A gombák tanításai piacról és gazdaságról

Az erőforrások egyenlőtlensége az egyik legnagyobb kihívásunk, de ez nem emberi sajátosság. A növények és fák gyökerében élő mikorrhiza gombák hozzánk hasonlóan stratégiailag kereskednek, lopnak és tartanak vissza nyersanyagokat, figyelemre méltó párhuzamot mutatva az emberi opportunizmussal (és néha kegyetlenséggel) – mindezt tudat hiányában. Az evolúciós biológus Toby Kiers hihetetlen előadásában megosztja velünk, hogy a gombahálózatok és kapcsolataik mit árulnak el az emberek gazdaságáról, és mit tudnak mondani nekünk az egyenlőtlenségről.

Evolúciós biológusként állok önök előtt,

az evolúciós biológia professzora vagyok,

ami eléggé cifra címnek hangzik,
ha fogalmazhatok így.

Két témáról fogok beszélni,

amelyeket általában
nem említenek egy lapon.

Ezek a piacgazdaság és a gombák [fungi].

Angolul többféle akcentussal
mondhatjuk a "fungi" szót.

Még mindig nincs egyetértés
a szó kiejtéséről.

Kérem, képzeljenek el egy piacgazdaságot,

ami 400 millió éves,

annyira elterjedt a világon, hogy szinte
minden ökoszisztémában megtalálható,

olyan hatalmas, hogy kereskedők millióit
tudja egyszerre összekapcsolni,

és olyan ellenálló,

hogy túlélte a tömeges kihalásokat.

Itt van most is a lábunk alatt,

csak nem látják.

Az emberek gazdaságától eltérően –

amely a tudatra támaszkodik
a döntések meghozatalakor –

ennek a piacnak a kereskedői koldulnak,
kölcsönkérnek, lopnak, csalnak,

mindezt a gondolkodás képessége nélkül.

Szóval a szemünk elől rejtve

a növények gyökérzetét meghódítja
az arbuszkuláris mikorrhiza gomba.

Ez a gomba komplex
földalatti hálózatokat hoz létre

pamutszálnál is vékonyabb sejtfonalaiból.

Egy ilyen gombát vizsgálva láthatják,

hogy egyszerre több
növényhez is kapcsolódik.

Úgy gondolhatnak rá,
mint egy metróhálózatra,

ahol minden gyökér
egy megállónak felel meg,

ahol a nyersanyagokat ki- és berakodják.

Emellett nagyon sűrű,

jó pár méter,
akár egy kilométer is megtalálható

egyetlen gramm földben.

Ez tíz futball pálya hossza

csupán egy gyűszűnyi talajban.

És mindenhol megtalálható.

Úgyhogy ha elhaladnak egy fa, cserje,
inda, vagy akár egy apró gyom mellett,

akkor egy mikorrhiza hálózat
mellett mennek el.

Nagyjából az összes növényfaj 80 százaléka

kapcsolatban áll ezekkel
a mikorrhiza gombákkal.

Nos, mi köze lehet
egy gombával borított gyökérnek

a világgazdaságunkhoz?

És miért töltöttem evolúciós biológusként
az utóbbi 10 évemet

a közgazdász nyelvezet tanulásával?

Nos, az első dolog,
amit meg kell érteniük,

hogy a növények és gombák
között létesülő kereskedelmi üzletek

meglepően hasonlítanak

az általunk kötött üzletekre,

de talán még stratégiaibbak.

Nézzék, a növények és gombák

nem részvényekkel
és kötvényekkel kereskednek,

hanem létfontosságú nyersanyagokkal.

A gombának ezek a cukrok és a zsírok.

Minden számukra szükséges szénvegyületet
a növényektől szereznek be.

Ez akkora mennyiség, hogy minden évben
nagyjából öt milliárd tonna szénvegyület

kerül a növényektől
ebbe a földalatti hálózatba.

A gyökereknek pedig
foszforra és nitrogénre van szükségük,

így a szénvegyületeik cseréjével

hozzájuthatnak a gombahálózat által
gyűjtött összes tápanyaghoz.

