A negyvenet termő fa

Sam Van Aken kortárs művész beavat minket a Negyvenet termő fa létrehozásának műhelytitkaiba. Ez a hibrid gyümölcsfa egymaga negyven különféle gyümölcsöt terem: őszi-, sárga- és kopaszbarackot, szilvát és cseresznyét. Eredetileg művészeti projektként indult, a színmpompás virágok bemutatása volt a célja, de aztán a ritka örökségfajták és történetük élő adattárává vált, mely kézzelfogható (és ínycsiklandó!) módon ismerteti meg az emberekkel a gyümölcsfaművelést, és élő jelképe a biodiverzitás fontosságának az élelmiszerbiztonság biztosítása szempontjából.
"Ezek a gyümölcsök nemcsak egyszerű táplálékok, hanem kultúránk részeivé is váltak." – állítja Sam Van Aken.

Száz évvel ezelőtt

2000 őszibarackfajta,

csaknem 2000 különféle szilvafajta,

és közel 800 különböző almafajta
termett az Egyesült Államokban.

Mára ezeknek csak töredéke maradt fenn,

és a mezőgazdaság iparosítása,
a betegségek, a klímaváltozás

ezt a maradékot is fenyegetik.

Veszélyeztetett például a Blood Cling,

ez egy vörös húsú barackfajta,
melyet spanyol misszionáriusok hoztak be,

aztán évszázadokon át termesztették
az őslakos amerikaiak;

vagy egy olyan kajszi, amit
kínai bevándorlók hoztak magukkal,

akik a Transzkontinentális Vasúthoz
jöttek dolgozni;

és számtalan közel-keleti
eredetű szilvafajta,

amelyet olasz, francia és német
bevándorlók hoztak be.

Egyik fajta sem őshonos.

Tulajdonképpen szinte egyetlen
gyümölcsfajta sem őshonos nálunk,

sem az alma, sem a barack,
sem a cseresznyefélék.

Ezek a gyümölcsök nemcsak táplálékok,

hanem kultúránk részévé is váltak.

Azoknak köszönhetően,
akik gondozták és termesztették ezeket,

akik számára olyan fontosak voltak,
hogy magukkal hozták őket,

mert általuk kötődtek hazájukhoz.

Ily módon adták tovább
és osztoztak rajtuk.

E gyümölcsök sok tekintetben
a történelmünket jelentik.

Én pedig elég szerencsés voltam ahhoz,
hogy sokat tudjak meg róluk

a "Negyvenet termő fa" című
műalkotásomon keresztül.

Ez egyetlen fa,

mely negyven különféle csonthéjas
gyümölcsöt terem.

Őszibarack, szilva, kajszi,
nektarin és cseresznye,

mindez egyetlen fán terem.

Úgy terveztem, hogy az év nagy részében
átlagos külsejű legyen,

egészen tavaszig, amikor
rózsaszín és fehér virágba borul,

aztán nyáron roskadozik
a különféle gyümölcsöktől.

Eleinte pusztán művészeti
szándék vezérelt:

meg akartam szépíteni
a szürke hétköznapokat,

és őszintén szólva létrehozni

azt a döbbenetes pillanatot,
amikor az emberek megpillantják

a többféle színben pompázó virágokat

és a különböző gyümölcsöket.

Oltványokkal dolgoztam
a Negyvenet termő fa létrehozásán.

Az oltóvesszőket télen
gyűjtöttem, tároltam,

aztán tavasszal az ágvégekbe oltottam.

Valójában szinte
minden gyümölcsfát átoltanak,

mert a mag genetikailag
különbözik a szülőtől.

Így amikor találunk olyan
változatot, ami tényleg tetszik,

levágunk egy hajtást a fáról
és beültetjük egy másikba,

így szaporítjuk.

Kicsit fura belegondolni,

hogy minden egyes Macintosh alma
egyetlen fától származik,

melynek hajtásait nemzedékek óta
tovább és továbboltják.

De ez azt is jelenti, hogy a gyümölcsfák
nem szaporíthatók magról.

Amióta az eszemet tudom,
ismerem az oltást, szemzést.

A dédapám egy ma is meglévő
nemesített őszibarackost hozott létre

Délkelet-Pennsylvaniában.

Én ugyan sosem találkoztam vele,

de valahányszor említette valaki a nevét,

mindig gyorsan hozzátette,

hogy szinte varázslatos,
misztikus képességgel oltotta a fáit.

Azért választottam a negyvenes számot,

mert a nyugati vallásokban
mindenütt szerepet kap,

nem a megszokott tucat,
de nem is végtelen,

hanem valami felfogható, nagy szám.

Bőséget és sokaságot jelent.

