Return to Video

Brene Brown: A sebezhetőség ereje

  • 0:00 - 0:02
    Nos, akkor ezzel kezdeném:
  • 0:02 - 0:04
    néhány évvel ezelőtt felhívott egy rendezvényszervező,
  • 0:04 - 0:06
    mivel egy előadást terveztem tartani.
  • 0:06 - 0:08
    Felhívott és azt mondta:
  • 0:08 - 0:10
    "Azzal bíbelődöm egy jó ideje,
  • 0:10 - 0:12
    hogy hogyan nevezzem magát a röplapon."
  • 0:12 - 0:14
    "És mit kell azzal bíbelődni?" gondoltam magamban.
  • 0:14 - 0:16
    De folytatta: "Mert hát láttam magát beszélni,
  • 0:16 - 0:19
    és azt hiszem, kutatónak kellene hívnom;
  • 0:19 - 0:21
    de ha azt írom, hogy kutató, nem jön el majd senki,
  • 0:21 - 0:23
    mert a kutatókat unalmasnak és jelentéktelennek gondolják az emberek."
  • 0:23 - 0:25
    (Nevetés)
  • 0:25 - 0:27
    OK.
  • 0:27 - 0:29
    És így folytatta: "Ám az előadásában
  • 0:29 - 0:31
    igazi mesélőnek láttam magát.
  • 0:31 - 0:34
    Úgyhogy legszívesebben csak mesélőnek nevezném."
  • 0:34 - 0:37
    Nos, ekkor az akadémikus, bizonytalan énem
  • 0:37 - 0:39
    így szólt: "Hogy minek szeretne nevezni?"
  • 0:39 - 0:42
    Mire ő: "Mesélőnek."
  • 0:42 - 0:45
    Mire én: "Miért is ne? Vagy mondjuk csodatündérnek, nem?"
  • 0:45 - 0:48
    (Nevetés)
  • 0:48 - 0:51
    És így folytattam: "De hadd gondolkozzak csak egy picit."
  • 0:51 - 0:54
    És megpróbáltam összeszedni az összes bátorságomat.
  • 0:54 - 0:57
    És azt gondoltam, igen, mesélő vagyok,
  • 0:57 - 0:59
    Kvalitatív kutatással foglalkozom.
  • 0:59 - 1:01
    Történeteket gyűjtök; ebből élek.
  • 1:01 - 1:04
    És az is lehet, hogy a történetek nagyon is olyan adatok, melyeknek lelke van.
  • 1:04 - 1:06
    Úgyhogy lehet, hogy mégiscsak mesélő vagyok.
  • 1:06 - 1:08
    Úgyhogy azt mondtam: "Tudja mit?
  • 1:08 - 1:11
    Nem akarja inkább azt mondani, hogy kutató és mesélő?"
  • 1:11 - 1:14
    Mire ő: "Ha-ha-ha. Hát olyan bizony nincs."
  • 1:14 - 1:16
    (Nevetés)
  • 1:16 - 1:18
    Szóval kutató és mesélő vagyok,
  • 1:18 - 1:20
    és ma mesélni fogok Önöknek --
  • 1:20 - 1:22
    az érzékelés kitágításáról --
  • 1:22 - 1:24
    és ehhez elmesélek majd néhány történetet
  • 1:24 - 1:27
    az egyik kutatásomról,
  • 1:27 - 1:30
    amely alapjaimban megváltoztatott,
  • 1:30 - 1:33
    és azt is megváltoztatta, ahogy élek és szeretek
  • 1:33 - 1:35
    meg azt is, ahogy dolgozom, vagy ahogy gyermeket nevelek.
  • 1:35 - 1:37
    És itt kezdődik hát az én történetem.
  • 1:37 - 1:40
    Amikor fiatal kutató voltam, doktorandusz,
  • 1:40 - 1:42
    első évben volt egy professzorunk,
  • 1:42 - 1:44
    aki azt mondta nekünk,
  • 1:44 - 1:46
    "A lényeg a következő:
  • 1:46 - 1:49
    amit nem tudunk megmérni, az nem létezik."
  • 1:49 - 1:52
    Azt hittem, csak a szám íze szerint fogalmaz.
  • 1:52 - 1:55
    "Valóban?" kérdeztem, mire ő: "Kétségtelenül."
  • 1:55 - 1:57
    Nos, hogy jól értsék:
  • 1:57 - 1:59
    szociális munkás diplomám van, szociális munkás mesterdiplomám van,
  • 1:59 - 2:01
    és akkor épp a doktorimat csináltam szociális munkából,
  • 2:01 - 2:03
    azaz: egész akadémiai pályafutásom során
  • 2:03 - 2:05
    olyan emberekkel voltam körülvéve,
  • 2:05 - 2:07
    akik abban hittek,
  • 2:07 - 2:10
    hogy az élet zűrös dolog, de szeretni kell!
  • 2:10 - 2:12
    Én meg mindig is olyan ember voltam, hogy "az élet zűrös dolog,
  • 2:12 - 2:15
    takarítsunk ki és tegyünk rendet, gyerekek"
  • 2:15 - 2:17
    és az egészet tegyük be szépen egy műanyag dobozba.