A csere létrejöttéhez

a gomba behatol
a gazdanövény gyökerének sejtjeibe,

és létrehoz egy arbuszkulum nevű
apró képletet,

ami latinul azt jelenti, hogy "apró fa".

Gondoljanak erre úgy,

mint a piacgazdaság
klasszikus értéktőzsdéjére.

Egészen eddig minden
nagyon harmonikusnak tűnik.

Igaz? Amilyen az adjonisten,
olyan a fogadjisten,

mindegyik fél megkapja,
amire szüksége van.

De itt meg kell állnunk,

és meg kell értenünk az evolúció
és a természetes kiválasztódás erejét.

Tudják, ezen a piacon
nincs helyük az amatőr kereskedőknek.

A helyes kereskedési stratégia alkalmazása

meghatározza azt, ki él és ki hal meg.

Most a stratégia szót használom,

de persze a növényeknek
és a gombáknak nincs agyuk.

Ezeket az üzleteket

a gondolkodás képessége nélkül
hajtják végre.

De mi tudósok
magatartást leíró fogalmakkal –

mint például a stratégia –

jellemzünk bizonyos körülményekre,

akciókra, reakciókra adott válaszokat,

amelyek az élőlény DNS-ébe
vannak programozva.

Ezeket a kereskedési stratégiákat
kezdtem tanulmányozni

19 éves koromban,

mikor Panama trópusi esőerdőiben éltem.

Akkoriban mindenkit a talajszint feletti
hihetetlen sokszínűség érdekelt.

És ez hiperdiverzitás volt.
Ezek trópusi esőerdők.

De engem a talajszint alatti
kompexitás érdekelt.

Tudtuk, hogy a hálózatok léteznek,
tudtuk hogy fontosak,

és ismét hangsúlyozom,
hogy a fontos alatt fontosat értek,

ez az alapja a növények táplálkozásának,

és a talajszint felett
látható sokszínűségnek.

De akkoriban nem tudtuk,
hogyan működnek ezek a hálózatok.

Nem tudtuk, hogyan látják el funkciójukat.

Bizonyos növények miért csak
bizonyos gombákkal lépnek kapcsolatba?

Ugorjunk előre, mikor
megalapítottam a csapatomat,

és érdemben kezdtünk foglalkozni
ezzel a kereskedőpiaccal.

Tudják, manipuláltuk a körülményeket.

Létrehoztunk egy jó üzlettársat azzal,
hogy napfényen növesztettünk egy növényt,

és rossz üzlettársat azzal,
hogy az árnyékban neveltük.

Aztán összekapcsoltuk ezeket
egy gombahálózattal.

Azt figyeltük meg, hogy a gombák
folyamatosan jól teljesítettek

a jó és rossz üzlettársak
megkülönböztetésében.

Annak a növénynek adtak több nyersanyagot,
amely több szénvegyületet juttatott nekik.

Aztán elvégeztük a kísérlet fordítottját,

amikor a növényt
jó és rossz gombával oltottuk be,

és ők is hasonlóan jók voltak
az üzlettársak megkülönböztetésében.

Tehát minden feltétel adott
egy piac leírásához.

Ez egy egyszerű piac,

de akkor is piac,

ahol a jobb kereskedő partnert
mindig előnyben részesítik.

De ez egy igazságos piac?

Itt kell megérteniük,
hogy az emberekhez hasonlóan

a növények és gombák
hihetetlenül opportunisták.

Vannak bizonyítékok arra,
hogy a növény sejtjeibe behatoló gomba

el tudja téríteni a növény
tápanyag felvételi rendszerét.

Ezt úgy éri el, hogy meggátolja
a növény képességét,

hogy tápanyagokat vegyen
magához a talajból.

Ez létrehozza a növény
gombától való függését.

Ez bizonyos tekintetben hamis függőség,

amely következtében a növénynek
táplálnia kell a gombát,

hogy hozzájusson a gyökere körül
található nyersanyagokhoz.

Arra is van bizonyíték, hogy a gombák
ügyesen felhajtják a tápanyagok árát.

Ezt úgy érik el, hogy kivonják
a tápanyagokat a talajból,

de ahelyett, hogy átadnák őket
a gazdanövénynek,

felhalmozzák azokat a hálózatukban,

elérhetetlenné téve őket a növénynek
és más versengő gombáknak.

