Milyen hatással van a pornó a tinik szexről alkotott véleményére?

"Az ingyenes, online, felkapott pornográfia, mellyel a kamaszok általában szembetalálják magukat, egy tökéletesen pocsék szexuális nevelőeszköz." – véli Emily F. Rothman, közegészségügyi kutató. Az előadásban elmondja, hogy a partnerkapcsolati és szexuális bántalmazás ellen indított küldetése hogyan vezette egy pornográf műveltségi program kidolgozásáig, melynek keretében a tizenévesek megismerhetik a beleegyezés és tisztelet fogalmát – közben bátorítva őket, hogy mindig fenntartásokkal közelítsenek a nyíltan szexuális tartalmak felé.

[A beszélgetés tartalma
nagykorúaknak ajánlott]

Hat évvel ezelőtt felfedeztem valamit,

amit a tudósok már évek óta
próbálnak megfejteni.

Hogyan érjük el, hogy figyeljen ránk

egy teremnyi halálosan unott tizenéves?

Kiderült, hogy csak azt a szót
kell kimondani, hogy pornó.

(Nevetés)

Hadd meséljem el,
hogyan is jöttem rá erre.

Egy középiskolásokkal zsúfolt
teremben ültem 2012-ben,

akik Bostonban iskola utáni
foglalkozáson vettek részt.

És meghívott előadóként

arról kellett beszélnem,
hogy milyen izgalmas lehet

a közegészségügyben karriert építeni.

A baj ott kezdődött,

hogy elnézve az arcukat,

láttam az üveges tekintetüket,

teljesen máshol jártak.

Még az sem segített,

hogy szerintem egész menő volt
a szerelésem aznap.

Egyszerűen nem volt ott a közönségem.

Az egyik szervező megkérdezte:

"Te nem a pornográfiáról
végzel kutatásokat?

Talán beszélj nekik arról!"

És hirtelen az egész terem

nevetésben és hangzavarban tört ki.

Azt hiszem, elhangzott
pár hangos huhogás is.

És csak egyetlen szót
kellett kimondani: pornográfia.

Ez döntő pillanatnak bizonyult számomra,

és szakmai küldetésemnek is,

hogy mi módon számoljuk fel
a párkapcsolati és szexuális erőszakot.

Ekkor már több mint egy évtizede dolgoztam

a párkapcsolati erőszak
megfoghatatlan problémáján.

Az Amerikai Egyesült Államok
egészségügyi adatai alapján

évente ötből egy középiskolás
diákot bántalmaz

fizikailag és/vagy szexuálisan

a partnere.

Vagyis mondhatni, elterjedtebb,

mint az iskolai zaklatás más formái,

az öngyilkossági hajlam,

vagy akár az e-cigarettázás

ugyanebben a korosztályban.

De a megoldások bizonytalan
kimenetelűek voltak.

A kutatócsoportommal

arra a kérdésre kerestük
a szokatlan választ,

hogy mi a párkapcsolati erőszak oka,
és hogyan állítsuk meg?

Abban az időben az egyik tanulmányunkba

belefoglaltunk néhány
kérdést a pornográfiáról.

Aztán valami váratlan eredményt kaptunk.

A mintákban szereplő tizenéves lányok
tizenegy százaléka jelezte,

hogy már fenyegették meg,
vagy kényszerítették arra,

hogy olyan szexuális aktust végezzen,
amit az elkövető pornóban látott.

Ez kíváncsivá tett.

Felelőssé tehető-e a pornó
a párkapcsolati erőszakért?

Vagy inkább csak véletlen,
hogy a pornográfia felhasználói

nagyobb valószínűséggel élnek
egészségtelen kapcsolatokban?

Amit csak tudtam, elolvastam, kinyomoztam

a legfrissebb szakirodalomból,

és elindítottam a saját kutatásomat.

Azt akartam kideríteni,

miféle kendőzetlen szexuális
tartalmat fogyaszt a fiatalság,

milyen gyakran, és miért.

Helyes-e az a felvetésem,

miszerint ez okozhatja azt,

hogy oly sokan élnek közülük
egészségtelen párkapcsolatban.

Ahogy olvastam, próbáltam
végig nyitott maradni,

noha az emberek többsége

már határozott véleményt
alakított ki a témáról.