  • 2:17 - 2:19
    (Nevetés)
  • 2:19 - 2:22
    Azt gondolván tehát, hogy megtaláltam az utam,
  • 2:22 - 2:25
    a pályát, ami elvisz --
  • 2:25 - 2:28
    de tényleg, szociális munkások között bevett mondás,
  • 2:28 - 2:31
    hogy élvezni kell a munka kényelmetlenségét.
  • 2:31 - 2:34
    És én azt gondoltam, majd adok én annak a kényelmetlenségnek,
  • 2:34 - 2:36
    fogom, oldalra söpröm, és csupa ötösöm lesz.
  • 2:36 - 2:39
    Ez volt a mantrám.
  • 2:39 - 2:41
    Úgyhogy nagyon izgatott lettem.
  • 2:41 - 2:44
    És arra gondoltam: ez az, ez lesz az én pályám,
  • 2:44 - 2:47
    mert érdekelnek a zűrös dolgok.
  • 2:47 - 2:49
    De szeretném majd nem zűrössé tenni őket.
  • 2:49 - 2:51
    Megérteni a dolgokat.
  • 2:51 - 2:53
    Megtalálni az igazán fontos dolgok
  • 2:53 - 2:55
    rejtélyének nyitját,
  • 2:55 - 2:57
    és felmutatni a megoldást.
  • 2:57 - 3:00
    Nos, a kiindulópontom a kapcsolat volt.
  • 3:00 - 3:03
    Mert ha 10 éve szociális munkás az ember,
  • 3:03 - 3:05
    rádöbben,
  • 3:05 - 3:08
    hogy a kapcsolat miatt vagyunk itt.
  • 3:08 - 3:11
    A kapcsolat ad értelmet és jelentést életünknek.
  • 3:11 - 3:13
    Erről szól az egész.
  • 3:13 - 3:15
    Nem számít, olyan emberekkel beszélsz-e,
  • 3:15 - 3:18
    akik szociális, mentálhigiénés, vagy erőszakellenes téren dolgoznak,
  • 3:18 - 3:20
    egyet tudunk: hogy a kapcsolat,
  • 3:20 - 3:23
    a kapcsolat érzésének képessége --
  • 3:23 - 3:26
    így van kitalálva az ember biológiailag --
  • 3:26 - 3:28
    ez az, amiért itt vagyunk.
  • 3:28 - 3:31
    Így hát arra gondoltam, akkor a kapcsolat témával kezdem.
  • 3:31 - 3:34
    Biztos ismerik:
  • 3:34 - 3:36
    megkapják a főnöktől az éves értékelést,
  • 3:36 - 3:39
    melyben felsorol 37 dolgot, amit istenien csinálnak
  • 3:39 - 3:41
    és egyetlen dolgot -- amin lehetne még javítani...
  • 3:41 - 3:43
    (Nevetés)
  • 3:43 - 3:46
    És az ember csak a problémás területre tud gondolni, nemde?
  • 3:47 - 3:50
    Nos, így volt ez az én munkámmal is,
  • 3:50 - 3:53
    mert ha a szeretetről kérdezem az embereket,
  • 3:53 - 3:55
    az összetört szívekről beszélnek.
  • 3:55 - 3:57
    Ha a valahová tartozásról érdeklődöm,
  • 3:57 - 4:00
    legfájdalmasabb tapasztalatukról,
  • 4:00 - 4:02
    a kiközösítésről mesélnek.
  • 4:02 - 4:04
    És ha a kapcsolatról kérdeztem az embereket,
  • 4:04 - 4:07
    a történetek annak hiányáról szóltak.
  • 4:07 - 4:10
    Így hát elég gyorsan -- a kutatás kezdete után 6 héttel --
  • 4:10 - 4:13
    beleütköztem valamibe,
  • 4:13 - 4:16
    valamibe, ami megoldotta a kapcsolat rejtélyét
  • 4:16 - 4:19
    mégpedig úgy, ahogy sosem gondoltam rá.
  • 4:19 - 4:21
    Így leálltam a kutatással,
  • 4:21 - 4:24
    és arra gondoltam, ki kell találnom, mi az.
  • 4:24 - 4:27
    Kiderült, hogy nem más, mint a szégyen.
  • 4:27 - 4:29
    És a szégyent elég könnyű értelmezni:
  • 4:29 - 4:31
    a szégyen ugyanis nem más, mint félelem, hogy a kapcsolat megszűnik.
  • 4:31 - 4:33
    Van bennem valami,
  • 4:33 - 4:36
    ami, ha mások tudják vagy látják,
  • 4:36 - 4:39
    érdemtelenné tesz a kapcsolatra?
  • 4:39 - 4:41
    Ami elmondható róla még:
  • 4:41 - 4:43
    hogy univerzális, mindannyiunkban megvan.
  • 4:43 - 4:45
    Csak azok nem tapasztalják meg a szégyent
  • 4:45 - 4:47
    akik nem képesek empátiára vagy emberi kapcsolatra.
  • 4:47 - 4:49
    Persze senki nem akar róla beszélni,
  • 4:49 - 4:52
    de minél kevesebbet beszélünk róla, annál inkább ott van bennünk.
