1
00:00:00,760 --> 00:00:02,536
24 évvel ezelőtt

2
00:00:02,560 --> 00:00:04,336
művészeti szerkesztőnek hívtak

3
00:00:04,360 --> 00:00:05,880
a The New Yorker magazinhoz,

4
00:00:06,480 --> 00:00:10,016
hogy megújítsak

5
00:00:10,040 --> 00:00:15,056
egy akkorra már kissé
begyepesedett intézményt,

6
00:00:15,080 --> 00:00:17,576
új művészeket hozzak a laphoz,

7
00:00:17,600 --> 00:00:21,296
és hogy megpróbáljam lehozni
a magazint az elefántcsont-tornyából,

8
00:00:21,320 --> 00:00:24,656
hogy közvetlenebb kapcsolatba
kerüljön a jelennel.

9
00:00:24,680 --> 00:00:27,376
Testhezálló feladat volt ez,

10
00:00:27,400 --> 00:00:32,016
mert mindig is lenyűgözött,
ahogy egy kép

11
00:00:32,040 --> 00:00:33,736
– egy egyszerű rajz –

12
00:00:33,760 --> 00:00:38,496
képes villámként keresztülvágni
a nap mint nap látott a képek sokaságán,

13
00:00:38,520 --> 00:00:40,976
ahogy képes megragadni a pillanatot,

14
00:00:41,000 --> 00:00:46,216
ahogy kristálytisztán össze tud foglalni
egy társadalmi folyamatot vagy eseményt,

15
00:00:46,240 --> 00:00:51,416
oly módon, ahogy arra
a szavak nem képesek –

16
00:00:51,440 --> 00:00:55,240
s ahogy mindezt a lényegére
csupaszítva ábrázolhatja.

17
00:00:55,800 --> 00:00:57,576
Úgyhogy elmentem a könyvtárba,

18
00:00:57,600 --> 00:01:03,536
és megnéztem az első borítót,
amelyet Rea Irvin rajzolt 1925-ben –

19
00:01:03,560 --> 00:01:07,960
a rajzon egy piperkőc vizsgál
egy lepkét a monokliján át.

20
00:01:08,760 --> 00:01:11,520
Ezt a figurát Eustace Tilley
néven emlegetjük.

21
00:01:12,080 --> 00:01:16,096
S akkor rájöttem, hogy mialatt
a magazin hírnevet szerzett

22
00:01:16,120 --> 00:01:21,576
alapos kutatásaiért
és hosszú riportjaiért,

23
00:01:21,600 --> 00:01:24,536
a humor egy része
valahol menet közben elveszett,

24
00:01:24,560 --> 00:01:29,456
mert bár ma gyakran az orrát fennhordó
piperkőcnek látjuk Eustace Tilleyt,

25
00:01:29,480 --> 00:01:32,576
1925-ben,

26
00:01:32,600 --> 00:01:36,016
amikor Rea Irvin először
megrajzolta az alakját,

27
00:01:36,040 --> 00:01:38,816
ezt egy humoros magazin
keretein belül tette,

28
00:01:38,840 --> 00:01:41,056
hogy szórakoztassa a korabeli fiatalokat,

29
00:01:41,080 --> 00:01:44,160
vagyis a dübörgő húszas évek flapperjeit.

30
00:01:45,080 --> 00:01:46,336
A könyvtárban

31
00:01:46,360 --> 00:01:51,296
olyan képeket találtam, amelyek
pontosan megragadták a korszellemet

32
00:01:51,320 --> 00:01:53,736
a nagy gazdasági világválság idején.

33
00:01:53,760 --> 00:01:58,176
A képek nemcsak azt mutatták meg,
hogyan öltöztek az emberek,

34
00:01:58,200 --> 00:01:59,736
vagy hogy milyen autót vezettek,

35
00:01:59,760 --> 00:02:03,016
de azt is, hogy min mulattak,

36
00:02:03,040 --> 00:02:05,336
miféle előítéleteik voltak.

37
00:02:05,360 --> 00:02:07,936
S mindebből tényleg kirajzolódott,

38
00:02:07,960 --> 00:02:11,440
milyen érzés lehetett
az 1930-as években élni.

39
00:02:11,960 --> 00:02:15,336
Megkerestem tehát néhány kortárs művészt,

40
00:02:15,360 --> 00:02:17,576
például Adrian Tomine-t.

41
00:02:17,600 --> 00:02:20,736
Gyakran keresek meg írókat –

42
00:02:20,760 --> 00:02:23,416
képregényrajzolókat, gyerekkönyvírókat –

43
00:02:23,440 --> 00:02:25,960
olyan témákkal, hogy például

44
00:02:26,840 --> 00:02:29,176
milyen érzés a metrón utazni,

45
00:02:29,200 --> 00:02:31,376
vagy milyen a Valentin-nap,

46
00:02:31,400 --> 00:02:32,776
mire ők vázlatokat küldenek.

47
00:02:32,800 --> 00:02:36,696
Amint a vázlatot jóváhagyja
a főszerkesztő,

48
00:02:36,720 --> 00:02:38,080
David Remnick,

49
00:02:39,240 --> 00:02:41,336
sínen van az ügy.

