2019-ben az emberiség
figyelmeztetést kapott:
A világ vezető tudósai közül 30-an
nyilvánosságra hozták az eredményét
egy hatalmas, hároméves tanulmánynak
a globális mezőgazdaságról,
és kijelentették, hogy a hústermelés
elpusztítja bolygónkat,
és veszélyezteti a globális egészséget.
A tanulmány egyik szerzője elmagyarázta,
hogy "az emberiség most fenyegetést jelent
a bolygó stabilitására...
Ez nem kevesebbet követel, mint új,
globális mezőgazdasági forradalmat."
Olyasvalakiként,
aki az elmúlt két évtizedben
az ipari hústermelés
megváltoztatását támogatta,
szerettem volna hinni, hogy ez
a harsány felhívás majd változást hoz.
A helyzet az, hogy efféléket
évtizedek óta látok, újra meg újra.
Itt a 2018-as a "Nature" folyóirat,
a 2017-as a "Bioscience Journal",
2016-ból a Nemzeti Tudományos Akadémia.
Ezeknek a tanulmányoknak
a fő témája az éghajlatváltozás.
De az antibiotikum-rezisztencia
ugyanolyan fenyegetést jelent.
Nagy adag antibiotikummal
látjuk el a haszonállatokat.
Ezek az antibiotikumok aztán
szuperbaktériumokká mutálódnak,
ami azzal fenyeget,
hogy az az antibiotikumok elavulnak
még a mi életünkben.
Szeretnének megijedni?
Guglizzanak rá:
"hatástalan antibiotikumok".
Egy dolgot szeretnék tisztázni:
Nem azért vagyok itt,
hogy elmondjam, mit egyenek.
Az egyéni cselekvés nagyszerű,
de az antibiotikum-rezisztencia
és az éghajlatváltozás
többet követel.
Emellett arról meggyőzni a világot,
hogy kevesebb húst együnk, nem működött.
50 évig a környezetvédők, globális
egészségügyi szakértők és állatvédők
könyörögtek az embereknek,
hogy kevesebb húst egyenek.
És mégis, az egy főre jutó húsfogyasztás
magasabb, mint valaha.
Az átlagos észak-amerikai tavaly
több mint 90 kiló húst evett.
Én semmit sem ettem.
(Nevetés)
Ami azt jelenti, hogy valaki más
180 kilót evett.
(Nevetés)
Ha ez így megy tovább,
2050-ig 70–100%-kal több húst
kell előállítanunk.
Ez globális megoldást igényel.
Amit tennünk kell, hogy előállítsuk
azt a húst, amit az emberek szeretnek,
de egészen új módon.
Van pár ötletem.
Az első ötlet:
Növényekből állítsunk elő húst.
Ahelyett, hogy növényeket termesztünk
az állatok táplálására,
és mindezt kis hatékonysággal,
alakítsuk hússá őket a biomimikával,
készítsünk növényi alapú húst.
A második ötlet: Az állati eredetű húst
közvetlenül a sejtekből állítsuk elő.
Élő állatok tenyésztése helyett
növesszünk sejtkultúrákat.
Hat hétig tart, amíg a csirke
eléri a vágási súlyt.
Sejtkultúrával ugyanez a növekedés
hat napon belül elérhető.
Ez így néz ki nagy léptékben:
Ez a mi barátságos szomszédos húsüzemünk.
(Nevetés)
Két dolgot emelnék itt ki:
Elsőként, hogy hiszünk abban,
hogy meg tudjuk tenni.
Az elmúlt években néhány vállalat
készített olyan növényi alapú húsokat,
amelyeket a fogyasztók nem tudnak
megkülönböztetni a valódi állati hústól,
és most tucatnyi cég állít elő
állati húst sejtkultúrákból.
Ez a növényi alapú
és sejtkultúra-alapú hús
mindent megad a fogyasztóknak,
akik szeretik a húst –
az ízt, az állagot és így tovább –
de anélkül, hogy antibiotikumokra
volna szükségünk,
és a hátrányos hatások töredékével
a klímaváltozásra.
És mivel ez a két technológia
sokkal hatékonyabb
termelési méretekben,
ezek a termékek olcsóbbak lesznek.
De egy gyors megjegyzést erről:
ez nem lesz könnyű.
Ezek a növényalapú cégek kisebb vagyonokat
költöttek hamburgereikre,
és a sejtkultúra-alapú hús még egyáltalán
nem került kereskedelmi forgalomba.
Szóval minden segítségre szükségünk lesz,
hogy ezek a globális húsiparba kerüljenek.
Az induláshoz szükség van
a jelenlegi húsiparra.
Nem lerombolni akarjuk a húsipart,
csupán átalakítani.
Szükségünk van méretgazdaságosságukra,
globális ellátási láncukra,
marketing szakértelmükre
és hatalmas fogyasztói bázisukra.
Szükségünk van a kormányokra is.
A kormányok több tízmilliárd dollárt
költenek minden egyes évben
kutatásra és fejlesztésre,
a globális egészségre
és a környezetre összpontosítva.
Ezeknek a pénzeknek egy részét
a növényi alapú és sejtkultúra-alapú hús
termelésének optimalizálására
és tökéletesítésére kéne fordítaniuk.
Antibiotikum-rezisztens
szuperbaktériumoktól
több tízezer ember halt meg
csak tavaly Észak-Amerikában.
2050-re ez a szám a világon
10 millió lesz évente.
És az éghajlatváltozás
létező fenyegetést jelent
globális családunk nagy részének,
a legszegényebbeket is
beleértve a bolygón.
Az antibiotikum-rezisztencia,
az éghajlatváltozás globális vészhelyzet.
A hústermelés globális szinten
súlyosbítja ezeket a vészhelyzeteket.
De nem fogjuk csökkenteni
a húsfogyasztást,
csak ha olyan alternatívákat
adunk a fogyasztóknak,
amelyek ugyanannyiba vagy kevesebbe
kerülnek, és ugyanolyan vagy jobb ízűek.
Megvan a megoldásunk.
Készítsünk húsokat növényekből.
Állítsuk elő a húst sejtkultúrákból.
Régóta itt az ideje, hogy mozgósítsuk
a szükséges forrásokat,
és megvalósítsuk a következő globális
mezőgazdasági forradalmat.
Köszönöm.
(Taps)