WEBVTT

00:00:00.000 --> 00:00:02.000
Nos, akkor ezzel kezdeném:

00:00:02.000 --> 00:00:04.000
néhány évvel ezelőtt felhívott egy rendezvényszervező,

00:00:04.000 --> 00:00:06.000
mivel egy előadást terveztem tartani.

00:00:06.000 --> 00:00:08.000
Felhívott és azt mondta:

00:00:08.000 --> 00:00:10.000
"Azzal bíbelődöm egy jó ideje,

00:00:10.000 --> 00:00:12.000
hogy hogyan nevezzem magát a röplapon."

00:00:12.000 --> 00:00:14.000
"És mit kell azzal bíbelődni?" gondoltam magamban.

00:00:14.000 --> 00:00:16.000
De folytatta: "Mert hát láttam magát beszélni,

00:00:16.000 --> 00:00:19.000
és azt hiszem, kutatónak kellene hívnom;

00:00:19.000 --> 00:00:21.000
de ha azt írom, hogy kutató, nem jön el majd senki,

00:00:21.000 --> 00:00:23.000
mert a kutatókat unalmasnak és jelentéktelennek gondolják az emberek."

00:00:23.000 --> 00:00:25.000
(Nevetés)

00:00:25.000 --> 00:00:27.000
OK.

00:00:27.000 --> 00:00:29.000
És így folytatta: "Ám az előadásában

00:00:29.000 --> 00:00:31.000
igazi mesélőnek láttam magát.

00:00:31.000 --> 00:00:34.000
Úgyhogy legszívesebben csak mesélőnek nevezném."

00:00:34.000 --> 00:00:37.000
Nos, ekkor az akadémikus, bizonytalan énem

00:00:37.000 --> 00:00:39.000
így szólt: "Hogy minek szeretne nevezni?"

00:00:39.000 --> 00:00:42.000
Mire ő: "Mesélőnek."

00:00:42.000 --> 00:00:45.000
Mire én: "Miért is ne? Vagy mondjuk csodatündérnek, nem?"

00:00:45.000 --> 00:00:48.000
(Nevetés)

00:00:48.000 --> 00:00:51.000
És így folytattam: "De hadd gondolkozzak csak egy picit."

00:00:51.000 --> 00:00:54.000
És megpróbáltam összeszedni az összes bátorságomat.

00:00:54.000 --> 00:00:57.000
És azt gondoltam, igen, mesélő vagyok,

00:00:57.000 --> 00:00:59.000
Kvalitatív kutatással foglalkozom.

00:00:59.000 --> 00:01:01.000
Történeteket gyűjtök; ebből élek.

00:01:01.000 --> 00:01:04.000
És az is lehet, hogy a történetek nagyon is olyan adatok, melyeknek lelke van.

00:01:04.000 --> 00:01:06.000
Úgyhogy lehet, hogy mégiscsak mesélő vagyok.

00:01:06.000 --> 00:01:08.000
Úgyhogy azt mondtam: "Tudja mit?

00:01:08.000 --> 00:01:11.000
Nem akarja inkább azt mondani, hogy kutató és mesélő?"

00:01:11.000 --> 00:01:14.000
Mire ő: "Ha-ha-ha. Hát olyan bizony nincs."

00:01:14.000 --> 00:01:16.000
(Nevetés)

00:01:16.000 --> 00:01:18.000
Szóval kutató és mesélő vagyok,

00:01:18.000 --> 00:01:20.000
és ma mesélni fogok Önöknek --

00:01:20.000 --> 00:01:22.000
az érzékelés kitágításáról --

00:01:22.000 --> 00:01:24.000
és ehhez elmesélek majd néhány történetet

00:01:24.000 --> 00:01:27.000
az egyik kutatásomról,

00:01:27.000 --> 00:01:30.000
amely alapjaimban megváltoztatott,

00:01:30.000 --> 00:01:33.000
és azt is megváltoztatta, ahogy élek és szeretek

00:01:33.000 --> 00:01:35.000
meg azt is, ahogy dolgozom, vagy ahogy gyermeket nevelek.

NOTE Paragraph

00:01:35.000 --> 00:01:37.000
És itt kezdődik hát az én történetem.

00:01:37.000 --> 00:01:40.000
Amikor fiatal kutató voltam, doktorandusz,

00:01:40.000 --> 00:01:42.000
első évben volt egy professzorunk,

00:01:42.000 --> 00:01:44.000
aki azt mondta nekünk,

00:01:44.000 --> 00:01:46.000
"A lényeg a következő:

00:01:46.000 --> 00:01:49.000
amit nem tudunk megmérni, az nem létezik."

00:01:49.000 --> 00:01:52.000
Azt hittem, csak a szám íze szerint fogalmaz.

00:01:52.000 --> 00:01:55.000
"Valóban?" kérdeztem, mire ő: "Kétségtelenül."

00:01:55.000 --> 00:01:57.000
Nos, hogy jól értsék:

00:01:57.000 --> 00:01:59.000
szociális munkás diplomám van, szociális munkás mesterdiplomám van,

00:01:59.000 --> 00:02:01.000
és akkor épp a doktorimat csináltam szociális munkából,

00:02:01.000 --> 00:02:03.000
azaz: egész akadémiai pályafutásom során

00:02:03.000 --> 00:02:05.000
olyan emberekkel voltam körülvéve,

00:02:05.000 --> 00:02:07.000
akik abban hittek,

00:02:07.000 --> 00:02:10.000
hogy az élet zűrös dolog, de szeretni kell!

00:02:10.000 --> 00:02:12.000
Én meg mindig is olyan ember voltam, hogy "az élet zűrös dolog,

00:02:12.000 --> 00:02:15.000
takarítsunk ki és tegyünk rendet, gyerekek"

00:02:15.000 --> 00:02:17.000
és az egészet tegyük be szépen egy műanyag dobozba.

