Íme, két kép ugyanarról a házról. Van egy nyilvánvaló különbség a kettő között, ám e páciens, P.S. számára a két kép tökéletesen egyformának látszik. P.S.-t agyi érkatasztrófa érte, amely károsította jobb agyféltekéjét, így semmit nem érzékel, ami a bal oldalán történik. De annak ellenére, hogy nem észlelt különbséget a két ház között, amikor kutatók megkérdezték, melyikben lakna szívesebben, azt választotta, amelyik nem égett – nemcsak egyszer, hanem újra meg újra. P.S. agya továbbra is feldolgozta az összes elé kerülő információt. Mindkét képet látta és meg tudta állapítani a különbséget, egyszerűen nem tudta, hogy meg tudja. Ha valaki labdát dobna teste bal oldala felé, talán kitérne előle. Ám nem érzékelné a labdát, és nem tudná, miért tett kitérő mozdulatot. P.S. betegsége, az ún. neglekt szindróma, fontos különbségre mutat rá az agyi információ-feldolgozás és az általunk érzékelt információ-feldolgozás között. A különbség: a tudat. Tudatában vagyunk mind a külvilágnak, mind belső világunknak – éppúgy tudatában vagyunk egy képnek, mint saját magunknak, amint egy képet nézünk, vagy mint legbensőbb gondolatainknak és érzelmeinknek. Honnan ered a tudat? Tudósok, teológusok és filozófusok évszázadok óta próbálnak a kérdés végére járni, anélkül hogy megegyezésre jutnának. Az egyik újabb elmélet szerint a tudat az agy pontatlan képe saját tevékenységéről. Az elmélet megértésében segít, ha pontos képünk van arról, hogyan dolgozza fel agyunk az érzékszerveinktől érkező infót. Az érzékszervi benyomások alapján az agy modelleket épít, amelyek a világ tárgyainak és eseményeinek folyton frissülő, egyszerűsített leírásai. Minden, amit tudunk, e modelleken alapul. A modellek sosem írják le tárgyuk minden egyes részletét, csak annyit, amennyi alapján agyunk meghatározhatja a megfelelő reakciót. Pl. a látórendszerünkbe mélyen beépült egyik modell a fehér fényt mint színtelen ragyogást írja le. A valóságban viszont a fehér fény az összes látható színű, más-más hullámhosszú fényekből áll. Fényérzékelésünk helytelen és túlságosan leegyszerűsített, de elég ahhoz, hogy boldoguljunk. Hasonlóképpen, agyunk modellje a testünkről számon tartja végtagjaink elrendezését, ám nem nem figyel az egyes sejtekre vagy akár izmokra, mert a mozgás megtervezéséhez szükségtelen ilyen mélységű adat. Ha agyunk nem modellezné pontosan testünk méretét, alakját és pillanatnyi mozgását, könnyen sérülést okozhatnánk magunknak. Az agynak szüksége van modellekre saját magáról is. Például, agyunk képes odafigyelni konkrét tárgyakra és eseményekre. Irányítja is, hogy mire figyel, egyik tárgyról a másikra fókuszál, belső és külső történésekre, szükségleteink szerint. Az összpontosítás képessége nélkül nem tudnánk felmérni a veszélyeket, megebédelni vagy egyáltalán: működni. A hatékony összpontosítás érdekében agyunknak modelleznie kell saját figyelmét is. 86 milliárd idegsejt van egymással állandó kölcsönhatásban, ezért lehetetlen, hogy agyunk modellje saját információ-feldolgozásáról teljesen leírja önmagát. Ám mint testünk vagy a fehér fény modelljének, ennek sem kell teljesnek lennie. Bizonyosságunk, hogy átélünk valamely metafizikai, szubjektív élményt származhat agyunk egyik modelljétől, amely leegyszerűsített formában leírja, mit jelent infót értelmezni koncentráltan és mélyen. Tudósok már elkezdték kutatni, hogyan modellezi magát agyunk. Az MRI-kutatások segíthetnek meghatározni az ebben részt vevő hálózatokat. E kutatások összehasonlítják az agyműködés mintázatát, amikor tudatában vagyunk egy ingernek, pl. egy képnek, és amikor nem. Az eredmények szerint a képi érzékelést végző területek működésbe lépnek, akár tudatában van az alany a képnek, akár nincs, ám egy további hálózat csak akkor lép működésbe, amikor az alany tudatában van a képnek. A neglekt szindrómás betegeknél, mint pl. P.S.-nél, gyakran károsodott e hálózat egyik része. A hálózat kiterjedtebb károsodása néha vegetatív állapothoz vezethet, a tudatosság minden jele nélkül. E bizonyítékok közelebb visznek ahhoz, hogy megértsük, hogyan épül a tudat az agyba, ám még sokat kell tanulnunk. Például az, hogyan dolgoznak fel konkrét infókat a tudathoz kötődő hálózatok idegsejtjei, a jelenlegi technikával nem tárható fel. A tudat kérdéseit tudományosan vizsgálva új utakat nyitunk az emberi identitás megismerése felé.