  • 4:54 - 4:56
    És ami ezt a szégyen mögött van,
  • 4:56 - 4:58
    az pedig a "Nem vagyok elég jó" érzése --
  • 4:58 - 5:00
    jól ismerjük ezt az érzést:
  • 5:00 - 5:02
    "Nem vagyok elég. Nem vagyok elég vékony,
  • 5:02 - 5:04
    nem vagyok elég gazdag, elég szép, elég okos,
  • 5:04 - 5:06
    elég jó pozícióban."
  • 5:06 - 5:08
    És ami meg emögött van,
  • 5:08 - 5:11
    az a sebezhetőség kínzó érzése,
  • 5:11 - 5:13
    ami nem más, mint hogy ahhoz,
  • 5:13 - 5:15
    hogy létrejöjjön kapcsolat,
  • 5:15 - 5:18
    engednünk kell, hogy lássanak minket,
  • 5:18 - 5:20
    igazán.
  • 5:20 - 5:23
    És hát, ezzel én sem nem állok jól. Ugyanis - nagyon nem szeretem, hogy sebezhető vagyok.
  • 5:23 - 5:25
    Úgyhogy kezdtem azt érezni: eljött az én időm,
  • 5:25 - 5:28
    majd jól elpáholom én a sebezhetőséget a kis mérőrudammal.
  • 5:28 - 5:31
    Belevetem magam, végére járok a dolognak,
  • 5:31 - 5:34
    rámegy egy évem, de darabjaira szedem a szégyent,
  • 5:34 - 5:36
    megértem, hogyan működik a sebezhetőség,
  • 5:36 - 5:39
    és majd jól túljárok az eszén.
  • 5:39 - 5:42
    Úgyhogy startra kész és izgatott voltam.
  • 5:44 - 5:46
    És hát - talán már sejtik - persze hogy kudarc várt rám.
  • 5:46 - 5:49
    (Nevetés)
  • 5:49 - 5:51
    Ezek szerint ismerik az ilyesmit.
  • 5:51 - 5:53
    Úgyhogy sokat tudnék mesélni a szégyenről,
  • 5:53 - 5:55
    de ahhoz jóval több időre lenne szükségünk.
  • 5:55 - 5:58
    De röviden összefoglalva elmondhatom, mire jutottam --
  • 5:58 - 6:01
    és meglehet, ez az egyik legfontosabb dolog, amit tanultam
  • 6:01 - 6:04
    ez alatt egy évtizednyi kutatás alatt.
  • 6:04 - 6:06
    Az egy évből
  • 6:06 - 6:08
    hat év lett,
  • 6:08 - 6:10
    több ezer történet,
  • 6:10 - 6:13
    több száz hosszú beszélgetés, fókuszcsoport.
  • 6:13 - 6:15
    És az emberek még naplóbejegyzéseket is küldtek,
  • 6:15 - 6:18
    elküldték nekem a történeteiket --
  • 6:18 - 6:21
    több ezer adatfoszlány a hat év során.
  • 6:21 - 6:23
    És lassan sikerült megragadnom a dolgot.
  • 6:23 - 6:25
    Lassan megértettem, hogy mi is az a szégyen,
  • 6:25 - 6:27
    és hogy hogyan működik.
  • 6:27 - 6:29
    Írtam egy könyvet,
  • 6:29 - 6:31
    megjelentettem egy elméletet,
  • 6:31 - 6:34
    de valami nem stimmelt --
  • 6:34 - 6:36
    és ami nem stimmelt, az az volt,
  • 6:36 - 6:38
    hogy ha vettem az embereket, akiket megkérdeztem,
  • 6:38 - 6:41
    és beosztottam őket két csoportba,
  • 6:41 - 6:44
    az egyikbe azokat, akik úgy érzik, érdemesek --
  • 6:44 - 6:46
    mert erről van szó,
  • 6:46 - 6:48
    a valamire érdemesség érzéséről --
  • 6:48 - 6:51
    akiknek az az érzése, hogy szeretik őket és tartoznak valahová --
  • 6:51 - 6:53
    és a másik csoportba meg azokat, akik mindezért csak küzdenek,
  • 6:53 - 6:55
    akiknek sokszor kérdéses, hogy egyáltalán elegek-e.
  • 6:55 - 6:57
    Egyetlen változó választotta el
  • 6:57 - 6:59
    azokat, akik egyértelműen úgy érezték,
  • 6:59 - 7:01
    hogy szeretik őket, és tartoznak valahová,
  • 7:01 - 7:03
    azoktól, akik csak küzdöttek ugyanezért.
  • 7:03 - 7:05
    És ez az volt, hogy azok, akik
  • 7:05 - 7:07
    szeretettel és valakihez tartozással telinek élték meg a világot,
  • 7:07 - 7:10
    hitték, hogy érdemesek a szeretetre és a valakihez tartozásra.
  • 7:10 - 7:12
    Ennyi.
  • 7:12 - 7:14
    Hitték, hogy érdemesek rá.
  • 7:15 - 7:18
    És számomra a legnehezebb azt volt megérteni,
  • 7:18 - 7:21
    hogy ami nem engedi, hogy kapcsolatot létesítsünk,
  • 7:21 - 7:24
    az az, hogy félünk attól, hogy nem érdemeljük meg a kapcsolatot,
  • 7:24 - 7:26
    és úgy éreztem, ezt mind személyes és szakmai szempontból
  • 7:26 - 7:29
    jobban meg kell vizsgálnom.