00:02:17.000 --> 00:02:19.000
(Nevetés)

00:02:19.000 --> 00:02:22.000
Azt gondolván tehát, hogy megtaláltam az utam,

00:02:22.000 --> 00:02:25.000
a pályát, ami elvisz --

00:02:25.000 --> 00:02:28.000
de tényleg, szociális munkások között bevett mondás,

00:02:28.000 --> 00:02:31.000
hogy élvezni kell a munka kényelmetlenségét.

00:02:31.000 --> 00:02:34.000
És én azt gondoltam, majd adok én annak a kényelmetlenségnek,

00:02:34.000 --> 00:02:36.000
fogom, oldalra söpröm, és csupa ötösöm lesz.

00:02:36.000 --> 00:02:39.000
Ez volt a mantrám.

00:02:39.000 --> 00:02:41.000
Úgyhogy nagyon izgatott lettem.

00:02:41.000 --> 00:02:44.000
És arra gondoltam: ez az, ez lesz az én pályám,

00:02:44.000 --> 00:02:47.000
mert érdekelnek a zűrös dolgok.

00:02:47.000 --> 00:02:49.000
De szeretném majd nem zűrössé tenni őket.

00:02:49.000 --> 00:02:51.000
Megérteni a dolgokat.

00:02:51.000 --> 00:02:53.000
Megtalálni az igazán fontos dolgok

00:02:53.000 --> 00:02:55.000
rejtélyének nyitját,

00:02:55.000 --> 00:02:57.000
és felmutatni a megoldást.

NOTE Paragraph

00:02:57.000 --> 00:03:00.000
Nos, a kiindulópontom a kapcsolat volt.

00:03:00.000 --> 00:03:03.000
Mert ha 10 éve szociális munkás az ember,

00:03:03.000 --> 00:03:05.000
rádöbben,

00:03:05.000 --> 00:03:08.000
hogy a kapcsolat miatt vagyunk itt.

00:03:08.000 --> 00:03:11.000
A kapcsolat ad értelmet és jelentést életünknek.

00:03:11.000 --> 00:03:13.000
Erről szól az egész.

00:03:13.000 --> 00:03:15.000
Nem számít, olyan emberekkel beszélsz-e,

00:03:15.000 --> 00:03:18.000
akik szociális, mentálhigiénés, vagy erőszakellenes téren dolgoznak,

00:03:18.000 --> 00:03:20.000
egyet tudunk: hogy a kapcsolat,

00:03:20.000 --> 00:03:23.000
a kapcsolat érzésének képessége --

00:03:23.000 --> 00:03:26.000
így van kitalálva az ember biológiailag --

00:03:26.000 --> 00:03:28.000
ez az, amiért itt vagyunk.

00:03:28.000 --> 00:03:31.000
Így hát arra gondoltam, akkor a kapcsolat témával kezdem.

00:03:31.000 --> 00:03:34.000
Biztos ismerik:

00:03:34.000 --> 00:03:36.000
megkapják a főnöktől az éves értékelést,

00:03:36.000 --> 00:03:39.000
melyben felsorol 37 dolgot, amit istenien csinálnak

00:03:39.000 --> 00:03:41.000
és egyetlen dolgot -- amin lehetne még javítani...

00:03:41.000 --> 00:03:43.000
(Nevetés)

00:03:43.000 --> 00:03:46.000
És az ember csak a problémás területre tud gondolni, nemde?

00:03:47.000 --> 00:03:50.000
Nos, így volt ez az én munkámmal is,

00:03:50.000 --> 00:03:53.000
mert ha a szeretetről kérdezem az embereket,

00:03:53.000 --> 00:03:55.000
az összetört szívekről beszélnek.

00:03:55.000 --> 00:03:57.000
Ha a valahová tartozásról érdeklődöm,

00:03:57.000 --> 00:04:00.000
legfájdalmasabb tapasztalatukról,

00:04:00.000 --> 00:04:02.000
a kiközösítésről mesélnek.

00:04:02.000 --> 00:04:04.000
És ha a kapcsolatról kérdeztem az embereket,

00:04:04.000 --> 00:04:07.000
a történetek annak hiányáról szóltak.

NOTE Paragraph

00:04:07.000 --> 00:04:10.000
Így hát elég gyorsan -- a kutatás kezdete után 6 héttel --

00:04:10.000 --> 00:04:13.000
beleütköztem valamibe,

00:04:13.000 --> 00:04:16.000
valamibe, ami megoldotta a kapcsolat rejtélyét

00:04:16.000 --> 00:04:19.000
mégpedig úgy, ahogy sosem gondoltam rá.

00:04:19.000 --> 00:04:21.000
Így leálltam a kutatással,

00:04:21.000 --> 00:04:24.000
és arra gondoltam, ki kell találnom, mi az.

00:04:24.000 --> 00:04:27.000
Kiderült, hogy nem más, mint a szégyen.

00:04:27.000 --> 00:04:29.000
És a szégyent elég könnyű értelmezni:

00:04:29.000 --> 00:04:31.000
a szégyen ugyanis nem más, mint félelem, hogy a kapcsolat megszűnik.

00:04:31.000 --> 00:04:33.000
Van bennem valami,

00:04:33.000 --> 00:04:36.000
ami, ha mások tudják vagy látják,

00:04:36.000 --> 00:04:39.000
érdemtelenné tesz a kapcsolatra?

00:04:39.000 --> 00:04:41.000
Ami elmondható róla még:

00:04:41.000 --> 00:04:43.000
hogy univerzális, mindannyiunkban megvan.

00:04:43.000 --> 00:04:45.000
Csak azok nem tapasztalják meg a szégyent

00:04:45.000 --> 00:04:47.000
akik nem képesek empátiára vagy emberi kapcsolatra.

00:04:47.000 --> 00:04:49.000
Persze senki nem akar róla beszélni,

00:04:49.000 --> 00:04:52.000
de minél kevesebbet beszélünk róla, annál inkább ott van bennünk.

