Hat éves voltam, amikor
először megtudtam, mit jelent a türelem.
Egy varázsdobozt kaptam
szülinapomra a nagymamámtól,
amiről egyikünk sem tudta,
hogy életre szóló ajándék lesz.
A varázslás megszállottja lettem,
és 20 évesen amatőr galambbűvész lettem.
Ehhez meg kell tanítom a galambjaimnak,
hogy a ruhám alatt üljenek és várjanak.
Fiatal varázslóként mindig siettem,
hogy minél hamarabb előbújjanak,
de a tanítóm azt mondta,
hogy ennek a varázslatnak az a titka,
hogy a galambjaim csak
türelmes várakozás után bújjanak elő
a szmokingomból.
Ennek a türelemnek tudatosnak kell lennie,
olyannak, amihez évekre volt szükségem,
hogy tökéletesen megtanuljam.
Amikor az élet Sanghajba vitt
hét évvel ezelőtt,
szinte lehetetlenné vált,
hogy ezt a türelmet gyakoroljam.
Kínában, ahol minden és mindenki rohan,
több, mint 1,3 milliárd
másik embert kell felülmúlnod,
hogy jobb életed lehessen.
Feltöröd a rendszert,
áthágod a szabályokat,
megkerülöd a határokat.
Ugyanez történik az élelmiszereknél...
kivéve, hogy az élelmiszer esetében,
a türelmetlenségnek
komoly következményei lehetnek.
Azért, hogy többet termeljünk
és adjunk el,
egy erőforrásokban gazdag ország
4000 évnyi mezőgazdaságát tesszük tönkre
a vegyi anyagok és rovarirtók
túlzott használatával.
2016-ban a kínai kormány
félmillió élelmiszer-biztonsági kihágást
tárt fel, csupán kilenc hónap alatt.
Aggasztó módon, a világon
minden negyedik cukorbeteg
Kínából származik.
Az élelmiszerről keringő történetek
ijesztőek és némileg nyomasztóak,
s azt mondtam, itt az idő, hogy tudatos
türelem lépjen a türelmetlenség helyébe.
A tudatos türelem alatt
nem a várakozás képességét értem,
hanem azt,
hogy hogyan kell cselekedni
várakozás közben.
És így, miközben várom a napot,
amikor a fenntartható élelmiszerrendszer
valósággá válik Kínában,
elindítottam Kína egyik
első online termelői piacát,
hogy helyi, organikusan termesztett
termékeket juttassunk a családokhoz.
Amikor elkezdtük, 18 hónapja,
az élelmiszerkínálatunk
szinte gyászos volt.
Nem volt eladható gyümölcsünk
és szinte semmi húsunk,
mivel bármit küldtünk a laborba,
nem felelt meg zéró toleranciánknak
a rovarirtókkal, vegyszerekkel,
antibiotikumokkal és hormonokkal szemben.
Azt mondtam alkalmazottainknak,
akik nagyon aggódtak,
hogy nem adjuk fel, amíg nem találkozunk
Kína minden helyi termelőjével.
Ma már 240 terméktípust kínálunk
57 helyi termelőtől.
Majdnem egy évnyi keresés után,
végre találtunk vegyszermentes banánt
a Hainan szigetén élő falusiak kertjeiben.
És mindössze két órányira Sanghajtól,
egy olyan szigeten, aminek
még Google Maps koordinátái sincsenek,
találtunk egy helyet, ahol a tehenek
szabadon legelnek a kék ég alatt.
Keményen dolgozunk a logisztikán is.
Ügyfeleink rendeléseit
akár három óra alatt
elektromos járművekkel szállítjuk ki,
és biológiailag lebomló, újrahasznosítható
dobozokat használunk,
hogy csökkentsük a környezetszennyezésünk.
Nincsenek kétségeim
kínálatunk növekedése felől,
de időre van szükség,
és tudom, sokkal több emberre is
a jó élelmiszer jövőjének alakításához.
Ezért tavaly létrehoztam
Kína első élelmiszer-technológiai
fejlesztési és befektetési platformját,
hogy segítsem az induló vállalkozókat,
úgy, ahogyan szeretnék,
legyen ez az ehető rovarok fenntarthatóbb
fehérjeforrásként való használata,
vagy az illóolajok használata,
hogy tovább friss maradjon az élelmiszer.
Talán most azt kérdezik:
Miért próbál fenntartható
élelmiszer-rendszert építeni
türelmet hirdető mozgalom irányításával,
egy olyan országban,
ahol szinte bűn lassúnak lenni?
Mert számomra,
a siker igazi titka a türelem –
egyfajta tudatos türelem,
ami megköveteli, hogy tudjuk,
hogyan kell cselekedni várakozás közben,
az a fajta türelem, amit nagymamám
varázsdobozával tanultam meg.
Elvégre a földet nem őseinktől örököljük.
A gyerekeinktől vesszük kölcsön.
Köszönöm.
(Taps)