszanyerhesse a neki ígért trónt.

De a diplomácia aligha volt
az argonauták erőssége.

Iaszónnak egyedül kell majd
ezt a nehéz feladatot végrehajtania.

Vagy legalábbis így gondolta.

Fáradt legénységének javát
hagyta pihenni,

ő maga pedig elindult a palotába
néhány higgadtabb emberével.

Első gondolata az volt, hogy egyszerűen
elkéri a királytól értékes tulajdonát.

De Aiétészt feldühítette
a hős feltételezése.

Ha ez a kívülálló a kincsét akarja,

be kell bizonyítania érdemességét
három veszélyes feladat elvégzésével.

A próbák másnap kezdődtek,
ezért Iaszónt elküldték felkészülni.

De a királyi család
egy másik tagjának is volt egy terve.

Iaszón olümposzi oltalmazói
bátorításának köszönhetően,

Médeia, Kolkhisz hercegnője
és a boszorkányistennő, Hekaté papnője

beleszeretett a kihívóba.

Szerette volna megvédeni szerelmét
apja cselvetésétől – bármi áron.

Egy álmatlan éjszaka után
Iaszón komoran vonult a kastély felé,

de feltartóztatták.

A hercegnő ellátta furcsa fiolákkal
és csecsebecsékkel,

örök szerelmének ígéretéért cserébe.

Miközben suttogtak,
és tervezték győzelmüket,

mind a hős, mind a hercegnő
megigézte a másikat.

Nem tudva lánya cselszövéséről,

a király magabiztosan vezette Iaszónt,
hogy nézzen szembe első feladatával.

A hőst egy ökrökkel teli mezőre vitték,

A mező közte és a gyapjú között terült el.

Megmondták neki, hogy szántsa fel
a földet az ökörcsorda körül.

Egyszerű feladat –
legalábbis Iaszón így gondolta.

De Médeia tűzálló kenőcsöt készített,

ezért Iaszón sértetlenül szántotta fel
a parázsló mezőket.

A második próbára

kapott egy doboz kígyófogat,
hogy elültesse a felperzselt földbe.

Amint Iaszón szétszórta őket,
mindből egy vérszomjas harcos ugrott ki.

Kirobbantak körülötte,
és akadályozták az előrehaladását.

De Médeia felkészítette őt
erre a feladatra is.

Iaszón közéjük dobott
egy nehéz követ, amit a lánytól kapott.

A harcosok erre egymás ellen fordultak,
hogy megkaparintsák,

és hagyták, hogy Iaszón
harc nélkül elmeneküljön.

A harmadik feladatnál

Iaszón végre szemtől szemben állt
a gyapjú őrzőjével.

Az éles karmokat
és a perzselő leheletet kikerülve,

Iaszón felkapaszkodott a fára,

és egy édes illatú főzetet
locsolt a sárkányra.

Amikor Médeia varázsdala
megütötte fülét,

a bájital pedig lezárta a szemét,
a sárkány mély álomba merült.

Iaszón lelkesen felmászott
a legmagasabb tölgyfa tetejére,

ahol lecsúsztatta
a csillogó gyapjút az ágáról.

Amikor a király látta a hőst elfutni –

nemcsak a gyapjúval,
de a lányával együtt –,

rájött, hogy elárulták.

Feldühödve ezen, hadsereget küldött
utánuk fia, Apszürtosz vezetésével,

hogy hazahozza az orvul
megszerzett díjat és áruló lányát.

De a történet minden szereplője

alábecsülte a kegyvesztett
szerelmesek gonoszságát.

Iaszón hidegvérrel leszúrta Apszürtoszt,
elborzasztva az isteneket.

Ezután Médeia segített neki szétszórni
a test darabjait a part mentén,

elvonva gyászoló apja figyelmét,
amíg az argonauták elmenekültek.

Ahogy távolodtak Kolkhisztól
és az üldözőiktől,

ünnepélyes csend támadt
az Argó fedélzetén.

Iaszón most már visszatérhet
Thesszáliába győztesként,

de szörnyű cselekedete
elvette a legénység becsületét,

és ellenük fordította az isteneket.

Ellenséges szelektől hajtva,

a nyomorult legénység Kirké varázslónő
szigetén vetődött partra.

Médeia könyörgött nénjének,
hogy mentse fel őket bűntettük alól,

de a véres tetteket
nem felejtik egykönnyen,

és a bukott hősöket
sem oldozzák fel ilyen gyorsan.