Ám amikor nekiláttam,
az a probléma merült fel,

hogy honnan szedjek
40 fajtát ezekből a gyümölcsökből,

annak dacára, hogy New York államban élek,

ami egy évszázada még

az egyik legfőbb
gyümölcstermesztő vidék volt.

Így amikor felszámolták
a kutatógazdaságokat

és a régi, hagyományos gyümölcsösöket,

hajtásokat gyűjtögettem belőlük,

melyeket az én gyümölcsfáimba oltottam.

Így nézett ki a Negyvenet
termő fa kezdetben,

és így fest hat évvel később.

Kétségtelenül nem az
azonnal sikerről szól.

(Nevetés)

Egy év után derül csak ki,
hogy sikerült-e az oltás,

két-három év múlva, hogy termőre fordul-e;

és nyolc évbe is beletelhet,
mire egy fát felnevelünk.

Az összes fajta,
amit a Negyvenet termő fába oltottam,

kicsit eltér egymástól alakra és színre.

Rájöttem, ha figyelembe veszem,
hogy melyik mikor virágzik,

és felteszem ezt egy idővonalra,

lényegében felvázolhatom, megtervezhetem,
hogyan nézzen ki a fa tavasszal.

Nyáron pedig ilyen.

Júniustól szeptemberig
folyamatosan terem.

Először a cseresznye, aztán a sárgabarack,

a japánszilva, nektarin és őszibarack,

és azt hiszem, valamelyiket
kifelejtettem...

(Nevet)

Bár ez egy szabadtéri műalkotás,

ahogy a projekt halad,

művészi fajtamegőrzés lett belőle.

Mivel rendeltek tőlem
máshová is ilyen műalkotást,

kutatni fogom azokat a fajtákat,

melyek az adott területről származnak,
vagy hagyományosan ott nőttek.

Helyileg fogom beszerezni őket
és oltom az alanyba,

ami így a terület mezőgazdaságának
történetét reprezentálja.

Aztán a projekt felbukkant
az online világban is,

ami egyszerre volt ijesztő
és zavarba ejtő

Elrémített, hogy a Negyvenet termő fa

tetoválásokon jelent meg.

(Nevetés)

"Mit keres a testeden?"
– értetlenkedtem.

(Nevetés)

Az a sok kérés pedig, amit kaptam
lelkészektől, rabbiktól és papoktól

némiképp zavarba ejtett:

hogy hadd használják a fát szertartásuk
központi részeként.

Aztán mém is lett belőle.

A kérdésre adott válaszom pedig:
"Remélem, nem."

[Olyan a házasságod,
mint a Negyvenet termő fa?]

(Nevetés)

Mint minden jó mémből,

ebből is lett egy interjú
az NPR Hétvégi kiadásában,

és azt hittem, egyetemi tanárként
a csúcsra jutottam –

mármint, hogy ez jelentős pont
a pályafutásomban –

de az ember soha sem tudhatja,
ki hallgatja az adást.

Aztán pár héttel az interjú után

kaptam egy emailt
a Védelmi Minisztériumtól.

A DARPA – Fejlett Védelmi Kutatási
Projektek Ügynökség – felkért,

hogy tartsak előadást
az innovációról és kreativitásról,

majd ez a beszélgetés gyorsan átcsúszott
az élelmiszerbiztonság témájára.

Tudják, nemzetünk biztonsága nagymértékben
függ az élelmiszerbiztonságtól.

Most, hogy létrehoztuk
ezeket a monokultúrákat,

melyekben terményenként
csak néhány fajta növekszik,

ha valami baj éri akár
csak az egyiket közülük,

annak drámai hatása lehet
egész élelmiszerellátásunkra.

Élelmiszerbiztonságunk
fenntartásának kulcsa

a biodiverzitás megőrzése.

Száz évvel ezelőtt ez természetes volt
minden kerttulajdonosnak

vagy bárkinek, akinek csak egyetlen
fasor is állt az udvarán,

és nemzedékről nemzedékre öröklődött
a sokféle fajtavariáció.

Ez a szilvamennyiség egyetlen augusztusi
hét termése a Negyvenet termő fán.

Amikor már pár éve tartott a program,

azt mondták, nekem van legnagyobb
gyűjteményem ezekből a gyümölcsökből

az Egyesült Államok keleti részén,

és ez engem művészként
teljesen elborzasztott.

(Nevetés)

De sok szempontból
azt sem tudtam, mim van.

Rájöttem, hogy ezek a változatok

többnyire örökségfajták

például az 1945 előttiek –

ez az időpont tekinthetö a mezőgazdaság
iparosítása hajnalának.

Vannak köztük olyan fajták,
melyek több ezer évesek.

És ahogy rájöttem, micsoda ritkaságok,

egyre megszállottabban
fáradoztam megőrzésükön,

és ehhez remek eszköznek
bizonyult a művészet.