  • 7:29 - 7:32
    Így hát
  • 7:32 - 7:34
    fogtam az összes interjút,
  • 7:34 - 7:37
    amelyben az érdemesség érzése megjelent,
  • 7:37 - 7:40
    amelyben olyanokkal beszélgettem, akik így éltek,
  • 7:40 - 7:42
    és megnéztem csak azokat. Mi a közös az ilyen emberekben?
  • 7:42 - 7:44
    Van egy kis irodaszer-mániám,
  • 7:44 - 7:47
    de arról majd egy másik előadásban szólnék.
  • 7:47 - 7:50
    Volt tehát egy nagy mappám és egy ceruzám,
  • 7:50 - 7:52
    és azon járt a fejem: akkor most hogy is nevezzem ezt a kutatást?
  • 7:52 - 7:54
    És az első szó, ami eszembe jutott
  • 7:54 - 7:56
    a "teljes szívvel élők" kifejezés volt.
  • 7:56 - 7:59
    A teljes szívvel élő emberek, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy érdemesek.
  • 7:59 - 8:02
    Úgyhogy ezt írtam a mappára,
  • 8:02 - 8:04
    és elkezdtem elemezni az adatokat.
  • 8:04 - 8:06
    Valójában először
  • 8:06 - 8:08
    egy négy napos, maratoni
  • 8:08 - 8:11
    adatelemzést végeztem,
  • 8:11 - 8:14
    úgy, hogy visszamentem, elővettem az interjúkat, a történeteket, az eseményeket.
  • 8:14 - 8:17
    Mi a közös? Milyen mintát látunk?
  • 8:17 - 8:20
    A férjem elutazott a gyerekekkel
  • 8:20 - 8:23
    mert ilyenkor eléggé - hogy is mondjam - magamnak való leszek,
  • 8:23 - 8:25
    és csak írok, írok,
  • 8:25 - 8:28
    vagyis kutató üzemmódba kapcsolok.
  • 8:28 - 8:30
    Nos, a következő derült ki.
  • 8:32 - 8:34
    Az volt a közös bennük,
  • 8:34 - 8:36
    hogy volt bennük bátorság.
  • 8:36 - 8:39
    És válasszuk el a bátorságot a merészségtől.
  • 8:39 - 8:41
    A bátorság szó eredetileg -
  • 8:41 - 8:43
    amikor először bekerült az angol nyelvbe --
  • 8:43 - 8:46
    a latin "cor" szóból származik, ami annyit tesz, hogy "szív" --
  • 8:46 - 8:48
    és a szó eredetileg olyan emberekre utalt
  • 8:48 - 8:51
    akik elmeséli önmaguk történetét - mégpedig teljes szívvel.
  • 8:51 - 8:53
    Ezeknek az embereknek tehát volt
  • 8:53 - 8:55
    bátorságuk, vagy másképp fogalmazva,
  • 8:55 - 8:57
    volt merszük - tökéletlennek lenni.
  • 8:58 - 9:00
    Együtt mertek érezni
  • 9:00 - 9:03
    előbb magukkal, és aztán másokkal is,
  • 9:03 - 9:06
    mert, mint kiderül, nem tudunk másokkal együtt érezni,
  • 9:06 - 9:09
    amíg nem tudunk önmagunkhoz kedvesek lenni.
  • 9:09 - 9:11
    És végül, volt kapcsolatuk,
  • 9:11 - 9:13
    és -- és ez volt a legnehezebb --
  • 9:13 - 9:16
    hitelességük eredményeképpen,
  • 9:16 - 9:19
    képesek voltak lemondani arról, hogy milyennek kellene lenniük,
  • 9:19 - 9:21
    azért, hogy önmaguk lehessenek,
  • 9:21 - 9:24
    mert a kapcsolatokhoz
  • 9:24 - 9:26
    ez elengedhetetlen.
  • 9:28 - 9:30
    És volt még egy közös tulajdonságuk,
  • 9:30 - 9:32
    éspedig a következő:
  • 9:35 - 9:38
    Teljes mértékben elfogadták, hogy sérülhetnek is.
  • 9:40 - 9:43
    Mert hitük szerint
  • 9:43 - 9:46
    épp az, ami sebezhetővé tette őket,
  • 9:46 - 9:48
    volt az, ami széppé tette őket.
  • 9:50 - 9:52
    Nem állították, hogy a sebezhetőség
  • 9:52 - 9:54
    kényelmes dolog,
  • 9:54 - 9:57
    de azt sem, hogy kínzó tapasztalat --
  • 9:57 - 9:59
    szemben azokkal, akikkel a szégyenről beszélgettem.
  • 9:59 - 10:02
    Csak azt mondták, hogy szükséges.
