Leljünk rá az "aha!"-pillanatokra!

1988-ban Matt Goldman társalapítója lett a Blue Man Group nevű off-Broadway produkciónak, amely humorával, kék testfestékével és vad, elképesztő dolgaival keltett feltűnést. A show azon az elven működik, hogy egyes feltételek "aha"-pillanatokat eredményezhetnek: meglepetést, tanulást és szertelenséget, amelyek szándékosak és gyakoriak, semmint véletlenszerűek és szórványosak. Goldman jelenleg a Blue Man Groupban megszerzett tudását az oktatásban hasznosítja: létrehozva a Blue Schoolt, az iskolát, amely összehangolja az iskolai tudást, a kreatív gondolkodást és a társadalmi és egyéni intelligenciát. "Biztonságos és segítő feltételekre van szükség új gondolatok kibontakoztatásához és gyarapításához" – mondja Goldman.

1969-ben New Yorkban történt:

zeneóra a harmadik osztályban.

Tanárunk beterelt minket egy terembe,
ahol csak pianínó és székek voltak.

Egyenként kihívott minket,

leütötte a középső C hangot azzal,
hogy énekeljük utána.

(Énekel)

Aztán elküldte a gyereket

a terem jobb vagy bal sarkába.

(Nevetés)

Amikor végzett mind a 35 gyerekkel,

a bal oldalra kerülteket,
ahol én is álltam,

visszavezényelte a tanterembe.

(Nevetés)

Közülünk senki soha többet
nem vett részt zeneórán

további általános iskolai léte alatt.

Kiderült, hogy ki van körön belül
és ki maradt kívül,

és még azt sem tudtam, mi volt
a bekerülési követelmény.

Egypár évvel később, angolóra,...

(Nevetés)

az új félév első dolgozata.

Visszakapom a dolgozatot:

hármas fölé,

rajta a megjegyzés:
"Ilyenre lehetett számítani."

(Nevetés)

Becsszó, nem bántam a közepes fölét,

örültem, hogy nem hármas alát
vagy kettest kaptam.

De az "ilyenre lehetett számítani"-t

zsenge korom ellenére
sem éreztem igazságosnak.

Valahogy korlátozónak éreztem.

Hányuknak volt már hasonló élménye

iskolában vagy munkahelyen?

Vagyunk egypáran.

Azt hiszem, elég vicces,

hogy életem úgy alakult:

zeneszerzéssel foglalkozom
és a "Blue Man Group"-ba írok

(Nevetés)

meg iskolát alapítok.

(Nevetés)

De az iskola nekem kínszenvedés volt.

Mint olyannak, akiben nem volt
természetes hajlam a tantárgyak iránt,

és tanáraim soha nem értettek engem,

én nem tudtam,
hogyan boldoguljak az iskolákban,

azok meg nem tudták, mit kezdjenek velem.

Már akkor fölmerült bennem a kérdés:

Ha fogalmuk sincs
azoknak az intézményeknek,

mit kezdjenek azokkal,
akik kilógnak a sorból,

miért nem alakítjuk át őket,

hogy az emberek erősségeit használják ki?

Arra jutottam,

hogy biztonságos és segítő
feltételekre van szükség

új gondolatok kibontakoztatásához
és gyarapításához.

Tudjuk, hogy az emberek született újítók,

mert ha nem azok lennénk,

még mindig a 10 000 évvel ezelőtti
nyílhegyeket használnánk.

Az egyik, amit kezdtem firtatni:

mi a módja az innováció megkönnyítésének

és gyakoribbá tételének?

Van-e módja, hogy az "aha'-pillanatokat,

a véletlenszerűnek
és esetinek látszó áttöréseket

szándékossá és gyakorivá tegyük?

Mielőtt 1988-ban elindítottuk
a "Blue Man Group"-ot,

soha nem rendeztünk
off-Broadway show-t.

Majdhogynem színházat sem.

