A Tibeti-fennsík 4500 méterre a tengerszint felett fekszik, a levegő oxigéntartalma ott csak 60%-os a tengerszintihez képest. Míg a látogatókat és új telepeseket magaslati betegség gyötri, az őshonos tibetiek szinte felsprintelnek a hegyekre. E képességnek nem az edzés vagy a gyakorlás az oka, hanem génjeikben végbement változás, amely lehetővé tette, hogy testük jobban hasznosítsa a kevesebb oxigént. Ezek a különbségek már születésükkor is jól láthatók. A tibeti babáknak általában nagyobb a születési súlyuk, magasabb a vérük oxigéntelítettsége, és esélyesebbek a túlélésre, mint más, itt született babák. Becslések szerint e genetikai változások kb. 3000 éve kezdődtek, és ma is tartanak. Ez sok időnek tűnik, de ez a valaha leggyorsabban kialakult alkalmazkodás egy populáción belül. Egyértelmű, hogy az emberi fejlődésnek még nincs vége, tehát milyen újabb változások vannak még? A technológiai és tudományos újítások hatással lesznek a fejlődésünkre? Az utóbbi pár ezer évben genetikailag több közösség is alkalmazkodott a környezetéhez. Szibériában és az Arktiszon sikeresen alkalmazkodtak a szélsőséges hideghez. Jobban ellenállnak a fagyási sérüléseknek, másoknál tovább tudják használni kezüket nulla fok alatti hőmérsékleten. A természetes szelekció következtében gyorsabb az anyagcseréjük, ami növeli a hőtermelésüket. Délebbre a délkelet-ázsiai bajau népcsoport 70 méterre is le tud merülni, és akár 15 percig is képesek víz alatt maradni. Több ezer évig éltek tengeri nomádokként, szokatlanul nagy a lépük, amely oxigéntárolóként működik, és ez teszi lehetővé, hogy hosszabb ideig maradjanak víz alatt. Alkalmazkodásuk hasonlít a mélyre merülő elefántfókákéra. Jóllehet nem is gondolnánk, de a tejivás képessége is ilyen alkalmazkodás. Minden bébiemlős meg tudja inni anyja tejét. De elválasztás után a tejemésztésben szerepet játszó gén kikapcsol. A szubszaharai afrikai, közel-keleti és északnyugat-európai közösségekben, amelyek tejükért tartottak teheneket, olyan DNS változatok szaporodtak el, amelyek 7-8000 éve megakadályozzák e gén kikapcsolódását. Európában a tej kalciumforrásként szolgált, elősegítette a D-vitamin termelését, ahogyan az emberek északra vonultak, ahol kevesebb a napfény, amely a D-vitamin elsődleges forrása. Jóllehet nem mindig ilyen nyilvánvaló, de ezek a változások esélyeinket növelik, hogy eljussunk a nemzőképes életkorig: ez a természetes kiválasztódás motorja, ez áll minden evolúciós változás hátterében. A modern gyógyászat életünk megmentésével sok olyan szelekciós nyomást eltüntet, amikor génjeink – néha fertőző betegségekkel kombinálva – már megöltek volna minket. Az antibiotikumok, vakcinák, tiszta víz és a jó higiénia mind változásokat eredményez kevésbé fontos génjeink között is. Képességünk, hogy meggyógyítsuk a gyerekkorban fellépő rákot, műtéti úton eltávolítsuk a gyulladt vakbelet, vagy világra hozzunk egy babát, akinek édesanyja életveszélyes, terhesség- specifikus kockázatoknak van kitéve, mind megakadályozhatja azáltal a kiválasztódást, hogy többen jutnak el a nemzőkorig. De ha a Földön mindenki hozzájutna is a modern gyógyászathoz, az még nem jelentené az emberi fejlődés végét. Mert az evolúciónak más szempontjai is vannak a természetes kiválasztódáson túl. A modern gyógyászat olyan génváltozatokat hoz létre, amelyek a természetes kiválasztódásnak, ún. genetikai sodródásnak lehetnek kitéve. A genetikai sodródás során a genetikai különbségek véletlenszerűen jelennek meg egy populáción belül. Genetikai szinten a modern gyógyászat még növelheti is a változatok számát, mert nem iktatja ki azokat a káros mutációkat, amelyek megölnék az embereket. E változatok nem biztos, hogy észlelhető vagy fenotipikus különbségekké válnak. Azt is vizsgálják, hogy adott környezethez köthető genetikai alkalmazkodások gyorsan jelennének-e meg epigenetikus módosítással: nem gének változásáról van szó, hanem hogy egyáltalán, és mikor módosulnának a génexpressziós válaszok. Ezek a változások végbemehetnek életünk során, és utódaink is örökölhetik őket. De jelenleg a kutatók sem tudják biztosan, hogy az epigenetikus módosítások tényleg több generáción átívelnek-e, és hosszú távú változásokhoz vezetnek-e egy-egy populáción belül. Más is hozzájárulhat az emberi fejlődéshez. A modern gyógyászat és technológia nagyon új, még a természetes kiválasztódás legutóbbi gyors példáihoz viszonyítva is. Hogy a jelen miként fogja jövőnket alakítani, arra csak az idő adhat választ.