Miért legyek nyitott a pornográfiára?

Nos, tapasztalt társadalomtudósként

a munkám megköveteli,
hogy tárgyilagos maradjak.

De szex-pozitívnak is szoktak nevezni.

Azt jelenti, egyetértek azzal,
hogy mindenkinek joga van

úgy és olyan szexuális életet élni,
szexualitást megélni,

ami kielégítő számára,
bármi is legyen az,

ameddig a többi résztvevő is

feltétel nélkül beleegyezik.

Persze, személy szerint
nem vonzott, hogy pornót nézzek.

Néztem párszor, de nem igazán
volt rám hatással.

Két kiskamasz édesanyjaként

megvannak a fenntartásaim,

hogy milyen hatással lehet rájuk
a pornó nézése.

Észrevettem, hogy bár sokan vannak,

akik elutasítják a pornót,

olyanok is akadnak,
akik kitartanak mellette,

számos okból kifolyólag.

Szóval a tudományos kutatómunkám során

hiteles képet akartam kapni arról,

vajon a pornográfia rossz
vagy jó hatással van-e ránk.

Nőgyűlölet ez, vagy inkább felszabadít?

És semmilyen egyértelmű
válasz nem derült ki.

Volt egy hosszú távú felmérés,
ami aggodalommal töltött el.

Ez azt mutatta ki,
hogy a pornót néző tizenévesek

később hajlamosabbak voltak
szexuális erőszakot elkövetni.

De a tanulmány felépítése
nem tette lehetővé

egyértelmű oksági összefüggések
megállapítását.

További tanulmányok pedig
semmilyen összefüggést nem találtak

a kamaszkori pornófogyasztás

és negatív utóhatásai között.

Bár más tanulmányok ezt igazolták.

De ahogy beszéltem más szakértőkkel,

óriási nyomást éreztem,
hogy állást foglaljak a pornográfiáról.

Melyik táborhoz csatlakozzak?

Azt is megkaptam,
hogy szűklátókörűségre vall,

ha nem tudok egyetlen hiteles
válasszal szolgálni.

Nem volt egyszerű,

mert adott egy iparág,

ami a közönség igényeiből
kovácsol tőkét azzal,

hogy nőket láthatnak,
nem csupán közösülni,

hanem eközben kikötözik,
fojtogatják, pofozzák őket,

rájuk köpnek, rájuk élveznek,

megalázó csúfneveken szólítják őket
újra meg újra aktus közben,

és nem is mindig nyilvánvaló
a beleegyezésük.

Abban szinte mindenki egyetértene,
hogy komoly probléma nálunk

a nőgyűlölet, a szexuális
zaklatás és nemi erőszak,

és valószínűleg a pornó
nem segít a helyzeten.

Számomra rendkívül
fontos probléma volt az,

hogy több mint egy évszázadig

a pornográfiaellenes álláspont
ürügyet jelentett

a melegek és leszbikusok, vagy olyanok
hátrányos megkülönböztetésére,

akik más szexuális beállítottságúak,
vagy fetisiszták.

Így világos, hogy egyrészt
miért aggódhatunk

a pornó által közvetített üzenetek miatt,

másrészt pedig

aggódhatunk amiatt is,
hogy eltúlozzuk az egészet.

Ezután két éven át

minden ijesztő, rémes
állításnak utánajártam,

hogy átlagosan hány éves
korban néz valaki először pornót,

vagy mit okoz ez az agyuk
vagy szexualitásuk számára.

Íme a jelentésem.

Az ingyenes, online,
felkapott pornográfia,

mellyel a kamaszok általában
szembetalálják magukat,

egy tökéletesen pocsék
szexuális nevelőeszköz.

(Nevetés)

(Taps)

De nem is erre találták ki.

És valószínűleg nem azonnal
mérgezi meg az elméjüket,

vagy teszi őket
megszállott felhasználókká,

ahogy pár vaskalapos
ezt el akarja hitetni velünk.

Nagyon ritka, ha valaki
egyáltalán nem néz pornót fiatalon.

Mire 18 évesek lesznek,

az első éves főiskolás férfiak 93,
és a nők 62 százaléka

már legalább egyszer nézett pornót.

