Evolúciós biológusként állok önök előtt, az evolúciós biológia professzora vagyok, ami eléggé cifra címnek hangzik, ha fogalmazhatok így. Két témáról fogok beszélni, amelyeket általában nem említenek egy lapon. Ezek a piacgazdaság és a gombák [fungi]. Angolul többféle akcentussal mondhatjuk a "fungi" szót. Még mindig nincs egyetértés a szó kiejtéséről. Kérem, képzeljenek el egy piacgazdaságot, ami 400 millió éves, annyira elterjedt a világon, hogy szinte minden ökoszisztémában megtalálható, olyan hatalmas, hogy kereskedők millióit tudja egyszerre összekapcsolni, és olyan ellenálló, hogy túlélte a tömeges kihalásokat. Itt van most is a lábunk alatt, csak nem látják. Az emberek gazdaságától eltérően – amely a tudatra támaszkodik a döntések meghozatalakor – ennek a piacnak a kereskedői koldulnak, kölcsönkérnek, lopnak, csalnak, mindezt a gondolkodás képessége nélkül. Szóval a szemünk elől rejtve a növények gyökérzetét meghódítja az arbuszkuláris mikorrhiza gomba. Ez a gomba komplex földalatti hálózatokat hoz létre pamutszálnál is vékonyabb sejtfonalaiból. Egy ilyen gombát vizsgálva láthatják, hogy egyszerre több növényhez is kapcsolódik. Úgy gondolhatnak rá, mint egy metróhálózatra, ahol minden gyökér egy megállónak felel meg, ahol a nyersanyagokat ki- és berakodják. Emellett nagyon sűrű, jó pár méter, akár egy kilométer is megtalálható egyetlen gramm földben. Ez tíz futball pálya hossza csupán egy gyűszűnyi talajban. És mindenhol megtalálható. Úgyhogy ha elhaladnak egy fa, cserje, inda, vagy akár egy apró gyom mellett, akkor egy mikorrhiza hálózat mellett mennek el. Nagyjából az összes növényfaj 80 százaléka kapcsolatban áll ezekkel a mikorrhiza gombákkal. Nos, mi köze lehet egy gombával borított gyökérnek a világgazdaságunkhoz? És miért töltöttem evolúciós biológusként az utóbbi 10 évemet a közgazdász nyelvezet tanulásával? Nos, az első dolog, amit meg kell érteniük, hogy a növények és gombák között létesülő kereskedelmi üzletek meglepően hasonlítanak az általunk kötött üzletekre, de talán még stratégiaibbak. Nézzék, a növények és gombák nem részvényekkel és kötvényekkel kereskednek, hanem létfontosságú nyersanyagokkal. A gombának ezek a cukrok és a zsírok. Minden számukra szükséges szénvegyületet a növényektől szereznek be. Ez akkora mennyiség, hogy minden évben nagyjából öt milliárd tonna szénvegyület kerül a növényektől ebbe a földalatti hálózatba. A gyökereknek pedig foszforra és nitrogénre van szükségük, így a szénvegyületeik cseréjével hozzájuthatnak a gombahálózat által gyűjtött összes tápanyaghoz. A csere létrejöttéhez a gomba behatol a gazdanövény gyökerének sejtjeibe, és létrehoz egy arbuszkulum nevű apró képletet, ami latinul azt jelenti, hogy "apró fa". Gondoljanak erre úgy, mint a piacgazdaság klasszikus értéktőzsdéjére. Egészen eddig minden nagyon harmonikusnak tűnik. Igaz? Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, mindegyik fél megkapja, amire szüksége van. De itt meg kell állnunk, és meg kell értenünk az evolúció és a természetes kiválasztódás erejét. Tudják, ezen a piacon nincs helyük az amatőr kereskedőknek. A helyes kereskedési stratégia alkalmazása meghatározza azt, ki él és ki hal meg. Most a stratégia szót használom, de persze a növényeknek és a gombáknak nincs agyuk. Ezeket az üzleteket a gondolkodás képessége nélkül hajtják végre. De mi tudósok magatartást leíró fogalmakkal – mint például a stratégia – jellemzünk bizonyos körülményekre, akciókra, reakciókra adott válaszokat, amelyek az élőlény DNS-ébe vannak programozva. Ezeket a kereskedési stratégiákat kezdtem tanulmányozni 19 éves koromban, mikor Panama trópusi esőerdőiben éltem. Akkoriban mindenkit a talajszint feletti hihetetlen sokszínűség érdekelt. És ez hiperdiverzitás volt. Ezek trópusi esőerdők. De engem a talajszint alatti kompexitás érdekelt. Tudtuk, hogy a hálózatok léteznek, tudtuk hogy fontosak, és ismét hangsúlyozom, hogy a fontos alatt fontosat értek, ez az alapja a növények táplálkozásának, és a talajszint felett látható sokszínűségnek. De akkoriban nem tudtuk, hogyan működnek ezek a hálózatok. Nem tudtuk, hogyan látják el funkciójukat. Bizonyos