Manapság mindenhol találunk műanyagot. Az összes műanyag egyetlen apró tárgytól származik, mely nem is műanyagból készült. Évszázadokon át elefántagyarból származó csontból készítették a biliárdgolyókat. De mikor a túlzott vadászat az elefántpopulációk csökkenéséhez vezetett a 19. században, a biliárdgolyó-gyártók alternatívák után kezdtek kutatni, és nagy jutalmat ígértek. 1863-ban egy John Wesley Hyatt nevű amerikai vállalta a kihívást. A következő öt évben feltalált egy új anyagot, a celluloidot, mely fában és szalmában található cellulózból áll. Hyatt hamar rájött, hogy a celluloid nem oldja meg a biliárdgolyó problémáját, mivel nem elég nehéz, és nem pattog túl jól. Viszont ha színt és mintázatot kap, hasonlít az olyan értékesebb anyagokra, mint a korall, a teknőspáncél, a borostyán vagy az igazgyöngy. Létrehozott valamit, ami később az első műanyagként vált ismertté. Műanyag lehet bármi, ami polimerekből, ismétlődő alegységekből álló nagy molekulákból épül fel. Ide tartozik minden ember által előállított műanyag és sok élő szervezetben található anyag is. De általában amikor valaki műanyagról beszél, szintetikus anyagokra gondol. Mindre jellemző, hogy először lágy és képlékeny, így adott alakúra lehet formálni. Az első műanyagnak járó díj ellenére a celluloid igen tűzveszélyes, így előállítása kockázatos. Emiatt a befektetők egyéb lehetőségek után kezdtek el kutatni. 1907-ben egy vegyész összekevert fenolt, ami a kőszénkátrány mellékterméke, formaldehiddel, így létrejött egy új kemény polimer, a bakelit. A bakelit sokkal kevésbé tűzveszélyes, mint a celluloid, és az előállításhoz szükséges alapanyagok könnyebben beszerezhetők. A bakelit csak a kezdet volt. Az 1920-as években először fejlesztettek kereskedelmi célra polisztirolt, ami egy szigetelésnél használt szivacsos műanyag. Hamarosan jött a polivinil-klorid, vagy vinyl, mely rugalmas és mégis szívós. Akrilból átlátszó, üvegre hasonlító ütésálló paneleket készítettek. Az 1930-as években a nejlon került középpontba, ami egy selyemre hasonlító polimer, de erőssége annak sokszorosa. 1933-tól kezdve a polietilén vált az egyik legsokoldalúbb műanyaggá, és még ma is használják a bevásárlószatyortól a samponflakonon át a golyóálló mellényig minden előállítására. Az anyagok robbanásszerű megjelenését új gyártási technológiák kísérték. A fröccsöntésnek nevezett technika feltalálása lehetővé tette, hogy a megolvasztott műanyagot bármilyen alakú formába helyezzék, ahol aztán gyorsan megszilárdul. Ezzel lehetőség nyílt új típusú és alakú termékek készítésére, és a műanyag olcsó és gyors előállítására nagy mennyiségben. Kutatók azt remélték, hogy ez a gazdaságos, új anyag többeknek tesz elérhetővé olyan dolgokat, amiket addig nem tudtak megfizethetni. Ehelyett a műanyagot a második világháborúban vetették be. A háború idején a műanyaggyártás négyszeresére nőtt az Egyesült Államokban. A katonák új műanyag sisakbélést és vízálló vinyl esőkabátot viseltek. A pilóták ütésálló műanyagból készült plexiüveg pilótafülkékben ültek, és ellenálló nejlonból készült ejtőernyőkre bízták magukat. Később a háború alatt felbukkant műanyaggyártó cégek a fogyasztási cikkek felé fordultak. A műanyag elkezdett leváltani más anyagokat, például a fát, az üveget és a szövetet a bútorokban, ruhákban, cipőkben, televíziókban és rádiókban. A sokszínű műanyagok új lehetőségeket nyitottak a csomagolás terén is: legfőképp ételek és más termékek hosszabb frissen tartására tervezték őket. Megjelentek a műanyag szemeteszsákok, nyúlékony műanyag csomagolások, összenyomható műanyag flakonok, elviteles dobozok és műanyag tárolók gyümölcsök, zöldségek és hús tárolására. Alig néhány évtized alatt ezzel a sokoldalú anyaggal kezdetét vette a műanyag évszázada. Bár a műanyag évszázada kényelmet és költséghatékonyságot hozott, megdöbbentő környezeti problémákat is előidézett. Sok műanyag készül nem megújuló forrásból. A műanyag csomagolásokat egyszeri használatra tervezték, de némelyek évszázadok alatt bomlanak csak le, így hatalmas mennyiségű szemét halmozódik fel. E problémákra századunkban kell megoldásokat találnunk: ilyen lehet a kevesebb műanyag használata, ha lebomló műanyagot állítunk elő, és újabb lehetőségeket keresünk a meglévő műanyag újrahasznosítására.