Bár sokan hangoztatják,

hogy az internet miatt
terjedhetett el ennyire a pornó,

vagy hogy egyértelműen
ennek tulajdonítható,

hogy az okostelefont használó fiatalok
biztosan néznek majd pornót,

az adatok valójában nem ezt igazolják.

Egy nemzeti reprezentatív kutatás szerint

2000-ben a 10-13 évesek 16 százaléka
számolt be arról,

hogy előző évben nézett pornót.

2010-re ez az arány megnőtt.

De csupán 30 százalékra.

Tehát szó sincs mindenkiről.

A kamaszokkal és nemi erőszaktevőkkel
való problémáinknak

nem csupán a pornó az oka.

Valójában egy friss tanulmány szerint

a kamaszok nagyobb valószínűséggel látnak
szexuális tartalmú képeket

más típusú médiában,
mintsem a pornográfiában.

Gondoljunk csak a szexuális
tartalmú videójátékokra,

vagy tévéműsorokra, zenei klipekre.

Lehetséges, hogy a szexuális tartalmú
képek káros hatása mellett

az erőszakos média
folyamatos áramának való kitettség

inkább okoz problémákat.

Ha potenciális veszélyforrásként
önmagában a pornót állítjuk be,

talán csak eltereljük a figyelmünket
a nagyobb bajokról.

Vagy elsiklunk kiváltó okok felett, amik
a párkapcsolati és szexuális erőszakot

valódi egészségügyi válsággá duzzasztják.

Vagyis, még a saját kutatásom is
azt példázza,

hogy a kamaszok azért nyúlnak a pornóhoz,
mert tanulni akarnak,

és információkat szerezni a szexről.

És mert máshol nem találnak

semmilyen megbízható
és tényszerű tájékoztatást.

Az USA államainak kevesebb mint fele
írja elő az iskoláknak

a szexuális felvilágosítást,

ideértve, hogy hogyan lehet megelőzni
a kényszerített szexet.

És ezen államoknak
kevesebb mint fele követeli meg,

hogy a tájékoztató anyag
egészségügyileg hiteles legyen.

Bostonban azok a srácok

az iskola utáni foglalkozáson

tényleg a szexről és a pornóról
akartak beszélgetni.

Sokkal inkább ezekről akartak beszélgetni,

mintsem párkapcsolati
és szexuális bántalmazásról.

Megértettük,

hogy minden olyan témát lefedhetünk,
amelyről általában előadást tartunk,

ha egészséges párkapcsolati tanácsadás
leplébe burkoljuk őket.

Például, hogy mit is jelent
a beleegyezés a szexualitásban?

Vagy, honnan tudjuk, hogy szex közben
bántalmazunk valakit?

Vagy mik a flörtölés egészséges határai?

Ugyanezeket megvitathatjuk,

ha a pornót, mint témát
ugródeszkának használjuk

a beszélgetésünk elindításához.

Egy kicsit olyan, mint mikor a felnőttek
csokitortát kínálnak a gyereknek,

de titokban cukkinit vagy más
egészségeset is sütnek bele.

(Nevetés)

Magyarázhatunk a srácoknak
az egészséges dolgokról,

mindarról, ami jó nekik,

de olyan beszélgetésbe
ágyazzuk be ezeket,

melyek az ő igényeiket tükrözik.

Még valamire rájöttünk,
amit nem is kutattunk,

mégpedig arra,

hogy van egy remek módszerünk,
hogyan is beszélgessünk

a kamaszokkal a pornográfiáról.

A lényeg,

hogy tudományosan hitelesek maradjunk.

Valljuk be, mi az, amit tudunk,
és mi az, amit nem tudunk

a pornográfia hatásairól.

Beszélni kell arról, ha ellentmondó
eredmények születnek,

vagy ha gyenge lábakon állnak
a kutatási bizonyítékok.

Ezzel biztatjuk a serdülőket,
hogy fenntartásokkal kezeljék

a pornóról szóló szakmai értekezéseket,

csakúgy, mint magát a pornográfiát.

Ez a módszer a serdülőkori fejlődés
sajátosságaihoz igazodik.

A serdülők imádnak
megkérdőjelezni dolgokat,

és szeretik, ha bátorítjuk őket,
hogy saját gondolataik legyenek.