00:04:54.000 --> 00:04:56.000
És ami ezt a szégyen mögött van,

00:04:56.000 --> 00:04:58.000
az pedig a "Nem vagyok elég jó" érzése --

00:04:58.000 --> 00:05:00.000
jól ismerjük ezt az érzést:

00:05:00.000 --> 00:05:02.000
"Nem vagyok elég. Nem vagyok elég vékony,

00:05:02.000 --> 00:05:04.000
nem vagyok elég gazdag, elég szép, elég okos,

00:05:04.000 --> 00:05:06.000
elég jó pozícióban."

00:05:06.000 --> 00:05:08.000
És ami meg emögött van,

00:05:08.000 --> 00:05:11.000
az a sebezhetőség kínzó érzése,

00:05:11.000 --> 00:05:13.000
ami nem más, mint hogy ahhoz,

00:05:13.000 --> 00:05:15.000
hogy létrejöjjön kapcsolat,

00:05:15.000 --> 00:05:18.000
engednünk kell, hogy lássanak minket,

00:05:18.000 --> 00:05:20.000
igazán.

NOTE Paragraph

00:05:20.000 --> 00:05:23.000
És hát, ezzel én sem nem állok jól. Ugyanis - nagyon nem szeretem, hogy sebezhető vagyok.

00:05:23.000 --> 00:05:25.000
Úgyhogy kezdtem azt érezni: eljött az én időm,

00:05:25.000 --> 00:05:28.000
majd jól elpáholom én a sebezhetőséget a kis mérőrudammal.

00:05:28.000 --> 00:05:31.000
Belevetem magam, végére járok a dolognak,

00:05:31.000 --> 00:05:34.000
rámegy egy évem, de darabjaira szedem a szégyent,

00:05:34.000 --> 00:05:36.000
megértem, hogyan működik a sebezhetőség,

00:05:36.000 --> 00:05:39.000
és majd jól túljárok az eszén.

00:05:39.000 --> 00:05:42.000
Úgyhogy startra kész és izgatott voltam.

00:05:44.000 --> 00:05:46.000
És hát - talán már sejtik - persze hogy kudarc várt rám.

00:05:46.000 --> 00:05:49.000
(Nevetés)

00:05:49.000 --> 00:05:51.000
Ezek szerint ismerik az ilyesmit.

00:05:51.000 --> 00:05:53.000
Úgyhogy sokat tudnék mesélni a szégyenről,

00:05:53.000 --> 00:05:55.000
de ahhoz jóval több időre lenne szükségünk.

00:05:55.000 --> 00:05:58.000
De röviden összefoglalva elmondhatom, mire jutottam --

00:05:58.000 --> 00:06:01.000
és meglehet, ez az egyik legfontosabb dolog, amit tanultam

00:06:01.000 --> 00:06:04.000
ez alatt egy évtizednyi kutatás alatt.

00:06:04.000 --> 00:06:06.000
Az egy évből

00:06:06.000 --> 00:06:08.000
hat év lett,

00:06:08.000 --> 00:06:10.000
több ezer történet,

00:06:10.000 --> 00:06:13.000
több száz hosszú beszélgetés, fókuszcsoport.

00:06:13.000 --> 00:06:15.000
És az emberek még naplóbejegyzéseket is küldtek,

00:06:15.000 --> 00:06:18.000
elküldték nekem a történeteiket --

00:06:18.000 --> 00:06:21.000
több ezer adatfoszlány a hat év során.

00:06:21.000 --> 00:06:23.000
És lassan sikerült megragadnom a dolgot.

NOTE Paragraph

00:06:23.000 --> 00:06:25.000
Lassan megértettem, hogy mi is az a szégyen,

00:06:25.000 --> 00:06:27.000
és hogy hogyan működik.

00:06:27.000 --> 00:06:29.000
Írtam egy könyvet,

00:06:29.000 --> 00:06:31.000
megjelentettem egy elméletet,

00:06:31.000 --> 00:06:34.000
de valami nem stimmelt --

00:06:34.000 --> 00:06:36.000
és ami nem stimmelt, az az volt,

00:06:36.000 --> 00:06:38.000
hogy ha vettem az embereket, akiket megkérdeztem,

00:06:38.000 --> 00:06:41.000
és beosztottam őket két csoportba,

00:06:41.000 --> 00:06:44.000
az egyikbe azokat, akik úgy érzik, érdemesek --

00:06:44.000 --> 00:06:46.000
mert erről van szó,

00:06:46.000 --> 00:06:48.000
a valamire érdemesség érzéséről --

00:06:48.000 --> 00:06:51.000
akiknek az az érzése, hogy szeretik őket és tartoznak valahová --

00:06:51.000 --> 00:06:53.000
és a másik csoportba meg azokat, akik mindezért csak küzdenek,

00:06:53.000 --> 00:06:55.000
akiknek sokszor kérdéses, hogy egyáltalán elegek-e.

00:06:55.000 --> 00:06:57.000
Egyetlen változó választotta el

00:06:57.000 --> 00:06:59.000
azokat, akik egyértelműen úgy érezték,

00:06:59.000 --> 00:07:01.000
hogy szeretik őket, és tartoznak valahová,

00:07:01.000 --> 00:07:03.000
azoktól, akik csak küzdöttek ugyanezért.

00:07:03.000 --> 00:07:05.000
És ez az volt, hogy azok, akik

00:07:05.000 --> 00:07:07.000
szeretettel és valakihez tartozással telinek élték meg a világot,

00:07:07.000 --> 00:07:10.000
hitték, hogy érdemesek a szeretetre és a valakihez tartozásra.

00:07:10.000 --> 00:07:12.000
Ennyi.

00:07:12.000 --> 00:07:14.000
Hitték, hogy érdemesek rá.

