Kampány a menstruáció pozitív felfogásáért

Menstruálni kimerítő - és sok ember számára még több kihívást tartogat a megbélyegzés és az alaphigiéniai cikkek beszerzésének nehézségei miatt – jelenti ki Ananya Grover. Ebben a felemelő és cselekvésre ösztönző előadásban elmondja nekünk, hogy "Pravahkriti" nevű kampánya hogyan sugároz pozitivitást, hogyan vesz részt mindenkivel a menstruációs egészség kreatív előmozdításában, a tudatosság növelésében és a a menstruáció körüli tabuk megszüntetésében.

Menstruáció.

Egy szó, ami egy
biológiai folyamatot ír le,

századokon keresztül meg volt bélyegezve,

és olyan dologgá vált,

amiről csak suttogva beszélünk.

De miért?

Most, amíg hozzátok beszélek,

több mint 800 millió nő

menstruál.

Egyikünk sem létezne nélküle,

és mégis kínos beszélni róla.

Tapasztalataim és a körülöttem lévők
tapasztalatai szerint is

mindez nagyon kimerítő.

Kimerítő óvatosan kivenni
a betétet rejtő barna zacskót,

Gyorsan a zsebedbe gyűrni
az osztály közepén,

és minél diszkrétebben a WC-be sietni.

Fárasztó órákon és megbeszéléseken ülni,

és úgy tenni, mintha minden rendben lenne,

miközben belül sírsz
az erős görcsök miatt.

Kimerítő, hogy elutasítóan
azt mondják, PMS-ed van,

vagy most van "az a bizonyos pár nap",

és fárasztó leküzdeni
az ősrégi hagyományokat,

melyek kérik, hogy ne imádkozz,

ne menj templomba, ne főzz,
ne érintsd a savanyúságot, stb.,

miközben te csak nyugalomban
szeretnél vérezni.

(Nevetés)

De tudod, mi a legrosszabb?

Az, hogy azok a dolgok, amik úgy tűnnek,
hogy fárasztanak minket,

csupán a jéghegy csúcsai,

mert mi ebben a teremben
vagyunk olyan kiváltságosak,

hogy megengedhetjük magunknak,
hogy havonta betéteket vegyünk,

baj esetén nőgyógyászhoz mehetünk,

elmondhatjuk, mi normális
a havi ciklusunkban, és mi nem az.

Van vizünk, jó egészségügyi viszonyaink,
vannak mosdóink,

amik segítenek megtartani
a higiéniát és a privát szféránkat.

De mi van azokkal, akiknek
mindez nem adatik meg?

Mi van azzal a 335 millió lánnyal,

akik úgy járnak iskolába,
hogy nincs vizük és szappanuk,

amivel megmoshatnák a kezüket?

Mi van azokkal a 15 éves
iskolás lányokkal Kenyában,

akik a testüket árulják,
hogy tudjanak betétet venni?

Mi van az indiai falusi lányok
kétharmadával,

akik még azt sem értik,
mi megy végbe a testükben

az első havi vérzésnél?

Most itt mi mind összegyűltünk az USA-ban.

Mi a helyzet a missouribeli,
St. Louis-i nők 64%-val,

akik tavaly nem engedhették meg maguknak

a menstruációs higiéniai kellékeket?

Mi van a hajléktalanokkal, transzneműekkel

és a hontalanokkal,

akik menstruálnak?

Mi van velük?

A probléma nagysága,
mely részben visszavezethető

a mélyen gyökerező, menstruációhoz
kapcsolódó stigmához,

felfoghatatlan.

És a vágy, hogy hangot adjak
ennek a frusztrációnak,

arra vezetett engem és három barátomat,

hogy elkezdjünk egy kampányt,
amely változtatni akar,

megkérdőjelezni a menstruációt
körbevevő tabukat,

és pozitivitást sugározni.

A kampányunk neve "Pravahkriti",

egy üzenetet közvetít,
amit át akarunk adni.

"Pravah" menstruációt jelent,

a "kriti" pedig gyönyörű teremtményt.

Mert végül a havi vérzés által
születik minden teremtmény,

hogy ne lenne ez gyönyörű?

A menstruációnak társadalmi problémaként
számos arculata van,

melyek részben fedik egymást,
erősítik és rontják a helyzetet.

Kampányunkat négy pillérre alapoztuk:

egészség, higiénia, tudatosság
és pozitív kisugárzás.

De igazából hogyan is tettük mindezt?

Az iskola falain belül kezdtünk neki.

Ahelyett, hogy egyszerűen csak
elmagyaráztuk volna a gyerekeknek

a menstruációt a tankönyvből
vagy biológiai szempontból,

innovatív megközelítést alkalmaztunk.

Egy olyan foglalkozást tartottunk,
ahol a gyerekek karkötőt készítettek,

amely 28 szemből állt,
a ciklus hosszúságát szimbolizálva,

amiből hét más színű volt,

mutatva a vérzés napjainak számát.

Így nem csak azt tanítottuk meg,

hogy mi a ciklus,

hanem érthetővé és vállalhatóvá is tettük.

Hogy egy másik példát mutassak,

különböző módokat mutattunk
a görcsök enyhítésére,

beleértve az általuk készített
természetes orvosságokat is az iskolában.