  • 10:03 - 10:05
    Arról beszéltek, hogy késznek kell lennünk arra,
  • 10:05 - 10:08
    hogy először mondjuk ki, hogy "szeretlek",
  • 10:08 - 10:11
    késznek arra,
  • 10:11 - 10:13
    hogy megtegyünk valamit,
  • 10:13 - 10:16
    noha nincs garancia,
  • 10:16 - 10:18
    késznek arra,
  • 10:18 - 10:20
    hogy nyugodtak maradjunk, amíg várjuk, hogy az orvos
  • 10:20 - 10:22
    visszahívjon minket a szűrővizsgálat után.
  • 10:23 - 10:26
    Ezek az emberek hajlandóak energiát fektetni egy-egy kapcsolatba,
  • 10:26 - 10:29
    ami lehet, hogy sikerül, de az is lehet, hogy nem.
  • 10:29 - 10:32
    És úgy vélték, hogy ez nagyon fontos dolog.
  • 10:32 - 10:35
    Én személyesen meg úgy véltem, hogy ez egy nagy árulás.
  • 10:35 - 10:38
    Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy amire felesküdtem,
  • 10:38 - 10:40
    a kutatásra --
  • 10:40 - 10:42
    a kutatás célja ugyanis nem más,
  • 10:42 - 10:45
    mint irányítani és megjósolni - azaz tanulmányozni a jelenségeket,
  • 10:45 - 10:47
    épp kimondottan annak érdekében,
  • 10:47 - 10:49
    hogy azok irányíthatóak és megjósolhatóak legyenek.
  • 10:49 - 10:51
    És most, misszióm során,
  • 10:51 - 10:53
    míg én megpróbáltam irányítani és megjósolni a dolgokat,
  • 10:53 - 10:56
    kiderült, hogy a válasz az, hogy sebezhetőnek kell lennünk,
  • 10:56 - 10:59
    és fel kell adnunk az irányítást és a jóslást.
  • 10:59 - 11:02
    Nos, ez nálam egy kisebb összeomláshoz vezetett --
  • 11:02 - 11:06
    (Nevetés)
  • 11:06 - 11:09
    -- ami valójában inkább így nézett ki.
  • 11:09 - 11:11
    (Nevetés)
  • 11:11 - 11:13
    De tényleg.
  • 11:13 - 11:16
    Én összeomlásnak neveztem, a pszichiáterem meg spirituális ébredésnek hívja.
  • 11:17 - 11:19
    Az, hogy "spirituális ébredés" persze jobban hangzik, mint hogy "összeomlás",
  • 11:19 - 11:21
    de biztosíthatom Önöket arról, hogy tényleg összeomlás volt.
  • 11:21 - 11:23
    És félre kellett raknom az adataimat, és kellett keresnem egy pszichiátert.
  • 11:23 - 11:26
    Hadd mondjak el valamit: az önismeret ott kezdődik,
  • 11:26 - 11:29
    amikor az ember felhívja a barátait, és megvallja: "Azt hiszem beszélnem kellene egy szakemberrel.
  • 11:29 - 11:32
    Tudnál ajánlani valakit?"
  • 11:32 - 11:34
    Mert a barátaim közül öten azt válaszolták,
  • 11:34 - 11:36
    "Hááát... Nem szívesen lennék a pszichiátered."
  • 11:36 - 11:39
    (Nevetés)
  • 11:39 - 11:41
    Mire én: "Mit jelentsen ez?"
  • 11:41 - 11:44
    Mire ők: "Semmi, semmi, csak úgy mondtam.
  • 11:44 - 11:46
    Csak ne vidd el majd hozzá a mérőrudadat."
  • 11:46 - 11:49
    Mire én: "OK."
  • 11:51 - 11:53
    Úgyhogy találtam egy pszichiátert.
  • 11:53 - 11:56
    Amikor először találkoztunk Dianával --
  • 11:56 - 11:58
    elvittem a listámat,
  • 11:58 - 12:01
    arról, hogy mit gondolnak a teljes szívvel élők, és leültem.
  • 12:01 - 12:03
    Az első kérdése az volt, hogy "Hogy vagy?"
  • 12:03 - 12:06
    Mire azt válaszoltam, "Jól. Köszi."
  • 12:06 - 12:08
    Mire ő: "Min mész épp keresztül?"
  • 12:08 - 12:11
    És ez egy olyan terapeuta, akikhez terapeuták járnak,
  • 12:11 - 12:13
    mert eleve kell ilyenekhez járnunk,
  • 12:13 - 12:16
    ugyanis jól működik a hülyeség-mérőjük.
  • 12:16 - 12:18
    (Nevetés)
  • 12:18 - 12:20
    Azt mondtam hát neki,
  • 12:20 - 12:22
    "Nos, a következő a helyzet. Küszködöm."
  • 12:22 - 12:24
    Mire ő: ""És mivel küszködsz?
  • 12:24 - 12:27
    Mire én: "Hát van ez a sebezhetőség nevű valami.
  • 12:27 - 12:30
    És tudom, hogy a sebezhetőség van valójában
  • 12:30 - 12:32
    a szégyen és a félelem mélyén,
  • 12:32 - 12:34
    és az érdemességért folytatott harc mélyén is,
  • 12:34 - 12:37
    de ugyanakkor, úgy tűnik, a sebezhetőség a gyökere
  • 12:37 - 12:40
    az örömnek, a kreativitásnak,
  • 12:40 - 12:42
    a valahová tartozásnak és a szeretetnek is.