00:07:15.000 --> 00:07:18.000
És számomra a legnehezebb azt volt megérteni,

00:07:18.000 --> 00:07:21.000
hogy ami nem engedi, hogy kapcsolatot létesítsünk,

00:07:21.000 --> 00:07:24.000
az az, hogy félünk attól, hogy nem érdemeljük meg a kapcsolatot,

00:07:24.000 --> 00:07:26.000
és úgy éreztem, ezt mind személyes és szakmai szempontból

00:07:26.000 --> 00:07:29.000
jobban meg kell vizsgálnom.

00:07:29.000 --> 00:07:32.000
Így hát

00:07:32.000 --> 00:07:34.000
fogtam az összes interjút,

00:07:34.000 --> 00:07:37.000
amelyben az érdemesség érzése megjelent,

00:07:37.000 --> 00:07:40.000
amelyben olyanokkal beszélgettem, akik így éltek,

NOTE Paragraph

00:07:40.000 --> 00:07:42.000
és megnéztem csak azokat. Mi a közös az ilyen emberekben?

00:07:42.000 --> 00:07:44.000
Van egy kis irodaszer-mániám,

00:07:44.000 --> 00:07:47.000
de arról majd egy másik előadásban szólnék.

00:07:47.000 --> 00:07:50.000
Volt tehát egy nagy mappám és egy ceruzám,

00:07:50.000 --> 00:07:52.000
és azon járt a fejem: akkor most hogy is nevezzem ezt a kutatást?

00:07:52.000 --> 00:07:54.000
És az első szó, ami eszembe jutott

00:07:54.000 --> 00:07:56.000
a "teljes szívvel élők" kifejezés volt.

00:07:56.000 --> 00:07:59.000
A teljes szívvel élő emberek, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy érdemesek.

00:07:59.000 --> 00:08:02.000
Úgyhogy ezt írtam a mappára,

00:08:02.000 --> 00:08:04.000
és elkezdtem elemezni az adatokat.

00:08:04.000 --> 00:08:06.000
Valójában először

00:08:06.000 --> 00:08:08.000
egy négy napos, maratoni

00:08:08.000 --> 00:08:11.000
adatelemzést végeztem,

00:08:11.000 --> 00:08:14.000
úgy, hogy visszamentem, elővettem az interjúkat, a történeteket, az eseményeket.

00:08:14.000 --> 00:08:17.000
Mi a közös? Milyen mintát látunk?

00:08:17.000 --> 00:08:20.000
A férjem elutazott a gyerekekkel

00:08:20.000 --> 00:08:23.000
mert ilyenkor eléggé - hogy is mondjam - magamnak való leszek,

00:08:23.000 --> 00:08:25.000
és csak írok, írok,

00:08:25.000 --> 00:08:28.000
vagyis kutató üzemmódba kapcsolok.

00:08:28.000 --> 00:08:30.000
Nos, a következő derült ki.

00:08:32.000 --> 00:08:34.000
Az volt a közös bennük,

00:08:34.000 --> 00:08:36.000
hogy volt bennük bátorság.

00:08:36.000 --> 00:08:39.000
És válasszuk el a bátorságot a merészségtől.

00:08:39.000 --> 00:08:41.000
A bátorság szó eredetileg -

00:08:41.000 --> 00:08:43.000
amikor először bekerült az angol nyelvbe --

00:08:43.000 --> 00:08:46.000
a latin "cor" szóból származik, ami annyit tesz, hogy "szív" --

00:08:46.000 --> 00:08:48.000
és a szó eredetileg olyan emberekre utalt

00:08:48.000 --> 00:08:51.000
akik elmeséli önmaguk történetét - mégpedig teljes szívvel.

00:08:51.000 --> 00:08:53.000
Ezeknek az embereknek tehát volt

00:08:53.000 --> 00:08:55.000
bátorságuk, vagy másképp fogalmazva,

00:08:55.000 --> 00:08:57.000
volt merszük - tökéletlennek lenni.

00:08:58.000 --> 00:09:00.000
Együtt mertek érezni

00:09:00.000 --> 00:09:03.000
előbb magukkal, és aztán másokkal is,

00:09:03.000 --> 00:09:06.000
mert, mint kiderül, nem tudunk másokkal együtt érezni,

00:09:06.000 --> 00:09:09.000
amíg nem tudunk önmagunkhoz kedvesek lenni.

00:09:09.000 --> 00:09:11.000
És végül, volt kapcsolatuk,

00:09:11.000 --> 00:09:13.000
és -- és ez volt a legnehezebb --

00:09:13.000 --> 00:09:16.000
hitelességük eredményeképpen,

00:09:16.000 --> 00:09:19.000
képesek voltak lemondani arról, hogy milyennek kellene lenniük,

00:09:19.000 --> 00:09:21.000
azért, hogy önmaguk lehessenek,

00:09:21.000 --> 00:09:24.000
mert a kapcsolatokhoz

00:09:24.000 --> 00:09:26.000
ez elengedhetetlen.

NOTE Paragraph

00:09:28.000 --> 00:09:30.000
És volt még egy közös tulajdonságuk,

00:09:30.000 --> 00:09:32.000
éspedig a következő:

00:09:35.000 --> 00:09:38.000
Teljes mértékben elfogadták, hogy sérülhetnek is.

00:09:40.000 --> 00:09:43.000
Mert hitük szerint

00:09:43.000 --> 00:09:46.000
épp az, ami sebezhetővé tette őket,

00:09:46.000 --> 00:09:48.000
volt az, ami széppé tette őket.

00:09:50.000 --> 00:09:52.000
Nem állították, hogy a sebezhetőség

00:09:52.000 --> 00:09:54.000
kényelmes dolog,

00:09:54.000 --> 00:09:57.000
de azt sem, hogy kínzó tapasztalat --

00:09:57.000 --> 00:09:59.000
szemben azokkal, akikkel a szégyenről beszélgettem.

00:09:59.000 --> 00:10:02.000
Csak azt mondták, hogy szükséges.

