Milyen hatással van az élő közvetítés a jövő szórakozására?

Az előadás és egy demó segítségével a Twitch társalakítója, Emmett Shear osztja meg vízióját a jövő interaktív szórakozásáról – s egyben azt is elmeséli, hogyan segítenek az élő közvetítések az online közösségek építésében. "...izgatottan várok egy olyan világra, ahol a szórakozás nem elválaszt, hanem összehoz bennünket – egy világra, ahol a közös érdeklődés összehozhat minket, és igazi, erős közösséget hozhatunk létre", mondja Shear.

Megszállottan igyekszem
egészséges közösségeket létrehozni,

ezért is alapítottam a Twitchet –

lehetővé téve, hogy a neten nézzük,
ahogy mások játszanak.

(Nevetés)

Köszönöm, hogy eljöttek
az előadásomra.

(Nevetés)

Komolyra fordítva a szót,

a számítógépes játékok és közösségek
valóban eléggé összefüggnek.

Már történelmünk korai szakaszában,

kis csoportokba tömörülve,
együtt múlattuk az időt.

A tűz körül andekdotáztunk,

énekeltünk, táncoltunk.

A szórakozás legkorábbi módja
interaktív volt, és közösen űztük.

Csak nemrégiben alakult úgy,

hogy az interaktivitást
háttérbe szorította

a műsorszórás.

A rádió és hangfelvételek zenét
hoztak a járműveinkbe, otthonainkba,

míg a nappalinkba sport
és dráma került a TV és a VHS révén.

A műsorszórás példa nélkül álló
hozzáférést jelentett a szórakozáshoz.

Az embereket a világ minden táján
csodás tartalomhoz juttatta.

A műsorszórás révén milliók
osztoztak egyazon kultúrán.

Manapság, ha meg akarják nézni
vagy hallgatni Mozartot,

már nem kell borzasztóan drága jegyet
venniük, és találniuk egy zenekart.

Ha pedig szeretnek énekelni

– (Énekel) "I can show you the world" –,

a világ minden táján sokan mások is
találnak élvezetet ugyanebben.

E csodás hozzáférés révén

lehetővé vált a szerző
és fogyasztó elkülönítése,

és kettejük kapcsolata
sokkal egyirányúbbá vált.

Úgy alakult, hogy manapság
sokkal kevesebb a profi,

legtöbben pedig nézőkké váltunk,

ezért a tartalmat is jobban élvezzük,
ha magunk vagyunk.

Egy trend ellensúlyozza ezt:

a hiány.

Az 1900-as évek Bécsében
virágzott a kávéházi kultúra.

Ennek a kávéházi kultúrának
egyik fő mozgatórugója

a nehezen hozzáférhető,
drága napilap volt.

ezért az emberek kávéházba jártak,

hogy az ottani, közös példányokat
olvassák.

Ha már a kávéházban voltak,

találkoztak másokkal, akik
ugyanazt az újságot olvasták,

beszélgettek, eszmét cseréltek,

közösséget alkottak.

Hasonlóképp

drágább volt az előfizetés és a készülék,

így a meccseket sokszor nem otthon nézték,

hanem helyi bárokba mentek,

ahol közösen drukkoltak
más sportrajongókkal.

Ám a technológiai fejlődés révén
a média költsége idővel csökkent,

így a közös szükség, mely összehozta
az embereket, múlóban van.

Számtalan csodás lehetőség áll
rendelkezésünkre, hogy szórakozzunk,

és ma minden eddiginél könnyebben
élvezhetjük egyedül e lehetőségeket.

Ennek a közösségek látják kárát.

Például soha nem volt még

ennyire kevés olyan ember a világon,

akinek legalább két közeli barátja van.

Úgy hiszem, ennek egyik fő oka az,

hogy manapság megtehetjük,
hogy izoláltan szórakozzunk.

Létezik egy trend, mely megfordíthatja
a társadalom elmagányosodását:

a modern, többszereplős
számítógépes játékok.

A játékok olyanok, mint a közös tábortűz.

Összekötik az embereket, és interaktívak.

Nos, e tábortüzek lehetnek
csodálatosan valósághűek,

lehetnek hősi küldetések,

néha túl sok kincsesládával,

ám a mai játékok sokban különböznek

a 20 évvel ezelőtti, magányos
számítógépezéstől.

A mai játékok nagyon komplexek,

szellemileg jobban ösztönöznek,

és legfőképp lényegesen
nagyobb a társaságigényük.

Az egyik, mostanában népszerű
műfaj, mely jól példázza a változást,

a "battle royale".

Százan landolnak egy szigeten,
és harcolnak, míg csak egy marad talpon.

Úgy képzeljék el, mint
az "American Idol"-t,

csak sokkal több harccal,
és kevesebb Simon Cowellel.

Talán ismerik a "Fortnite"-ot,

amely a "battle royale"
műfaj kirívó példája,

amelyet a világon több mint
250 millió ember játszott eddig.

Kezdve a gyerekekkel a szomszédból,

Drake-en át Ellen DeGeneres-ig.

A világon 2,3 milliárd ember
játszik számítógépes játékokkal.

