Képzeljék magukat
egy gyermekvédelmis helyébe.
Válaszolniuk kell egy jelentésre,
amely a gyermekbántalmazásról szól.
Besétálnak egy lakásba, hirtelen,
váratlanul, nyilvánvalóan hivatlanul.
Az első dolog amit meglátnak,
egy matrac a szoba közepén, a padlón.
Három gyerek fekszik rajta, alszanak.
Közelben egy kis asztal
néhány hamutartóval
és üres sörösdobozokkal.
A sarokban nagy patkánycsapdák,
nem nagyon messze a
három alvó gyerektől.
Jegyzetelnek.
A munkájukhoz tartozik,
hogy bejárják az egész lakást.
A konyhával kezdik,
ahol nagyon kevés étel van.
Észrevesznek még egy matracot
a fürdőszobában, a padlón,
amelyen az anya osztozik csecsemőjével.
Most általában, ezen a ponton
két dolog történhet.
A gyerekek számára veszélyesnek ítélik ezt
a helyzetet, kiemelik őket otthonukból,
és meghatározott időre
állami gondozásba helyezik őket.
Vagy a gyerekek együtt
maradnak a családjukkal,
és a gyermekvédelem segítséget
és támogatást nyújt.
Amikor gyermekvédelemben dolgoztam,
mindig ehhez hasonló helyzeteket láttam.
Némelyik sokkal jobb,
némelyik sokkal rosszabb volt.
Képzeljék magukat abba a lakásba!
Érdekelne hogy mi
fordult meg a fejükben ez alatt.
Mi befolyásolja döntésüket?
Mi tudja befolyásolni a
véleményüket erről a családról?
Mit gondolnak, milyen faji és etnikai
csoporthoz tartozott ez a család?
Szeretném, hogy felismerjék, ha
azok a gyerekek fehér bőrüek lennének,
sokkal valószínűbb, hogy a látogatás
után együtt marad a család.
A Pennsylvaniai Egyetemen
végzett kutatások szerint
a fehér családok átlagosan
több segítséget és támogatást kapnak
a gyermekvédelmi rendszertől.
És az ő esetükben kevésbé valószínű
az eset teljes kivizsgálása.
Viszont, ha azok a gyerekek sötét bőrüek,
négyszer valószínűbb, hogy kiemelik őket,
hosszabb időszakot töltenek
nevelőszülőknél,
és nehezebb találni a számukra
állandó nevelőszülőket.
A nevelőszülők általi gondozás
azonnali menedéket jelent
a veszélyeztetett gyermekek számára.
De egyben bizonytalanságot és lelki
sérüléseket okoz a távozás a családból.
A Minnesota-i Egyetemen
végzett kutatások szerint
azoknak a gyerekeknek,
akiket nevelőszülők gondoztak,
több viselkedési és
szocializációs problémájuk van,
mint akik végig családjukkal maradnak,
és ott kapnak segítséget, támogatást.
A szituáció, amelyet már korábban
említettem, nem szokatlan.
Egyedülálló anya,
aki egy olcsó bérházban lakik
négy gyerekével.
A patkányok miatt szinte lehetetlen
ételt tartani a lakásban,
felejtsük el, hogy friss
étel lenne otthon.
Ez az anya megérdemli,
hogy elvegyék tőle a gyerekeit?
Emma Ketteringham,
egy családjogi bíróság védőügyvédje
azt mondja, hogy aki
szegénynegyedben él,
jobban teszi, ha tökéletes szülő.
Azt mondja, igazságtalan, sokszor
teljesíthetetlen szabályokat írunk elő
szülőknek, akik nagyon
kevés pénzből nevelik gyerekeiket.
Környezetük és etnikai hovatartozásuk
befolyásolja, hogy a gyermekeiket
kiemelik vagy sem.
Két évig a gyermekvédelem
első vonalában dolgoztam,
nagy tétű döntéseket hoztam.
Így közvetlenül láttam, hogy saját
értékrendem hogyan befolyásolja munkámat.
Jelenleg a Florida State University
szociális munka karán
egy olyan intézményt vezetek,
amely a legújítóbb és leghatékonyabb
gyermekvédelmi kutatások körül bábáskodik.