De tudtuk, hogy szenvedélyesek vagyunk,

egy sor dolgot soha
nem láttunk még színpadon,

pl. művészetet és popkultúrát,
technikát és szociológiát,

embertant és ütőhangszereket,
komédiát és amit csak kedvünk tart.

Szabályt állítottunk föl:

már látott dolog nem kerülhet színpadra,

alkotókészséget és összetartozást
szerettünk volna kiváltani

magunkban és nézőinkben;

kissé jobbítani szerettük
volna a társadalmat,

s jó kedvvel akartuk csinálni.

Az irodában

olyan helyet akartunk teremteni,

ahol kissé jobban bánnak
egymással az emberek,

kissé több tiszteletet és megértést
tanúsítanak egymás iránt,

mint a külvilágban.

Ezt érvényesítettük és együttműködtünk,

hogy korábban ismeretlen
megoldásokat találjunk.

Idővel rájöttem, hogy az efféle
alkotó és újító környezethez

az optimális feltétel:

világos szándék, cél és szenvedély;

ez valami sokkal nagyobb, mint mi magunk.

Személyes integritás:

döntésünk szerint cselekszünk.

Valódi önmagunkat adjuk bele mindenbe.

Világos beszéd és világos elvárások,

még ha bonyolult tárgyról van is szó.

Határozottság és állhatatosság:

próbálgatás, próbálgatás, próbálgatás.

Hozz létre együttműködő csapatokat.

Nevelj beléjük egymás iránti
mély bizalmat és kölcsönös tiszteletet.

Mindenki a csoportba tartozik.

Nincsenek kívülállók.

Csoportként győzünk,
csoportként bukunk el,

és a döntések addig élnek,
amíg vissza nem vonjuk őket.

Sokféle nézőpontot karolj föl,

azaz mindenki véleménye,
mindenki érzelme számít.

Kezeld a frontális ellentéteket.

Érezzék az emberek,
hogy figyelembe veszik őket.

Vállalj kockázatot, s örülj a hibáknak.

Tanuló szervezet követelménye,

hogy az újító- és tanulógörbe
csigavonalban mindig fölfelé tekeredjen.

És jussunk közös véleményre.

Talán ez tapasztja össze
valamennyi feltételt.

A lényeg, hogy ugyanúgy
beszéljünk valakiről

távollétében,

mintha jelen lenne.

Ez kézenfekvőnek tűnik,
és erre a gyakorlatra törekszünk,

hogy tisztességgel oldhassunk meg
nehéz helyzeteket.

E gyakorlat bevezetése komoly
hatással lehet a színvonal javulására,

a kölcsönös tiszteletre, bizalomra,

csökkentheti a munkahelyi
s iskolai pletykálkodást és intrikát,

ezzel csökkentheti a újítófolyamatot
akadályozó zavarást.

A próbálgatás szükséges a Blue Man
Groupnál folyó alkotófolyamathoz.

Darabot írtunk,

amelyben vicces, kreatív
és meglepő módon szemléltettük

közönségünknek
a fogyasztás–hulladék körfolyamatot.

Amennyiben hasonló tervük lenne,

rengeteg időt és fáradságot
megspórolhatok önöknek.

Biztosra vehetik,

hogy zabpelyhet,
zselépudingot, tejbegrízt,

gyurmát, pudingot, agyagot, tápiókát,
gyurmalint és paradicsompürét

képtelenek ruhájukba rejtett csőből,

amelynek nyílása mellkasukon van,

a közönségre spriccelni.

Nem fog menni.

(Nevetés)

Több hónapos próbálkozás után
eljutottunk a banánig.

(Nevetés)

Ki sejtette, hogy a banánnak
lesz meg az a jó tulajdonsága,

hogy szilárd marad, miközben csőből
sűrített levegővel nyomják ki,

de elég csúszós,
hogy az általunk hőn vágyott

meglepő csöpögő hatást mutassa.

(Nevetés)

Ez a darab lett a Blue Man show cégére.