növények miért csak bizonyos gombákkal lépnek kapcsolatba? Ugorjunk előre, mikor megalapítottam a csapatomat, és érdemben kezdtünk foglalkozni ezzel a kereskedőpiaccal. Tudják, manipuláltuk a körülményeket. Létrehoztunk egy jó üzlettársat azzal, hogy napfényen növesztettünk egy növényt, és rossz üzlettársat azzal, hogy az árnyékban neveltük. Aztán összekapcsoltuk ezeket egy gombahálózattal. Azt figyeltük meg, hogy a gombák folyamatosan jól teljesítettek a jó és rossz üzlettársak megkülönböztetésében. Annak a növénynek adtak több nyersanyagot, amely több szénvegyületet juttatott nekik. Aztán elvégeztük a kísérlet fordítottját, amikor a növényt jó és rossz gombával oltottuk be, és ők is hasonlóan jók voltak az üzlettársak megkülönböztetésében. Tehát minden feltétel adott egy piac leírásához. Ez egy egyszerű piac, de akkor is piac, ahol a jobb kereskedő partnert mindig előnyben részesítik. De ez egy igazságos piac? Itt kell megérteniük, hogy az emberekhez hasonlóan a növények és gombák hihetetlenül opportunisták. Vannak bizonyítékok arra, hogy a növény sejtjeibe behatoló gomba el tudja téríteni a növény tápanyag felvételi rendszerét. Ezt úgy éri el, hogy meggátolja a növény képességét, hogy tápanyagokat vegyen magához a talajból. Ez létrehozza a növény gombától való függését. Ez bizonyos tekintetben hamis függőség, amely következtében a növénynek táplálnia kell a gombát, hogy hozzájusson a gyökere körül található nyersanyagokhoz. Arra is van bizonyíték, hogy a gombák ügyesen felhajtják a tápanyagok árát. Ezt úgy érik el, hogy kivonják a tápanyagokat a talajból, de ahelyett, hogy átadnák őket a gazdanövénynek, felhalmozzák azokat a hálózatukban, elérhetetlenné téve őket a növénynek és más versengő gombáknak. Alapvető közgazdasági tétel, ahogy csökken az erőforrás elérhetősége, úgy növekszik az értéke. A növény arra kényszerül, hogy többet fizessen ugyanannyi nyersanyagért. De nem minden kedvez a gombának. A növények is irtó ravaszak tudnak lenni. Néhány orchidea – mindig úgy gondolok rájuk, mint a legfondorlatosabb fajra a világ összes növényfaja közül – szóval van néhány orchidea, amelyek közvetlenül csapolják meg a gombahálózatot, és ellopják az összes szénvegyületét. Ezek az orchideák még csak nem is hajtanak zöld leveleket a fotoszintetizáláshoz. Fehér színűek. Fotoszintetizálás helyett inkább megcsapolják a hálózatot, ellopják a szénvegyületeket, és nem adnak semmit cserébe. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy az efféle élősködők az emberek piacain is virágoznak. Ahogy elkezdtük megfejteni ezeket a stratégiákat, megtanultunk néhány leckét. Az első, hogy nincs önzetlenség ebben a rendszerben. Nincsenek kereskedelmi szívességek. Nem láttunk meggyőző bizonyítékot arra, hogy a gombák haldokló vagy küszködő növényeknek segítenének, hacsak nem származik közvetlen hasznuk belőle. Nem állítom, hogy ez jó vagy rossz. Velünk ellentétben, egy gomba nem tudja persze megítélni saját erkölcsösségét. És biológusként nem támogatom ezeket a kegyetlen neoliberális piaci dinamizmusokat, amiket a gombák képviselnek. De a kereskedelmi rendszer egy viszonyítási pontot biztosít nekünk annak tanulmányozására, hogy milyen egy gazdaság akkor, ha természetes kiválasztódás alakítja több százmillió éve erkölcs hiányában, amikor a stratégiák csak az információ begyűjtésén és feldolgozásán alapulnak, a tudat által érintetlenül: nincs féltékenység, nincs rosszindulat, de remény és öröm sem. Tehát eddig a pontig haladást értünk el a legalapvetőbb kereskedelmi alapelvek megfejtésében, de tudósként mindig a következő szintre akarunk lépni, és az összetettebb közgazdasági kérdések foglalkoztatnak minket. Különösen az egyenlőtlenség hatásai érdekelnek minket. Az egyenlőtlenség tényleg meghatározó tényezője lett napjaink gazdasági berendezkedésének. De az egyenlőtlenség kihívásai nem csak az emberek világára jellemzőek. Úgy vélem, mi emberek hajlamosak vagyunk hinni, hogy mindenben egyediek vagyunk, de a természetben az élőlényeknek a folyamatos változással kell megküzdeniük a nyersanyagokhoz való hozzáférés során. Az akár több méter hosszú gomba