A kutatások szerint [a látóterünkbe
került családokból] kétszer annyi
– 28 százalék – sötét bőrű
gyereket emelnek ki,
mint az átlag családokból – 14 százalék.
És bár ennek számos oka van,
ma csak egy okot akarok megvitatni:
a tudattalan előítéleteket.
Kezdjük a “tudattalan” kifejezéssel.
Tudatalatti, valami
amiről nincs tudomásunk.
Előítéletek – azok a
sztereotípiák és attitűdök,
amelyekkel mindenki rendelkezik
egy bizonyos embercsoport iránt.
Tehát tudattalan előítéletek
bújnak meg a háttérben
minden meghozott döntésünk mögött.
Hogyan tudnánk ezen javítani?
Van egy ígéretes megoldás,
amelyet meg szeretnék osztani.
Jelenleg majdnem minden államban
nagy számban élnek sötét bőrű
gyerekek, akiket nevelőszülők gondoznak.
De adatok által kimutatható,
hogy Nassau megyének,
New York állam egyik közösségének,
sikerült csökkenteni a családjukból
kiemelt sötét bőrű gyerekek számát.
2016-ban elmentem csapatommal
ehhez a közösséghez
és egy kutatást vezettem,
felfedezve a vak döntéshozatalt.
Bemutatom hogyan
működik ez.
Egy szociális munkás kivizsgálja
a bejelentett gyerekbántalmazási esetet.
Kimegy a helyszínre,
de még mielőtt a gyerekeket elvinnék,
a szociális munkásnak vissza
kell mennie az irodába,
és be kell mutassa, hogy mit talált.
De van itt legy ényeges különbség:
amikor bemutatja a bizottságnak,
kitörli a neveket, az etnikumot,
a környéket, a rasszot
és az összes azonosítható információt.
Arra öszpontosít, hogy mi történt,
a család erejére, a lényeges előzményekre,
és hogy a szülők mennyire képesek
megvédeni a gyereket.
Ezeket az információkat felhasználva
a bizottság javaslatot tesz,
soha meg nem tudva a család származását.
A vak döntéshozatalnak
döbbenetes hatása van ebben a közösségben.
2011-ben a nevelőszülőkhöz adott
gyerekek 57 százaléka volt fekete.
Ötévnyi vak döntéshozatal után
ez lecsökkent 21 százalékra.
(Taps)
Itt van amit tanultunk
néhány szociális munkástól:
„Amikor egy családról
már vannak feljegyzéseink,
sokan közülünk azt ellenük fordítják,
még akkor is, ha azóta
próbálnak másképp cselekedni.”
„Amikor egy bizonyos bérházból,
környékről vagy
irányítószámról látok egy ügyet,
automatikusan a
legrosszabbra gondolok.”
„A gyermekvédelem elég szubjektív,
mert az érzelmek területe.
Senki nem tudja ezt
érzelmek nélkül csinálni.
Nagyon nehéz úgy belépni egy ajtón,
hogy minden előítéletünket kinn hagyjuk,
amikor ezt a munkát végezzük.
Hagyjuk el a származást és a környéket,
és lehet hogy más
eredményeket fogunk kapni.”
A vak döntéshozatallal
láthatóan közelebb kerülünk
az előítéletesség kiküszöböléséhez
a családból való kiemelések esetében.
Most az következik, hogy kidolgozzam,
hogyan használjuk a mesterséges
intelligenciát és a gépi tanulást
a projekt kiterjesztésére,
hogy hozzáférhetőbb legyen
más államok számára is.
Tudom, hogy át tudjuk
alakítani a gyermekvédelmet.
A szervezetek felelőssé tehetők
alkalmazottjaik társadalmi
tudatosságának fejlődéséért.
Mi is felelősséggel tartozunk
annak biztosításáért,
hogy döntéseinket az etika
és biztonság vezesse.
Álmodjunk olyan gyermekvédelmet,
amelyik együttműködik a szülőkkel,
megerősíti a családokat,
és már nem látja
a szegénységet akadálynak.
Dolgozzunk együtt, hogy
olyan rendszert építsünk ki,
amely megerősíti a családokat,
ahelyett, hogy szétszakítaná.
Köszönöm.
(Taps) (Éljenzés)