Lehet, a régi "Tetris" és "Mario" csupán
egyszerű kirakós vagy mászkálós játékok,

ám a játéktermek, később
a netes játékok, manapság pedig

a nagy, virágzó közösségeket építő, erősen
többszereplős játékok terjedésével

a játékokból egyfajta
szórakozási mód lett,

ahol a "fogyasztás" valóban
emberi kapcsolatokat igényel.

Így jutunk el a "streaming"-hez.

Miért közvetítik az emberek,
ahogy számítógépes játékot játszanak?

És emberek százmilliói
a világ minden tájáról

miért gyűlnek össze, hogy nézzék őket?

Szeretném, ha egy pillanatra elképzelnék –

képzeljék el, hogy egy idegen
bolygón érnek földet,

ahol van egy hatalmas, zöld négyszög.

Ebben a zöld négyszögben

uniformist viselő idegenek,

csupán a lábuk segítségével
próbálnak egy szíves golyót

bejuttatni két oszlop közé.

A játék kiegyenlített,

a labda ide-oda jár a pályán,

mégis emberek százmilliói nézik otthonról,

szurkolnak, és a játékosokkal együtt,
egyre jobban belemerülnek a meccsbe.

Úgy nőttem fel, hogy sok
sportot néztem apámmal,

így értem, a foci miért szórakoztató,
miért köti le az embereket.

Ám ha a sport nem érdekli önöket,

lehet, hogy szeretik nézni
a "Szombat esti láz"-at,

vagy a "Top Chef" című műsort.

Nem számít, az elv ugyanaz.

Ha van egy tevékenység,
amit igazán élveznek,

valószínűleg szeretik nézni,
ahogy mások ügyesen

és határozottan csinálják ugyanazt.

Egy földönkívülinek ez talán zavaros,

de a közös szenvedély fölötti szoros
kötelék jellemző emberi tulajdonság.

A játékosok az élő, interaktív
szórakozás feltételezésével nőnek fel,

a passzív fogyasztás nem
tűnik annyira kielégítőnek.

Ezért a számítógépes játékokkal
terjedt el az élő közvetítés.

Mert az élő közvetítés ugyanazt
a fajta interaktivitást biztosítja.

Így amikor azt kérem, képzeljék el,
hogy mi történik a Twitchen,

nem szeretném, ha számítógépes játékok
millió élő közvetítését képzelnék el,

helyette képzeljenek el
milliónyi tábortüzet.

Némelyikük máglya –

óriási, ropogó máglya, körülötte
emberek százezreivel.

Pár kisebb is akad, sokkal
bensőségesebb közösségekkel,

ahol mindenki ismeri egymást.

Próbáljunk meg most leülni
az egyik ilyen tábortűz mellé.

Hé, Cohh, hogy s mint?

Cohh: Helló, Emmett, mi újság?

ES: Nos, egy TED konferencián vagyok
kb. ezer közeli barátommal,

és arra gondoltunk, becsatlakozunk
hozzátok, fiúk, egy kis közvetítésre.

Cohh: Csodás! Jó hallani rólatok, fiúk.

ES: Szóval, Cohh, elmondanád
a TED előadás hallgatóságnak –

mi a tapasztalatod a Twitch-közösségedről?

Cohh: Uhh, hol is kezdjem?

Több mint öt éve csinálom,

és ha van valami, ami minden nap lenyűgöz,

hogy milyen hihetetlen ez az egész
a kommunikáció szempontjából,

Húsz éve játszom számítógépen,

több mint tíz éve vezetek
online MMO klánokat,

és ez azon kevés dolgok egyike az életben,

ahol rengeteg hasonló érdeklődésű
emberrel találkozhatunk.

Belehallgattam az előadásodba;

tetszik a tábortüzes hasonlat,
én is hasonlót használok:

egy sereg ember egy nagy kanapén,

de csak egyiküknél van távirányító.

Ez egyfajta "Add a nasit!" helyzet, tudod?

700 ember ül itt együtt –

ez fantasztikusan jó –

ES: Tehát, épp most
miről van szó a chaten?

Elmagyaráznád nekünk?

Nem vagyok egy sasszem,
de sok hangulatjelet látok.

Cohh: Ez itt az én közösségem,
Cohhilition a neve.

Mindennap közvetítek.

Épp most fejeztünk be
egy 2000 napos kihívást,

és mint olyan, hihetetlen
közösséget építettünk fel

itt, a csatornán.

Jelenleg 6200 tagot számlálunk.

Üzenetáradatot látnak: "Helló,
TED" jókedvű hangulatjelek,

szívecskék,

"Csodás!",

"Szeva, skacok!", "Hellósztok!"

Tulajdonképp csak egy nagy rakás ember –

nagy rakás játékos,

akik pozitívan élnek meg
együtt egy eseményt.

ES: Szóval, van-e bármi,
amiről szavazást indíthatnánk?

Szeretnék kérdezni valamit chaten.

Van bármi, amit a chaten lévők
szeretnének tudatni a világgal,

és főleg azokkal, akik itt vannak most,
a TED-előadáson,

azzal kapcsolatban, hogy mit kapnak
a számítógépes játékoktól,

és attól, hogy e közösség tagjai?