50
00:02:41,360 --> 00:02:43,336
Nagyon szeretem,

51
00:02:43,360 --> 00:02:48,616
hogy a rajzok nem mondják meg,
mit gondoljunk.

52
00:02:48,640 --> 00:02:50,856
Viszont elgondolkodtatnak,

53
00:02:50,880 --> 00:02:55,896
mert a művész valójában –

54
00:02:55,920 --> 00:02:57,176
ez szinte kirakósjáték;

55
00:02:57,200 --> 00:02:58,696
ő tehát megrajzolja a pontokat,

56
00:02:58,720 --> 00:03:02,416
de a képnek az olvasó fejében
kell összeállnia.

57
00:03:02,440 --> 00:03:05,816
Hogy megértse Anita Kunz rajzát,
itt balra,

58
00:03:05,840 --> 00:03:08,896
vagy ezt itt jobbra, Tomer Hanukától,

59
00:03:08,920 --> 00:03:12,056
az olvasónak fel kell fedeznie
az apró különbségeket.

60
00:03:12,080 --> 00:03:15,000
És mindez...

61
00:03:15,720 --> 00:03:19,416
Nagyon izgalmas látni,

62
00:03:19,440 --> 00:03:25,496
ahogy az olvasó bevonódik...,

63
00:03:25,520 --> 00:03:30,456
ahogy ezek a képek tényleg
megragadják a sztereotípiákat –

64
00:03:30,480 --> 00:03:32,016
játszanak velük.

65
00:03:32,040 --> 00:03:33,416
Amikor megértjük a képet,

66
00:03:33,440 --> 00:03:37,000
a sztereotípiák újrarendeződnek
a fejünkben.

67
00:03:37,560 --> 00:03:40,856
A képek nem feltétlenül
embereket ábrázolnak,

68
00:03:40,880 --> 00:03:43,216
néha érzéseket.

69
00:03:43,240 --> 00:03:45,280
Szeptember 11. után

70
00:03:46,120 --> 00:03:48,776
azon a ponton voltam,

71
00:03:48,800 --> 00:03:50,016
mint mindenki más,

72
00:03:50,040 --> 00:03:55,256
hogy nem tudtam, hogyan kezeljem,
amin épp keresztülmegyünk.

73
00:03:55,280 --> 00:04:00,696
Úgy éreztem, egyetlen kép sem
ragadhatja meg a pillanatot,

74
00:04:00,720 --> 00:04:03,216
és egy teljesen fekete borítót terveztem,

75
00:04:03,240 --> 00:04:04,936
mintha nem is lett volna címlap.

76
00:04:04,960 --> 00:04:08,656
Beszéltem erről a férjemmel,
a képregényíró Art Spiegelmannal.

77
00:04:08,680 --> 00:04:12,536
Megemlítettem, hogy fekete
címlapot szeretnék javasolni,

78
00:04:12,560 --> 00:04:15,136
mire azt mondta:
"Ha fekete címlapot akarsz,

79
00:04:15,160 --> 00:04:19,176
miért nem csinálsz egy borítót
az ikertornyok sziluettjével,

80
00:04:19,200 --> 00:04:20,736
feketével fekete háttéren?"

81
00:04:20,760 --> 00:04:22,296
Leültem tehát rajzolni,

82
00:04:22,320 --> 00:04:23,800
és amint megláttam a rajzot,

83
00:04:24,920 --> 00:04:26,456
végigfutott a hideg a hátamon,

84
00:04:26,480 --> 00:04:27,680
és rájöttem,

85
00:04:28,640 --> 00:04:32,296
azzal, hogy megtagadjuk a képkészítést,

86
00:04:32,320 --> 00:04:37,336
módot találtunk arra,
hogy megragadjuk a veszteséget,

87
00:04:37,360 --> 00:04:38,856
a gyászt

88
00:04:38,880 --> 00:04:40,160
és a hiányt.

89
00:04:41,880 --> 00:04:46,256
Fontos tanulságot vontam le
a folyamat közben:

90
00:04:46,280 --> 00:04:52,216
néha a leginkább sokatmondó képek

91
00:04:52,240 --> 00:04:55,320
a lehető legkevesebb eszközzel
érik el a hatást.

92
00:04:55,880 --> 00:04:59,456
Egyetlen kép ezer szóval felér.

93
00:04:59,480 --> 00:05:02,736
Ez itt Bob Staake rajza,

94
00:05:02,760 --> 00:05:06,600
amely rögtön Barack Obama
elnökké választása után jelent meg,

95
00:05:08,040 --> 00:05:11,296
és történelmi pillanatot ragadott meg.

96
00:05:11,320 --> 00:05:13,536
Ám az ilyesmit nem lehet előre tervezni,

97
00:05:13,560 --> 00:05:14,936
egy ilyen rajzhoz az kell,

98
00:05:14,960 --> 00:05:21,296
hogy hagyjuk a művészt átélni az érzést,
amelyet mindannyian érzünk

99
00:05:21,320 --> 00:05:22,800
az események közepette.