És nemcsak lányokat vontunk be
a kampányunkba.

A fiúkat is ugyanúgy bevontuk,

és ahogy látták,

egyik csapattagunk

szintén fiú.

Bensőséges beszélgetéseken keresztül

ahol a lányok nyugodtan
megoszthatták saját tapasztalataikat,

és a fiúk bármit kérdezhettek,
bármennyire is butának hangzott.

A fiú önkéntesek gyorsan átsegítették
őket a kellemetlen pillanatokon,

nem csak segítve őket,
hanem képzést is tartva nekik.

Természetes, hogy beszélgetést
kezdeményezve,

mindkét nem tagjait bevonva,

egymást meghallgatva és támogatva,

elég messze el tudunk jutni.

A kampányunk sikeressége érdekében
kiterjedt kutatást végeztünk,

megkérdeztünk nőgyógyászokat,
és az embereket,

hogy felmérjük a véleményüket
a menstruációról,

és egy beszélgetést is levezettünk
szakértőkkel, akik ezen a téren dolgoznak.

És azért vállaltuk ezt az utat,
hogy változást hozzunk.

Létrehoztunk egy standot
a Shilpotsavnál, a helyi vásárban,

ahol egészségügyi betét alakú borítékokat

és biztató üzenetet tartalmazó
könyvjelzőket osztogattunk.

Pár száz betétet adományoztunk,

amiket betétgyűjtő mozgalmon keresztül
adományoztak nekünk.

Fiatal lányokkal találkoztunk
állami és alapítványi iskolákban,

ugróiskolán keresztül elmagyaráztuk nekik
a menstruációs ciklust,

és kiosztottunk menstruációs csomagokat,
amiket mi készítettünk,

amik betétet, papírt, szappant és más,

a higiénia fenntartását
segítő dolgokat tartalmaztak,

egy darab fekete csokit,
hogy jobb kedvük legyen,

egy tasak gyömbérteát, stb.

Mindenben, amit tettünk, arra törekedtünk,
hogy átlépjük a határokat,

legyen az ciklusszámláló alkotása,

hogy segítsük a lányokat

internet nélkül is követni
havi vérzésüket,

vagy a sokaság fogékonnyá tétele
utcai darabokkal,

vagy éppen videójáték fejlesztése,
aminek a neve Crimson Crusade,

(Nevetés)

és a fiúknak és a lányoknak is
bemutatja a problémákat,

amikkel a nők szembesülnek világszerte,

és a játékosok a játékban

a menstruációs szörnyek
legyőzésével fejlődnek.

(Nevetés)

Az erőfeszítés támogatására felszereltünk

tíz egészségügyi betételosztót
különböző iskolákban.

Fokozatosan megváltozik
az emberek gondolkodásmódja.

Vajon tényleg ilyen könnyen
jön a változás?

A hátrányos helyzetűek iskolájában
találkoztunk egy lánnyal,

akinek akkor volt az első havi vérzése,

de nem viselt semmit,
ami felszívja a vért.

Képzeld magad a helyébe,

kényelmetlenül és zavartan
érzed magad az osztályban ülve,

és amikor lenézel, látod a vért,

megkérdezed a szüleidet,
mi történik veled, és elutasítanak téged.

Képzeld el a szégyent,
a félelmet, a zavartságot,

amit akkor érzel,
amikor valamin rajtakapnak,

és kényszerít, hogy
visszautasítottságban és csendben élj,

az egészséged és a méltóságod árán.

Míg mi tesszük a részünket,
törekvéseink csak akkor lesznek sikeresek,

ha mindegyikünk a sajátjává teszi
és továbbterjeszti a gondolatot,

hogy a menstruáció
teljesen normális dolog.

Ha közületek mindenki továbbadja
ezt az üzenetet minden ismerősének.

Beszélhetünk az emésztésről,
vérkeringésről és légzésről –

mindegyik természetes biológiai folyamat.

A menstruációnak miért kellene
tiltott témának lennie?

És ti segíthettek ebben,
hogy kevésbé legyen tabu,

egyszerűen nyitottabbnak kell lennetek
a férfiakkal és a családtagokkal,

a helyi és nemzetközi szervezetek
támogatásával,

akik a menstruációs higiénia
fejlődéséért dolgoznak,

menstruációs karkötőket
készítenek az iskolásokkal,

vagy ha épp a Crimson Crusade játékot
játszotok barátaitokkal.

Minden apró lépés számít,
mert a téma szőnyeg alá seprése

állandóvá teszi
higiéniai eszközök hiányát,

a menstruációs problémák
figyelmen kívül hagyását,

az iskolából való hiányzásokat,
fertőzéseket és még sok mást is.

Egy önkéntes pár nekünk írt soraival
szeretném zárószóként:

"Jöjjön a bíbor dagály.

Jöjjenek a pozitivitás hullámai,

mennydörgő tapssal,

falvak tele büszkén vérző nőkkel.

Jöjjön a nevelés illata,

az oxigénnel együtt lélegezzék be
férfiak, nők és gyermekek.

Ismerje meg mindenki
a menstruáció csodáját,

és ünnepelje a Pravahkritit."

Köszönöm.

(Taps)