Alapvető közgazdasági tétel,

ahogy csökken az erőforrás elérhetősége,
úgy növekszik az értéke.

A növény arra kényszerül, hogy többet
fizessen ugyanannyi nyersanyagért.

De nem minden kedvez a gombának.

A növények is irtó ravaszak tudnak lenni.

Néhány orchidea –

mindig úgy gondolok rájuk,
mint a legfondorlatosabb fajra

a világ összes növényfaja közül –

szóval van néhány orchidea,

amelyek közvetlenül csapolják meg
a gombahálózatot,

és ellopják az összes szénvegyületét.

Ezek az orchideák még csak nem is hajtanak
zöld leveleket a fotoszintetizáláshoz.

Fehér színűek.

Fotoszintetizálás helyett inkább

megcsapolják a hálózatot,

ellopják a szénvegyületeket,

és nem adnak semmit cserébe.

Azt hiszem, mondhatjuk,
hogy az efféle élősködők

az emberek piacain is virágoznak.

Ahogy elkezdtük megfejteni
ezeket a stratégiákat,

megtanultunk néhány leckét.

Az első, hogy nincs önzetlenség
ebben a rendszerben.

Nincsenek kereskedelmi szívességek.

Nem láttunk meggyőző bizonyítékot arra,

hogy a gombák haldokló vagy küszködő
növényeknek segítenének,

hacsak nem származik
közvetlen hasznuk belőle.

Nem állítom, hogy ez jó vagy rossz.

Velünk ellentétben, egy gomba nem tudja
persze megítélni saját erkölcsösségét.

És biológusként

nem támogatom ezeket a kegyetlen
neoliberális piaci dinamizmusokat,

amiket a gombák képviselnek.

De a kereskedelmi rendszer

egy viszonyítási pontot biztosít nekünk

annak tanulmányozására,
hogy milyen egy gazdaság akkor,

ha természetes kiválasztódás alakítja

több százmillió éve

erkölcs hiányában,

amikor a stratégiák

csak az információ begyűjtésén
és feldolgozásán alapulnak,

a tudat által érintetlenül:

nincs féltékenység, nincs rosszindulat,

de remény és öröm sem.

Tehát eddig a pontig haladást értünk el

a legalapvetőbb kereskedelmi
alapelvek megfejtésében,

de tudósként mindig a következő
szintre akarunk lépni,

és az összetettebb közgazdasági kérdések
foglalkoztatnak minket.

Különösen az egyenlőtlenség hatásai
érdekelnek minket.

Az egyenlőtlenség tényleg
meghatározó tényezője lett

napjaink gazdasági berendezkedésének.

De az egyenlőtlenség kihívásai

nem csak az emberek világára jellemzőek.

Úgy vélem, mi emberek hajlamosak vagyunk
hinni, hogy mindenben egyediek vagyunk,

de a természetben az élőlényeknek

a folyamatos változással kell megküzdeniük
a nyersanyagokhoz való hozzáférés során.

Az akár több méter hosszú gomba

hogyan változtatja
a kereskedelmi stratégiáját,

amikor a jó és a rossz választást
egyszerre felkínálják neki?

Még általánosabban,

az élőlények a természetben hogyan
kovácsolnak hasznot a kereskedelemből,

amikor bizonytalansággal szembesülnek

a nyersanyagokhoz való
hozzáférés szempontjából?

Beavatom önöket egy titokba:

a földalatti kereskedelem
tanulmányozása rendkívül nehéz.

Nem lehet látni, hol és mikor születnek
a fontos kereskedelmi megállapodások.

A csapatunk segített kidolgozni
egy módszert, egy technológiát,

melynek során nanorészecskékkel
jelölhetjük meg a tápanyagokat,

kvantumpontoknak nevezett
fluoreszkáló nanorészecskékkel.

A kvantumpontok valójában
lehetővé teszik számunkra,

hogy kivilágítsuk a tápanyagokat,

így vizuálisan tudjuk
nyomon követni a mozgásukat

a gombahálózaton keresztül

a gazdanövények gyökerébe.