Nem minden színházi szabályt szegtünk meg.

Volt díszlettervezés, világosítás.

Volt a szereplőket
színpadra szólító ügyelőnk.

De eléggé biztos,
hogy az első show-k között voltunk,

amely közönségét
különös tisztelettel kezelte,

hiszen a fejére állította,

(Nevetés)

festékbe mártotta,

festővászonhoz csapta,

(Nevetés)

fejüket 35 kg zselépudingba mártotta,

ily módon tette őket a show hőseivé.

(Nevetés)

Ám nem találtuk föl a meleg vizet.

(Nevetés)

Évek múlva e tudásból
iskolát hoztunk létre –

olyat, amelybe egykor
magunk szerettünk volna járni,

olyat, amelyben egyformán fontos,

mi történik óraközi szünetekben,

s mi történik órákon;

olyan helyet, ahol botfülű gyerekek
is részt vesznek zeneórákon.

A Blue Schoolban tanárok, szülők, diákok

egyenlő jogú partnerek,

szándékosan biztonságos helyet teremtenek

a holtig tartó, örömteli
tanulási szenvedélyük kiélésére.

Ismétlem, nem akarjuk a mélyedést
föltalálni a kanálban, nem kell.

Nem rettenünk vissza
hagyományosabb módszerektől sem,

pl. a "direkt tanítás" módszere,
amikor az célravezető az órán.

De ezt az integrált tanítással,
a tantárgy nélküli módszerrel váltogatjuk,

s a váltakozásnak kulcsszerepe van.

A Blue School az iskolai tudás,

a kreatív gondolkodás,
a társadalmi és egyéni intelligencia

közötti egyensúlyra épül.

Tudom, hogy ez közhelyként hangzik,

de egyes körökben radikálisnak számít.

(Nevetés)

E tulajdonságok irányították rá
a figyelmet a Blue Schoolra

mint igazán innovatív iskolára.

Az alapítás után mintegy 10 évvel

középiskolát is nyitottunk.

Fölkértük a hatodikosokat,

hogy működjenek közre a középiskola
értékrendjének összeállításában.

A folyamat e kérdéssel kezdődött:

"Mit tegyen közösségünk, hogy boldog
és eredményes légy az iskolában?"

A diákok hat hétig egyénileg
és közösen dolgoztak a válaszon,

pontosítottak és konszenzusra jutottak;

az eredmény rendkívül érdekes lista lett.

Bekapcsolódni és ezt
biztosítani egymásnak is.

Megbecsülni és támogatni,
ami mások tanulmányaihoz kell.

Elfogadni különböző nézeteket,

meggyőződéseket és viselkedéseket.

Táplálni saját és a diáktársak öntudatát.

Szánjunk időt szórakozásra.

Tegyük próbára magunkat,

legyünk jóban magunkkal,

legyen lehetőség hibázni,

de támogassuk egymást, ha megtörténik.

Ne feledjük, hogy 11 évesek
foglalkoztak ezzel.

Kifejezték, ami nekünk 20 évünkbe tellett.

E nagyszerű közösségek
létrehozásának mellékterméke:

vonzani kezdjük azokat, akik ezen
értékeket akarják előtérbe helyezni.

Pénzhez, tekintélyhez és hagyományhoz
képest helyezik előtérbe.

Együtt járhatunk ezen az úton

ki-ki saját értékeivel,
saját cégében,

saját közösségében és családjában.

Nekünk, nekem fontos volt, hogy figyelembe
vegyük a gyerekek véleményét,

hogy eszközöket nyújthassunk nekik
harmonikus és tartós világ építéséhez.

Arra hívom fel önöket, tartsanak velünk

ezen az izgalmas, szenvedélyekkel
s örömökkel teli úton.

Ha együtt dolgozunk, nincs határa

az "ilyenre lehetett számítani"-nak,

és környezetünk átalakításával

a világot változtathatjuk meg.

Köszönöm.

(Taps)