Egy éjjel 1871-ben lovascsapat lepett meg egy alvó katonai tábort. Néhány perc leforgása alatt mindent felforgattak, és kitört a pánik. Magukkal vittek hetven lovat, majd köddé váltak. Egy fiatal törzsfőnök, Quanah Parker vezette őket, és ez volt a legfrissebb esemény abban a Texas határain zajló összeütközés-sorozatban, mely a nemené vagy más néven komancs őslakosok és az Egyesült Államok hadseregének katonái között dúlt, akik azért jöttek, hogy ellopják a komancs földeket a fehér telepesek számára. A konfliktus már évtizedek óta tartott. Ezt a hadjáratot épp Ranald MacKenzie ezredes vezette. MacKenzie nyár elejétől a tél beálltáig követte Quanah-t. De Quanah is figyelte az ezredest, és minden alkalommal, amikor sikerült megközelítenie az indiánokat, azok nyomtalanul tűntek el a végeláthatatlan pusztaságban. A terület akkoriban már majdnem kétszáz éve a komancsoké volt: bölényre vadásztak, és ezért a síkság különböző részeire költözködtek. Legyőzték a dél felől támadó spanyolokat és mexikóiakat, a keletről érkező amerikaiakat, akik az ő földjeiken akartak letelepedni, és visszavertek számos őslakos törzset is, akik le akarták igázni őket. A Komancs Birodalom nem egységes, központilag irányított állam volt, hanem kisebb csoportok alkották, melyeknek megvoltak a maguk vezetői. Azonban minden csapat híres volt rettenthetetlen lovasairól. Kiválóan lovagolt minden férfi, nő és gyermek. Lovas harcosként messze felülmúlták a többi indián törzset és az amerikai telepeseket. Ennek volt köszönhető, hogy viszonylag kevés emberrel hatalmas területet mondhattak magukénak. A fénykorban létszámuk kb. 40 000 fő volt. A Parker–Mackenzie összecsapás idején viszont már csak 4-5000. Quanah 1848 táján született a nokoni komancsok törzsfőnöke, Peta Nocona és Cynthia Ann Parker legidősebb gyermekeként. Anyját, fehér telepesek gyermekét, a komancsok elrabolták, köztük nőtt fel, és felvette a Naduah nevet. Quanah tízéves lehetett, mikor az amerikaiak rajtaütöttek a falujukon, és elhurcolták az anyját és a húgát. Quanah és az öccse egy másik komancs csoportnál, a kwahadi komancsoknál keresett menedéket. Az ezt követő években Quanah vezetőként és harcosként is nevet szerzett magának. Húszas évei elején járhatott, mikor megszökött egy Weakeah nevű lánnyal, magára haragítva ezzel befolyásos apját és sok más törzsi vezetőt. Egy évig voltak szökésben. Ez idő alatt sokan csatlakoztak hozzájuk, akik Quanah-t már rendkívül fiatalon paraibónak, vagyis vezetőnek tekintették. Vezetésével a kwahadi csoport sikeresen megmenekült az amerikai katonáktól, és folytathatták szokásos életmódjukat. Az 1870-es évek elején a keleti parton megnőtt a bölénybőr iránti kereslet, és a vadászok néhány év leforgása alatt több millió bölényt mészároltak le. Ez idő tájt történt, hogy amerikai csapatok rajtaütöttek a falujukon. 1400 lovuk nagy részét megölték, a többit magukkal vitték. Bár megfogadta, hogy soha nem adja meg magát, Quanah tudta, hogy bölények és lovak nélkül a komancsokra télen biztos éhezés vár. Így 1875-ben Quanah és a kwahadi csoport bevonultak az oklahomai Fort Sill rezervátumba. A vadászó-gyűjtögető életmód után nem volt könnyű megszokni a rezervátumban a földművelést. Az Egyesült Államok kormánya élelmet és eszközöket ígért, de amit ténylegesen adtak, gyalázatosan kevésnek bizonyult. Quanah politikai befolyása hirtelen meggyöngült. Azokkal ellentétben, akik régebb óta éltek már rezervátumokban, nem volt sem vagyona, sem hatalma. Quanah azonban itt is meglátta a lehetőséget. A rezervátumhoz hatalmas füves terület is tartozott – teljesen hasznavehetetlen a komancsoknak, de tökéletes a marhatenyésztőknek. Quanah először titokban elkezdte jó pénzért bérbe adni a gazdáknak ezeket a területeket. Végül megállapodást kötött az amerikai kormánnyal a bérleti jogokat illetően. Ez állandó bevételt jelentett a rezervátumban élő komancsoknak. Ennek köszönhetően Quanah befolyása a rezervátumban megnőtt, és mivel tevékenységét a kományhivatalnokok is elismerték, nagyobb fejadagokat tudott biztosítani a közösségnek, iskola- és lakóházépítéseket kezdeményezett, valamint ő lett a rezervátum három törzsi bírájának egyike. Mivel a kormánynak elege lett abból, hogy ennyi törzsfőnökkel egyeztessen, elhatározták, hogy egy vezetőt neveznek ki az összes komancs törzs élére. Ilyen tisztség nem volt a rezervátum előtt. Ennek ellenére sok komancs támogatta Quanah kinevezését, épp úgy, ahogy régen az idősebb törzsfőnökök támogatták abban, hogy szervezze meg a támadást az amerikaiak ellen. Még korábbi ellenfele, Ranald MacKenzie is támogatta a kinevezést. Quanah hollywoodi filmekben szerepelt, és amerikai politikusokkal barátkozott. Még Theodore Roosevelt beiktatásán is felvonult lovával. Hosszú hajfonatait viszont sosem vágatta le. Támogatta az Őslakosok Vallási Mozgalmát és a pejotl kaktusz fogyasztását. Édesanyja után felvette a Quanah Parker nevet. Megpróbálta felkutatni az édesanyját és a húgát. Megtudta, hogy mindketten meghaltak nem sokkal azután, hogy elhurcolták őket. Quanah alkalmazkodott – újra és újra: az élet új rendjéhez, új szerepkörökhöz és a többség számára elfogadhatatlannak tűnő körülményekhez. Bár neki is voltak kritikusai, halála után a komancsok csak úgy hívták: "a nagyfőnök". Ezzel utaltak arra, hogy ő volt a törzs hivatalosan megválasztott feje. Elismerték, mint utolsó komancs törzsfőnököt, a kulturális megmaradás és alkalmazkodás példaképét. A komancs nemzetség ma ebben a szellemben néz a jövőbe több mint 16 000 bejegyzett taggal és számtalan leszármazottal.