  • 12:42 - 12:44
    És hát azt gondolom, van ezzel egy kis gondom,
  • 12:44 - 12:47
    és szükségem lenne egy kis segítségre."
  • 12:47 - 12:49
    És még azt is mondtam: "De ide figyelj,
  • 12:49 - 12:51
    csak semmi családi cucc,
  • 12:51 - 12:53
    és semmi gyerekkori szarság."
  • 12:53 - 12:55
    (Nevetés)
  • 12:55 - 12:58
    "Mindössze néhány jó stratégiára lenne szükségem."
  • 12:58 - 13:02
    (Nevetés)
  • 13:02 - 13:05
    (Taps)
  • 13:05 - 13:07
    Köszönöm.
  • 13:09 - 13:12
    Mire ő így reagált.
  • 13:12 - 13:14
    (Nevetés)
  • 13:14 - 13:17
    Mire én: "Nagy baj van, ugye?"
  • 13:17 - 13:20
    Mire ő: "Se nem nagy a baj, se nem kicsi".
  • 13:20 - 13:22
    (Nevetés)
  • 13:22 - 13:24
    "Hanem pont olyan, amilyen."
  • 13:24 - 13:27
    Mire én: "Te jó ég, ez borzalmas lesz."
  • 13:27 - 13:30
    (Nevetés)
  • 13:30 - 13:32
    És az is volt, meg nem is.
  • 13:32 - 13:35
    És körülbelül egy évig tartott.
  • 13:35 - 13:37
    És persze, mint tudjuk, vannak olyan emberek,
  • 13:37 - 13:40
    akik, ha felismerik, hogy a sebezhetőség és a szeretet fontos dolgok,
  • 13:40 - 13:43
    feladják a játszmájukat, és átadják magukat ennek a felismerésnek.
  • 13:43 - 13:45
    Ám... A/ én nem ilyen vagyok,
  • 13:45 - 13:48
    és... B/ még csak nem is ilyen emberekkel barátkozom.
  • 13:48 - 13:51
    (Nevetés)
  • 13:51 - 13:54
    Úgyhogy nálam ez egy egy évig tartó utcai harc volt.
  • 13:54 - 13:56
    Egy iszapbirkózás volt.
  • 13:56 - 13:58
    A sebezhetőség ütött egyet, én meg visszaütöttem.
  • 13:58 - 14:01
    És bár elvesztettem a meccset,
  • 14:01 - 14:03
    meglehet visszanyertem az életemet.
  • 14:03 - 14:05
    És mindezek után visszatértem kutatni,
  • 14:05 - 14:07
    és a következő pár évet annak szenteltem,
  • 14:07 - 14:10
    hogy valahogy megértsem, hogy ők, a teljes szívvel élők,
  • 14:10 - 14:12
    milyen döntéseket hoznak,
  • 14:12 - 14:14
    és mit csinálunk mi
  • 14:14 - 14:16
    a sebezhetőséggel.
  • 14:16 - 14:18
    Miért küszködünk vele annyit?
  • 14:18 - 14:21
    Csak én küszködöm a sebezhetőséggel?
  • 14:21 - 14:23
    Nem.
  • 14:23 - 14:25
    És a következőt sikerült kiderítenem.
  • 14:26 - 14:29
    Eltompítjuk a sebezhetőségünket --
  • 14:29 - 14:31
    amikor a visszahívásra várunk.
  • 14:31 - 14:33
    Vicces volt, egyszer kiírtam a Twitter-re és a Facebook-ra,
  • 14:33 - 14:35
    hogy "Hogyan határoznátok meg a sebezhetőséget, mint olyat?
  • 14:35 - 14:37
    Mikor érzitek magatokat sebezhetőnek?"
  • 14:37 - 14:40
    És másfél óra alatt kaptam vagy 150 választ.
  • 14:40 - 14:42
    Mert szerettem volna tudni,
  • 14:42 - 14:44
    mit gondolnak az emberek.
  • 14:45 - 14:47
    Amikor meg kellene kérnem a férjemet, hogy segítsen,
  • 14:47 - 14:50
    mert beteg vagyok, és friss házasok vagyunk;
  • 14:50 - 14:53
    amikor szerelmeskedni szeretnék a férjemmel;
  • 14:53 - 14:55
    amikor szerelmeskedni szeretnék a feleségemmel;
  • 14:55 - 14:58
    amikor elutasítanak; amikor el szeretnék hívni valakit valahová;
  • 14:58 - 15:00
    amikor várom, hogy az orvos visszahívjon;
  • 15:00 - 15:03
    amikor kirúgnak; amikor ki kell rúgni valakit --
  • 15:03 - 15:05
    nos, ebben a világban élünk.
  • 15:05 - 15:08
    Egy sebezhető világban élünk.
  • 15:08 - 15:10
    És az egyik módja annak, hogy kezelni tudjuk a dolgokat,
  • 15:10 - 15:12
    az az, ha eltompítjuk a sebezhetőséget.
