Hat éves voltam, amikor először megtudtam, mit jelent a türelem. Egy varázsdobozt kaptam szülinapomra a nagymamámtól, amiről egyikünk sem tudta, hogy életre szóló ajándék lesz. A varázslás megszállottja lettem, és 20 évesen amatőr galambbűvész lettem. Ehhez meg kell tanítom a galambjaimnak, hogy a ruhám alatt üljenek és várjanak. Fiatal varázslóként mindig siettem, hogy minél hamarabb előbújjanak, de a tanítóm azt mondta, hogy ennek a varázslatnak az a titka, hogy a galambjaim csak türelmes várakozás után bújjanak elő a szmokingomból. Ennek a türelemnek tudatosnak kell lennie, olyannak, amihez évekre volt szükségem, hogy tökéletesen megtanuljam. Amikor az élet Sanghajba vitt hét évvel ezelőtt, szinte lehetetlenné vált, hogy ezt a türelmet gyakoroljam. Kínában, ahol minden és mindenki rohan, több, mint 1,3 milliárd másik embert kell felülmúlnod, hogy jobb életed lehessen. Feltöröd a rendszert, áthágod a szabályokat, megkerülöd a határokat. Ugyanez történik az élelmiszereknél... kivéve, hogy az élelmiszer esetében, a türelmetlenségnek komoly következményei lehetnek. Azért, hogy többet termeljünk és adjunk el, egy erőforrásokban gazdag ország 4000 évnyi mezőgazdaságát tesszük tönkre a vegyi anyagok és rovarirtók túlzott használatával. 2016-ban a kínai kormány félmillió élelmiszer-biztonsági kihágást tárt fel, csupán kilenc hónap alatt. Aggasztó módon, a világon minden negyedik cukorbeteg Kínából származik. Az élelmiszerről keringő történetek ijesztőek és némileg nyomasztóak, s azt mondtam, itt az idő, hogy tudatos türelem lépjen a türelmetlenség helyébe. A tudatos türelem alatt nem a várakozás képességét értem, hanem azt, hogy hogyan kell cselekedni várakozás közben. És így, miközben várom a napot, amikor a fenntartható élelmiszerrendszer valósággá válik Kínában, elindítottam Kína egyik első online termelői piacát, hogy helyi, organikusan termesztett termékeket juttassunk a családokhoz. Amikor elkezdtük, 18 hónapja, az élelmiszerkínálatunk szinte gyászos volt. Nem volt eladható gyümölcsünk és szinte semmi húsunk, mivel bármit küldtünk a laborba, nem felelt meg zéró toleranciánknak a rovarirtókkal, vegyszerekkel, antibiotikumokkal és hormonokkal szemben. Azt mondtam alkalmazottainknak, akik nagyon aggódtak, hogy nem adjuk fel, amíg nem találkozunk Kína minden helyi termelőjével. Ma már 240 terméktípust kínálunk 57 helyi termelőtől. Majdnem egy évnyi keresés után, végre találtunk vegyszermentes banánt a Hainan szigetén élő falusiak kertjeiben. És mindössze két órányira Sanghajtól, egy olyan szigeten, aminek még Google Maps koordinátái sincsenek, találtunk egy helyet, ahol a tehenek szabadon legelnek a kék ég alatt. Keményen dolgozunk a logisztikán is. Ügyfeleink rendeléseit akár három óra alatt elektromos járművekkel szállítjuk ki, és biológiailag lebomló, újrahasznosítható dobozokat használunk, hogy csökkentsük a környezetszennyezésünk. Nincsenek kétségeim kínálatunk növekedése felől, de időre van szükség, és tudom, sokkal több emberre is a jó élelmiszer jövőjének alakításához. Ezért tavaly létrehoztam Kína első élelmiszer-technológiai fejlesztési és befektetési platformját, hogy segítsem az induló vállalkozókat, úgy, ahogyan szeretnék, legyen ez az ehető rovarok fenntarthatóbb fehérjeforrásként való használata, vagy az illóolajok használata, hogy tovább friss maradjon az élelmiszer. Talán most azt kérdezik: Miért próbál fenntartható élelmiszer-rendszert építeni türelmet hirdető mozgalom irányításával, egy olyan országban, ahol szinte bűn lassúnak lenni? Mert számomra, a siker igazi titka a türelem – egyfajta tudatos türelem, ami megköveteli, hogy tudjuk, hogyan kell cselekedni várakozás közben, az a fajta türelem, amit nagymamám varázsdobozával tanultam meg. Elvégre a földet nem őseinktől örököljük. A gyerekeinktől vesszük kölcsön. Köszönöm. (Taps)