Ez végre lehetővé teszi,
hogy lássuk a láthatatlant,

így tanulmányozhatjuk, hogyan alkudozik
kicsiben a gomba a gazdanövényeivel.

Tehát az egyenlőtlenség vizsgálatához

megjelöltünk egy gombahálózatot

változó koncentrációjú
fluoreszkáló foszforral,

és utánoztuk a tápanyagban
gazdag és szegény talajt

mesterséges környezetben.

Ezután gondosan számszerűsítettük
a gombakereskedelmet.

Két dolgot fedeztünk fel.

Az első, amit találtunk,

hogy az egyenlőtlenség arra ösztönözte
a gombákat, hogy többet kereskedjenek.

Használhatom az "ösztönözte", "ingerelte",
vagy "kényszerítette" szavakat,

de a lényeg, hogy a kontroll
feltételekkel összehasonlítva

az egyenlőtlenség nagyobb
mértékű kereskedelemmel járt.

Ez fontos, mert azt sugallja,

hogy a kereskedelem kialakítása
a természetben segítheti az élőlényeket

a táplálékhoz való hozzáférés
bizonytalanságának kezelésében.

A második megfigyelésünk az volt,
hogy az egyenlőtlenségnek kitéve

a gombák tápanyagokat csoportosítottak át
a hálózat gazdag részéből,

gyorsan szállítva azokat
a hálózat szegény részébe.

Természetesen azért láthattuk ezt,

mert az útvonalak
más színekben fluoreszkáltak.

Először rendkívül rejtélyes volt
ez az eredmény.

Ez segítségnyújtás volt
a hálózat szegény részének? Nem.

Azt találtuk, hogy a gomba jobban jár,
ha először oda szállítja a nyersanyagokat,

ahol nagyobb a kereslet.

Egyszerűen azzal, hogy a gomba változtatta
a kereskedés helyét a hálózatban,

manipulálni tudta a nyersanyagok értékét.

Ez arra sarkallt minket, hogy mélységében
kutassuk az információmegosztás módját.

A megfigyelés magas szintű
kifinomultságot feltételezett,

vagy legalább közepes szintű
kifinomultságot

egy tudat nélküli élőlényben.

Hogy lehet, hogy a gomba érzékeli
a hálózatában a piaci körülményeket,

aztán számításokat végez,
hogy hol és mikor kereskedjen?

Így meg akartuk vizsgálni az információt,
és hálózatbeli megosztásának módját,

hogyan összegzi a gomba a jelzéseket.

Ehhez az kell, hogy ízeire szedve
nagyobb részletezettségű képet alkossunk

magáról a hálózatról.

Vizsgálni kezdtük a sejtfonalhálózatban
zajló komplex áramlásokat.

Amit most látnak, az egy élő gombahálózat,

ahogy áthaladnak rajta
a sejtszintű anyagok.

Ez valós időben történik,

fent láthatják az időbélyeget.

Ez épp most történik.
A videó nincs felgyorsítva.

Ez történik épp most a talpunk alatt.

Van néhány dolog,
amire fel akarom hívni a figyelmüket.

Az áramlás felgyorsul,
lelassul, irányt változtat.

Most biofizikusokkal dolgozunk együtt,

hogy ezt az összetettséget elemezzük.

Hogyan használják a gombák ezeket
az összetett áramlási mintákat

az információ feldolgozásához
és megosztásához,

és a kereskedelmi döntések meghozásához?

Jobbak a gombák
a kereskedelmi számításokban, mint mi?

Ez az a terület, ahonnan modelleket
tudunk kölcsönözni a természettől.

Egyre inkább rábízzuk
a számítógépes algoritmusokra,

hogy jövedelmező üzleteket kössenek nekünk
a másodperc tört része alatt.

De a számítógépes algoritmusok és a gombák

hasonlóan tudattalanul működnek.

A gombák történetesen olyanok,
mint egy élő gép.

Mi történne, ha összehasonlítanánk
és versenyeztetnénk

kettejük kereskedési stratégiáját?

Melyikük nyerne?

A parányi kapitalisták,

akik már a dinoszauruszok kihalása előtt
és közben is léteztek?

Én a gombákra fogadnék.

Köszönöm szépen.

(Taps)