00:10:03.000 --> 00:10:05.000
Arról beszéltek, hogy késznek kell lennünk arra,

00:10:05.000 --> 00:10:08.000
hogy először mondjuk ki, hogy "szeretlek",

00:10:08.000 --> 00:10:11.000
késznek arra,

00:10:11.000 --> 00:10:13.000
hogy megtegyünk valamit,

00:10:13.000 --> 00:10:16.000
noha nincs garancia,

00:10:16.000 --> 00:10:18.000
késznek arra,

00:10:18.000 --> 00:10:20.000
hogy nyugodtak maradjunk, amíg várjuk, hogy az orvos

00:10:20.000 --> 00:10:22.000
visszahívjon minket a szűrővizsgálat után.

00:10:23.000 --> 00:10:26.000
Ezek az emberek hajlandóak energiát fektetni egy-egy kapcsolatba,

00:10:26.000 --> 00:10:29.000
ami lehet, hogy sikerül, de az is lehet, hogy nem.

00:10:29.000 --> 00:10:32.000
És úgy vélték, hogy ez nagyon fontos dolog.

NOTE Paragraph

00:10:32.000 --> 00:10:35.000
Én személyesen meg úgy véltem, hogy ez egy nagy árulás.

00:10:35.000 --> 00:10:38.000
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy amire felesküdtem,

00:10:38.000 --> 00:10:40.000
a kutatásra --

00:10:40.000 --> 00:10:42.000
a kutatás célja ugyanis nem más,

00:10:42.000 --> 00:10:45.000
mint irányítani és megjósolni - azaz tanulmányozni a jelenségeket,

00:10:45.000 --> 00:10:47.000
épp kimondottan annak érdekében,

00:10:47.000 --> 00:10:49.000
hogy azok irányíthatóak és megjósolhatóak legyenek.

00:10:49.000 --> 00:10:51.000
És most, misszióm során,

00:10:51.000 --> 00:10:53.000
míg én megpróbáltam irányítani és megjósolni a dolgokat,

00:10:53.000 --> 00:10:56.000
kiderült, hogy a válasz az, hogy sebezhetőnek kell lennünk,

00:10:56.000 --> 00:10:59.000
és fel kell adnunk az irányítást és a jóslást.

00:10:59.000 --> 00:11:02.000
Nos, ez nálam egy kisebb összeomláshoz vezetett --

00:11:02.000 --> 00:11:06.000
(Nevetés)

00:11:06.000 --> 00:11:09.000
-- ami valójában inkább így nézett ki.

00:11:09.000 --> 00:11:11.000
(Nevetés)

00:11:11.000 --> 00:11:13.000
De tényleg.

00:11:13.000 --> 00:11:16.000
Én összeomlásnak neveztem, a pszichiáterem meg spirituális ébredésnek hívja.

00:11:17.000 --> 00:11:19.000
Az, hogy "spirituális ébredés" persze jobban hangzik, mint hogy "összeomlás",

00:11:19.000 --> 00:11:21.000
de biztosíthatom Önöket arról, hogy tényleg összeomlás volt.

00:11:21.000 --> 00:11:23.000
És félre kellett raknom az adataimat, és kellett keresnem egy pszichiátert.

00:11:23.000 --> 00:11:26.000
Hadd mondjak el valamit: az önismeret ott kezdődik,

00:11:26.000 --> 00:11:29.000
amikor az ember felhívja a barátait, és megvallja: "Azt hiszem beszélnem kellene egy szakemberrel.

00:11:29.000 --> 00:11:32.000
Tudnál ajánlani valakit?"

00:11:32.000 --> 00:11:34.000
Mert a barátaim közül öten azt válaszolták,

00:11:34.000 --> 00:11:36.000
"Hááát... Nem szívesen lennék a pszichiátered."

00:11:36.000 --> 00:11:39.000
(Nevetés)

00:11:39.000 --> 00:11:41.000
Mire én: "Mit jelentsen ez?"

00:11:41.000 --> 00:11:44.000
Mire ők: "Semmi, semmi, csak úgy mondtam.

00:11:44.000 --> 00:11:46.000
Csak ne vidd el majd hozzá a mérőrudadat."

00:11:46.000 --> 00:11:49.000
Mire én: "OK."

NOTE Paragraph

00:11:51.000 --> 00:11:53.000
Úgyhogy találtam egy pszichiátert.

00:11:53.000 --> 00:11:56.000
Amikor először találkoztunk Dianával --

00:11:56.000 --> 00:11:58.000
elvittem a listámat,

00:11:58.000 --> 00:12:01.000
arról, hogy mit gondolnak a teljes szívvel élők, és leültem.

00:12:01.000 --> 00:12:03.000
Az első kérdése az volt, hogy "Hogy vagy?"

00:12:03.000 --> 00:12:06.000
Mire azt válaszoltam, "Jól. Köszi."

00:12:06.000 --> 00:12:08.000
Mire ő: "Min mész épp keresztül?"

00:12:08.000 --> 00:12:11.000
És ez egy olyan terapeuta, akikhez terapeuták járnak,

00:12:11.000 --> 00:12:13.000
mert eleve kell ilyenekhez járnunk,

00:12:13.000 --> 00:12:16.000
ugyanis jól működik a hülyeség-mérőjük.

00:12:16.000 --> 00:12:18.000
(Nevetés)

00:12:18.000 --> 00:12:20.000
Azt mondtam hát neki,

00:12:20.000 --> 00:12:22.000
"Nos, a következő a helyzet. Küszködöm."

00:12:22.000 --> 00:12:24.000
Mire ő: ""És mivel küszködsz?

00:12:24.000 --> 00:12:27.000
Mire én: "Hát van ez a sebezhetőség nevű valami.