hogyan változtatja a kereskedelmi stratégiáját, amikor a jó és a rossz választást egyszerre felkínálják neki? Még általánosabban, az élőlények a természetben hogyan kovácsolnak hasznot a kereskedelemből, amikor bizonytalansággal szembesülnek a nyersanyagokhoz való hozzáférés szempontjából? Beavatom önöket egy titokba: a földalatti kereskedelem tanulmányozása rendkívül nehéz. Nem lehet látni, hol és mikor születnek a fontos kereskedelmi megállapodások. A csapatunk segített kidolgozni egy módszert, egy technológiát, melynek során nanorészecskékkel jelölhetjük meg a tápanyagokat, kvantumpontoknak nevezett fluoreszkáló nanorészecskékkel. A kvantumpontok valójában lehetővé teszik számunkra, hogy kivilágítsuk a tápanyagokat, így vizuálisan tudjuk nyomon követni a mozgásukat a gombahálózaton keresztül a gazdanövények gyökerébe. Ez végre lehetővé teszi, hogy lássuk a láthatatlant, így tanulmányozhatjuk, hogyan alkudozik kicsiben a gomba a gazdanövényeivel. Tehát az egyenlőtlenség vizsgálatához megjelöltünk egy gombahálózatot változó koncentrációjú fluoreszkáló foszforral, és utánoztuk a tápanyagban gazdag és szegény talajt mesterséges környezetben. Ezután gondosan számszerűsítettük a gombakereskedelmet. Két dolgot fedeztünk fel. Az első, amit találtunk, hogy az egyenlőtlenség arra ösztönözte a gombákat, hogy többet kereskedjenek. Használhatom az "ösztönözte", "ingerelte", vagy "kényszerítette" szavakat, de a lényeg, hogy a kontroll feltételekkel összehasonlítva az egyenlőtlenség nagyobb mértékű kereskedelemmel járt. Ez fontos, mert azt sugallja, hogy a kereskedelem kialakítása a természetben segítheti az élőlényeket a táplálékhoz való hozzáférés bizonytalanságának kezelésében. A második megfigyelésünk az volt, hogy az egyenlőtlenségnek kitéve a gombák tápanyagokat csoportosítottak át a hálózat gazdag részéből, gyorsan szállítva azokat a hálózat szegény részébe. Természetesen azért láthattuk ezt, mert az útvonalak más színekben fluoreszkáltak. Először rendkívül rejtélyes volt ez az eredmény. Ez segítségnyújtás volt a hálózat szegény részének? Nem. Azt találtuk, hogy a gomba jobban jár, ha először oda szállítja a nyersanyagokat, ahol nagyobb a kereslet. Egyszerűen azzal, hogy a gomba változtatta a kereskedés helyét a hálózatban, manipulálni tudta a nyersanyagok értékét. Ez arra sarkallt minket, hogy mélységében kutassuk az információmegosztás módját. A megfigyelés magas szintű kifinomultságot feltételezett, vagy legalább közepes szintű kifinomultságot egy tudat nélküli élőlényben. Hogy lehet, hogy a gomba érzékeli a hálózatában a piaci körülményeket, aztán számításokat végez, hogy hol és mikor kereskedjen? Így meg akartuk vizsgálni az információt, és hálózatbeli megosztásának módját, hogyan összegzi a gomba a jelzéseket. Ehhez az kell, hogy ízeire szedve nagyobb részletezettségű képet alkossunk magáról a hálózatról. Vizsgálni kezdtük a sejtfonalhálózatban zajló komplex áramlásokat. Amit most látnak, az egy élő gombahálózat, ahogy áthaladnak rajta a sejtszintű anyagok. Ez valós időben történik, fent láthatják az időbélyeget. Ez épp most történik. A videó nincs felgyorsítva. Ez történik épp most a talpunk alatt. Van néhány dolog, amire fel akarom hívni a figyelmüket. Az áramlás felgyorsul, lelassul, irányt változtat. Most biofizikusokkal dolgozunk együtt, hogy ezt az összetettséget elemezzük. Hogyan használják a gombák ezeket az összetett áramlási mintákat az információ feldolgozásához és megosztásához, és a kereskedelmi döntések meghozásához? Jobbak a gombák a kereskedelmi számításokban, mint mi? Ez az a terület, ahonnan modelleket tudunk kölcsönözni a természettől. Egyre inkább rábízzuk a számítógépes algoritmusokra, hogy jövedelmező üzleteket kössenek nekünk a másodperc tört része alatt. De a számítógépes algoritmusok és a gombák hasonlóan tudattalanul működnek. A gombák történetesen olyanok, mint egy élő gép. Mi történne, ha összehasonlítanánk és versenyeztetnénk kettejük kereskedési stratégiáját? Melyikük nyerne? A parányi kapitalisták, akik már a dinoszauruszok kihalása előtt és közben is léteztek? Én a gombákra fogadnék. Köszönöm szépen. (Taps)