  • 15:12 - 15:14
    És azt hiszem, ennek elég egyértelmű jelei vannak --
  • 15:14 - 15:16
    ha nem is csak ez a tompítás az oka ezeknek a jeleknek,
  • 15:16 - 15:18
    bár úgy vélem, ez a legjelentősebb oka --
  • 15:18 - 15:22
    a leges-leginkább eladósodott,
  • 15:22 - 15:25
    túlsúlyos,
  • 15:25 - 15:28
    szenvedélybeteg és gyógyszeren élő
  • 15:28 - 15:30
    felnőtt lakosság vagyunk az USA történetében.
  • 15:33 - 15:36
    A gond az -- és ezt a kutatásból veszem --
  • 15:36 - 15:39
    hogy nem lehet megválogatni, mely érzelmeinket tompítjuk el.
  • 15:40 - 15:43
    Nem lehet azt mondani, ez itt a rossz része.
  • 15:43 - 15:45
    Itt van a sebezhetőség, a gyász, a szégyen,
  • 15:45 - 15:47
    a félelem, és itt van a csalódás,
  • 15:47 - 15:49
    na ezeket nem szeretném érezni.
  • 15:49 - 15:52
    Akkor kérnék szépen egy pár sört és egy diós-banános muffin-t.
  • 15:52 - 15:54
    (Nevetés)
  • 15:54 - 15:56
    Na ezeket nem szeretném érezni.
  • 15:56 - 15:58
    És tudom, hogy most azért nevetnek, mert értik...
  • 15:58 - 16:01
    Az Önök életének elemzéséből élek...
  • 16:01 - 16:03
    ... Istenem...!
  • 16:03 - 16:05
    (Nevetés)
  • 16:05 - 16:08
    Nem lehet a kemény érzéseket eltompítani,
  • 16:08 - 16:10
    csak ha az érzelmi életünket, az érzelmeinket is eltompítjuk.
  • 16:10 - 16:12
    Nem lehet szelektíve tompítani.
  • 16:12 - 16:15
    Úgyhogy, ha eltompítjuk a rosszakat,
  • 16:15 - 16:17
    eltompul az öröm érzése is,
  • 16:17 - 16:19
    a hálaérzet is,
  • 16:19 - 16:21
    és a boldogságérzetünk is.
  • 16:21 - 16:24
    És akkor persze rosszul érezzük majd magunkat,
  • 16:24 - 16:26
    és keressük majd valami célt, értelmet,
  • 16:26 - 16:28
    és majd megint sebezhetőnek érezzük magunkat,
  • 16:28 - 16:31
    és akkor majd megiszunk pár sört, és megeszünk egy diós-banános muffin-t.
  • 16:31 - 16:34
    És ebből aztán egy ördögi kör lesz.
  • 16:36 - 16:39
    Az egyik dolog, amin szerintem megéri elgondolkoznunk,
  • 16:39 - 16:41
    hogy miért és hogyan tompítunk.
  • 16:41 - 16:44
    Nem is kell, hogy szenvedélybetegséggel tegyük.
  • 16:44 - 16:46
    Másképp is lehet: például azzal,
  • 16:46 - 16:49
    hogy a bizonytalan dolgokat biztosnak látjuk.
  • 16:50 - 16:53
    A vallásból, ami régen a misztériumba és hitbe vetett nagy bizalom volt,
  • 16:53 - 16:55
    mára bizonyosságok állítása lett.
  • 16:55 - 16:58
    Nekem van igazam, neked meg nincs. Pofa be.
  • 16:58 - 17:00
    Erről van szó.
  • 17:00 - 17:02
    Csak bizonyosságok.
  • 17:02 - 17:04
    Minél jobban félünk, annál sebezhetőbbek vagyunk,
  • 17:04 - 17:06
    és minél sebezhetőbbek vagyunk, annál jobban félünk.
  • 17:06 - 17:08
    De így néz ki ma a politika is.
  • 17:08 - 17:10
    Nincsenek már valódi viták.
  • 17:10 - 17:12
    Nincs párbeszéd.
  • 17:12 - 17:14
    Már csak vád van.
  • 17:14 - 17:17
    Tudják, hogy határozzák meg a szégyent a kutatók?
  • 17:17 - 17:20
    A szégyen... "a fájdalom és a kényelmetlenség levezetésének egy módja."
  • 17:21 - 17:23
    A tökéletesre törekszünk.
  • 17:23 - 17:26
    Ha van olyan ember, aki szeretné, hogy az élete így nézzen ki, az én vagyok,
  • 17:26 - 17:28
    de a dolgok nem így működnek.
  • 17:28 - 17:30
    Mert mit is csinálunk? A fenekünkről leszívatjuk, majd
  • 17:30 - 17:32
    a pofinkba pumpáltatjuk a zsírt.
  • 17:32 - 17:35
    (Nevetés)
  • 17:35 - 17:37
    Amin, reményeim szerint, száz év múlva
  • 17:37 - 17:39
    az emberek csak szörnyülködni fognak: "Hú..."
  • 17:39 - 17:41
    (Nevetés)
  • 17:41 - 17:43
    És tökéletest akarunk fabrikálni - és ez a legveszélyesebb -
  • 17:43 - 17:45
    a gyerekeinkből is.
  • 17:45 - 17:47
    Hadd mondjam el, mi a véleményem a gyerekekről.
  • 17:47 - 17:50
    Bennük van a küszködés, már amikor megérkeznek.