00:12:27.000 --> 00:12:30.000
És tudom, hogy a sebezhetőség van valójában

00:12:30.000 --> 00:12:32.000
a szégyen és a félelem mélyén,

00:12:32.000 --> 00:12:34.000
és az érdemességért folytatott harc mélyén is,

00:12:34.000 --> 00:12:37.000
de ugyanakkor, úgy tűnik, a sebezhetőség a gyökere

00:12:37.000 --> 00:12:40.000
az örömnek, a kreativitásnak,

00:12:40.000 --> 00:12:42.000
a valahová tartozásnak és a szeretetnek is.

00:12:42.000 --> 00:12:44.000
És hát azt gondolom, van ezzel egy kis gondom,

00:12:44.000 --> 00:12:47.000
és szükségem lenne egy kis segítségre."

00:12:47.000 --> 00:12:49.000
És még azt is mondtam: "De ide figyelj,

00:12:49.000 --> 00:12:51.000
csak semmi családi cucc,

00:12:51.000 --> 00:12:53.000
és semmi gyerekkori szarság."

00:12:53.000 --> 00:12:55.000
(Nevetés)

00:12:55.000 --> 00:12:58.000
"Mindössze néhány jó stratégiára lenne szükségem."

00:12:58.000 --> 00:13:02.000
(Nevetés)

00:13:02.000 --> 00:13:05.000
(Taps)

00:13:05.000 --> 00:13:07.000
Köszönöm.

00:13:09.000 --> 00:13:12.000
Mire ő így reagált.

00:13:12.000 --> 00:13:14.000
(Nevetés)

00:13:14.000 --> 00:13:17.000
Mire én: "Nagy baj van, ugye?"

00:13:17.000 --> 00:13:20.000
Mire ő: "Se nem nagy a baj, se nem kicsi".

00:13:20.000 --> 00:13:22.000
(Nevetés)

00:13:22.000 --> 00:13:24.000
"Hanem pont olyan, amilyen."

00:13:24.000 --> 00:13:27.000
Mire én: "Te jó ég, ez borzalmas lesz."

NOTE Paragraph

00:13:27.000 --> 00:13:30.000
(Nevetés)

NOTE Paragraph

00:13:30.000 --> 00:13:32.000
És az is volt, meg nem is.

00:13:32.000 --> 00:13:35.000
És körülbelül egy évig tartott.

00:13:35.000 --> 00:13:37.000
És persze, mint tudjuk, vannak olyan emberek,

00:13:37.000 --> 00:13:40.000
akik, ha felismerik, hogy a sebezhetőség és a szeretet fontos dolgok,

00:13:40.000 --> 00:13:43.000
feladják a játszmájukat, és átadják magukat ennek a felismerésnek.

00:13:43.000 --> 00:13:45.000
Ám... A/ én nem ilyen vagyok,

00:13:45.000 --> 00:13:48.000
és... B/ még csak nem is ilyen emberekkel barátkozom.

00:13:48.000 --> 00:13:51.000
(Nevetés)

00:13:51.000 --> 00:13:54.000
Úgyhogy nálam ez egy egy évig tartó utcai harc volt.

00:13:54.000 --> 00:13:56.000
Egy iszapbirkózás volt.

00:13:56.000 --> 00:13:58.000
A sebezhetőség ütött egyet, én meg visszaütöttem.

00:13:58.000 --> 00:14:01.000
És bár elvesztettem a meccset,

00:14:01.000 --> 00:14:03.000
meglehet visszanyertem az életemet.

NOTE Paragraph

00:14:03.000 --> 00:14:05.000
És mindezek után visszatértem kutatni,

00:14:05.000 --> 00:14:07.000
és a következő pár évet annak szenteltem,

00:14:07.000 --> 00:14:10.000
hogy valahogy megértsem, hogy ők, a teljes szívvel élők,

00:14:10.000 --> 00:14:12.000
milyen döntéseket hoznak,

00:14:12.000 --> 00:14:14.000
és mit csinálunk mi

00:14:14.000 --> 00:14:16.000
a sebezhetőséggel.

00:14:16.000 --> 00:14:18.000
Miért küszködünk vele annyit?

00:14:18.000 --> 00:14:21.000
Csak én küszködöm a sebezhetőséggel?

00:14:21.000 --> 00:14:23.000
Nem.

00:14:23.000 --> 00:14:25.000
És a következőt sikerült kiderítenem.

00:14:26.000 --> 00:14:29.000
Eltompítjuk a sebezhetőségünket --

00:14:29.000 --> 00:14:31.000
amikor a visszahívásra várunk.

00:14:31.000 --> 00:14:33.000
Vicces volt, egyszer kiírtam a Twitter-re és a Facebook-ra,

00:14:33.000 --> 00:14:35.000
hogy "Hogyan határoznátok meg a sebezhetőséget, mint olyat?

00:14:35.000 --> 00:14:37.000
Mikor érzitek magatokat sebezhetőnek?"

00:14:37.000 --> 00:14:40.000
És másfél óra alatt kaptam vagy 150 választ.

00:14:40.000 --> 00:14:42.000
Mert szerettem volna tudni,

00:14:42.000 --> 00:14:44.000
mit gondolnak az emberek.

00:14:45.000 --> 00:14:47.000
Amikor meg kellene kérnem a férjemet, hogy segítsen,

00:14:47.000 --> 00:14:50.000
mert beteg vagyok, és friss házasok vagyunk;

00:14:50.000 --> 00:14:53.000
amikor szerelmeskedni szeretnék a férjemmel;

00:14:53.000 --> 00:14:55.000
amikor szerelmeskedni szeretnék a feleségemmel;

00:14:55.000 --> 00:14:58.000
amikor elutasítanak; amikor el szeretnék hívni valakit valahová;

00:14:58.000 --> 00:15:00.000
amikor várom, hogy az orvos visszahívjon;

00:15:00.000 --> 00:15:03.000
amikor kirúgnak; amikor ki kell rúgni valakit --

00:15:03.000 --> 00:15:05.000
nos, ebben a világban élünk.