Régi gyümölcsösökbe jártam,
még mielőtt kivágták volna őket,

és mentettem az eredeti oltványt őrző

főszárakat és hajtásokat.

Virágokat és leveleket kezdtem préselni,

így egy herbáriumot hoztam létre.

DNS-szekvenálásba fogtam.

De végül ezeknek a rézkarcoknak
és nyomtatott leírásoknak a segítségével

vágtam bele a történet megőrzésébe.

Hogy elmeséljem a IV. György
őszibarackfajta történetét,

ami New Yorkban két ház között nőtt ki,

valaki arra járt, megkóstolta,

a 19. században elég népszerű lett,

mivel igen jóízű fajta volt.

Aztán teljesen kipusztult,

mert nem jól tűrte a szállítást,

és nem volt helye a modern
mezőgazdaságban.

Én meg rájöttem, ezt a történetet
mindenkinek ismernie kell.

Mégpedig úgy kell elmesélni,

hogy közben kézbe is vehessük,

megszagolhassuk és meg is kóstolhassuk.

Ezért nekiálltam egy gyümölcsös
telepítésének,

hogy bárki számára elérhető
legyen ez a barackfajta,

és azt a célt tűztem ki,
hogy a lehető legsűrűbben lakott

helyen honosítom meg.

Először természetesen New Yorkban
kerestem egy zsebkendőnyi földet –,

(Nevetés)

ami visszagondolva
elég nagy merészségnek tűnik,

és valószínűleg emiatt nem válaszolt senki
az emailjeimre és hívásaimra –,

(Nevetés)

míg végül négy év múlva
választ kaptam a Governors-szigetről.

Ez a sziget egykor katonai
támaszpont volt,

2000-ben New York tulajdonába került.

Megnyitották az egész területet,

a várostól komppal alig ötperces út.

Felkérést kaptam, hogy valósítsam meg
a Nyílt gyümölcsös nevű programot,

ami visszahozza azokat
a gyümölcsfajtákat,

melyek több mint egy évszázada
kivesztek New Yorkból.

Jelenleg folyamatban van,

a Nyílt gyümölcsösben
50 ily módon oltott fa lesz,

ezeken 200 örökségfajta és ősi
gyümölcsváltozat terem majd.

Ezek tehát olyan változatok, melyek innen
származnak, vagy itt termettek valaha.

Az Early Strawberry almafajta például

a 13. utca és a Harmadik sugárút
környékéről származik.

Mivel a gyümölcsfa tulajdonságai
nem örökíthetők magról,

a Nyílt gyümölcsös
élő génbankot is jelent egyben,

azaz gyümölcsarchívummá válik.

Akárcsak a Negyvenet termő fa,

ez is kísérleti program,
és szimbolikus is.

Ami a legfontosabb,

az embereket a fajtamegőrzésben
való részvételre szólítja fel,

és hogy minél többet
tudjunk meg táplálékunkról.

A Negyvenet termő fának köszönhetően

több ezer emailt kaptam már,

olyan alapkérdésekkel,
mint: Hogyan ültessek fát?

A népesség alig 3 százaléka

kötődik közvetlenül a mezőgazdasághoz,

a Nyílt gyümölcsös
tárt karokkal vár mindenkit,

hogy részt vegyen nyílt programjainkon,
workshopjainkon,

hogy megtanulja az oltást, a termesztést,
a metszést és a betakarítást;

hogy részt vegyen a kóstolókon
és virágnéző túrákon;

tanulja meg helyi séfektől
e gyümölcsök elkészítési módját,

próbáljon ki olyan
több évszázados recepteket,

melyek kifejezetten ezekből
a fajtákból készülnek.

A gyümölcsöskert fizikai valóságán túl

a program szakácskönyv is,
mely összegyűjti ezeket a recepteket.

Fajtaismertető is egyben,

mely bemutatja gyümölcseink
jellemzőit és ismertetőjegyeit,

eredetüket és történetüket.

Mivel farmon nőttem fel,
azt hittem, értek a mezőgazdasághoz,

és semmi célom nem volt vele.

Úgyhogy művész lettem –

(Nevetés)

De meg kell mondanom,
lehet valami a DNS-eimben.

És szerintem más is így van ezzel.

Száz éve még mindannyian
sokkal inkább kötődtünk a gazdálkodáshoz,

a földműveléshez és étkeink történetéhez,

mára messzire kerültünk ettől.

A Nyílt gyümölcsös
megteremti a lehetőségét,

hogy újra kapcsolódjunk
ehhez az elfelejtett múlthoz,

és hogy átgondoljuk,
milyen táplálékaink lehetnek a jövőben.

Köszönöm.

(Taps)