És a kísérletezések során felismertük,

hogy ha a tiszteletről, beleegyezésről
és pornóról olyan órákat adunk,

amikor is a serdülőket elrémisztjük,
egy bizonyos nézőpontba kényszerítjük,

vagy egyoldalú vitát gyömöszölünk le
a torkukon a pornográfiáról,

akkor nemcsak szinte biztos,
hogy kudarcot vallunk,

de tényleg nem jó példát mutatunk
arról a tisztelettudó,

közös megegyezésre irányuló viselkedésről,
amit meg akarunk nekik tanítani.

A mi megközelítésünk, amit
pornográf műveltségnek hívunk,

az igazat mutatja be a pornográfiáról

a legjobb tudásunk szerint,

tudván, hogy a bizonyítékok
örökösen változnak.

Amikor az emberek azt hallják,
hogy egy kilenc részből álló,

18 órás előadást tartunk
kamaszoknak a pornográfiáról,

azt hiszem, vagy azt gondolják,
hogy leültetjük a srácokat,

és megpróbáljuk megmutatni nekik,
hogyan nézzenek pornót

– de nem ezt tesszük –,

vagy azt hiszik, valami
pornóellenes mozgalom vagyunk,

akik arról próbálják meggyőzni őket,
hogy ha valaha pornót néznének,

az a lehető legkárosabb
hatással lenne rájuk.

De ez sem az, amit csinálunk.

A titkos összetevőnk az,
hogy nem ítélkezünk.

Nem hisszük, hogy az ifjúságnak
pornót kellene néznie.

De mindenekelőtt azt szeretnénk,
ha megfontolással fogadnák,

ha és amikor nézik.

A számos tantervre és képzésre
irányuló kérésből,

ami az Egyesült Államokból
és azon túlról érkezett,

megtudtuk, hogy sok szülő és sok tanár

tényleg igényli

ezeket az árnyaltabb
és valódibb beszélgetéseket

a serdülőikkel a pornográfiáról.

Felkéréseket kaptunk
Utah államtól Vermontig,

Alabama és Hawaii államig.

Szóval azon az iskola utáni
foglakozáson azt láttam,

hogy attól a pillanattól kezdve,
mikor kimondtam a szót: pornó,

azok a srácok tényleg teljesen
odáig voltak, meg vissza,

hogy milyen pornót láttak,
és milyet nem akartak látni,

hogy mit csináltak, és mit
nem akartak csinálni szex közben.

És hogy mi minden volt megalázó a nőknek,

és igazságtalan a férfiaknak,
vagy rasszista, vagy bármi.

Tettek néhány igen haladó
szellemű megjegyzést is.

Pontosan olyan dolgok ezek,
amelyekről beszéltetni szeretnénk őket,

erőszak-megelőző szakemberekként.

És oktatókként egy nap talán ezzel
a gondolattal hagyjuk el a tantermet:

"Szomorú, hogy itt ez a fiú az osztályban,

aki azt hiszi, anális szexnél
minden nőnek van orgazmusa."

És talán egy hét múlva ezzel
a gondolattal hagyjuk el a termet:

"Annyira örülök, hogy van egy meleg
srác az osztályban, aki elmesélte,

hogy amikor a pornóban láthatta
saját nemi irányultságát,

az megmentette az életét."

Vagy: "Az egyik lány az osztályunkban

már sokkal jobban elfogadja a testét,

mert egy szelídebb pornóban látott
egy hozzá hasonló testalkatú nőt,

akiért a filmben megőrült a partnere."

Tehát itt találom magam,
erőszak-megelőző aktivistaként.

Azon kapom magam, hogy a pornográfiát
kutatom, és arról beszélgetek.

És bár könnyebb lenne,

ha a világon minden
vagy fekete lenne, vagy fehér,

de amikor a kamaszokkal
a pornóról beszélgettünk,

rájöttem, pontosan azért
köti le őket a beszélgetés,

mert hagyjuk, hogy maguk
birkózzanak meg a bonyolult témákkal.

És mert őszinték vagyunk
a tudományt illetően.

A serdülőink még nem felnőttek,

de a felnőttek világában élnek.

És készek felnőttként részt venni
ilyen beszélgetésekben.

Köszönöm.

(Taps)