00:15:05.000 --> 00:15:08.000
Egy sebezhető világban élünk.

00:15:08.000 --> 00:15:10.000
És az egyik módja annak, hogy kezelni tudjuk a dolgokat,

00:15:10.000 --> 00:15:12.000
az az, ha eltompítjuk a sebezhetőséget.

NOTE Paragraph

00:15:12.000 --> 00:15:14.000
És azt hiszem, ennek elég egyértelmű jelei vannak --

00:15:14.000 --> 00:15:16.000
ha nem is csak ez a tompítás az oka ezeknek a jeleknek,

00:15:16.000 --> 00:15:18.000
bár úgy vélem, ez a legjelentősebb oka --

00:15:18.000 --> 00:15:22.000
a leges-leginkább eladósodott,

00:15:22.000 --> 00:15:25.000
túlsúlyos,

00:15:25.000 --> 00:15:28.000
szenvedélybeteg és gyógyszeren élő

00:15:28.000 --> 00:15:30.000
felnőtt lakosság vagyunk az USA történetében.

00:15:33.000 --> 00:15:36.000
A gond az -- és ezt a kutatásból veszem --

00:15:36.000 --> 00:15:39.000
hogy nem lehet megválogatni, mely érzelmeinket tompítjuk el.

00:15:40.000 --> 00:15:43.000
Nem lehet azt mondani, ez itt a rossz része.

00:15:43.000 --> 00:15:45.000
Itt van a sebezhetőség, a gyász, a szégyen,

00:15:45.000 --> 00:15:47.000
a félelem, és itt van a csalódás,

00:15:47.000 --> 00:15:49.000
na ezeket nem szeretném érezni.

00:15:49.000 --> 00:15:52.000
Akkor kérnék szépen egy pár sört és egy diós-banános muffin-t.

00:15:52.000 --> 00:15:54.000
(Nevetés)

00:15:54.000 --> 00:15:56.000
Na ezeket nem szeretném érezni.

00:15:56.000 --> 00:15:58.000
És tudom, hogy most azért nevetnek, mert értik...

00:15:58.000 --> 00:16:01.000
Az Önök életének elemzéséből élek...

00:16:01.000 --> 00:16:03.000
... Istenem...!

00:16:03.000 --> 00:16:05.000
(Nevetés)

00:16:05.000 --> 00:16:08.000
Nem lehet a kemény érzéseket eltompítani,

00:16:08.000 --> 00:16:10.000
csak ha az érzelmi életünket, az érzelmeinket is eltompítjuk.

00:16:10.000 --> 00:16:12.000
Nem lehet szelektíve tompítani.

00:16:12.000 --> 00:16:15.000
Úgyhogy, ha eltompítjuk a rosszakat,

00:16:15.000 --> 00:16:17.000
eltompul az öröm érzése is,

00:16:17.000 --> 00:16:19.000
a hálaérzet is,

00:16:19.000 --> 00:16:21.000
és a boldogságérzetünk is.

00:16:21.000 --> 00:16:24.000
És akkor persze rosszul érezzük majd magunkat,

00:16:24.000 --> 00:16:26.000
és keressük majd valami célt, értelmet,

00:16:26.000 --> 00:16:28.000
és majd megint sebezhetőnek érezzük magunkat,

00:16:28.000 --> 00:16:31.000
és akkor majd megiszunk pár sört, és megeszünk egy diós-banános muffin-t.

00:16:31.000 --> 00:16:34.000
És ebből aztán egy ördögi kör lesz.

NOTE Paragraph

00:16:36.000 --> 00:16:39.000
Az egyik dolog, amin szerintem megéri elgondolkoznunk,

00:16:39.000 --> 00:16:41.000
hogy miért és hogyan tompítunk.

00:16:41.000 --> 00:16:44.000
Nem is kell, hogy szenvedélybetegséggel tegyük.

00:16:44.000 --> 00:16:46.000
Másképp is lehet: például azzal,

00:16:46.000 --> 00:16:49.000
hogy a bizonytalan dolgokat biztosnak látjuk.

00:16:50.000 --> 00:16:53.000
A vallásból, ami régen a misztériumba és hitbe vetett nagy bizalom volt,

00:16:53.000 --> 00:16:55.000
mára bizonyosságok állítása lett.

00:16:55.000 --> 00:16:58.000
Nekem van igazam, neked meg nincs. Pofa be.

00:16:58.000 --> 00:17:00.000
Erről van szó.

00:17:00.000 --> 00:17:02.000
Csak bizonyosságok.

00:17:02.000 --> 00:17:04.000
Minél jobban félünk, annál sebezhetőbbek vagyunk,

00:17:04.000 --> 00:17:06.000
és minél sebezhetőbbek vagyunk, annál jobban félünk.

00:17:06.000 --> 00:17:08.000
De így néz ki ma a politika is.

00:17:08.000 --> 00:17:10.000
Nincsenek már valódi viták.

00:17:10.000 --> 00:17:12.000
Nincs párbeszéd.

00:17:12.000 --> 00:17:14.000
Már csak vád van.

00:17:14.000 --> 00:17:17.000
Tudják, hogy határozzák meg a szégyent a kutatók?

00:17:17.000 --> 00:17:20.000
A szégyen... "a fájdalom és a kényelmetlenség levezetésének egy módja."

00:17:21.000 --> 00:17:23.000
A tökéletesre törekszünk.

00:17:23.000 --> 00:17:26.000
Ha van olyan ember, aki szeretné, hogy az élete így nézzen ki, az én vagyok,

00:17:26.000 --> 00:17:28.000
de a dolgok nem így működnek.

00:17:28.000 --> 00:17:30.000
Mert mit is csinálunk? A fenekünkről leszívatjuk, majd

00:17:30.000 --> 00:17:32.000
a pofinkba pumpáltatjuk a zsírt.