  • 17:50 - 17:53
    És amikor a kezünkben tartjuk ezeket a tökéletes kis gyermekeket,
  • 17:53 - 17:55
    nem az a feladatunk, hogy azt mondjuk, hogy "Nézzétek csak meg, hát nem tökéletes?
  • 17:55 - 17:57
    Az a feladatom, hogy ilyen tökéletes maradjon --
  • 17:57 - 18:00
    hogy ötödikesen bekerüljön a teniszcsapatba, és hetedikesen meg egyből az egyetemre."
  • 18:00 - 18:02
    Nem ez a feladatunk.
  • 18:02 - 18:04
    Hanem az, hogy rájuk nézzünk, és azt mondjuk,
  • 18:04 - 18:07
    "Figyelj csak... Tökéletlen vagy, és küszködnöd kell majd,
  • 18:07 - 18:09
    de érdemes vagy a szeretetre és a valakihez tartozásra."
  • 18:09 - 18:11
    Ez a feladatunk.
  • 18:11 - 18:13
    Mutassatok nekem egy így felnevelt generációt,
  • 18:13 - 18:16
    és egyből vége lesz a ma ismert gondoknak.
  • 18:16 - 18:20
    Úgy teszünk, mintha az, amit teszünk,
  • 18:20 - 18:23
    nem lenne hatással az emberekre.
  • 18:23 - 18:25
    Ezt tesszük a személyes életünkben.
  • 18:25 - 18:27
    Ezt tesszük a céges életben --
  • 18:27 - 18:29
    legyen az leépítés, olajválság,
  • 18:29 - 18:31
    termékvisszahívás --
  • 18:31 - 18:33
    úgy teszünk, mintha az, amit teszünk,
  • 18:33 - 18:36
    nem lenne óriási hatással más emberekre.
  • 18:36 - 18:39
    Én azt üzenem a cégeknek, nem most jöttünk le a falvédőről, emberek.
  • 18:40 - 18:42
    Legyetek autentikusak, és mondjátok meg a valós okot,
  • 18:42 - 18:44
    és tegyétek hozzá, hogy "Bocsánat.
  • 18:44 - 18:47
    Rendbe hozzuk."
  • 18:50 - 18:52
    De van más út is, és ezzel lassan be is fejezem mára.
  • 18:52 - 18:54
    Erre jöttem rá:
  • 18:54 - 18:56
    ahhoz, hogy látszódjunk,
  • 18:56 - 18:58
    hogy mélyen, igazán lássanak minket,
  • 18:58 - 19:01
    hogy sebezhetőnek lássanak;
  • 19:01 - 19:03
    ahhoz, hogy teljes szívünkkel szeretni tudjunk,
  • 19:03 - 19:05
    noha nincs semmi garancia --
  • 19:05 - 19:07
    és ez igazán nehéz,
  • 19:07 - 19:10
    és szülőként mondom, hogy ez iszonyúan nehéz --
  • 19:12 - 19:15
    hogy a hála és az öröm érzéseit megélhessük,
  • 19:15 - 19:17
    a félelem közepette,
  • 19:17 - 19:19
    amikor elcsodálkozunk: "Szerethetlek-e ennyire egyáltalán?
  • 19:19 - 19:21
    Hihetek-e mindebben ennyire szenvedélyesen?
  • 19:21 - 19:24
    Lehetek-e ennyire határozott mindezzel kapcsolatban?"
  • 19:24 - 19:26
    ahhoz, hogy meg tudjunk állni, és ahelyett, hogy túldramatizálnánk,
  • 19:26 - 19:29
    hogy mi minden rossz történhet, inkább azt mondjuk, hogy "Annyira hálás vagyok,
  • 19:29 - 19:32
    mert sebezhetőnek érezni magam annyi, mint élni."
  • 19:33 - 19:36
    És az utolsó dolog, ami talán a legfontosabb,
  • 19:36 - 19:39
    hogy el tudjuk hinni, hogy elegek vagyunk.
  • 19:39 - 19:41
    Mert ha abból indulunk ki
  • 19:41 - 19:44
    hogy "Elég vagyok",
  • 19:45 - 19:48
    akkor már nem kiabálunk, hanem elkezdtünk figyelni,
  • 19:49 - 19:51
    kedvesebbek és gyöngédebbek lettünk a körülöttünk lévőkhöz,
  • 19:51 - 19:54
    és egyben kedvesebbek és gyöngédebbek lettünk önmagunkhoz is.
  • 19:54 - 19:56
    Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
  • 19:56 - 19:59
    (Taps)
Titel:
Brene Brown: A sebezhetőség ereje
Sprecher:
Brené Brown
Beschreibung:

Brene Brown az emberi kapcsolatokat tanulmányozza -- az empátiára, a másokhoz tartozásra és a szeretetre való képességünket. Ebben a megindító és humoros, a TEDxHouston-on elhangzott beszédében betekintést enged kutatásába, amely által személyes küldetésévé vált önmaga és az emberiség megismerése. Olyan előadás ez, amelyet szívesen megosztunk majd másokkal.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Projekt:
TEDTalks
Duration:
19:59
Ehemaliger Benutzer added a translation

Untertitel in Hungarian

Revisionen