100
00:05:23,320 --> 00:05:27,136
2016 novemberében,

101
00:05:27,160 --> 00:05:29,936
az elnökválasztás idején,

102
00:05:29,960 --> 00:05:33,096
ezzel a rajzzal álltunk elő,

103
00:05:33,120 --> 00:05:37,056
ez a lapszám a választás hetében
került a standokra.

104
00:05:37,080 --> 00:05:38,416
(Nevetés)

105
00:05:38,440 --> 00:05:40,896
Tudtuk, hogy lesznek,
akik így éreznek majd,

106
00:05:40,920 --> 00:05:42,136
(Nevetés)

107
00:05:42,160 --> 00:05:44,840
amikor bejelentik a választási eredményt.

108
00:05:46,360 --> 00:05:49,320
Amikor megtudtuk a végeredményt,

109
00:05:50,600 --> 00:05:52,456
fogalmunk sem volt, mihez kezdjünk.

110
00:05:52,480 --> 00:05:58,496
Bob Staake akkor ezt a rajzot küldte be,

111
00:05:58,520 --> 00:06:01,560
s ezzel rátapintott valamire.

112
00:06:02,280 --> 00:06:03,536
Megint az volt a helyzet,

113
00:06:03,560 --> 00:06:10,016
hogy nem tudtuk, mi következik.

114
00:06:10,040 --> 00:06:12,736
Úgy éreztük, nem tudjuk, hogyan tovább,

115
00:06:12,760 --> 00:06:14,216
de mégis továbbmentünk,

116
00:06:14,240 --> 00:06:20,456
és ezzel a címlappal jelentünk meg
Donald Trump megválasztása után,

117
00:06:20,480 --> 00:06:23,896
a Women's March idején

118
00:06:23,920 --> 00:06:25,240
szerte az USA-ban.

119
00:06:26,120 --> 00:06:27,976
Ez alatt a 24 év alatt

120
00:06:28,000 --> 00:06:32,776
több mint 1000 címlapot láttam
életre kelni hétről hétre,

121
00:06:32,800 --> 00:06:35,376
és gyakran kérdik, melyik a kedvencem,

122
00:06:35,400 --> 00:06:37,256
de nem tudnék egyet kiválasztani,

123
00:06:37,280 --> 00:06:43,216
mert leginkább arra vagyok büszke,
mennyire különbözik

124
00:06:43,240 --> 00:06:44,456
egyik címlap a másiktól.

125
00:06:44,480 --> 00:06:47,936
Ez a közreműködő művészek
változatos tehetségének

126
00:06:47,960 --> 00:06:50,920
és hátterének köszönhető.

127
00:06:51,600 --> 00:06:53,376
Most pedig

128
00:06:53,400 --> 00:06:55,256
már Oroszország kezében vagyunk,

129
00:06:55,280 --> 00:06:56,496
úgyhogy –

130
00:06:56,520 --> 00:06:57,736
(Nevetés)

131
00:06:57,760 --> 00:07:00,456
Barry Blitt értelmezésében

132
00:07:00,480 --> 00:07:05,696
Eustace-ból
Eustace Vlagyimirovics Tilley lett.

133
00:07:05,720 --> 00:07:10,816
A lepke pedig nem más,
mint a döbbent Donald Trump,

134
00:07:10,840 --> 00:07:12,056
ahogy a szárnyait verdesi

135
00:07:12,080 --> 00:07:16,136
és próbálja kitalálni, hogyan tartsa
kordában a pillangóhatást.

136
00:07:16,160 --> 00:07:21,736
Rea Irvin 1925-ös híres logóját

137
00:07:21,760 --> 00:07:23,360
pedig cirill betűkkel írtuk.

138
00:07:23,920 --> 00:07:28,176
Amit a jelenlegi helyzetben
igazán izgalmasnak tartok,

139
00:07:28,200 --> 00:07:30,960
az az, ahogy...

140
00:07:32,000 --> 00:07:36,736
Tudják, a sajtószabadság demokráciánk
nélkülözhetetlen összetevője.

141
00:07:36,760 --> 00:07:40,416
És az átszellemült vagy épp humoros
rajzokból kitűnik,

142
00:07:40,440 --> 00:07:44,856
hogy a művészek képesek
megragadni az eseményeket

143
00:07:44,880 --> 00:07:47,496
úgy, ahogy azt csak egy művész teheti;

144
00:07:47,520 --> 00:07:52,656
kezében mindössze tussal és vízfestékkel,

145
00:07:52,680 --> 00:07:58,656
hogy ily módon a kulturális párbeszéd
részesévé váljon.

146
00:07:58,680 --> 00:08:03,656
Mindez a kultúra középpontjába
helyezi a művészeket,

147
00:08:03,680 --> 00:08:06,496
vagyis pont oda, ahol szerintem
lenniük kell.

148
00:08:06,520 --> 00:08:09,920
Mert a jelen pillanatban leginkább
egy jó karikatúrára van szükségünk.

149
00:08:10,400 --> 00:08:11,616
Köszönöm.

150
00:08:11,640 --> 00:08:16,120
(Taps)