Cohh: Ó, nahát!

Máris rengetegen válaszoltak.

"Szeretem a pozitív érzéseket."

"A legjobb közösségek a Twitchen vannak."

(Nevetés)

"Átsegítenek a nehéz pillanatokon."

Ó, ezzel az üzenettel
gyakran összefutok a Twitchen,

ami nagyon jó.

"Nagyon pozitív közösség",

"sok pozitívum",

ami nagyszerű.

ES: Szóval, Cohh, mielőtt
folytatom a TED előadásomat,

amit előbb-utóbb tényleg
meg kellene tennem –

(Nevetés)

Van bármi, amit elmondanál,

vagy kérdés, amit feltennél,

bármi, amivel mindig is elő
akartál rukkolni közönség előtt?

Cohh: Őszintén? Nem igazán.

Vagyis, imádom, amit most csinálsz.

Szerintem az interaktív közvetítés

a jövő szórakozásának egy nagy,
még felfedezetlen peremvidéke,

és köszönet mindazért,
amit ott véghezviszel.

Minél többen hallják, mit csinálsz,
annál jobb –

itt mindenkinek.

ES: Csodás, Cohh. Köszönöm szépen.

Most folytatom az előadásomat,

ám később folytatnunk kellene.

Cohh: Jól hangzik!

(Taps)

ES: Ez tehát az interaktivitás
egy új módja.

Beleszólhattunk a közvetítésbe,

együtt alakíthattuk Cohh-val az élményt,

és tényleg többszereplős játékélményben
volt részünk a chat és Cohh révén.

Ennek eredményeképp a Twitchen

elkezdtük ezt úgy hívni:
"többjátékos szórakozás".

Mivel a magunkban való videózástól
eljutni az élő, interaktív közvetítésig

ahhoz hasonlatos, mint mikor a szóló
számítógépes játéktól eljutunk

a többszereplős számítógépes játékig.

A játékosok gyakran élen járnak
az új műszaki megoldások felfedezésében.

Például a mikroszámítógépeket már egész
korán használták videójátékokhoz,

és az első népszerű, digitális
kézi eszközök nem a mobilok,

hanem a Gameboyok voltak...

videójátékokhoz.

Emiatt, ha szeretnék megtudni,

mit tartogathat a jövő,
arra egy jó módszer

kipróbálni a videójátékok
eme vidám, interaktív játszóterét,

és feltenni a kérdést:

"Mit tesznek ma ezek a játékosok?"

Ez talán ötletet adhat,

mit tartogat a jövő a számunkra.

Már most látjuk a Twitchen,

hogy a többjátékos szórakozás
összefonódik a sporttal.

A Twitch és az NFL szövetkeztek,
hogy focimeccseket közvetítsenek élőben,

ám ahelyett, hogy öltönyös bemondók
közvetítenék a játékot,

Twitch-felhasználók lépnek be,

és a saját csatornájukon közvetítenek,

kommunikálnak a követőikkel,

és igazi többszereplős élményt
hoznak létre.

Szóval úgy hiszem,
ha a jövőbe pillantanak –

csak pár százan lehetnek
sportkommentátorok.

Nagyon-nagyon kevesen
kapják meg ezt a lehetőséget.

Ám a sport épp most
alakul át többszereplőssé,

ami annyit tesz: a világon
bárki, aki szeretne,

lehetőséget kap rá,
hogy sportkommentátor legyen,

hogy kipróbálja, milyen az.

Szerintem így mindannyian
rengeteg új tehetséggel

találkozhatunk.

Majd nem azt kérdezgetjük:
"Láttad a meccset?"

Hanem azt:

"Kinek a csatornáján követted a meccset?"

Már most is látunk erre példákat
a főzésben, éneklésben –

láttunk már élőben közvetített
hegesztést is.

Mindezek majd a metaforikus
tábortűz körül mennek végbe.

Az elkövetkező pár évben

milliónyi ilyen tábortűz lángol fel.

Minden témában

találnak majd tábortüzet,

ahol összejöhetnek az önökhöz hasonló
emberekkel, a világ minden tájáról.

Az emberiség történelmében

a szórakozás szinte mindig
többszereplős volt.

Együtt énekeltünk,

találkoztunk a város főterén,
hogy megbeszéljük a híreket,

és valahol a történelem során

ez a kétoldalú kommunikáció
egyoldalú közvetítéssé vált.

Olyasvalakiként, aki
törődik a közösségekkel,

izgatottan várok egy olyan világra,

ahol a szórakozás nem eltávolít,
hanem összehoz bennünket.

Egy világra, ahol a közös
érdeklődés összehozhat minket,

és igazi, erős közösséget hozhatunk létre.

A játékok, a közvetítések
és az interakció felbátorítanak,

épp csak kezdenek visszavezetni minket

interaktív, közösségekben gazdag,
többszereplős múltunkhoz.

Köszönöm, hogy osztoztak
velem ebben az élményben,

találják meg az önöknek
leginkább tetsző tábortüzet.

(Taps)