A Tibeti-fennsík 4500 méterre
a tengerszint felett fekszik,
a levegő oxigéntartalma ott
csak 60%-os a tengerszintihez képest.
Míg a látogatókat és új telepeseket
magaslati betegség gyötri,
az őshonos tibetiek szinte
felsprintelnek a hegyekre.
E képességnek nem az edzés
vagy a gyakorlás az oka,
hanem génjeikben végbement
változás, amely lehetővé tette,
hogy testük jobban hasznosítsa
a kevesebb oxigént.
Ezek a különbségek már
születésükkor is jól láthatók.
A tibeti babáknak általában
nagyobb a születési súlyuk,
magasabb a vérük oxigéntelítettsége,
és esélyesebbek a túlélésre,
mint más, itt született babák.
Becslések szerint e genetikai változások
kb. 3000 éve kezdődtek,
és ma is tartanak.
Ez sok időnek tűnik,
de ez a valaha leggyorsabban kialakult
alkalmazkodás egy populáción belül.
Egyértelmű, hogy az emberi
fejlődésnek még nincs vége,
tehát milyen újabb változások vannak még?
A technológiai és tudományos újítások
hatással lesznek a fejlődésünkre?
Az utóbbi pár ezer évben
genetikailag több közösség is
alkalmazkodott a környezetéhez.
Szibériában és az Arktiszon sikeresen
alkalmazkodtak a szélsőséges hideghez.
Jobban ellenállnak a fagyási sérüléseknek,
másoknál tovább tudják használni kezüket
nulla fok alatti hőmérsékleten.
A természetes szelekció következtében
gyorsabb az anyagcseréjük,
ami növeli a hőtermelésüket.
Délebbre a délkelet-ázsiai bajau
népcsoport 70 méterre is le tud merülni,
és akár 15 percig is
képesek víz alatt maradni.
Több ezer évig éltek tengeri nomádokként,
szokatlanul nagy a lépük,
amely oxigéntárolóként működik,
és ez teszi lehetővé, hogy hosszabb
ideig maradjanak víz alatt.
Alkalmazkodásuk hasonlít
a mélyre merülő elefántfókákéra.
Jóllehet nem is gondolnánk,
de a tejivás képessége
is ilyen alkalmazkodás.
Minden bébiemlős
meg tudja inni anyja tejét.
De elválasztás után a tejemésztésben
szerepet játszó gén kikapcsol.
A szubszaharai afrikai, közel-keleti
és északnyugat-európai közösségekben,
amelyek tejükért tartottak teheneket,
olyan DNS változatok szaporodtak el,
amelyek 7-8000 éve megakadályozzák
e gén kikapcsolódását.
Európában a tej
kalciumforrásként szolgált,
elősegítette a D-vitamin termelését,
ahogyan az emberek északra vonultak,
ahol kevesebb a napfény,
amely a D-vitamin elsődleges forrása.
Jóllehet nem mindig ilyen nyilvánvaló,
de ezek a változások esélyeinket növelik,
hogy eljussunk a nemzőképes életkorig:
ez a természetes kiválasztódás motorja,
ez áll minden evolúciós
változás hátterében.
A modern gyógyászat életünk megmentésével
sok olyan szelekciós nyomást eltüntet,
amikor génjeink – néha fertőző
betegségekkel kombinálva –
már megöltek volna minket.
Az antibiotikumok, vakcinák,
tiszta víz és a jó higiénia
mind változásokat eredményez
kevésbé fontos génjeink között is.
Képességünk, hogy meggyógyítsuk
a gyerekkorban fellépő rákot,
műtéti úton eltávolítsuk a gyulladt
vakbelet, vagy világra hozzunk egy babát,
akinek édesanyja életveszélyes, terhesség-
specifikus kockázatoknak van kitéve,
mind megakadályozhatja
azáltal a kiválasztódást,
hogy többen jutnak el a nemzőkorig.
De ha a Földön mindenki
hozzájutna is a modern gyógyászathoz,
az még nem jelentené
az emberi fejlődés végét.
Mert az evolúciónak más szempontjai is
vannak a természetes kiválasztódáson túl.
A modern gyógyászat
olyan génváltozatokat hoz létre,
amelyek a természetes kiválasztódásnak,
ún. genetikai sodródásnak lehetnek kitéve.
A genetikai sodródás során
a genetikai különbségek
véletlenszerűen jelennek meg
egy populáción belül.
Genetikai szinten a modern gyógyászat
még növelheti is a változatok számát,
mert nem iktatja ki azokat a káros
mutációkat, amelyek megölnék az embereket.
E változatok nem biztos, hogy észlelhető
vagy fenotipikus különbségekké válnak.
Azt is vizsgálják, hogy adott környezethez
köthető genetikai alkalmazkodások
gyorsan jelennének-e meg
epigenetikus módosítással:
nem gének változásáról van szó,
hanem hogy egyáltalán, és mikor
módosulnának a génexpressziós válaszok.
Ezek a változások végbemehetnek
életünk során,
és utódaink is örökölhetik őket.
De jelenleg a kutatók sem tudják biztosan,
hogy az epigenetikus módosítások
tényleg több generáción átívelnek-e,
és hosszú távú változásokhoz
vezetnek-e egy-egy populáción belül.
Más is hozzájárulhat
az emberi fejlődéshez.
A modern gyógyászat
és technológia nagyon új,
még a természetes kiválasztódás
legutóbbi gyors példáihoz viszonyítva is.
Hogy a jelen miként fogja jövőnket
alakítani, arra csak az idő adhat választ.