00:17:32.000 --> 00:17:35.000
(Nevetés)

00:17:35.000 --> 00:17:37.000
Amin, reményeim szerint, száz év múlva

00:17:37.000 --> 00:17:39.000
az emberek csak szörnyülködni fognak: "Hú..."

NOTE Paragraph

00:17:39.000 --> 00:17:41.000
(Nevetés)

NOTE Paragraph

00:17:41.000 --> 00:17:43.000
És tökéletest akarunk fabrikálni - és ez a legveszélyesebb -

00:17:43.000 --> 00:17:45.000
a gyerekeinkből is.

00:17:45.000 --> 00:17:47.000
Hadd mondjam el, mi a véleményem a gyerekekről.

00:17:47.000 --> 00:17:50.000
Bennük van a küszködés, már amikor megérkeznek.

00:17:50.000 --> 00:17:53.000
És amikor a kezünkben tartjuk ezeket a tökéletes kis gyermekeket,

00:17:53.000 --> 00:17:55.000
nem az a feladatunk, hogy azt mondjuk, hogy "Nézzétek csak meg, hát nem tökéletes?

00:17:55.000 --> 00:17:57.000
Az a feladatom, hogy ilyen tökéletes maradjon --

00:17:57.000 --> 00:18:00.000
hogy ötödikesen bekerüljön a teniszcsapatba, és hetedikesen meg egyből az egyetemre."

00:18:00.000 --> 00:18:02.000
Nem ez a feladatunk.

00:18:02.000 --> 00:18:04.000
Hanem az, hogy rájuk nézzünk, és azt mondjuk,

00:18:04.000 --> 00:18:07.000
"Figyelj csak... Tökéletlen vagy, és küszködnöd kell majd,

00:18:07.000 --> 00:18:09.000
de érdemes vagy a szeretetre és a valakihez tartozásra."

00:18:09.000 --> 00:18:11.000
Ez a feladatunk.

00:18:11.000 --> 00:18:13.000
Mutassatok nekem egy így felnevelt generációt,

00:18:13.000 --> 00:18:16.000
és egyből vége lesz a ma ismert gondoknak.

00:18:16.000 --> 00:18:20.000
Úgy teszünk, mintha az, amit teszünk,

00:18:20.000 --> 00:18:23.000
nem lenne hatással az emberekre.

00:18:23.000 --> 00:18:25.000
Ezt tesszük a személyes életünkben.

00:18:25.000 --> 00:18:27.000
Ezt tesszük a céges életben --

00:18:27.000 --> 00:18:29.000
legyen az leépítés, olajválság,

00:18:29.000 --> 00:18:31.000
termékvisszahívás --

00:18:31.000 --> 00:18:33.000
úgy teszünk, mintha az, amit teszünk,

00:18:33.000 --> 00:18:36.000
nem lenne óriási hatással más emberekre.

00:18:36.000 --> 00:18:39.000
Én azt üzenem a cégeknek, nem most jöttünk le a falvédőről, emberek.

00:18:40.000 --> 00:18:42.000
Legyetek autentikusak, és mondjátok meg a valós okot,

00:18:42.000 --> 00:18:44.000
és tegyétek hozzá, hogy "Bocsánat.

00:18:44.000 --> 00:18:47.000
Rendbe hozzuk."

NOTE Paragraph

00:18:50.000 --> 00:18:52.000
De van más út is, és ezzel lassan be is fejezem mára.

00:18:52.000 --> 00:18:54.000
Erre jöttem rá:

00:18:54.000 --> 00:18:56.000
ahhoz, hogy látszódjunk,

00:18:56.000 --> 00:18:58.000
hogy mélyen, igazán lássanak minket,

00:18:58.000 --> 00:19:01.000
hogy sebezhetőnek lássanak;

00:19:01.000 --> 00:19:03.000
ahhoz, hogy teljes szívünkkel szeretni tudjunk,

00:19:03.000 --> 00:19:05.000
noha nincs semmi garancia --

00:19:05.000 --> 00:19:07.000
és ez igazán nehéz,

00:19:07.000 --> 00:19:10.000
és szülőként mondom, hogy ez iszonyúan nehéz --

00:19:12.000 --> 00:19:15.000
hogy a hála és az öröm érzéseit megélhessük,

00:19:15.000 --> 00:19:17.000
a félelem közepette,

00:19:17.000 --> 00:19:19.000
amikor elcsodálkozunk: "Szerethetlek-e ennyire egyáltalán?

00:19:19.000 --> 00:19:21.000
Hihetek-e mindebben ennyire szenvedélyesen?

00:19:21.000 --> 00:19:24.000
Lehetek-e ennyire határozott mindezzel kapcsolatban?"

00:19:24.000 --> 00:19:26.000
ahhoz, hogy meg tudjunk állni, és ahelyett, hogy túldramatizálnánk,

00:19:26.000 --> 00:19:29.000
hogy mi minden rossz történhet, inkább azt mondjuk, hogy "Annyira hálás vagyok,

00:19:29.000 --> 00:19:32.000
mert sebezhetőnek érezni magam annyi, mint élni."

00:19:33.000 --> 00:19:36.000
És az utolsó dolog, ami talán a legfontosabb,

00:19:36.000 --> 00:19:39.000
hogy el tudjuk hinni, hogy elegek vagyunk.

00:19:39.000 --> 00:19:41.000
Mert ha abból indulunk ki

00:19:41.000 --> 00:19:44.000
hogy "Elég vagyok",

00:19:45.000 --> 00:19:48.000
akkor már nem kiabálunk, hanem elkezdtünk figyelni,

00:19:49.000 --> 00:19:51.000
kedvesebbek és gyöngédebbek lettünk a körülöttünk lévőkhöz,

00:19:51.000 --> 00:19:54.000
és egyben kedvesebbek és gyöngédebbek lettünk önmagunkhoz is.

NOTE Paragraph

00:19:54.000 --> 00:19:56.000
Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.

NOTE Paragraph

00:19:56.000 --> 00:19:59.000
(Taps)