2019-ben az emberiség figyelmeztetést kapott: A világ vezető tudósai közül 30-an nyilvánosságra hozták az eredményét egy hatalmas, hároméves tanulmánynak a globális mezőgazdaságról, és kijelentették, hogy a hústermelés elpusztítja bolygónkat, és veszélyezteti a globális egészséget. A tanulmány egyik szerzője elmagyarázta, hogy "az emberiség most fenyegetést jelent a bolygó stabilitására... Ez nem kevesebbet követel, mint új, globális mezőgazdasági forradalmat." Olyasvalakiként, aki az elmúlt két évtizedben az ipari hústermelés megváltoztatását támogatta, szerettem volna hinni, hogy ez a harsány felhívás majd változást hoz. A helyzet az, hogy efféléket évtizedek óta látok, újra meg újra. Itt a 2018-as a "Nature" folyóirat, a 2017-as a "Bioscience Journal", 2016-ból a Nemzeti Tudományos Akadémia. Ezeknek a tanulmányoknak a fő témája az éghajlatváltozás. De az antibiotikum-rezisztencia ugyanolyan fenyegetést jelent. Nagy adag antibiotikummal látjuk el a haszonállatokat. Ezek az antibiotikumok aztán szuperbaktériumokká mutálódnak, ami azzal fenyeget, hogy az az antibiotikumok elavulnak még a mi életünkben. Szeretnének megijedni? Guglizzanak rá: "hatástalan antibiotikumok". Egy dolgot szeretnék tisztázni: Nem azért vagyok itt, hogy elmondjam, mit egyenek. Az egyéni cselekvés nagyszerű, de az antibiotikum-rezisztencia és az éghajlatváltozás többet követel. Emellett arról meggyőzni a világot, hogy kevesebb húst együnk, nem működött. 50 évig a környezetvédők, globális egészségügyi szakértők és állatvédők könyörögtek az embereknek, hogy kevesebb húst egyenek. És mégis, az egy főre jutó húsfogyasztás magasabb, mint valaha. Az átlagos észak-amerikai tavaly több mint 90 kiló húst evett. Én semmit sem ettem. (Nevetés) Ami azt jelenti, hogy valaki más 180 kilót evett. (Nevetés) Ha ez így megy tovább, 2050-ig 70–100%-kal több húst kell előállítanunk. Ez globális megoldást igényel. Amit tennünk kell, hogy előállítsuk azt a húst, amit az emberek szeretnek, de egészen új módon. Van pár ötletem. Az első ötlet: Növényekből állítsunk elő húst. Ahelyett, hogy növényeket termesztünk az állatok táplálására, és mindezt kis hatékonysággal, alakítsuk hússá őket a biomimikával, készítsünk növényi alapú húst. A második ötlet: Az állati eredetű húst közvetlenül a sejtekből állítsuk elő. Élő állatok tenyésztése helyett növesszünk sejtkultúrákat. Hat hétig tart, amíg a csirke eléri a vágási súlyt. Sejtkultúrával ugyanez a növekedés hat napon belül elérhető. Ez így néz ki nagy léptékben: Ez a mi barátságos szomszédos húsüzemünk. (Nevetés) Két dolgot emelnék itt ki: Elsőként, hogy hiszünk abban, hogy meg tudjuk tenni. Az elmúlt években néhány vállalat készített olyan növényi alapú húsokat, amelyeket a fogyasztók nem tudnak megkülönböztetni a valódi állati hústól, és most tucatnyi cég állít elő állati húst sejtkultúrákból. Ez a növényi alapú és sejtkultúra-alapú hús mindent megad a fogyasztóknak, akik szeretik a húst – az ízt, az állagot és így tovább – de anélkül, hogy antibiotikumokra volna szükségünk, és a hátrányos hatások töredékével a klímaváltozásra. És mivel ez a két technológia sokkal hatékonyabb termelési méretekben, ezek a termékek olcsóbbak lesznek. De egy gyors megjegyzést erről: ez nem lesz könnyű. Ezek a növényalapú cégek kisebb vagyonokat költöttek hamburgereikre, és a sejtkultúra-alapú hús még egyáltalán nem került kereskedelmi forgalomba. Szóval minden segítségre szükségünk lesz, hogy ezek a globális húsiparba kerüljenek. Az induláshoz szükség van a jelenlegi húsiparra. Nem lerombolni akarjuk a húsipart, csupán átalakítani. Szükségünk van méretgazdaságosságukra, globális ellátási láncukra, marketing szakértelmükre és hatalmas fogyasztói bázisukra. Szükségünk van a kormányokra is. A kormányok több tízmilliárd dollárt költenek minden egyes évben kutatásra és fejlesztésre, a globális egészségre és a környezetre összpontosítva. Ezeknek a pénzeknek egy részét a növényi alapú és sejtkultúra-alapú hús termelésének optimalizálására és tökéletesítésére kéne fordítaniuk. Antibiotikum-rezisztens szuperbaktériumoktól több tízezer ember halt meg csak tavaly Észak-Amerikában. 2050-re ez a szám a világon 10 millió lesz évente. És az éghajlatváltozás létező fenyegetést jelent globális családunk nagy részének, a legszegényebbeket is beleértve a bolygón. Az antibiotikum-rezisztencia, az éghajlatváltozás globális vészhelyzet. A hústermelés globális szinten súlyosbítja ezeket a vészhelyzeteket. De nem fogjuk csökkenteni a húsfogyasztást, csak ha olyan alternatívákat adunk a fogyasztóknak, amelyek ugyanannyiba vagy kevesebbe kerülnek, és ugyanolyan vagy jobb ízűek. Megvan a megoldásunk. Készítsünk húsokat növényekből. Állítsuk elő a húst sejtkultúrákból. Régóta itt az ideje, hogy mozgósítsuk a szükséges forrásokat, és megvalósítsuk a következő globális mezőgazdasági forradalmat. Köszönöm. (Taps)